Függetlenség, 1933. november (213-235. szám)

1933-11-04 / 213. szám

MBiSBlé MKtlKICtKl Anji4FiccÉn A TRAFIK'UGY Lehet, sőt biztosan igaz, hogy a trafik­revíziót méltánytalannak, sérelmesnek és jogfosztásnak fogják minősíteni azok, akiktől elvonják az engedélji; és helyet­tük mások ülnek majd be a LeventéWcel, Mirjamokkal, Trabuccókkal és Sympho- niákkal megi'akott pultok mögé. Az em­ber — ma még — hajlamos a dolgokat a maga legsajátosabb egyéni szemszögé­ből nézni és hajlandó a köz sérelmét fel­fedezni ott, ahol a legsajátosabb egyéni érdekek maradéktalan érvényesülése elé emel gátat a köz parancsa. Mert állítsuk fel a mérleget: vájjon kik a szánalomraméltók, kik érdemlik meg inkább, hogy hónuk alá nyúljon a nemzet gondoskodó keze? Azok-e, akik ma elesnek egy hasznot hajtó állami jo­gosítványtól, upanakkor azonban egy havi 300 pengős életnívó védett fedezé­kébe vonulnak vissza? ök-e a szánalom­raméltók, őket érte-e sérelem, vagy azo­kat, akik a világháború során kemén^n, magyar módra megtették kötelesséröket a frontokon, ott munkakészssgüknek, fi­zikai, vagy szellemi erejüknek 50 száza­lékát elveszítették s áldozatuk fejében eddig nem jutott más osztályrészük a nyomornál. Vájjon nem igazság-e, vájjon nem kötelesség-e ezeket, az élet elesett­jeit, a nagy magyar front bénáit jövede­lemhez, kenyérhez, meleg szobához jut­tatni? Vájjon nem az lett volna-e az igazság, hogy már eleve, a háború befe­jezése után, vagy a háborút követő évek­ben ezek, ezek az elesett emberek jutottak volna a hasznot hajtő állami jogosítvá­nyok révén a megélhetés lehetőségéhez azok helyett, akiket talán jő összekötteté­seik, élelmességük és fürgeségük juttatott abba a helyzetbe, hogy biztos kenyérké­jükre még vajaeskát is kenhessenek. Senkitől sem irigyeljük a magasabb élet- színvonalat, de amíg ebben az országban nincsen meg mindenldnek a maga min­dennapi kenyere, addig a magasabb élet- színvonalról kell leszállani azok érdeké­ben, akiknek nincs biztosítva még a lét­minimumuk sem. Tudatosan és készakarva írtuk az elébb, hogy az ember ma még hajlamos a közdo^okat is a maga legsajátosabb egyéni szempontjai szerint tenni bírálat tárgyává. Aía még kísért annyira egy félévszázados szabadelvű kornak indivi­duális gondolatvilága, hogy az egyén ott, ahol a maga érdekeit látja veszélyeztet­ve, ne tudjon felolvadni a nemzeti közös­ség nagy kollektívumában. Ma még a tár­sadalom egyes tagjai úgy fogalmazzák meg a maguk számára az államot, mint amellyel szemben elsősorban a jogok vég­telen igényével léphetnek fel akár a köz rovására is és messze vannak attól a he­lyes felfogástól, hogy a nemzeti élet nem más, mint mindenki kötelességteljesítésé­nek végösszege. És a hömpölygő, nagy nemzeti folyam akkor találja meg a ma­ga helyes és természetes medrét a törté­nelemben. mikor az egyén számára a kö­telességteljesítés nem teher, de örömmel teljesített feladat az összesség boldo^lása érdekében. Ha majd a nemzeti köteles­ségvállalás szálai szövik át a nemzeti élet nagy szövetét, akkor nem lesz pro­bléma sem trafikrevízió, sem álláshalmo­zás, sem mammutjövedelem, mert^ az egvetlen enységgé ion'ott nemzeti társa­dalom amúw is kiizzadja maeából azo­kat a genyeket, amelvek felszívódhat­nának az eerészséves sejtek közé és me?- méryezhetnék az öncélú nemzet elnyűhe- teden szervezetét. Addie azonban, amíg a kötelességtelie- sítés tudata élő valósággá válik, az á^ lamnak bizonv a jogszabály kényszerítő erejével is rá kell vezetnie az egyéneket a helves cselekvésre. Addig szükség van műtőasztalokra és onerációs műszerekre. Addig szükség van olvan sebészi beavat­kozásokra. mint például ez a trafikreyí- zió. amelynek során százaknak nincs jo­guk sírni, százaknak viszont minden okuk megvan az örömre. Sarrauí befGlGníeííG, ^ogy nem válíoxih. as Gűúigi francia Iculpoiaibm irányxat ECVmiílST GVILKOLTÁK a uagyonéPt a HOrSszugi Papp­csaian tagjai Exhumáltáii Gs lemoncoitGii a csOHmGl is KomidM arzines gviiKossig ildozatait - Higg ggiikossig miatt fipizethe uette a csendfipsig a Papp-csaiád nigy taglit A kApfiszugt apzAnes pénipegéiiv horzalomban falaimul ja a tiszazugi tomegiiiápgezást Debrecen, november S. Egész Bihar vármegyét izgalomban tartja az a sorozatos arzénes gyilkossági vád, amely miatt Preineszberger Jenő dr. debreceni vizsgálóbíró exhumálásokat rendelt el Csökmő és Komádi községek­ben. A csendőrséghez befutott jelentések­ből ítélve, a csökmői és komádi arzénes gyilkosságok borzalomban messze túlszárnyalják a tiszazugi rémdrámát. Mint a tiszazugiak, a csökmői és komádi gyilkosságok is a vagyon miatt történtek éspedig az eddigi adatok tanúsága sze­rint egyazon családban, a H. Papp csa­ládban, amelynek négy tagját mérgezték meg arzénnel. A csökmői és komádi bfinflgyekben a kutatás rendkival nagy apparátussal folyik és a csökmői csendőrség nyomozó osztálya nem győzi a beérkező jelentések és levelek felülvizsgálását. A falvakban hetek óta egyébről sem beszélnek, mint legidősebb Papp István csökmői gazda meggyilkolásáról és az emberek, akik most fölszabadulva érzik magukat a hall­gatás alól, sietnek közölni gyanúikat a nyomozó hatóságokkal. Természetesen, mint minden nagyobb és szenzációsabb bűnügynél, itt is lábrakapott a pletyka és megnehezíti a nyomozó hatóságok munkáját, mert összekuszálja a nyomo­zás szálait. FelíssíK a slpokai A debreceni törvényszék és ügyészség vizsgálóbizottsága pénteken reggel nyolc órakor autókon szállott ki Komódiba Preineszberger Jenő dr. vizsgálóbíró ve­zetésével. A vizsgálóbizottság tagjai vol­tak: Mező István dr., ügyészségi elnök, Horváth Arthur dr. törvényszéki . hites orvosszakértő. Orsós Ferenc dr. egyetemi tanár és Atzél Jenő dr. ügjrvéd, legidő­sebb Papp István gyilkos unokáinak, ifj. Papp Istvánnák és Papp Károlynak a védője. A bizottság útja a községházára veze­tett, ahol a vizsgálóbíró meghallgatta a csendőri jelentéseket, átvizsgálta az idő­közben érkezett leveleket, kihallgatta a gyanúsítottakat, majd a temetőbe hajtot­tak, ahol a vizsgálóbíró felásatta az ezelőtt hét évvel elhunyt L. Kiss Lajosnak, a meggyilkolt id. Papp István vejének sírját. L. Kiss Lajos egyik legmódosabb gazdája volt Komódinak, csinos háza és tekinté­lyes földbirtoka volt a faluban, illetve annak határában. A komádi-i exhumálással és boncolással délre végzett a bizottság. Délután Csökmőre hajtattak, ahol először szintén a községhá­zán foganatosított kiluillgatásokat a vizs­gálóbíró. A csökmői temetőben a meggyilkolt id. Papp István feleségének és Károly fiának holttestét ásták ki és boncolták fel. Mindenik holttestből a vegyvizsgálatra legalkalmasabb testrészeket légmentes bádogedénybe zárták, az edénye­ket leforrasztották és felküldötték a buda­pesti törvényszéki bonctani intézetnek az­zal. hogy állapítsák meg, tartalmaznak-e a huUarészek annyi arzént, amennyi egy emberélet kioltá­sára alkalmas. is szörnyűbb bűnügy nyomozását. Id. Papp István gyilkos unokái ugyanis azt vallották, hogy ők nagyatyjnkat nagyanyjuk felbiztati- sára gyilkolták meg. Vallomásuk szerint nagyanyjuk egy liter pálinkát itatott meg velük a gyilkosság előtt, majd felbíztatta őket, hogy törjenek rá a tanyán egyedül tartózkodó 7S éves nagyapjukra. Az egy liter pálinka elfogyasztása után mámorosán meg is indultak a tanyára, nagyapjukat az ágyban találták, Papp Ká­roly rögtön torkon ragadta az aggastyánt és addig fojtogatta, amíg meghalt. Ezután a holttestet kicipelték az istállóba és felakasztották. A gyilkosság után a pad­láson kibontották azt a rejtekhelyét, ahol nagyapjuk megtakarított pénzét, nagymeny- nviséaú arany- és ezüstérmeit tartotta egy vaskazettában. A pénzeskazettát átadták nagyanyjuknak, aki megajándékozta őket a pénzből. Meny­nyit kaptak, arra már nem emlékeznek, de különben a kérdéses alkalommal napokig bódultak voltak a nagymennyiségű és erős pálinkától, amit elfogyasztottak a gyilkos­ság előtt. KI a teibuilú A nyomozás újabb adatai szerint özv. id. Papp Istvánnénak nem volt köze férje meg­gyilkolásához, hanem másoknak állott érdekében a módos gazda meggyilkolása éppen úgy, mint ahogyan utóbb ugyanazok­nak érdekében állott özv, Papp Istvánná meggyilkolása is. A csendőrség birtokában bizonyíték van arra, hogy özv. Papp István­ná nem sokkal férje meggyilkolása után egy A gviiKos AiszaHa Érdekes, hogy a csendőrök kezei között 70 adatok megdöntik ifj. Papp Istvánnak Pft.nn ffáTnlvTink. id Parm István wilko­sainak a csendőrség és a vizsgálóbíró előtt tett eddigi vallomásait és egészen új irányba terelik a méreteiben egyre nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék