Függetlenség, 1933. december (1. évfolyam, 236-259. szám)

1933-12-01 / 236. szám

T^éníelc, 1933 'December i TüggeBem^ FRANCIAORSZÁG NEM VÁLLALHATJA ÖRÖKRE A ZSANDÁR SZEREPÉT A DUNAMEDENCÉBEN — mondotta Bethlen István gróf csütörtöki londoni előadásában London, november 30. Nagy és díszes közönség töltötte meg a Westminster-palota hatalmas tölgyfaburko­latú bizottsági termét, ahol a Balkán-bizott­­ság rendkívüli ülésén Bethlen István gróf megtartotta angliai előadássorozatának be­fejező előadását. Sir Edward Boyle elnök megnyitó beszé­dében meleg hangon üdvözölte a bizottság előkelő vendégét. Ezután­­Bethlen István gróf Európa időszerű politikai problémái­nak szemszögéből foglalkozott a trianoni szerződés revíziójával. Kifejtette, hogy az a széles sáv, amely a Finn-öböltő­l a Balkán-félsziget alap­vonaláig észak-déli irányban terül el, a világháború következtében az európai kontinens politikai föld­­rengésterülete lett. A háború előtt három nagyhatalom: Oroszország, Németország és Ausztria-Magyarország volt birtokosa ennek a te­rületnek, ma pedig kilenc ország osztoz­kodik felette és ezekben nem kilenc, ha­nem tizenhárom nemzeti öntudatra ébredt nép lakik. Európa legnagyobb ér­dekei fűződnek ahhoz, hogy ezen a politi­kai földrengésterületen végre tizenöt év után helyreálljon a nyugalom, még mielőtt a leginkább érdekelt partnerek, az orosz és a német ma­gukhoz nem térnek, mert különben megint nekik lesz döntő szavuk ezek felett a népek felett. Ez a veszélyes terület tulajdonképpen három részre oszlik, és mindegyik külön­­külön súlyos probléma: van Balti-kérdés, lengyel-kérdés és a dunai államok kérdése, de különösen az utolsó probléma olyan seb Európa testén, hogy abból a geny csak úgy árad egész Európa vérkeringésébe, nemzet­ nyelvétől, kenyerétől és valásától fosztják meg. Vissza akarunk térni a ma­gyar hazához — folytatta — és itt tisztázni kívánom, hogy várjon a magyar nemzet haj­landó-e biztosítékot nyújtani a tótoknak arra, hogy a régi nyelvi sérelem nem fogja újból érni. Jehlicskának Bethlen István gróf a kö­vetkezőket válaszolta: — Nem vagyok a kormány tagja és nem szólhatok a kormány nevében, azonnan is­mételten kijelentettem már, hogyha a tótok vissza akarnak térni régi hazájukba, Magyarország tiszte­letben fogja tartani a tótok nyelvét, nemzeti egyéniségét és nemzeti kul­túráját, és kötelességének fogja tartani, hogy a tó­­toknak olyan mérvű önkormányzatot adjon, amely őket teljes mértékben kielégítse. Végül Sir Edward Boyle mondott meleg köszönetet az előadónak, kifejezve azt a re­ményét, hogy boldogabb időben fog újból találkozhatni Bethlen István gróffal. 3*" KISSUPI“ Az elnyomott többség rámutatott arra, hogy a volt monar­chiában élő kis népek evolúció útján foko­zatosan nemzeti emancipáció felé halad­tak, de a békeszerződés kontár kézzel nyúlt bele ebbe az evolúcióba. Nemcsak azt tette, hogy három elő­kelőségi fokba sorolta a Dunamedence népeit és ezek közül a kiváltságosokra még olyan terü­leteket is adott, amelyekre ezek nem is vágytak, hanem minden megkérdezés nél­kül egyszerűen a csehekhez csatolt északi népeket és a szerbekhez déli népeket (tótok és rutének északon, a szlové­nek, horvátok és vendek délen). Ezeknek a nemzeteknek a helyzete a Csehszlovák és Jugoszláv államban teljesen tűrhetetlen, mert még nemzeti kisebbség számba sem mennek, hanem egy új nemzeti kate­góriához tartoznak, amelyet „elnyo­mott többség” névvel lehetne csak kellően kifejezni. A harmadik kategóriába sorolt magyarok­tól és német-osztrákoktól elvettek minden területet, amelyen bármily parányi kisebb­ség él és viszont a magyar népnek egy­­harmad részét, három és félmillió lelket idegen fennhatóság alá helyezett. Terem­tettek két csonka országot, amely el van vágva a megélhetés legelemibb feltételei­től és teremtettek másik három életképte­len országot, amelyeknek létét a belső nemzeti feszültségek minden pillanatban a kirobbanás veszélyével fenyegetik. Egész Európa centrális problémája A békeszerzőik egyáltalában nem voltak tisztában a Dunamedencében élő népek egymáshoz való viszonyával és összetör­ték az osztrák-magyar monarchia föld­rajzi, történelmi és gazdasági egységét, anélkül, hogy gondoskodtak volna arról, hogy valamilyen más szervezet vegye át az általa betöltött hivatást. Emiatt ez a terület a nagyhatalmak vetélkedő befo­lyása alá került, ami az ellentétek kiélező­dését vonta maga után. Európa öt nagyhatalma közül négyné már nem kétséges annak a felismerése, hogy az elkövetett hibákat sürgősen repa­­rálni kell, sőt Franciaország is kezdi felismerni, hogy nem vállalhatja örült időkre egy igazságtalan jogállapot fenntartása ér­dekében a zsandár szerepét a Duna­­medencében. Kimutatta, hogy a Tardieu-tervtől kezd­ve felmerült különböző megoldási tervek mind ugyanabban a betegségben szenved­nek: politikai hátsó gondolatokból születtek meg és csak bele vannak burkolva gazda­sági koncepciók köpönyegébe. Pedig a józan gazdasági rendezésnek éppen a politikai kérdések alkotják a leg­főbb akadályát. Egész Európa centrális problémáját sem félretenni, sem megkerülni nem lehet. Min­den munka addig, amíg ennek megoldására Európa vezetői magukat rá nem szánják, csak foltozás lesz, már­pedig a folt a folton sohasem lehet tartós. A Dunamedencében a békeszerződésnek elsősorban területi intéz­kedései azok, amelyek minden téren katasz­­trófális helyzetet teremtettek. A magyarság bizalma Anglia felé fordul Újabban különböző megtévesztő jelszava­kat indítottak útnak, amelyek közé az is tartozik, hogy nem a határok revideálására, hanem azok eltüntetésére van szükség a ki­sebbségi jogok liberális kiépítése révén. Ez nem egyéb, mint blaszfémia, mert a Balkán-népeknél csak egy komoly garancia van: szemet-szemért, fogat­fogért A gyakorlatban ez csak úgy volna keresz­tülvihető, hogy ugyanannyi román, cseh, vagy szerb kerüljön magyar fennhatóság alá, mint amennyi magyart Románia, Cseh­ország vagy Szerbia fennhatósága alatt meghagynak. De Jólírhessen a Függetlenségben, a legelterjedtebb magyar napilapban Magyarországnak nincs ahhoz kedve, hogy az így fennhatósága alá kerülő nemzetiségeket retorziós objektumokr­nak tekintse. Sokkal egyszerűbb és humánusabb volna a sérelmeket igazságos módon, gyökeresen or­vosolni. Befejezésében hangsúlyozta Bethlen Ist­­ván gróf, hogy a magyarság bizalma Anglia felé fordult, mert Angliának csak az az érdeke, hogy a Duna-medencében el­követett igazságtalanságok kiküszö­bölése révén újból visszatérjen a béke, a jólét és a megelégedés Vissza akarunk térni a magyar hazához Azt fejtegette: Az előadás során felszólaltak Noel Bux­ton lord. H. W. Nevinson, Stirling ezredes, majd Jedlicska Ferenc a tót nemzeti tanács képviseletében szólalt fel, hogy a tótok ezer évig éltek Magyarorszá­gon és ebből az évezredből legalább kilencszáz esztendőt zavartalan, bé­kés boldogságban, megelégedésben és egyetértésben töltöttek el. Magyarországon a tótoknak csak egyetlen problémája volt, a nyelvkérdés, de most Csehszlovákiában három sebből vérzik a tót A székesfőváros közgyűlése csütörtökön a tanügyi költség­­vetést tárgyalta A serdülő fiúk oktatásánál küszöböljék ki a női tanerőket­­ Véglegesíteni kell az iskola­nővéri intézményt A székesfőváros törvényhatóságának köz­gyűlése csütörtökön délután 5 órakor folytatta a költségvetés tárgyalását. A közgyűlés ez­úttal a tanügyi költségvetéssel foglalkozott. Szentgály Antalné a kelenföldi közoktatási in­tézményekről beszélt. Részletesen ismertette az egyes iskolák közegészségügyi munkáit és rámutatott arra, hogy Kelen­d lakossága az utóbbi években nagyon megszaporodott és a rendelkezésre álló iskolák nem állanak arány­ban az iskolaköteles gyermekek létszámával. Stern Szerén a jobboldal helyeslése közben meleg szavakkal emlékezett meg az iskola­­nővéri intézményről és a rendkívül fontos szo­­ciális szervezet tagjainak véglegesítését indít­ványozta. Lédermann Mór után vitéz Martsc­­hényi Imre a fővárosi tanerők siralmas hely­zetét ismer­tette, majd arról beszélt, hogy a serdülő fiúk oktatásánál küszöböljék ki a női tanerőket. Indítványt terjesztett be, hogy a polgári fiúiskolákban működő 76 női tanerő he­lyét férfitanerőkkel tölt­sék be és első­sorban hadviseltek soraiból nevezzék ki az új tanerőket. Hosszasabban foglalkozott a különböző test­­nevelési problémákkal és javaslatot tett a Nemzeti Stadion és a fedett diákuszoda mi­előbbi megi­alósítására. A közeli naiki­kban megrendezendő tornász-világbajnokságok szá­mára kívánatosnak tartja a főváros anyagi támogatását. Nagy László dr. a főváros ala­pítványairól beszélt és visszautasította a bicskei leányotthont ért támadásokat. Indít­ványozta a gyermekvédelmi bizottság meg­alakítását. Szepesy Albert a tripoliszi elemi iskola mielőbbi felépítésére tett javaslatot, Szilágyi Antal pedig iparoktatási ügyekkel foglalkozott. Cselényi Pál dr. indítványt ter­jesztett elő, hogy a fővárosi iskolákban mű­ködő 450 ideiglenes tanerői állásból a főváros százat véglegessé szervezzen és szüntesse meg a barakiakolákat. Temesi­ Győző felszólalása során Üdvözölte Bethlen István grófot, aki Lon­donban tart ez idő szerint előadást a magyar revízió érdekében. Oszoly Kálmán és még néhány felszólaló után a közgyűlés tíz órakor áttért a költségvetés általános vitája során elhangzott indítványok feletti szavazásra. Az általános vita során közel 300 indítványt nyújtottak be a törvény­hatóági bizottság tagjai. A javaslatok egy részét elvetette a közgyűlés, a másik részéről pedig úgy határozott, hogy azokat további in­tézkedés megítétéle céljából kiadja a polgár­­mesternek. Elfogadta a közgyűlés többek között a kö­vetkező javaslatokat: írjon fel a főváros a kormányhoz az új nyugdíjtörvénytervezettel kapcsolatban és kérje, hogy a bírák ne legye­nek hivatalból nyugdíjazhatók. Hágáévá tette a közgyűlés a gyakornoki állások betöltésére irányuló javaslatot, valamint a frontharcosok részéről beter­jesztett indítványt, hogy a főváros ajánl­jon fel száz darab egyenként száz és százötven négyszögöles telket a vitézi rend számára. Ugyancsak hozzájárult a közgyűlés ahhoz a javaslathoz, hogy idegen állampolgárok ne kaphassanak munkát és hogy a főváros sür­gesse meg a kormánynál az új adóreformot. A szavazás során élesebb összetűzés támadt az elnöklő főpolgármester és a szociáldemo­krata bizottsági tagok között. A szocialisták kifogásolták, hogy a közgyűlés csak a nyol­cadik fejezetig tárgyalta le a költségvetést és a többi fejezetekhez benyújtandó javasatok indokolását a főpolgár­mester a fővárosi tör­vényre való hivatkozással nem engedte meg. A főpolgármester ragaszkodott a törvény intézkedéseihez és így gyors ütemben kezdő­dött meg a szavazás. A közgyűlés fél egykor ért véget és annak folytatását péntek délután 5 órára tűzte ki a főpolgármester, amikor az üzemek költségvetése ker­ül sorra. JxtdM - ¡ (Atsil A­., ICuskttniU­utta 6, figyelem! Az e isd­et meg lett f­aggszoin­­a! Sikkasztásért az újrafelvételi tárgyaláson is fogházra ítéltek egy tapolcai ügyvédet Nagykanizsa, november 30. A zalaegerszegi törvényszék még 1931- ben sikkasztás vétsége miatt háromhavi fogházra ítélte Sólyom Gyula dr. tapolcai ügyvédet, mert az Hajós Jenő tapolcai kereskedő csődtömegéből 2000 pengőt a saját céljaira fordított. Ezt az ítéletet a pécsi tábla — bűntettnek minősítvén a sikkasztást — hathónapi börtönre emelte fel és a tábla ítéletét a­ Kúria is helyben­hagyta. Az ügyvéd a Kúria ítélete után újrafel­­vételi kérelmet adot be a zalaegerszegi törvényszékhez, mely helyt adott a kére­lemnek és az újrafelvételi tárgyalást csü­törtökön tartotta meg a törvényszék Kovács János­ tanácsa. A bíróság a bizo­nyítási eljárás befejezése után az alap­perben hozott ítéletet hirdette ki és esze­rint Sólyom ügyvédet újra sikkasztás vét­ségében mondotta ki és ezért háromhavi fogházra, 200 pengő pénzbüntetésre és politikai jogainak egy évre való felfüg­gesztésére ítélte. Sólyom fellebbezett az ítélet ellen. Meglepő nagy ármérséklés Olcsón juthat most a legj­obb, tökéletes HORTOHA 2. sz. főzőgép P 25.­, 2. SL szalonkályk­a cca 90 ra® helyisértet fű P 35.­, 0. SZ. főző-lín­ógép P 14.50 petrolgáz-f­űtő-főzőgéphez Vásárlás előtt saját érdekében keresse fel lerakatainkat: VI. ANDRÁSSY*Úr 33., VII. RÁKOCZI-Út 40.

Next