Függetlenség, 1933. május (1. évfolyam, 61-85. szám)

1933-05-02 / 61. szám

MA KKAIS Mlltinn / t 4nji 4 FIECÉR Budapest, 1933 május 2, kedd, I. évf. 61. szám Telefonszámok: Szerkesztőség 238—08, kiadóhivatal 245—33. Előfizetési ára egy hőnapra 1 P 20 fül., negyedévre 3 P 60 fül. Egyes szám ára: Hétköznap 4 filiér, vasárnap 10 filiér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vl„ Rózsa*utca 111. A REND MAJUSA Rendzavarás nélkül, tüntetések nél­kül, acsarkodások és fenekedések nélkül, munkaszünet nélkül úgy telt el a ma­gyar május elseje, mint ahogy el is kel­lett, hogy teljen olyan államban, ahol rend van, fegyelem van, bizakodás van s ahol éppen e^: a rend, fegyelem és bi­zakodás a jobb jövő alapja. Egy évtized óta ezen a napon minden egyes alka­lommal tétlenségre volt kárhoztatva az újságíró tolla, mert kényszerű munkát- lanságot parancsolt reá is az a párt­fegyelem, amelyhez pedig ennek a toli­nak semmi köze. Tíz esztendő óta az első. május elsej.e, . amikor megjelennek a lapok, dolgoznak a szorgos munkás­kezek a szedőgépek mellett, amikor har­sogva robog a rotációsgép, mert kere­kein, szíjain, elektromos vezetékein dia­dalmasan fut végig a munka láza. Dicséret a magyar munkásságnak, amely ezen a május elsején látta be elő­ször, hogy a liagy nemzeti közösségben nem lehet külön test, külön vágj'akkal és külön törekvésekkel. A munkásosztálynak minden bizonnyal vannak külön osztály­érdekéik, mint ahogy minden tennelő- rétegnek vannak olyan érdekeik, ame­lyek mások, mint más termelőosztályoké. Ám a sok szétágazó, különváló, sokszor egymásnak futó érdeket, vágj'at, törek­vést, célkitűzést csak egyféleképpen le­het kielégíteni: a nemzet egyetemes érr dekeinak. közöa. nevezőjén. A nemzettes­ten belül nem lehet senki, aki nagy nemzeti kérdésekben különvéleményt je­lenthet be és aki a saját osztálycéljait a közösség rovására valósíthatná meg. Igenis: sorsközösségben élünk, ma sok­kal inkább, mint bármikor. Ebből a sors­közösségből pedig az folyik, hogy a munkásság bajáért kell, hogy az egész nemzet feje fájjon, viszont a mun­kásság feje is fájjon az egész nemzet bajaiért. Nekünk ma egyetlen feladatunk le­het: minden erővel revizióképessé tenni az országot. Ennek előfeltétele: bizony­ságot tenni a revízió kérdésében döntő szerepet játszó nagyhatalmak előtt ar­ról, hogy Magyarország nemcsak a Dunavölgynek, de úgyszólván egész Kö- zép-Európának egyetlen fix pontja, ahol a nagy európai válságok, a nagy világ­nézeti káosz, a meg-megújuló forra­dalmi jelenségek dacára is rend és olyan önfegyelmezés van, hogy erre a rendre és önfeg>"elemre mindenkor építeni le­het.- Itt a munkás örül, hogy munkában van és termelhet, de nem akarja poli­tikai munkaszünetekkel a termelést megbénítani. Itt mindenki tudja, hogy a rend és a békés munka lehetősége, ha eszmei értékeket pénzben ki lehetne fe­jezni, egész tekintélyes pluszt jelentene a magj'ar költségvetésben. Dicséret mindazoknak, akik ezt felismerték, de fokozott elismerés azoknak, akik ezt a felismerést lehetővé tették, akik a rend, a termelő munka, a köznyugalom foly­tonosságát biztosították. Vájjon lett volna-e akkora idegenjárás Budapesten, mint amekkorát vasárnap örömmel ta­pasztalhattunk, ha az idegeneknek attól kellett volna tartaniok, hogy tavasz ünnepének, május elsejének örömére el­vakult politikai fanatikusok kést sziir- hatnak a bordáik közé, vagy csak rendőri fedezettel tudhatták volna testi épségüket biztonságban? Bizonyára nem. Botorság lenne hát lebecsülni a ma­gyar május elsejének fölényes nyugal­mát. Igenis: van jelentősége annak, hogy hétfőn és kedden hajnalban rendes időben kifutottak’.a lapok a ro­tációsgépek alól. Azt jelenti ez, hogy hiába itt minden pártpolitikai bujtoga- tás, hiába találják kedvüket egj'esek p ellentétek felszításában, hiába csóválják fejüket a zavarosban halászók; ez a magyar nép öntudatosan megy a nem­zet ideális egj’sége felé. hogy az egysé­gem túl megvalósítsa mindnyájunk igazi vágyát: a revíziót. . , II kiiQpű háború ubrOs iinnepúuá tette a szoeiet máius eiseiát Ezer eombauetö repoiegep, kommunista nOk áiiig fel- legyuepzett serege, uSrOs újoncok hiborűs esketfise - és Japan nOman figyeiű. nagyszámú diplomáciái testületé ntoszkua ilSrOs Terén n uiiagtorténeiem leghataimasaiib lOnteta feiuonuiäsa eeriiniian Moszkva, május 1. „Oroszországot háború fenyegeti!” — ennek a jelszónak jegyébén állott Moszkva ezidei május l.-i ünnepsége. Az egész városban mindenütt ilyen szövegű feliratok voltak láthatók és ez a mondat szerepelt annak a nyomtatott programm- nak élén is, amely a Vörös-téren, a Kreml fala’ tövében rendezett nagy katonai pa­rádéra szólt. Általános megállapítás sze­rint május 1. még sohasem állott annyira a militarizmus jegyében Moszkvában, mint most, amikor a Távolkelet felől japán háború réme fenyegeti a szovjetet. Annál na­gyobb feltűnést keltett, hogy a diplomáciai testület számára fenn­tartott díszpáholyban különösen nagy számban jelentek meg Japán képvise­lői, akik szemmellátható érdeklődéssel figyelték a moszkvai garnizon pará­dés bemutatkozását. A felvonuláson gyalogság, lovasság, tank­brigád és az ezek fölött keringő bomba- %’eto "repülőgépraj'vett'részt. A moszkvai helyőrséggel azonban még nem zárult be a menet; utána motorizált munkásoszta­gok, ifjúsági hadiszervezetek, majd mun­kások és munkásnők következtek, szám- szerint mintegy háromszázezren. Különö­sen nagy föltünést keltett az állig felfegyverzett kommunista nők csoportja. A kormány részére fenntartott emelvé­nyen ott lehetett látni Stalint, Molotovot, Kalinint, Litvinovot és a szovjetkormány, valamint a kommunista internacionále szá­mos más vezető tagját. linglia KOvete túunlmaradt a sznujet paradúlúrői Kellemetlen benyomást tett moszkvai poli- kai körökre, hogy Anglia képviselői távol maradtak az ünnepségről. Vorosilov hadügyi népbiztos, a moszkvai katonai kerület főparancsnoka Kork kísére­tében szemlét tartott a felsorakozott csapa­tok fölött. Ezután a hadügyi népbiztos be­szédet mondott, amelyben utalt a súlyos bo- nj'odalmakkal fenyegető nemzetközi helyzet­re; majd föleskette a vörös újoncokat. A csapatok elvonulása után több mint ezer bombavető repülőgép, nehéz vadászgép és könnyű harci­repülőgép jelent meg a Vörös-tér fölött,' szárnyaival csaknem elsötétítve az eget. Nyilvánvaló, ezzel a példátlan légitüntetéssel a szovjetkormány a vörös légiflotta nagy erejét kívánta bemutatni. Figyelmet keltett, hogy az ünnepség nyom­tatott programja a kapitalista rendszeren és a szovjet ellenségein kívül éles hangon kel ki a fasizmus ellen is, amit a szovjetkor­mány által az útóbbi időben inaugurált franciabarát külpolitikával is kapcsolatba hoznak. A szovjet május 1-i ünnepségeinek esemé­nyeihez tartozik, hogy Moszkvában, Lenin- grádban és Tifliszben az „Osszoaviachim” nevű, a hadirepülést támogató társadalmi egyesület 68 nehéz bombavető repülőgépet adott ajándékképen a vörös hadseregnek. Eggmiiliú ember a tempelhofi téren Berlin, május 1. A déli órákban a német fővárosban min­denütt megszűnt a forgalom s megkezdő­dött a „világtörténelem leg gigantikusabb felvonulása”. Egymillió ember indult el a főváros különböző pontjairól a tempelhofi mezőre, ahol este nyolc órakor kezde­tét vette a munka ünnepének állami aktusa. Miután a tempelhofi mezőt este hét órakor már lezárták, a külső kerületekből már déli 12 órakor el kellett indulniok az egyes menetoszlopoknak, hogy idejében az ünnep­ség színhelyére érjenek. Az előzetes számí­tások szerint egy-egy meuetoszlop7iak i—6 órát kellett menetelnie s a résztvevőket ezért már napokkal ezelőtt felszólították, hogy lássák el magukat élelemmel, itallal, nehogy menetelés közben elhagyják a sort és vendéglőkben próbáljanak élelmet vagy italt szerezni. Az egyes csoportok tíz nagy téren gyülekeztek s ezekről a terekről in­dult el azután a tíz nagy menetoszlop. Egy- egy menetoszlopban hatvanezer ember ha­ladt s miután mind a tíz oszlop különböző irányokból jött, a felvonulás tartamára: déli tizenkét órától este hétig majdnem minden főbb útvonalat teljesen lezártak a forgalom számára. A tíz nagy menetoszlop­hoz útközben még kisebb-nagyobb csapa­tok csatlakoztak, úgyhogy egyik-másik me- netnszlop már 100—120.000 emberből ál­lott, amikor a tempelhofi mezőre ért. Kü­lön oszlopban vonultak fel a vidék küldött­ségei. A birodalom minden egyes vidéki nemzeti szocialista szervezete népviseletbe öltözött küldöttséggel képviseltette magát az állami ünnepségen, hogy ezzel is kifeje­zésre juttassa a német birodalom egységét és a német nép együvé tartozását. incidens neiKDl Az óriási felvonulás minden incidens nélkül ment végbe s este hét órakor már együtt volt a tempelhofi mezőn a milliós tömeg. Katonás rendben, végebeláthatatlan sorok­ban állott a nép a hatalmas mezőn, várva Hitler kancellár és a kormánytagjainak ér­kezését. Négyszáz óriási fényszóró világí­totta be a terepet s külön ISO fényszóró ontotta a fényt az emelvényekre, amelyeken cui előkelőségek helyezkedtek el. A fényszó­rókon kívül kétszáz ívlámpa terjesztett nappali világosságot. Az óriási kiterjedésű terep bevilágítására két külön erömütelepet állítottak fel, amelyek egymillió watt ára­mot szolgáltattak. A fotóriporterek és mozi­gépek számára a haditengerészet bocsátott rendelkezésre 150 ampére erős, egyméter átmérőjű hatalmas fényszórókat. Az ünnepségen elhangzott szónokla­tokat 90 hangszóró közvetítette. Min­den hetvenötméteres körben állott egy-egy hangszóró. Egyedül a hang­szórók felállítása negyedmillió már- ^ kába került s ötvenezer márkát köl­töttek csak a hangszóróknál alkalma, zott elektronlámpákra. Egy-egy hangszóró 25—60 kilowatt hang­erővel dolgozott. A közbiztonsági szolgálat ellátására külön tábori telefonhálózatot épí­tettek ki 9 a térség különböző pontjain öt­ven rendőri telefonállomást rendeztek be. Valamennyi telefonállomás közvetlen össze­köttetésben állott a rendőrfőnökség tem­pelhofi kirendeltségével. A mentők tizen­egy segélyállomást állítottak fel. A tempel­hofi mező közepén tizenöt méter magas megfigyelőtornyot emeltek, ahol a rendőr­ség és a mentők megbízottjai látták el a szolgálatot. Zeppelin 6s pepDidnepeii a tömeg fölött A birodalmi kormány tagjainak megérke­zéséig zenekarok szórakoztatták az óriási tömeget. Pontban hét órakor, amikor a felvonu­lások befejeződtek s a rendőrség ki­adta az utasítást a tér lezárására, ki­gyulladt i. káprázatos világítás s ek­kor lehetett csak áttekinteni az ün­nepség gigászi arányait.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék