Függetlenség, 1934. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

Sierna, 1934 január 3 Jegyfilme vomási részvét mellett temették el Dúcát Bukarest, január 2. Százezrek részvéte kísérte kedden dél­után utolsó útjára Dúca miniszterelnököt. A nemzeti gyászünnepségnek nyilvání­tott szertartás a legnagyobb gyászpompá­val folyt le. A reggeli órákban egymás után érkeztek Bukarestbe a különvonatok, amelyek küldöttségeket hoztak az ország minden részéből. Egyedül a vidékről több mint százezer gyászoló jött a fővárosba, hogy részt­­vegyen a temetésen. Mindnyájan gyászszalagot viseltek a karjukon s az utcákon alig lehetett olyan embert látni, aki nem vett volna fel gyász­szalagot. A tömeg elvonulása a ravatal előtt déli 12 óráig tartott. Ekkor lezárták a koporsót s egy órakor megkezdődött az Athaeneum-palota előcsarnokában az egy­házi gyászünnepség. Károly király nem vett részt a szer­tartáson, mert — a kiadott hivatalos jelentés szerint meghalt és nem hagyhatja el a szobát. A beszentelés után valamennyi párt ve­zére felszólalt, kivéve a disszidens libe­rális pártot, amelynek elnöke Bratianu György az utolsó pillanatban úgy határo­zott, hogy maga helyett Bánus volt mi­nisztert kéri fel a párt nevében a gyász­beszéd megtartására. Miután a gyászün­nepség programján már nem akartak vál­toztatni, a kormány nem engedte meg, hogy Bánui elmondhassa a gyászbeszé­det. Az ünnepélyes szertartás után megin­dult a gyászmenet a Belu-temető felé. A koporsó mögött közel kétszázezer főnyi tömeg haladt. A meggyilkolt miniszterel­nököt ideiglenesen a bukaresti Belu-teme­­tőben helyezték sírba s innen fogják ké­sőbb átszállítani a maldaresti-i családi kriptába. . Duca temetésén az országos magyar párt nevében Wilfer József dr. képvi­selő, a magyar párt parlamenti cso­portjának főtitkára mondott búcsúz­tatót. Az országos magyar párt ko­szorút helyezett Duce ravatalára a következő felírással: „Utolsó üdvöz­let a magyar párttól”. A ploestii bíróság folytatja Duca mi­niszterelnök gyilkosának és két társának kihallgatását. Sikerült megállapítani, hogy a me­rényletet központilag szervezték meg s a merénylők csak a központ végre­hajtó közegei voltak. A vasgárdisták letartóztatása tovább fo­lyik. Buzeuban a tömeg a letartóztatott vasgárdistákat meg akarta lincselni. A rendőrség csak nehezen tudta megvédeni őket a tömeg dühe ellen. Rekviem Budapesten Dúca lelkiüdvéért Kedden délelőtt 11 órakor a Döb­­rentei-téri görögkeleti püspöki templom­ban rekviem volt Dúcának, az elhunyt ro­mán miniszterelnök lelkiüdvéért. Az istentiszteleten részt vett a magyar kor­mány képviseletében Jambrekovich László miniszteri tanácsos, az egész diplomáciai kar, a budapesti román követség személy­zete és a budapesti román kolónia. M­assay Károly vitlasssa Fényes Lászlónak, a Mranchoster Guardianban Ugyanakkor, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök kormányprogramba illesz­tette a revízió kérdését, s amikor Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor angliai előadásaikkal az egész világ figyelmét felhívták a revízió szükségességére. Fé­nyes László, aki megszökött Magyaror­szágról, alkalmasnak látta az időt arra, hogy a magyar revíziós mozgalmat orvul megtámadja és kompromittálni igyekez­zék azzal a cikkével, amelyet a Manche­ster Guardianban írt. A cikk országszerte megdöbbenéssel párosult visszautasító magatartást vál­tott ki, mert senki sem tételezte fel, hogy akadjon olyan magyar ember, aki ellen­ségeink hazug érvekkel dolgozó táborá­hoz szegődjék. Az angol lap cikkére Ras­­say Károly, a Magyar Szabadelvű Párt elnöke a Manchester Guardian főszerkesz­tőjéhez írt nyílt levélben válaszolt, ame­lyet a lap december 29-i számában „Báfre­­revízió Európában. Demokrácia és na­cionalizmus" címmel feltűnő helyen kö­zölt. Az angol igazságszeretet — írja a Manchester Guardian Rassay nyílt levele alapján — mindig az elkövetett igazság­talanságok helyrehozatalát kívánta és nyilvánvaló, hogy az igazságtalanságok kiküszöbölése a nemzetközi vonatkozások­ban a béke legjobb biztosítéka, míg azok fennmaradása nyugtalanságot okoz és esetleg háborúra is vezethet. Fényes azt állítja, hogy Magyarországon a békerevízióellenes álláspont hangoztatása a törvénybe ütközik és börtönbüntetéssel jár. Azonban a magyar törvénykönyvek semmi ilyet nem tartalmaznak. A magyar társadalom keretein belül még senki sem akadt, aki a ma már világszerte megbélyegzett igazságta­lanságok reparálása ellen keresne ér­veket. Engem bizonyára nem lehet elfogultsággal vádolni a magyar kormány javára, hiszen mint a magyar szabadelvű párt vezére, tizenhárom év óta folytatok ellenzéki po­litikát. A demokratikus fejlődésnek azon­ban a legrosszabb szolgálatot azok teszik, akik a demokrácia elveit és a nemzeti jogok és szabadság alapvető követeléseit szembeállítják. Szabadelvű államférfi szá­mára ilyen ellentét nincs és nem is lehet. Úgy erkölcsi, mint fogalmi szempontból lehetetlenség demokráciát követelni az állam polgárai számára és ugyanakkor megtagadni az állampolgárok összessége­ a nemzet számára a demokrácia és sza­badság elemi jogait. Rassay Károly, a magyar országgyűlés nemzeti szabadelvű pártjának vezére. A szocialisták is a revizió mellett foglaltak állást a pest megyei kisgyűlésen Pest vármegye kisgyűlése kedden délelőtt Preszly Elemér főispán elnökletével ülést tar­tott. Az ülésnek Váry Albert volt első szó­noka, aki az új év alkalmából köszöntötte a megye főispánját és tisztviselőit, majd el­ismeréssel emlékezett meg arról a hasznos és hazafias munkáról, amelyet Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor végeztek a magyar igazság diadalrajutásáért külföldön. Ugyan­akkor megdöbbenéssel állapította meg, hogy Fényes László, aki külföldre szökött, hátba­­támadta hazáját s azt állította, hogy nincsen igazunk, amikor a revízióért megindított harcunkat folytatjuk. Fábián Béla, a követ­kező szónok teljes mértékben azonosította magát Váry Albert beszédével, kijelentve, hogy feltűnőnek tartja, hogy ugy­anakkor, amikor a magyar igazságnak egy-egy gladiá­tora külföldön dolgozik értünk, mindig törté­nik itthon valami, ami alkalmas a siker el­­gáncsolására. Bizonyosra veszi, hogy az egye­temi tüntetések is, amelyekkel a hallgatók zöme nem ért egyet, olyan forrásokból táplál­koztak, amelyeket a rendőrségnek kellene végre felkutatnia. Ezután Preszly Elemér főispán szólalt fel, aki köszönetét tolmácsolta azoknak a férfiak­nak, akik a magyarság érdekeiért harcoltak külföldön, de kijelentette, hogy ugyanakkor nem lehet többé magyar embernek tekinteni Fényes Lászlót, hanem egyöntetű elhatározás­sal ki kell közösíteni a magyar nemzet tag­jai sorából., Fábián azt kívánta, hogy az or­szágban rend és egység legyen, amire azt felelheti, hogy a kormánynak van ereje és akarata is ahhoz, hogy a rendet minden kö­rülmények között fenntartsa. A főispán tapssal fogadott beszéde után Mihályi Ferenc szocialista bizottsági tag ál­talános helyeslés közben kijelentette, hogy a szocialisták is a revíziót követelik és egyet­értenek mindenkivel abban, hogy a trianoni szerződés káros rendelkezéseit meg kell szün­tetni. A szocialisták is melegen üdvözlik azo­kat, akik a revízióért dolgoznak és megvetés­sel fordulnak el azoktól, akik ezt a munkát igyekeznek elgáncsolni. Mihályi Ferenc fel­szólalása után Preszly Elemér az inségakció­­ról beszélt még, megállapítva, hogy az akció az egész megye területén a megállapított ke­retekben megindult. Wwp*»" " TUNGSRAM A magyar nemzet békevágyának jegyében folyt le a kormányzó újévi üdvözlése A hagyományos szokáshoz híven újév napján Horthy Miklós kormányzót sze­­rencsekívánataik előterjesztése végett a magyar közéletnek összes vezetőtényezői felkeresték. Legelőször Gömbös Gyula miniszterelnököt fogadta a kormányzó újév délelőttjén, aki a maga és a kor­mány jókívánságait tolmácsolta, utána Beöthy Lászlót, a felsőház alelnökét, Almásy László képviselőházi elnököt, a magyar­ királyi honvédség részéről vitéz Kárpáthy Kamilla és Vogt Waldemar gyalogsági tábornokot, a katonai Mária Terézia-rend részéről Szurmay Sándor báró gyalogsági tábornokot és Lukasich Géza ny. altábornagyot, az Országos Vitézi Szék képviseletében vitéz Hel­­lebronth Antal ny. tüzérségi tábornokot, majd Budapest székesfőváros küldöttsé­gét fogadta kihallgatáson, s a tisztelgők sorát a református egyház küldöttsége fejezte be. A Budapesten székelő diplomáciai tes­tület szerencsekívonatainak kifejezésére az új esztendő napján délben szokásos, fényes külsőségek között jelent meg a kormányzó ik­ őfőméltósága előtt. A di­plomáciai kar élén Angelo Rotta apos­toli nuncius, a következő üdvözlőbeszédet mondta: Főméltóságú Uram! — Ez az év nem éppen örömteljes kö­rülmények jegyében kezdődik, hiszen az a bonyolult válság, amely oly régóta nehezedik az egész világra, mondhatni, súlyosbodott. A lelkek tanácstalanul áll­nak szemben ezzel a válsággal, amelyről n­em tudják, mit hoz még a jövőben. — Ha tekintetbe vesszük azt a sok és lelkes erőfeszítést, amely a válság leküz­désére történt s amely csak kevéssé bíz­tató eredményekkel járt, kénytelenek va­gyunk feltenni azt a kérdést, hogy vár­jon abban a keserves munkában, amely­­lyel a megoldást keresték, nem szorul­tak-e túlságosan háttérbe a magasabb­­rendű elvek s nem jutottak-e szinte ki­zárólagos jelentőséghez a tisztán gazda­sági és politikai meggondolások. Mert ha a mai válságot alaposan szemügyre vesz­­szük, s úgy eredetét, mint elterjedését vizsgáljuk, rájöhetünk arra, hogy gyöke­rei a lelki világ, az erkölcs talajába is mélyen belenyúlnak. — Kívánatos volna, hogy azok, akik a nemzetek vezetésének súlyos felelősségét viselik, Isten segítségével, céltudatos és erélyes munkájukkal végre megvalósít­hassák a népek közötti jó egyetértést, amely nélkülözhetetlen feltétele a közös boldogulásnak és annak, hogy eljöjjön az igazi béke, amelyre mindenki vágyik s amely a jóakaratú embereknek meg­igértetett.­­ Ugyanakkor azonban lélekemelő látvány számunkra az, hogy a magyar nemzet, amelyet pedig oly keményen sújtanak a gazdasági nehézségek, főméltóságodnak és kor­mányának bölcs és szilárd vezetése mellett a nyugalomnak és az erős kitartásnak oly példáját adja, hogy rendíthetetlen bizalommal nézhet a jövő elé. — Meleg szívvel kívánjuk, hogy a ne­mes magyar nemzetre boldogságot és vi­rágzást hozó jövendő mosolyogjon. — Amikor ezeket a jókívánatainkat kifejezésre juttatom, egyben őszinte szív­ből kívánunk mindannyian Főméltósá­godnak is szerencsét és boldogságot. Horthy Miklós kormányzó az üdvöz­lésre a következőképpen válaszolt: Különös öröm volt számomra, azokat az elismerő szavakat hallani, amelyekkel Nagy méltó­ságod azokra az erőfeszítések­re utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fejlődésének biztosítására. — Joggal irta Nagyméltóságod a most elmúlt év mérlegének teheroldalára azt a válságot, amely mindenütt oly súlyo­san érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jelleggel bír, hanem még­­inkább mély lelki, erkölcsi jelentőség­gel is. — Talán mondanom sem kell, hogy a magyar királyi kormány ennek a kérdés­nek állandóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőződéstől vezérel­ve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizalma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szoro­sabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatalmakhoz fűzik és reméli, hogy ez irányban való fáradozásai támogatás­ra fognak találni az emelkedett gondol­kodású államférfiaknál, akik, akár nép­szerűségük veszélyeztetése árán is, segít­ségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműkö­dés lehetővé váljék. — Amikor meleg köszönetet mondok Nagyméltóságodnak azokért a szíves jó­kívánságokért, amelyeket tolmácsolni szíves volt, őszinte örömmel kívánok sze­rencsét és boldogságot úgy Önöknek, Uraim, mint az Önök által nálam képvi­selt uralkodóknak és államfőknek. A beszéd elhangzása után ő főméltósága néhány percnyi beszélgetést folytatott a nunciussal, majd egyenként megszólította a követeket és kíséretük minden tagját. A kormányzó úr kíséretében volt Kánya Kálmán külügyminiszter, Vér­­tesy Sándor, a kabinetiroda főnöke, vitéz Somkuthy József tábornok, a katonai iroda főnöke és a szolgálattevő szárny­segéd. Uralkodók üdvözlete Az évforduló alkalmából már eddig is nagyszámú távirat érkezett a királyi pa­lotába. Az elsők között fejezték ki sze­­rencsekívánataikat Hindenburg birodalmi elnök, továbbá Haakon norvég király, Borisz bolgár király, XIII. Alfonz király, az osztrák, a­ finn és a lengyel köztársa­ság elnöke, a Máltai-lovagrend magyar asszociációja nevében József főherceg, Sincero bíboros, Unden svéd követ és nagyszámú kül- és belföldi előkelőség, vármegyék, testületek és a magánosok nagy számban.

Next