Függetlenség, 1933. november (213-235. szám)
1933-11-04 / 213. szám
MBiSBlé MKtlKICtKl Anji 4FiccEn A TRAFIK ÜGY Lehet, sőt biztosan igaz, hogy a trafikrevíziót méltánytalannak, sérelmesnek és jogfosztásnak fogják minősíteni azok, akiktől elvonják az engedélyt, és helyettük mások ülnek majd be a Leventékcel, Mirjamokkal, Trabuccókkal és Symphoniákkal megrakott pultok mögé. Az ember — ma még — hajlamos a dolgokat a maga legsajátosabb egyéni szemszögéből nézni és hajlandó a köz sérelmét felfedezni ott, ahol a legsajátosabb egyéni érdekek maradéktalan érvényesülése elé emel gátat a köz parancsa. Mert állítsuk fel a mérleget: vájjon kik a szánalomraméltók, kik érdemlik meg inkább, hogy hónuk alá nyúljon a nemzet gondoskodó keze? Azok-e, akik ma elesnek egy hasznot hajtó állami jogosítványtól, upanakkor azonban egy havi 300 pengős életnívó védett fedezékébe vonulnak vissza? Ők-e a szánalomraméltók, őket érte-e sérelem, vagy azokat, akik a világháború során keménn, magyar módra megtették kötelességöket a frontokon, ott munkakészségüknek, fizikai, vagy szellemi erejüknek 50 százalékát elveszítették s áldozatuk fejében eddig nem jutott más osztályrészük a nyomornál. Vájjon nem igazság-e, vájjon nem kötelesség-e ezeket, az élet elesettjeit, a nagy magyar front bénáit jövedelemhez, kenyérhez, meleg szobához juttatni? Vájjon nem az lett volna-e az igazság, hogy már eleve, a háború befejezése után, vagy a háborút követő években ezek, ezek az elesett emberek jutottak volna a hasznot hajtó állami jogosítványok révén a megélhetés lehetőségéhez azok helyett, akiket talán jó összeköttetéseik, élelmességük és fürgeségük juttatott abba a helyzetbe, hogy biztos kenyérkéjükre még vajacskát is kenhessenek. Senkitől sem irigyeljük a magasabb életszínvonalat, de amíg ebben az országban nincsen meg mindenkinek a maga mindennapi kenyere, addig a magasabb életszínvonalról kell leszállani azok érdekében, akiknek nincs biztosítva még a létminimumuk sem. Tudatosan és készakarva írtuk az előbb, hogy az ember ma még hajlamos a közdolokat is a maga legsajátosabb egyéni szempontjai szerint tenni bírálat tárgyává. A ma még kísért annyira egy félévszázados szabadelvű kornak individuális gondolatvilága, hogy az egyén ott, ahol a maga érdekeit látja veszélyeztetve, ne tudjon felolvadni a nemzeti közösség nagy kollektívumában. Ma még a társadalom egyes tagjai úgy fogalmazzák meg a maguk számára az államot, mint amellyel szemben elsősorban a jogok végtelen igényével léphetnek fel akár a köz rovására is és messze vannak attól a helyes felfogástól, hogy a nemzeti élet nem más, mint mindenki kötelességteljesítésének végösszege. És a hömpölygő, nagy nemzeti folyam akkor találja meg a maga helyes és természetes medrét a történelemben, mikor az egyén számára a kötelességteljesítés nem teher, de örömmel teljesített feladat az összesség boldoglása érdekében. Ha majd a nemzeti kötelességvállalás szálai szövik át a nemzeti élet nagy szövetét, akkor nem lesz probléma sem trafikrevízió, sem álláshalmozás, sem mammutjövedelem, mert az egyetlen enységgé fontott nemzeti társadalom oman is kiizzadja magából azokat a gényeket, amelyek felszívódhatnának az erészséges sejtek közé és megmérgezhetnék az öncélú nemzet elnyűhetetlen szervezetét. Addig azonban, amíg a kötelességteljesítés tudata élő valósággá válik, az államnak bizony a jogszabály kényszerítő erejével is rá kell vezetnie az egyéneket a helyes cselekvésre. Addig szükség van műtőasztalokra és operációs műszerekre. Addig szükség van olyan sebészi beavatkozásokra, mint például ez a trafikrevízió, amelynek során százaknak nincs joguk sírni, százaknak viszont minden okuk megvan az örömre. Sarraut bejelentette, hogy nem változik.as Gyuigi francia sculpoiaibm irányzat ECVmiJlST GYILKOLTÁK a vagyonért a HOrSszugi Pappcsalan tagjai Exhumáltán is lemoncoltán a csOHmGl is KomidMarzines gyilkossig ildozatait - Higg gyilkossig miatt fipszetbe vette a csendfipsig a Papp-család nigy taglit A kApfiszugi apzines pénipegény borzalomban falaimulja a tiszazugi tömegillángozást Debrecen, november 8. Egész Bihar vármegyét izgalomban tartja az a sorozatos arzénes gyilkossági vád, amely miatt Preineszberger Jenő dr. debreceni vizsgálóbíró exhumálásokat rendelt el Csökmő és Komádi községekben. A csendőrséghez befutott jelentésekből ítélve, a csökmői és komádi arzénes gyilkosságok borzalomban messze túlszárnyalják a tiszazugi rémdrámát. Mint a tiszazugiak, a csökmői és komádi gyilkosságok is a vagyon miatt történtek éspedig az eddigi adatok tanúsága szerint egyazon családban, a H. Papp családban, amelynek négy tagját mérgezték meg arzénnel. A csökmői és komádi hinfigyekben a kutatás rendkívül nagy apparátussal folyik és a csökmői csendőrség nyomozó osztálya nem győzi a beérkező jelentések és levelek felülvizsgálását. A falvakban hetek óta egyébről sem beszélnek, mint legidősebb Papp István csökmői gazda meggyilkolásáról és az emberek, akik most fölszabadulva érzik magukat a hallgatás alól, sietnek közölni gyanúikat a nyomozó hatóságokkal. Természetesen, mint minden nagyobb és szenzációsabb bűnügynél, itt is lábrakapott a pletyka és megnehezíti a nyomozó hatóságok munkáját, mert összekuszálja a nyomozás szálait, is szörnyűbb bűnügy nyomozását. Id. Papp István gyilkos unokái ugyanis azt vallották, hogy ők nagyatyjukat nagyanyjuk felbiztatására gyilkolták meg. Vallomásuk szerint nagyanyjuk egy liter pálinkát itatott meg velük a gyilkosság előtt, majd felbíztatta őket, hogy törjenek rá a tanyán egyedül tartózkodó 70 éves nagyapjukra. Az egy liter pálinka elfogyasztása után mámorosan meg is indultak a tanyára, nagyapjukat az ágyban találták, Papp Károly rögtön torkon ragadta az aggastyánt és addig fojtogatta, amíg meghalt. Ezután a holttestet kicipelték az istállóba és felakasztották. A gyilkosság után a padláson kibontották azt a rejtekhelyét, ahol nagyapjuk megtakarított pénzét, nagymenynyiségű arany- és ezüstérmeit tartotta egy vaskazettában. A pénzeskazettát átadták nagyanyjuknak, aki megajándékozta őket a pénzből. Menynyit kaptak, arra már nem emlékeznek, de különben a kérdéses alkalommal napokig bódultak voltak a nagymennyiségű és erős pálinkától, amit elfogyasztottak a gyilkosság előtt. Felissík a sípokat A debreceni törvényszék és ügyészség vizsgálóbizottsága pénteken reggel nyolc órakor autókon szállott ki Komódiba Preineszberger Jenő dr. vizsgálóbíró vezetésével. A vizsgálóbizottság tagjai voltak: Mező István dr., ügyészségi elnök, Horváth Arthur dr. törvényszéki , hites orvosszakértő, Orsós Ferenc dr. egyetemi tanár és Atzél Jenő dr. ügyvéd, legidősebb Papp István gyilkos unokáinak, ifj. Papp Istvánnak és Papp Károlynak a védője. A bizottság útja a községházára vezetett, ahol a vizsgálóbíró meghallgatta a csendőri jelentéseket, átvizsgálta az időközben érkezett leveleket, kihallgatta a gyanúsítottakat, majd a temetőbe hajtottak, ahol a vizsgálóbíró felásatta az ezelőtt hét évvel elhunyt L. Kiss Lajosnak, a meggyilkolt id. Papp István vejének sírját. L. Kiss Lajos egyik legmódosabb gazdája volt Komádinak, csinos háza és tekintélyes földbirtoka volt a faluban, illetve annak határában. A komádii exhumálással és boncolással délre végzett a bizottság. Délután Csökmőre hajtattak, ahol először szintén a községházán foganatosított kilyillgatásokat a vizsgálóbíró. A csökmői temetőben a meggyilkolt id. Papp István feleségének és Károly fiának holttestét ásták ki és boncolták fel. Mindenik holttestből a vegyvizsgálatra legalkalmasabb testrészeket légmentes bádogedénybe zárták, az edényeket leforrasztották és felküldötték a budapesti törvényszéki bonctani intézetnek azzal, hogy állapítsák meg, tartalmaznak-e a hutarészek annyi arzént, amennyi egy emberélet kioltására alkalmas. A gyilkos AiszaHa Érdekes, hogy a csendőrök kezei között 70 adatok megdöntik ifj. Papp Istvánnak Pft.in ffáTnlvTink. id Parm István wilkosainak a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt tett eddigi vallomásait és egészen új irányba terelik a méreteiben egyre nagyobb Ki a teibuilú A nyomozás újabb adatai szerint özv. id. Papp Istvánnénak nem volt köze férje meggyilkolásához, hanem másoknak állott érdekében a módos gazda meggyilkolása éppen úgy, mint ahogyan utóbb ugyanazoknak érdekében állott özv. Papp Istvánná meggyilkolása is. A csendőrség birtokában bizonyíték van arra, hogy özv. Papp Istvánné nem sokkal férje meggyilkolása után egy