Függetlenség, 1934. február (2. évfolyam, 25-47. szám)
1934-02-01 / 25. szám
MA Krtif MiUtKUl I ÁK/14flCCER Budapest, 1934 február 1, csütörtök, II. évf. 25. sz. refetoflszámok : Szerkesztőség: 233—08, kiadóhivatal 245—33. POLITIKAI NAPI ára egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 3 P / Ca/ Egyes szám ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. T. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VII Rózsa utca 111. MI VOLT EZ? Mi volt ez? — kérdezi a jámbor pesti polgár. Mi volt ez a határozat, amit a székesfőváros városrendezési és magánépítési szakbizottsága hozott? Hát olyan bőségesen el van látva a főváros munkássága munkával, annyira pezsdül itt az élet és annyira dübörög a munka ritmusa, hogy ilyen könnyedén napirendre lehet térni egy olyan nagyarányú terv fölött, mint amilyen az Erzsébet-sugárút megnyitása ? Olyan jól megy itt kubikosnak, követőnek, kőművesnek, kovácsnak, lakatosnak, asztalosnak, szerelőnek, hogy csak így, ilyen egyszerűen el lehet venni az orra elől a munkaalkalmat? Az Erzsébet-sugárút megnyitása — ezt ne felejtsük el — nem utópia. Nem álom. Nem tervezgetés, amit félre lehet tenni, mit hiszen úgyis kétséges, hogy mikor válik valósággá a kivitel. Az Erzsébet-sugárút megnyitására teljesen készen vannak a tervek. Sőt, ami több, sőt, ami egyedül lényeges: a pénz is rendelkezésre áll. Harminchat bérpalota vár itt megépítésre, mihelyt a főváros az építkezésekre megadja az engedét. Tizennyolchúszmillió pengős közmunka termékenyítené meg a főváros gazdasági életét, hatvannégy iparág kapna munkát, a munkások ezrei kapnának kenyeret, mire való hát ez a bakafántoskodás? Mert nem komoly érvekről van szó, hanem csupán bakafántoskodásról. Amikor a székesfőváros főpolgármestere kijelenti, hog a sugárút megnyitására megvan a mód is, megvan a lehetőség is és megvan a pénz is, akkor mindazok, akik erre a munkára és ennek a munkának a révén kenyérre várnak, bajosan fogják elhinni a városrendezési és magánépítési szakbizottságnak, hogy a munka megkezdése nem időszerű. Halljuk az érveket: miért nem időszerű? Az egyik érv azt mondja, hogy az Erzsébet-sugárút helyett kívánatosabb lenne a Bazilikától a Kálvin-térig terjedő körút szakaszának monumentális kialakítása. Vagyis kezdjünk el tervezgetni újból, üljünk a terveken 15—20 évig, mint ahogy ültek az Erzsébet-sugárút tervein 15—20 évig és akkor fedezzük fel ismét, hogy ez a terv se jó. Ugyan kérem, ez nem komoly érv. Még kevésbé komoly az az érv, amely azért nem helyesli a munka megkezdését, mert az új sugárút a tervek szerint üzletutcának keskeny, boulevard-nak meg széles. Tehát, hogy se széles, se keskeny ne legyen, inkább hozzá se fogjunk? Inkább álljon ott az Orczy-ház a maga zegzugaival, patkányfészkeivel, dohos és rozzant benyílóival? És inkább álljanak a munkások munka nélkül, családapák kereset nélkül, műhelyek üresen, mert a szakbizottság tagjainak eltérő a véleményük a torkolati tér nagyságát illetőleg? Nem, ezek nem komoly érvek és kötve hisszük, hogy a főváros illetékes és végső döntésre jogosult tényezői ezeket az érveket magukévá tennék. A főváros polgársága ezeket az érveket úgysem teszi a magáévá. Valami rejtélyes kibúvót szimatol bennük, valami ki sem mondott tervet, valamilyen fel nem fedett szempontot — lojálisan elhisszük, hogy spprtalanul. Mint ahogy jogosan nem is vezethet ebben a kérdésben senkit sem más szempont, mint a városépítési érdekeken is messzi túlnyúló gazdasági és szociális érdek. Húszmillió értékű közmunka ma nem porosodhat meg az akták között. A kenyér ígérete nem szenvedhet lassú halált az irattárak és iktatók polcain. Ezek az akták nem az egereknek kell, hogy táplálékot jelentsenek, hanem az embereknek. A főváros polgárságában és munkásságában nem lehet meggyökereztetni azt a hitet, hogy akik a dolgokat intézik, azok a dolgokat nem szociális szellemben intézik. A munka érve, a kereset és kenyér érve ma mindennél erősebb és nincsen is kétségünk aziránt, hogy akiktől ennek a milliós közmunkának megindítása végső fokon függ, azok nem azt fogják nézni, hogy az Erzsébet-sugárútnál a torkolati tér milyen nagy, hanem, hogy a pesti dolgozó ember kezében a kenyér milyen kicsi. Elpusztultak az orosz sztratoszféra-repülők DOUFUSS KMICELliR felTHir 7-in BwlapMlrt lOn AZ osztrák kományelnök GOmbOs minisztereinek látogatását viszonozza fz látogatás során az aktuális problámákről fog tárgyalni a ház minisztereinek — Luddi olasz holügyi államtitkár Mussolini megbízásánól színtan ellátogat Budapestre masanov bolgár miniszterelnök ás fentik nDzsil török külgyminiszter ISinnapestre kászninek Budapest az elkövetkező hetekben rendkívüli jelentőségű nemzetközi tárgyalások színhelye lesz, ami élénk bizonysága annak, hogy a magyar kormány védelmi külpolitikájának jelentős eredményeket sikerült elérni. Ennek a védelmi külpolitikának a lényege az, hogy a magyar nemzet a békeszerződés és a későbbi világválság által teremtett nehéz politikai, illetve gazdasági helyzetet olyan barátok szerzésével igyekezett ellensúlyozni, akik gazdasági szerződések kötésével Magyarország életképességét és fejlődési lehetőségeit hajlandók elősegíteni. A magyar külpolitika egyik legnagyobb sikere az a bensőséges baráti kapcsolat, amely a legutóbbi időkben Ausztria és Magyarország között keletkezett és amelyet Gömbös Gyula miniszterelnök bécsi útja pecsételt meg. Ennek a látogatásnak a jelentőségét már akkor is felismerte az elfogulatlan magyar közvélemény, de igazán most fog kidomborodni azzal a ténnyel, hogy Dollfnss, Ausztria kancellárja február 7-én Budapesten viszonozza a magyar kormányelnök bécsi látogatását. Mivel fog irigyalni Doillussus cambes Bár elsősorban úgynevezett udvariassági látogatásról van szó, kétségtelen, hogy a kancellár látogatása még szorosabbá fűzi Ausztria és Magyarország baráti viszonyát, amely nem irányul egy harmadik állam ellen, azonban mindkét országra nézve rendkívül nagyjelentőségű előnyöket biztosít. Természetesen Dollinss kancellár másfélnapos látogatása során a két állam kormányelnöke között szóba fognak kerülni mindazok a gazdasági kérdések, amelyek elintézése még függőben van és valószínűleg szóba kerülnek azok a nemzetközi problémák is, amelyek a két államot közösen érdeklik. Értesülésünk szerint Dollinss kancellárt budapesti útjára elkíséri Hornhorstl volt budapesti osztrák követ, aki jelenleg a Bundeskanzler-Amt külügyi osztályában tölt be fontos pozíciót, miniszteri rangban. ft szövetségi kancellár látogatásának jelentősége Dolliiss kancellár budapesti utazását a magyar közvélemény a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadja, mert hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy Ausztria barátsága és a vele való gazdasági kapcsolatok mai elszigeteltségünkben milyen nagy gazdasági és erkölcsi értéket jelentenek. Az osztrák kancellár budapesti útjának programját az illetékes körök még nem szabták meg véglegesen, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a kancellár másfél napot tölt Budapesten. Tekintve azokat a súlyos problémákat, amelyek ma Do 11 fss kancellár vállaira nehezednek, a másfélnapos látogatás a mai körülmények között többet jelent, mintha máskor sokkal hosszabb ideig időzne közöttünk a népszerű és Európaszerte rendkívül nagyrabecsült osztrák kormányelnök. Lullich Olasz Kinoggi államtitkár auidapesti álla mulici Fulvio olasz külügyi államtitkár bécsi látogatása alkalmával az olasz sajtó jólértesült forrásból azt a hírt közölte, hogy Savich legközelebbi látogatása még február folyamán Budapestnek fog szólni, ahol Mussolini megbízásából a magyar kormányelnöknek vissza fogja adni a római látogatást. Ezt a hírt illetékes olasz körök most megerősítik és Suvich látogatása ezek szerint még február hónapban megtörténik, újabb bizonyságául annak, hogy Olaszország és Magyarország között a legbensőbb baráti viszony áll fenn. Bár Suvich látogatása is elsősorban udvariassági gesztus az olasz kormányelnök részéről, aki annakidején Gömbös Gyula miniszterelnököt — mint ahogyan az egész világsajtó megállapította —, tüntető melegséggel fogadta, kétségtelen, hogy az olasz külügyek vezető egyéniségének útja még jobban ki fogja mélyíteni azokat a baráti kapcsolatokat, amelyek a két ország között fennállónak és módot adnak arra, hogy a két államférfi közvetlenül tárgyalhassa azokat az újabb kérdéseket, amelyek ennek a fejlődő barátságnak a során természetszerűleg újabban felmerültek. Tekintettel arra, hogy az olasz külügyi államtitkár látogatására csak február