Függetlenség, 1933. október (1. évfolyam, 186-211. szám)

1933-10-01 / 186. szám

MSfliAt AS KÍI>1S MBttf Ktlt Vasárnapi sxám JlR/I lO FI£CÉR EGY EV Ha lesB ©gy esztendeje, hogy Gömbös Gjnila kormánya megalakult s letéve az esküt Magyarország kormányzójtoak kezébe, hozzákezdett annak a program­nak megvalósításához, melynek vezér­elveit a kormány feje a Nemzeti Munka­tervben fektette le. Ennek az esztendőnek, tizenkét hónap eseményeinek jelentőségét, hatását mél­tatni a történelem feladata lesz. A tör­ténelemé, amely nemcsak a tényeket, de a tények következményeit is látja, sőt éppen a következményekben keresi az elgondolások és tettek igazolását. A mában élő ember — nem tekintve most a részleteket, melyek törvényekben, rendeletekben, kormányzati intézkedé­sekben jelentkeznek s egyenként és ösz- szesen a Nemzeti Munkatervnek az életbe való átültetését valósítják meg—, az elmúlt esztendő politikai vonalvezeté­sének három főirányelvét látja és érté­keli, ettől a három irányelvtől várván azoknak a történelmi céloknak megvaló­sulását, amelyek a magyar felemelke­dés sine qua non-ját jelenthetik. Elsősorban is: a magyar reviziós tö­rekvéseknek hivatalos kormányprogram­má tétele adja meg az simult esztendő bel- és külpolitikájának markáns karak­terét. A reviziós gondolat, az a követe­lés, amely a magyar élet kereteit a tör­ténelmi határok felé akarja tágítani, tizennégy esztendőn keresztül szerényke­dett, pironkodott a társadalmi egyesüle­tek, népgyűlések, asztaltársaságok, sajtó­orgánumok cserjéi és csalitjai között. Élő valóság volt, sőt keményebb minden valóságnál, de hivatalosan népi akart róla tudni senki. A mögöttünk álló esz­tendőnek egyik legna^obb eredménye, ho^ a magyar revíziós gondolatot ki­emelte a leszorítottság és megtagadott- ság állapotából és megerősítette azt a békéért harcoló hivatalos Magyarország súlyával és tekintélyével. Ennek a hiva­talos állásfoglalásnak tulajdonítható, hogy a reviziós gondolat egy esztendőn belül realitásban nagyobb utat futott be, mint azelőtt tizennégy év alatt. Másodszor: az egyetemes európai káoszban, amelyben világnézetek ütköz­tek össze, polgárháborúk réme kísértett és forradalmak törtek össze kormány­formákat, Magyarország a rend, a nyu­galom és tekintély országa tudott marad- nL Nálunk az átalakulás, a szociális nem­zeti állam megvalósulása evolúciós úton, lépésről-lépésre következik be és ez a cél- tudatosság, a kalandoktól való öntuda­tos tartózkodás nem utolsó sorban járult hozzá ahhoz, hogy Európa ma sokkal barátságosabban ítéli meg a magyar kérdést, mint csak pár esztendővel ez­előtt is. És míg a magyar politikának ez a két összetevője különösen külpolitikai tekin­tetben határozta meg Magyarország helyzetét, addig a kormányzat harmadik vezérelve a belső politikában hozott megnyugvást és telítette meg azt erős erkölcsi tartalommal. Ez a vezérelv p^ dig az volt, hogy az államélet, a szociá­lis gondoskodás, a kormányzati törődés tengelyébe a kisembert Kell állítani, reá kell felépíteni az egész államberendez­kedést. A kisember gondjait kell csök­kenteni, az ő helyzetét keli könnyíteni: ez volt az a szociális feladat, amely a kormányzati intézkedéseket áthatotta s meghatározta az elmúlt év gazdaság- politikájának jellegét. A hármas vezérelv érvényesülését érzi a megcsonkított ország népének apraja- nagyja. S mert érzi, hogy e hármas összetevőből ered a magyar feltámadás lehetősége, ezért van az, hogy bizalom­mal néz előre azon az úton, amelynek végcélja felé az elmúlt esztendő alatt még csak az első lépéseket tettük meg. ismepetien klspártok magknügyknek tekigtl a hluataios Ausztria a Habsbupg-kéPdést Ausztriában kettás a probláma: az államforma meguáltoztatása ás az áiiamtá szemáiye áll az Úgy tengelyáben - Az osztrák saitá teiiesen árdek- tsienOi ügyeli az eseményeket AZ osztrák hormányálláspoM a legi- ilraizmus KáPdásáben Béea, szeptember 30. A Függetlenség riportjai, amelyek a bécsi, illetve osztrák legitimizmus féltett kulisszatitkait napfényre hozták, élénk feltűnést keltettek az osztrák főváros­ban. Az érdekelt és érintett köröket ter­mészetesen nagyon kellemetlenül lepték meg ezek a cikkek. Szükségesnek tartot­tuk ezért érdeklődni az iránt, hogy váj­jon a hivatalos Ausztria milyen állás­pontot foglal el a legitimizmussal és a legitimista csoportok mozgolódásával szemben? Illetékes helyen, amely hivatva van a kormány hivatalos véleményének nyil­vánítására, kérésünkre a következőkép­pen nyilatkoztak az osztrák császári legitimizmusról: II MPd6s nem öPdeRil az iiieteKeseKei-— A kormánynak ebben a kérdésben semmiféle külön nézete, vagy álláspontja nincsen. Van néhány — amint erről ön is meggyőződhetett — kis politikai párt —, amelyek a legitimizmust tették pro­gramjukká és ameddig programjukért a törvények határain belül dolgoznak, addig nem lát a kormány okot arra, hogy elle­nük bármilyen lépést tegyen. — A probléma tulajdonképpen kettős. Az egyik az államforma megváltoztatásá­nak kérdése, a másik az uralkodó szemé­lyének az ügye. Mindkét probléma azonban a mai viszonyok között jelentéktelen és nem nagyon érdekli a lakosságot. Valami komolyabb arányú népmozgalomról nincsen szó, amellyel a kormánynak esetleg foglalkoznia kellene. — Erős túlzás már az is, ha ezeknek a törpe pártoknak egymásközötti ügyeit és az egész kérdést problémának nevezzük. Sőt, maguk a legsúlyosabb szavú legiti­mista vezérek jórésze is azon a néze­ten van, hogy az egész kérdés nem aktuális. — Ezek a józanabbak tisztában vannak az­zal is, hogy ennek az ügynek a mostani teljes közömbösségében való erőltetett feszegetése csak magának a lecitimizmus- nak árt. — Ismételjük, hogy ez egy teljesen jelentéktelen kérdés, amelynek lefelé nincs gyökere és csak egészen súlytalan, kicsi társasá­goknak és nagyrészt ismeretlen pár- tocskáknak a magánügye. A kormánynak ebben a tekintetben nin­csen semmiféle álláspontja és amíg ezek­nek a gyülekezeteknek a működése nem lépi túl a törvény határait, addig nem is látjuk szükségesnek, hogy ezzel a jelentéktelen üggyel az időt töltsük. „Nincsen KeduOnii ezzel a temiuai foaialkozni" A hivatalos nyilatkozat olyan plaszti­kus és helyes képét adja a tényleges helyzetnek, hogy valóban feleslegessé tesz minden kommentárt. Viszont a nem hivatalos Ausztria és az egész osztrák nép felfogását tükrözi vissza az a taci- tusi tömörségű meghatározás, amivel egyik ismert bécsi politikus előttünk a helyzetet jellemezte: Az egész ügy nem egyéb, mint né­hány mindenre ráérő nyugdíjas és néhány idős mágnásasszony intem társasjátéka Higyje el nekem, hogy éppen elég más gondunk és bajunk van, semhogy ked­vünk és időnk volna ilyen témákkal fog­lalkozni. És higyje el azt is, hogy mindenki kézlegyintéssel intézi él azokat a szólamokat, amelyeket a császárhűek állandóan ismételget­nek és amelyek oda csúcsosodnak ki, hogy mi­lyen nehéz ma az élet és milyen könnyű volt Ferenc József idején. Mert minden­ki, még a legfiatalabb iskolásgyermek is tisztában van azzal, hogy az időpontbeli egyezés nem jelenti egyszersmind az okot is. Ha például ma 1906-ot írnánk, akkor nagyon jó dolgunk volna, akár köztársa­ság, akár császárság volna az államfor­ma. De sajnos 1933-ban élünk. És köz­ben történt is egy és más valami a vilá­gon, aminek a cechjét éppen nekünk kell kiizzadnunk. Na, azután meg nagyon nehéz visszafelé fordítani az idő kere­két és ez hálátlan, céltalan és kilátástalan vállalkozás is. Különösen akkor, ha ez a kerék annyit forgott időközben ... Lehet, hogy egyeseknek Magyarországon na­gyon érdekes ez az ügy, mint cikktéma,* de meg fog győződni arról, hogy itt Ausztriában csak néhány ör^ kegyelmes asszony izgul titokban emiatt a kérdés miatt. Mást igazán nem érdekel az egész ügy. Nz osztrCK saitő Cs a leaitimizmus Ez a nyilatkozat szintén teljesen fedi a tényleges helyzetet és ezt a legjobban akkor érezzük, ha ajz osztrák lapokat böngésszük. Hihetetlenül sok, nálunk legnagyobbrészt teljesen Ismeretlen napi­lap jelenik meg most Ausztriában és az ember nap-nap után olvashatja őket anél­kül, hogry a legitimizmusról valamit felfedezne bennük. Kérdésünkre az osztrák kollégák azf mondták, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék