Függetlenség, 1933. december (1. évfolyam, 236-259. szám)

1933-12-01 / 236. szám

Az elegáns világ fogasa Árusítja DIÓSY JÁNOS VII., RÁKÓCZI ÚT 24. SZ.­ kön délelőtt jelenkezzék. Ezután felment a szobájába. Néhány perc múlva becsengette a pin­cért. Fél liter bort és kisüveg ásvány­vizet hozatott. Azután magára zárta az ajtót. Délelőtt a soffőr jelentkezett a szálló­ban. Kopogtatott a gazdája ajtaján, de nem kapott választ. Attól félt, hogy va­lami baj történt Bárány Oszkárral és szólt a szálló titkárának. A titkár intéz­kedett, hogy az ellenőrző kulccsal nyissák fel az ajtót. A szobában ágyán fekve, pizsai.Aban ott feküdt holtan Bárány Oszkár. A borba öntött különböző mérgeket ezt a gyilkos méregitalt hajtotta fel A halott mellett az éjjeliszekrényen tizenhat búcsúlevelet találtak. A búcsúleveleket Bárány Osz­kár rokonaihoz, barátaihoz, ismerőseihez és a rendőrséghez intézte. Elpanaszolta ezekben a levelekben, hogy felesége halála óta nem találja he i­lyét az életben Kéri, hogy ne haragudjanak rá, de az asszony nélkül nem tud élni. majd a másollagon — Az a kérésem — írta —, hogy a leg­nagyobb csendben temessenek el. Teme­tésem időpontját ne közöljék a nyilvá­nossággal. Búcsúlevelet írt háziorvosához, Schiff Sándor dr.-hoz is, akinek ezeket -t • —­ Nem tudtam a feleségem nélkül ék Találkozni akarok vele a túlvilágon, azért megyek utána. A rendőrséghez írt levelében azt kéri, hogy holttestét ne boncolják fel, mert nyilvánvaló, hogy öngyilkosság­­ követett el. — E sorokkal igazolom — írta ebben a levélben —, hogy énkezemmel vetettem véget életem­nek. A rendőri bizottság ezeket a leveleket átvette és intézkedett, hogy Bárány Osz­kár holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállítsák. A rendőrorvos meg­állapította, hogy Bárány Oszkár négyféle méreggel mérgezte meg magát. A mérget a borban oldotta fel és így vette be. A halál már órákkal az öngyilkosság felfedezése előtt következett be. Az 54 éves Bárány Oszkár öngyilkos­sága ismerősei kiterjedt körében és a kereskedői világban általános részvétet keltett. Bárány a társasági életben egyik vezető tagja volt a Lipótvárosi Kaszinó­­nak. E­gy ideig várospolitikával is foglal­kozott és mint a Kozma-párt tagja, a törvényhatósági bizottság tagja is volt. A család a búcsúlevélben kifejezett kívánságokhoz híven temetését a leg­nagyobb csendben akarja előkészíteni. m­pogcalja Ki Szerencséjét! Vegyen M. Kir. Államsorsjegyet! Csak egy húzás, december 29-én Sorsjegy ára: Égte P 3.- Fél P­AO Főnyeremény 40.000 penne Kapható: M. kir. Pénzügyigazgatóság, Budapest, Szalay­ u. 10., továbbá az összes dohány­tőzsdékben, sorsjegyárusítóknál és ban­kokban. Siessen, még ma vásároljun! JüggOtaa^ Pénielí, 1933 decemJber 1 MAGYARUL KOSZORT COLLFUS8 KAMAOLLÁR a Bécsből hazautaxó Gömbös minisz­­terelnöknek és Kétay töSűmi¥GÍósügyi miniszternek Bécsi, november 30. Gömbös Gyula miniszterelnök és Kál­­lay Miklós földmívelésügyi miniszter a Semmeringen való hosszabb tartóz­kodás után vadászkirándulásukról ma délután fél négy órakor Bécsbe érkeztek, majd 5 óra 20 perckor, a menetrendszerű gyorsvonattal folytatták útjukat Buda­pest felé. Búcsúztatásukra a pályaudva­ron megjelentek Dollfuss dr. szövetségi kancellár, Stockinger kereskedelmi mi­niszter, Peter, a külügyminisztérium fő­titkára, Nelky Jenő bécsi magyar követ a követség tagjaival, valamint Banner Lipót báró budapesti osztrák követ. Gömbös Gyula miniszterelnök mielőtt vonatba szállt volna, a váróteremben be­szélgetett a búcsúztatására megjelent elő­kelőségekkel, akik később élükön Dollfuss dr. szövetségi kancellárral, a vonathoz kísérték a magyar miniszterelnököt és a földmívelésügyi minisztert. Dollfuss dr. szövetségi kancellár magyarul szívé­lyesen így búcsúzott el magyar vendé­geitől: — Alászolgája! A miniszterelnök és a földmivelés­­ügyi miniszter megérkezése Gömbös Gyula miniszterelnök. Kál­lay Miklós földmívelésügyi miniszter csütörtö­­kön este 9 óra 55 perckor visszaérkeztek Budapestre. A Keleti pályaudvar érkezési oldalának perronján néhány perccel a vonat érkezése előtt megérkezett Senn Ottó, a MÁV elnökigazgatójának helyettese, Kume osztrák követségi tanácsos, valamint az osztrák követség főbb tisztviselői, hogy fo­gadják az érkező miniszterelnököt. A mi­niszterelnökséget Antal István sajtófőnök, miniszteri tanácsos képviselte és rajta kívül megjelent Mecsér András földbirtokos is, aki — mint ismeretes — Gömbrös Gyula miniszterelnököt németországi útjára elkí­sérte. A vonat pontosan 9 óra 65 perckor futött be az állomásra, a szerelvény négy­­dik kocsijának kivilágított ablaka mögött feltűnt Gömbös Gyula miniszterelnök alak­ja, sportruhában, fején vadászkalappal amelybe háromágú fenyőgally n­olt tűzve Mellette állt Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter ugyancsak vadászathoz öltözötten. A fotóriporterek pergőtüzében lépett a mi­niszterelnök a perronra, majd kezet szorítva az üdvözlésére­ elébe jött urakkal, a sajtó­képviselői előtt a következőket mondotta: — Mint magánember voltam Ausz­triában és nem mint politikus Va­dászni voltam és így nincs semmi mondanivalóm. Majd mielőtt autójába szállt volna, eny­­nyit mondott: — Meg vagyok elégedve mert alkal­mat találtam, hogy a kancellár úrral a két ország közösen érintő ügyeit újra megtárgyalhassam. Nyilatkozata után Antal István sajtófő­nökkel és Mecsér Lászlóval autóba szállt és lakásába hajtatott. Kállay Miklós földmívelésügyi minisz­ter csak annyit jelentett ki, hogy kitűnően érezték magukat, nagyszerűen szórakoz­tak, és nagyon kedvesek voltak az osz­­trák urak. Azzal ő is kocsijába szállva el­hajtatott. A magyar tengerhajózás fejlesztése számos munka­­alkalmat és elhelyezkedési lehetőséget biztosít a magyar ifjúságnak Törvényjavaslat a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezményeiről Fabinyi Tihamér dr. kereskedelmi mi­niszter a képviselőház csütörtöki ülésén tör­vényjavaslatot nyújtott be a magyar ten­gerhajózási vállalatok kedvezményeiről. A törvényjavaslat indokolása rámutat arra, hogy jóllehet a békeszerződés csak azt a puszta jogot hagyta meg Magyarország­nak, hogy a tengeri kereskedelmi hajózá­s­ban saját lobogója alatt továbbra is részt­­vehessen. 19.­ elején tizenhárom magyar ten­­geri gőzös 65.009 tonna hordképesség­­gel közlekedett magyar lobogó alatt s e tengeri gőzösökön 108 magyar tiszt és 216 főnyi magyar legénység teljesített szolgálatot. A világgazdasági válság el­élyülés­e követ­keztében visszaesés állt be, úgyhogy ma csu­pán hét gőzös van magyar lobogó alatt is.000 tonna hordképesség­gel, 50 főnyi tiszti és ISO főnyi legénységi állom­ányú személyzettel. Ezek a számadatok arról tanúsítódnak, hogy a magyar tengerhajózás élő valóság El kell ismernünk, hogy a magyar tenger­­hajózás legalább ez időszerint külkereskedel­mi érdekeinket közvetlenül alig szolgálja. Ezt az állapotot azonban nem tekinhetjük változhatatlannak. Már a közelmúltban is szóba jöhetett fonógyáraink nyerspamut­­szükségletének Egyiptomból, a székesfővá­ros gázkokszszükségletének Törökor­szágból való fedezésénél a magyar tengeri hajók fénybevétele. Tárgyalások indultak meg a Duna—Fekete-tengeri átrakodóforgalom le­bonyolításának magyar hajókkal való meg­szervezéséről, sőt arról is, hogy magyar gő­zösök Fiumét főként élő állatoknak tengeren továbbítása céljából bizonyos rendszeresség­gel érintsék. Végül éppen most folynak a Budapest—Levante (Alexandria) között közlekedő folyón és egyben tengeren járó hajóval közvetlen kapcsolatok létesítésére irányuló kísérletek. Számítunk arra is, hogy a magyar tengeri hajók felszerelési és be­rendezési tárgyainak beszerzésénél jövőben a magyar ipart fokozottabb mértékben ve­szik igénybe. A legfontosabb szempont, amely a magyar tengerhajózás támogatásánál latba esik, az, hogy sok,­ itthon el­helyezkedést nem találó embernek munkaalkalmat és kereseti lehetősé­get, az értelmiséghez tartozó ifjak­nak pedig megfelelő pályára kikére­zést nyújthat. A magyar ifjaknak a tengerészpályára se­gítésétől azt várhatjuk, hogy, úgy miit maguk a külföldön működő magyar hajó­s vállalatok is, a magyar kivitel úttörői lesz­nek. Végül nem kicsinyelhető annak a pro­pagandának erkölcsi értéke, amit a magya lobogónak a tengereken, az idegen kikötő­ben való megjelenése jelent.­­ Elhízott egyéneknél a természetes „Ferenc József” keserűvízkúra hatalma­san előmozdítja a bélműködést, a testet könnyeddé teszi s tiszta fejet és nyugodt alvást teremt. Az orvosi szakirodalom ki­mutatja, hogy a Ferenc József víz a máj és a végbél felé irányuló vértódulásoknál, valamint aranyérnél és prostatabajoknál is áldásos hatást fejt ki. Meg­kezdte a Ház a Nemzeti Bank alap­szabályainak módosí­tásáról szóló javaslat vitáját A képviselőház befejezvén a gazdaadós­ságok rendezéséről szóló törvényjavaslat vitáját,­­ a nyolcórás ülések után vissza­tért a négyórás ülésekre. A csütörtöki ülést öt órakor nyitotta meg Almásy László elnök. Az ülés elején Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter két törvényjavaslatot terjesztett be: az egyiket a Magyar Tengerhajózási vállalat kedvezményeiről, a másikat a külföldi áruk származási helyének hamis megjelölése ügyében kötött nemzetközi megállapodás becikkelyezéséről. A napirenden a Nemzeti Bank alapszabályainak mó­­dosításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása van. Zsindely Ferenc előadó: Ez a javaslat lehetővé fogja tenni, hogy a gazdaadós­ságok rende­séről szóló törvény alapján felvehető 100 millió pengőt a kor­mány megkaphassa a Nemzeti Bank­tól. Magyar Pál teljes bizalommal viseltetik a Nemzeti Bank vezetősége iránt, de attól tart, hogy a törvény csökkenteni fogja a forgalomban lévő bankjegy-mennyiséget. A takarékosságra való nevelés érdekében tiltakozik a devalváció gondolata ellen, amely mint a dollár példája bizonyítja, Amerikában sem ért célt. Kétségbevonta, hogy a magyar nép takarékos lenne. Jánossy Gábor: A falu népe takarékos! Hegedűs Kálmán szólalt fel ezután és nagy örömmel jelentette ki, hogy kardiná­lis kérdésekben egyet ért Magyar Pál fej­tegetéseivel. A vita során azt mondották, hogy az infláció a bankjegyek mennyisé­gétől függ. Ő inkább azt hiszi, hogy a minőségétől. A javaslat indokolásában az áll, hogy a százmilliós kölcsön kamatozá­sára nézve a pénzügyminiszter fog meg­egyezni a Nemzeti Bankkal. Azt kérdi a minisztertől, hogy erre nézve megtörtént-e a megegyezés, és az milyen irányú volt. A pénzügyminiszterrel szemben bizalom­mal viseltetik, annál is inkább, mert a miniszter a pénzügyi bizottságban is ki­jelentette, hogy a javaslatot a Nemzeti Bankkal egyértelműen csinálta Ezután az inflációs politika ellen beszélt, majd hosszasan polemizált Eckhardt devalori­­zációs elméleteivel. Amíg ez a kormány van a helyén, addig se infláció, se devalorizáció nem lesz. Javasolta, hogy a pénzügyminiszter bo­csásson ki félmilliárd pengő értékű nye­reménykötvényt, az általa helyesnek tar­tott időben, mert külföldi kölcsönre nem igen s számíthatunk. Kérte, hogy közterhe­ket minél előbb arányosítsák az adózási képességgel. Ezután statisztikai adatokat olvasott fel arról, hogy a munkanélküliség a múlt évihez ké­pest 15 százalékkal csökkent. Életképes kapitalizmus és megelégedett munka a jövő legbiztosabb támasza. A javaslatot elfogadta. Ulain Ferenc volt a következő szónok, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a kor­mány nemcsak a százmillió pengő köl­csön felvétele miatt kérte a Nemzeti Bank alapszabályainak megváltoztatását, de más fontos változtatásokat is javasolt egyben. Nevezetesen azt, hogy a felvett kölcsön a fedezet szempontjából ne jö­j­­jön tekintetbe, továbbá, hogy szállítsák le a fedezetet 28 százalékról 24 százalékra. Emlékeztetett még arra is, hogy amikor a Nemzeti Bank létesítésére törvényt hoz­tak kimondották, hogy senki sem vehet fel onnan kölcsönt, ha nem bír valuta­vagy aranyfedezettel. Sándor Pál volt az utolsó szónok, aki kijelentette, hogy a javaslatot elfogadja, mert ha a gazdajavaslatot megszavazta a Ház, akkor meg kell adni a lehetősé­get a kormánynak arra is, hogy azt végreha­j­thassa. Félő — mondotta beszédének további so­rán —, hogy az alapszabály változtatása következtében egy másik pénzügyminisz­ter újabb százmilliót fog felvenni a Nem­zeti Banktól. Ezután az elnök napirendi indítván­yt tett, mely szerint a Ház legközelebbi ülé­sét pénteken délután tartja meg. Az ülés 9 órakor ért véget. .

Next