Függetlenség, 1934. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

MA Krtif MiUtKUl I ÁK/14flCCER Budapest, 1934 február 1, csütörtök, II. évf. 25. sz. refetoflszámok : Szerkesztőség: 233—08, kiadóhivatal 245—33. POLITIKAI NAPI ára egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 3 P / Ca/ Egyes szám ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. T­­. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VII Rózsa­ utca 111. MI VOLT EZ? Mi volt ez? — kérdezi a jámbor pesti polgár. Mi volt ez a határozat, amit a székesfőváros városrendezési és magán­­építési szakbizottsága hozott? Hát olyan bőségesen el van látva a főváros mun­kássága munkával, annyira pezsdül itt az élet és annyira dübörög a munka ritmu­sa, hogy ilyen könnyedén napirendre le­het térni egy olyan nagyarányú terv fö­lött, mint amilyen az Erzsébet-sugárút me­gnyitása ? Olyan jól megy itt kubikos­nak, követőnek, kőművesnek, kovácsnak, lakatosnak, asztalosnak, szerelőnek, hogy csak így, ilyen egyszerűen el lehet venni az orra elől a munkaalkalmat? Az Erzsébet-sugárút megnyitása — ezt ne felejtsük el — nem utópia. Nem álom. Nem tervezgetés, amit félre lehet tenni, mit hiszen úgyis kétséges, hogy mikor válik valósággá a kivitel. Az Er­zsébet-sugárút megnyitására teljesen ké­szen vannak a tervek. Sőt, ami több, sőt, ami­ egyedül lényeges: a pénz is rendel­kezésre áll. Harminchat bérpalota vár itt megépítésre, mihelyt a főváros az építke­zésekre megadja az engedét. Tizennyolc­­húszmillió pengős közmunka termékenyí­tené meg a főváros gazdasági életét, hat­vannégy iparág kapna munkát, a munká­­sok ezrei kapnának kenyeret, mire való hát ez a bakafántoskodás? Mert nem komoly érvekről van szó, ha­nem csupán bakafántoskodásról. Amikor a székesfőváros főpolgármestere kijelen­ti, hog a sugárút megnyitására megvan a mód is, megvan a lehetőség is és meg­van a pénz is, akkor mindazok, akik erre a munkára és ennek a munkának a révén kenyérre várnak, bajosan fogják elhinni a városrendezési és magánépítési szakbi­zottságnak, hogy a munka megkezdése nem időszerű. Halljuk az érveket: miért nem időszerű? Az egyik érv azt mondja, hogy az Erzsébet-sugárút helyett kívána­tosabb lenne a Bazilikától a Kálvin-térig terjedő körút szakaszának monumentális kialakítása. Vagyis kezdjünk el tervez­getni újból, üljünk a terveken 15—20 évig, mint ahogy ültek az Erzsébet-sugár­út tervein 15—20 évig és akkor fedezzük fel ismét, hogy ez a terv se jó. Ugyan kérem, ez nem komoly érv. Még kevésbé komoly az az érv, amely azért nem he­lyesli a munka megkezdését, mert az új sugárút a tervek szerint üzletutcának kes­keny, boulevard-nak meg széles. Tehát, hogy se széles, se keskeny ne legyen, in­kább hozzá se fogjunk? Inkább álljon ott az Orczy-ház a maga zeg­zugaival, patkányfészkeivel, dohos és rozzant benyílóival? És inkább álljanak a munkások munka nélkül, családapák kereset nélkül, műhelyek üresen, mert a szakbizottság tagjainak eltérő a véleményük a torkolati tér nagyságát illetőleg? Nem, ezek nem komoly érvek és kötve hisszük, hogy a főváros illetékes és végső döntésre jogosult tényezői eze­ket az érveket magukévá tennék. A fővá­ros polgársága ezeket az érveket úgysem teszi a magáévá. Valami rejtélyes kibú­vót szimatol bennük, valami ki s­em mon­dott tervet, valamilyen fel nem fedett szempontot — lojálisan elhisszük, hogy spprtalanul. Mint ahogy jogosan nem is vezethet ebben a kérdésben senkit sem más szem­pont, mint a városépítési érdekeken is messzi túlnyúló gazdasági és szociális ér­dek. Húszmillió értékű közmunka ma nem porosodhat meg az ak­ták között. A kenyér ígérete nem szenvedhet lassú ha­lált az irattárak és iktatók polcain. Ezek az akták nem az egereknek kell, hogy táplálékot jelentsenek, hanem az embe­reknek. A főváros polgárságában és mun­kásságában nem lehet meggyökereztetni azt a hitet, hogy akik a dolgokat intézik, azok a dolgokat nem szociális szellemben intézik. A munka érve, a kereset és ke­nyér érve ma mindennél erősebb és nin­csen is kétségünk aziránt, hogy akiktől ennek a milliós közmunkának megindí­tása végső fokon függ, azok nem azt fogják nézni, hogy az Erzsébet-sugárút­­nál a torkolati tér milyen nagy, hanem, hogy a pesti dolgozó ember kezében a kenyér milyen kicsi. Elpusztultak az orosz sztratoszféra-repü­lők DOUFUSS KMICELliR felTHir 7-in BwlapMlrt lOn AZ osztrák kom­­ányelnök GOmbOs miniszter­­einek látogatását viszonozza fz látogatás során az aktuális prob­lámákről fog tárgyalni a ház minisztereinek — Lud­di olasz holügyi államtitkár Mussolini megbízásán­ól színtan ellátogat Budapestre masanov bolgár miniszterelnök ás fentik nDzsi­l török kü­lgyminisz­ter IS­innapestre kászninek Budapest az elkövetkező hetekben rend­kívüli jelentőségű nemzetközi tárgyalá­sok színhelye lesz, ami élénk bizonysága annak, hogy a magyar kormány védelmi külpolitikájának jelentős eredményeket sikerült elérni. Ennek a védelmi kül­politikának a lényege az, hogy a magyar nemzet a békeszerződés és a későbbi vi­lágválság által teremtett nehéz politikai, illetve gazdasági helyzetet olyan baráto­k szerzésével igyekezett ellensúlyozni, akik gazdasági szerződé­sek kötésével Magyar­­ország életképességét és fejlődési lehetőségeit haj­landók elősegíteni. A magyar külpolitika egyik legna­gyobb sikere az a bensőséges baráti kapcsolat, amely a leg­utóbbi időkben Ausztria és Magyarország között keletkezett és amely­e­t Gömbös Gyula miniszter­elnök bécsi útja pecsételt meg. Ennek a látogatásnak a jelentőségét már akkor is felismerte az elfogulatlan ma­gyar közvélemény, de igazán most fog ki­domborodni azzal a ténnyel, hogy Dollfnss, Ausztria kancellárja február 7-én Budapesten viszonozza a magyar kormányelnök bécsi látogatását. Mivel fog irigyalni Doilluss­us cambes Bár elsősorban úgynevezett udvarias­sági látogatásról van szó, kétségtelen, hogy a kancellár látogatása még szoro­sabbá fűzi Ausztria és Magyarország baráti viszonyát, amely nem irányul egy harmadik állam ellen, azonban mindkét országra nézve rend­kívül nagyjelentőségű előnyöket biztosít. Természetesen Dollinss kancellár másfélnapos látogatása során a két állam kormányelnöke között szóba fognak kerülni mind­azok a gazdasági kérdések, amelyek elintézése még függőben van és valószí­nűleg szóba kerülnek azok a nemzetközi problémák is, amelyek a két államot kö­zösen érdeklik. Értesülésünk szerint Dollinss kancellárt budapesti útjára elkíséri Hornhorstl volt budapesti osztrák követ, aki jelenleg a Bundeskanzler-Amt külügyi osztályá­ban tölt be fontos pozíciót, miniszteri rangban. ft szövetségi kancellár látogatásának jelentősége Dolliiss kancellár budapesti utazá­sát a magyar közvélemény a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadja, mert hiszen mindenki tisztában van az­zal, hogy Ausztria barátsága és a vele való gazdasági kapcsolatok mai elszige­teltségünkben milyen nagy gazdasági és erkölcsi értéket jelentenek. Az osztrák kancellár budapesti útjának programját az illetékes körök még nem szabták meg véglegesen, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a kancellár másfél napot tölt Budapest­en. Tekintve azokat a súlyos problémákat, amelyek ma Do 11 f­­­s­s kancellár vál­­laira nehezednek, a másfélnapos látogatás a mai körülmények között többet jelent, mintha más­kor sokkal hosszabb ideig időzne közöttünk a nép­szerű és Európaszerte rend­kívül nagyrabecsült osztrák kormányelnök. Lullich Olasz Kin­oggi államtitkár auidapesti álla­ m­u­l­i­c­i Fulvio olasz külügyi állam­titkár bécsi látogatása alkalmával az olasz sajtó jólértesült forrásból azt a hírt közölte, hogy Savich legközelebbi látogatása még február folyamán Buda­pestnek fog szólni, ahol Mussolini meg­­bízásából a magyar kormányelnöknek vissza fogja adni a római látogatást. Ezt a hírt illetékes olasz körök most megerő­sítik és Suvich látogatása ezek szerint még február hónapban megtörténik, újabb bizonyságául annak, hogy Olaszország és Magyarország között a legbensőbb baráti viszony áll fenn. Bár Suvich látogatása is elsősorban udvariassági gesztus az olasz kormányelnök részéről, aki annak­idején Gömbös Gyula miniszterelnököt — mint ahogyan az egész világsajtó meg­állapította —, tüntető melegséggel fo­gadta, kétségtelen, hogy az olasz külügyek vezető egyéniségének útja még jobban ki fogja mélyíteni azokat a baráti kapcsola­tokat, amelyek a két ország között fennállónak és módot adnak arra, hogy a két állam­férfi közvetlenül tárgyalhassa azokat az újabb kérdéseket, amelyek ennek a fej­lődő barátságnak a során természetszerű­leg újabban felmerültek. Tekintettel arra, hogy az olasz külügyi államtitkár látogatására csak február

Next