Függetlenség, 1934. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1934-02-01 / 25. szám

MA KÍtif MiUtKUl I ÁK/l4flCCÉR Budapest, 1934 február 1, csütörtök, II. évf. 25. sz. reIetoflsz4moK : Szerkesztőség: 233—08, kiadóhivatal 245—33. POLITIKAI NAPI ára egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 3 P /Ca/ Egyes szám ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. T ). Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VU Rózsa-utca 111. MI VOLT EZ? Mi volt ez? — kérdezi a jámbor pesti polgár. Mi volt ez a határozat, amit a székesfőváros városrendezési és magán- építési szakbizottsága hozott? Hát olyan bőségesen el van látva a főváros mun­kássága munkával, annyira pezsdül itt az élet és annyira dübörög a munka ritmu­sa, hogy ilyen könnyeden napirendre le­het térni egy olyan nagyarányú terv fö­lött, mint amilyen az Erzsébet-sugárút meTgnyitása ? Olyan jól megy itt kubikos­nak, kövezőnek, kőművesnek, kovácsnak, lakatosnak, asztalosnak, szerelőnek, hogy csak így, ilyen egyszerűen el lehet venni az orra elől a munkaalkalmat? Az Erzsébet-sugárút megnyitása — ezt ne felejtsük el — nem utópia. Nem álom. Nem tervezgetés, amit félre lehet tenni, mpt hiszen úgyis kétséges, hogy mikor válik valósággá a kivitel. Az Er­zsébet-sugárút megnyitására teljesen ké­szen vannak a tervek. Sőt, ami több, sőt, ami^ egyedül lényeges: a pénz is rendel­kezésre áll. Harminchat bérpalota vár itt megépítésre, mihelyt a főváros az építke­zésekre megadja az engedéM. Tizennyolc- húszmillió pengős közmunka termékenyí­tené meg a főváros gazdasági életét, hat­vannégy iparág kapna munkát, a munká- cok ezrei kapnának kenyeret, mire való hát ez a bakafántoskodás? Mert nem komoly érvekről van szó, ha­nem csupán bakafántoskodásról. Amikor a székesfőváros főpolgármestere kijelen­ti, ho^ a sugárút megnyitására megvan a mód is, megvan a lehetőség is és meg­van a pénz is, akkor mindazok, akik erre a munkára és ennek a munkának a révén kenyérre várnak, bajosan fogják elhinni a városrendezési és magánépítési szakbi­zottságnak, hogy a munka megkezdése nem időszerű. Halljuk az érveket: miért nem időszerű? Az egyik érv azt mondja, hogy az Erzsébet-sugárút helyett kívána­tosabb lenne a Bazilikától a Kálvin-térig terjedő körút szakaszának monumentális kialakítása. Vagyis kezdjünk el tervez­getni újból, üljünk a terveken 15—20 évig, mint ahogy ültek az Erzsébet-sugár­út tervein 15—20 évig és akkor fedezzük fel ismét, hogy ez a terv se jó. Ugyan kérem, ez nem komoly érv. Még kevésbé komoly az az érv, amely azért nem he­lyesli a munka megkezdését, mert az úi sugárút a tervek szerint üzletutcának kes­keny, boulevard-nak meg széles. Tehát, hogy se széles, se keskeny ne legyen, in­kább hozzá se fogjunk? Inkább álljon ott az Orczy-ház a maga zeg-zugaival, patkányfészkeivel, dohos és rozzant benyílóival? És inkább álljanak a munkások munka nélkül, családapák kereset nélkül, műhelyek üresen, mert a szakbizottság tagjainak eltérő a véleményük a torkolati tér nagyságát illetőleg? Nem, ezek nem komoly érvek és kötve hisszük, hogy a főváros illetékes ós végső döntésre jogosult tényezői eze­ket az érveket magukévá tennék. A fővá­ros polgársága ezeket az érveket úgysem teszi a magáévá. Valami rejtélyes kibú­vót szimatol bennük, valami ki líem mon­dott tervet, valamilven fel nem fedett szemnontot — lojálisán elhisszük, hogy joprtalanul. Mint ahogy jogosan nem is vezethet ebben a kérdésben senkit sem más szem­pont, mint a városépítési érdekeken is messzi túlnyúló gazdasági és szociális ér­dek. Húszmillió értékű közmunka ma nem porosodhat meg az alrták között. A kenyér Ígérete nem szenvedhet lassú ha­lált az irattárak és iktatók polcain. Ezek az akták nem az egereknek kell, hegy táplálékot jelentsenek, hanem az embe­reknek. A főváros polgárságában és mun­kásságában nem lehet meggyökereztetni azt a hitet, hogy akik a dolgokat intézik, azok a dolgokat nem szociális szellemben intézik. A munka érve, a kereset és ke­nyér érve ma mindennél erősebb és nin­csen is kétségünk aziránt, hogy akiktől ennek a milliós közmunkának megindí­tása végső fokon függ, azok nem azt fogják nézni, hogy az Erzsébet-sugárút- nál a torkolati tér milyen nagy, hanem, hogy a pesti dolgozó ember kezében a kenyér milyen kicsi. Elpusztultak az orosz sztratoszféra-repiilok DOUFUSS KMICELliR felTHir 7-in BwlapMlrt lOn AZ osztrák kornsánvelnSk GOmhOs minisztsr- einSk látogatását olszonozza ft látogatás során az aHtuálls proliiámákről tog tárggalnl a Kát minisztereingk — Suolch olasz hoiogyl államlltKár Mussolini megblzásáiiöl színtan ellátogat Budapestre mnsanou bolgár miniszterelnök ás feullk nDzsiil lOrOk kuHlggmlnisz­ter IS nnnapestre kászninek Budapest az elkövetkező hetekben rend­kívüli jelentőségű nemzetközi tárgyalá­sok színhelye lesz, ami élénk bizonysága annak, hogy a magyar kormány védelmi külpolitikájának jelentős eredményeket sikerült elérni. Ennek a védelmi kül­politikának a lényege az, hogy a magyar nemzet a békeszerződés és a későbbi vi­lágválság által teremtett nehéz politikai, illetve gazdasági helyzetet olyan baráté k szerzésével igyekezett ellensúlyozni, akik gazdasági szerződé­sek kötésével Magyar- ország életképességét és fejlődési lehetőségeit haj­landók elősegíteni. A magyar külpolitika egyik legna­gyobb sikere az a bensőséges baráti kapcsolat, amely a leg­utóbbi időkben Ansztria és Magyarország között keletkezett és amely i-f Gömbös Gyula miniszter­elnök bécsi ntja pecsételt meg. Ennek a látogatásnak a jelentőségét már akkor is felismerte az elfogulatlan ma­gyar közvélemény, de igazán most fog ki­domborodni azzal a ténnyel, hogy Dollfnss, Ansztria kancellárja február 7-én Budapesten viszonozza a magyar kormányelnök becsi látogatását. MiPöi fog ibrggalni Doilluss bs cambös Bár elsősorban úgynevezett udvarias­ság! látogatásról van szó, kétségtelen, hogy a kancellár látogatása még szoro­sabbá fűzi Ansztria és Magyarország baráti viszonyát, amely nem Irányul egy harmadik állam ellen, azonban mindkét országra nézve rend­kívül nagyjelentőségű előnyöket biztosít. Természetesen Dollfnss kancellár másfélnapos látogatása során a két állam kormánycinöke között szóba fognak kerülni mind­azok a gazdasági kérdések, amelyek elintézése még függőben van és valószí­nűleg szóba kerülnek azok a nemzetközi problémák is, amelyek a két államot kö­zösen érdeklik. Értesülésünk szerint Dollfnss kancellárt budapesti útjára elkíséri Hornborstl volt budapesti osztrák követ, aki jelenleg a Bnndcskanzler-Amt külügyi osztályá­ban tölt be fontos pozíciót, miniszteri rangban. ft szOueisbgi kancellár lálogatásánab leleniöságe Dollfnss kancellár budapesti utazá­sát a magyar közvélemény a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadja, mert hiszen mindenki tisztában van az­zal, hogy Ausztria barátsága és a vele való gazdasági kapcsolatok mai elszige­teltségünkben milyen nagy gazdasági és erkölcsi értéket jelentenek. Az osztrák kancellár bndapesti utjának programját az illetékes körök még nem szabták meg véglegesen, egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a kancellár másfél napot tölt Budapest en. Tekintve azokat a súlyos problémákat, amelyek ma Do 11 f n s s kancellár vál- lalra nehezednek, a másfélnapos látogatás a mai körülmények között többet jelent, mintha más­kor sokkal hosszabb ideig időzne közöttünk a nép­szerű és Európaszerte rend­kívül nagyrabeosült osztrák kormányelnök. Suuich Olasz Kiiioggi államlltKár áuilapesil álla S u V i c h Fulvio olasz külügyi állam­titkár bécsi látogatása alkalmával az olasz sajtó jólértesült forrásból azt a hírt közölte, hogy Suvich legközelebbi látogatása még február folyamán Buda­pestnek fog szólni, ahol Mussolini meg- bízásából a magyar kormányelnöknek vissza fogja adni a római látogatást. Ezt a hírt illetékes olasz körök most megerő­sítik és Suvich látogatása ezek szerint még február hónapban megtörténik, újabb bizonyságául annak, hogy Olaszország és Magyarország között a legbensőbb baráti viszony áll fenn. Bár Suvich látogatása is elsősorban udvariassági gesztus az olasz kormányelnök részéről, aki annak­idején Gömbös Gyula miniszterelnököt — mint ahogyan az egész világsajtó meg­állapította —, tüntető melegséggel fo­gadta, kétségtelen, hogy az olasz kUlügyek vezető egyéniségének útja még jobban kifogja mélyíteni azokat a baráti kapcsola­tokat, amelyek a két ország között fennállónak és módot adnak arra, hogy a két állam­férfi közvetlenül tárgyalhassa azokat az újabb kérdéseket, amelyek ennek a fej­lődő barátságnak a során természetszerű­leg újabban felmerültek. Tekintettel arra, hogy az olasz külügyi államtitkár látogatására csak februát

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék