Függetlenség, 1934. március (2. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-25 / 68. szám
pénzé HA NINCS HA VAN , NEM LESZ ~ pénzé ha osztálysorsjegyet vesz v. rendel a GREOIGRE BANK- nál (Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 75.). Minden újságpéldányhoz mellékelve van egy sárga rendelőlap is JBgyakma Vasárnap, 1934 március 13 Hathónapi fogházra ítélték Hádas János dr. hírlapírót, aki panamával vádolta meg Újpest város vezetőségét Hódmezővásárhely, március 24. A pestvidéki törvényszék á Bárton-tanácsa szombaton folytatta az újpesti panama-per tárgyalását. Mint ismeretes, Nádas János dr., az újpesti Igaz Szó szerkesztője azt írta lapjában, hogy az Újpest város és Phöbus közti szerződés mintegy százezer pengő kárt okozott Újpestnek. A szombati tárgyalás első tanúja Szalay Sándor dr. főügyész volt, aki elmondotta, hogy nincs tudomása arról, mintha valaki a szerződéssel kapcsolatban befolyásolta volna a város vezetőségét. A védő több olyan kérdést tett fel a tanúhoz, amelyekre az elnök nem engedte meg a feleletet, majd maga a vádlott is állandóan a perre nem tartozó kérdésekkel ostromolta a tanút. Az elnök erre felfüggesztette a tárgyalást, majd kihirdette határozatát, amellyel 200 pengő rendbüntetést szabott ki a vádlott hírlapíróra, megállapítva, hogy kérdései egyenesen az elnöki intézkedések ellen irányulnak és ezeknek kigúnyolását jelentik. Ezután Hesch Pál dr. főjegyző polgármesterhelyettes tett tanúvallomást, s elmondotta, hogy befolyásolás a városnál a szerződés megkötését illetőleg nem történt. Az elnök és a védőügyvéd újabb izgalmas szóharca után Kriszt Lajos városi főszámvevőt hallgatták ki. A védőügyvéd ebben az esetben is állandóan oda nem tartozó kérdésekkel zavarta a tanút, mire az elnök megjegyezte: — Tiszta obstrukció folyik itt. Legközelebb már arról fogok hallani kérdést, hogy a szerződés megkötése után a lóállomány mennyivel szaporodott. Mint koronatanút, ezután Semsey Aladár polgármestert hallgatták ki, aki elmondotta, hogy a szerződést törvényes formák között kötötték meg a minisztérium jóváhagyásával. Igaz, hogy a városi tisztviselők árengedményt kapnak a Phöbustól, de ezt kivétel nélkül minden tisztviselő megkapja akár nyugdíjas, akár nem. A Phöbus részéről semmiféle befolyásolás a városi vezetőség irányában nem történt. Ezután az ügyész tartotta meg vádbeszédét, amelyben szigorú büntetés kiszabását kérte. A védőbeszéd elhangzása után a törvényszék bűnösnek mondotta ki Nádas János dr.-t rágalmazás vétségében és hathónapi fogházbüntetésre ítélte, megállapítva azt, hogy cikkének egyetlen állítását sem sikerült igazolnia. Az ítélet nem jogerős. REX k csillárok-díszműáruk nagy választék itt Ifápi nipa Ql (Klotild— olcsó árak IQwl~UiuUu4- palota) ICW KICI NAracsov írta: berkes Imre Tegnap eldobtam a jegygyűrűmet. Azt hittem, hogy a gyűrűvel együtt az emlékeimet is elhajítom. De az ember haja nem hullik ki parancsszóra s a jó fül nem válik süketté máról-holnapra. Lehet-e a szivet kitépni s az agyat elhomályosítani? Éjjel visszamentem arra a helyre, ahol a gyűrűt eldobtam. Azt hittem, hogy az ilyen gyűrű, amely tele van könnyel, vérrel, fájdalommal, nem kell senkinek. A gyűrű eltűnt. Az emberek imádják az életet. Szaladnak a könny, a vér, a fájdalom után. Hisz enélkül nincs igazi élet. Ezért ácsorogtam ott órákig, talán mégis megtalálnám elmúlt életem gyűrűjét. Valamit az életemből, valamit, ami megtört, megalázott és nyomorulttá tett. * Zsigárdy hadnagy kérdezte tőlem Csillagfalván. — Hová bámulsz, testvért — Hazanézek — mondtam neki. A kárpáti utakon csendesen lépegetett egymás mellett a két ló. Két század lélekzetelfojtva kúszott felfelé a hegyoldalon. Messziről ágyúdörgés hallatszott. Zsigárdy hadnagy áthatolt hozzám: — Tudod, testvér, senkinek sincs itt olyan szeme, mint neked. És senki sem tud úgy nézni, mint te. — Miért? — A te szemed szomorú és élénk. Könnyes és villámló. Remegő és kutató. Kék Oly kék, mint a napfényben remegő ég. Nem lehet belelátni. Kit keresnek és kit látnak a te szemeid? — A kisleányomat, akit el kellett hagynom Betegen feküdtem a hordágyon. A szívem oly beteg volt. Istenem, mindig a szívemmel volt bajom. Csodálatos és félelmetes itt minden A jajtól rekedtek az emberek. Üszkök füstölögnek. Pincékből bújnak ki rongyos, ijedt alakok, mint az állatok. Nincs segítség! — Ó, csak valaki megsimogatná a homlokomat! Bejött a tiszti szolga. — Egy leány akar beszélni a hadnagy úrral — jelentette. — Mit akar? — Nem értem, mit mond.— Küldje be! Gyászruha volt rajta. A szeme véres a könnyektől. Fehér arca, mint a halotté. Vértelen szája, mint a fakó szirom. Mit akarhat? Halkan, törten, összefüggéstelenül elmondja, hogy a testvére haldoklik. Rúnul, aljasan bántak vele az orosz katonák. A testvére tizenhétéves, tizenöt. Szomjas, száraz, kiégett torka italért könyörög. Citromot kér a haldokló számára. — Ó, kisasszony — próbáltam vigasztalni —látja én is beteg vagyok. Nincs senkim. Semmim sincs. Egy csókot adhatok önnek, vigye el a haldoklónak. Mit gondol, egy csók? Ne haragudjék! Ráütnézett és halkan megátkozott. * Kergettek. El kellett bújnom. Forradalom volt. Mindenkit kergettek, engem is. Én ártatlan voltam. Nem vétettem az emberek ellen. Éjjel felosontam egy barátom lakásába. — Ments meg, üldöznek, — mondtam neki. — Te hatalmon vagy! Téged nem bántanak! — Puha ágyba fektettek és lázcsillapítót öntöttek a számba. Elaludtam. És vártam, vártam, hogy valaki majd eljön értem, ő már tudta, hol akadhat rám, vártam őt. Éjjelnappal vártam. Teltek a napok, nem jött. Miért nem jösz? Mondd, miért nem jösz? Hisz tudod, hogy szeretlek. Mindig téged szerettelek. És nem jött. • Künn kitisztult az ég. — No, most már hazamehetsz. — mondta egy napon a barátom. Lementem az utcára. A nép tombolt. Zászlók lengtek. Mindenki boldog volt. Az emberek csókolták egymást. Engem is magához tépett egy fiatal leány. És meg akart csókolni. — Ne bánta engem, kislány, — mondtam neki. — Ti boldogok vagytok! De néd meg az én ajkamat! Látod? Zöld és sárga. Engem megmérgeztek. Az én csókom a halál. — Miért? — kérdezte dermedten. — Mert ti életben, halálban, forradalomban, mindig, mindenkit megmérgeztek-Nikotin. Az agyamban érzem a nikotint Napok óta itt fekszik mellettem egy levél. Nem tudom, ki küldte. El kellene olvasni. Nézem a betűket. A szemem káprázik. És az értelmem zavaros. Nikotin-mérgezésem van. Tegnap még nem volt semmi bajom. Ma bágyadt és félholt vagyok. Imádom a nikotint. Mi lehet ebben a levélben? Jó. Elolvasom. Gyér világosság esik az apró betűkre. Szerelem, ó, késő! Kedves kisasszony, én nem szeretek senkit. Tudom, hogy meg fog sértődni. Puha, vörös haja mindig égő, szent és csodálatos, én mégsem szeretem. Piciny szája mily gyengéd, mégsem fogom soha megcsókolni. Keze mily lágy, okos és szenvedélyes. Soha soha nem fogom megszorítani. Ugye ezt írta a levélben? Mert nem tudom elolvasni. Minden egybeolvad a szemem előtt. A kezem remeg. A halántékom verejtékes. Kékes színű, édeskés tejet öntenek a számba, hogy gyógyuljak meg. Nem akarok meggyógyulni. Nem akarom többé megérteni a női lelket. Csak nikotint akarok, félhomályt, ürességet, szédülést, lidércnyomást, semmit, semmit. A nikotin és önök, kedves kisasszony, annyira hasonlítanak egymáshoz. Egyek, ugyanazok. Méreg. Ezt az emléket adom önnek naplóm egyik sötét oldalán. Ugye, nem fog ráakadni? • Ő a kávéház egyik sarkában. Én a másikban. Már órák óta nézzük egymást. És nem merünk egymáshoz közeledni. Lehetséges ez? Ő volna? Akkor vidám volt, mint a nap. Most komor. Akkor csillogott, vert és kínzott a tekintete, most könyörög. Akkor kegyetlen volt, most szeretne megalázkodni. Évek múltak el. Mily durvák az évek! Vaskos kalapácsütések. Nyers fonalai a sorsszövöknek. Óriási ekék kiáltó barázdái. És minden titok nélkül arcon, kézen, homlokon és a kialvó szemekben. Nem szabad élni. Nem szabad hevesen, zivatarban élni. Vagy talán, aki lágy szellőben él, nem omlik össze egyszer? Mindegy. Az élet színes szemüvegét adjátok nekem, a káprázatos, hazug, isteni szemüveget, hogy még egyszer fénylőnek, csábítónak, gyönyörűnek. Mimózának lássam őt, aki valamikor kést súgott a fülembe, millió örömet csókolt a szemembe, és elhagyott engem fenségesen és királyian és átlépett rajtam, mint egy idegen árnyékon! 6, végrtelen boldogság! ölelj magadhoz halhatatlan emlék s borítsd rám az új élet arany köntösét! Mi történik a vásárhelyi Kokron-gyárban ? Az országosan ismert Norcoc textiláruk gyára felére szállította le munkásai fizetését 800 munkáscsaládot tesz ki a nyomornak a gyár fizetésleszállítása Hódmezővásárhely, március 24. A Kokron Testvérek hódmezővásárhelyi kötszövőgyára — hála az erős vámvédelemnek — úgyszólván évek alatt szinte a semmiből hatalmas gyárrá növekedett. Tavaly télen a munkáslétszám már elérte az 1000—1100-at. Miután tehát a gyár tulajdonosai az ilyen munkáslétszám foglalkoztatásához szükséges gépi és egyéb berendezést megszerezték — úgy látszik —, lassúnak találták megvagyonosodásuk folyamatát és ez év elején olyan új bérszabályzatot léptettek életbe, mely az alkalmazott férfi és női munkások jövedelmét azonos foglalkoztatási idő mellett a felére csökkentette. Többgyermekes, évek óta a gyár szolgálatában álló családapák jutottak ezáltal olyan helyzetbe, hogy a legszorgalmasabb munka mellett sem hozhatnak össze átlagban többet mint havi 28—32 pengőt, ami vidéken elég lehet egy magában álló munkásember eltartására, egy háromnégy tagú család számára azonban csak arra jó, hogy megmentse őket az éhenhalástól. Tette pedig ezt a gyár ugyanakkor, mikor az eddigi — tehát a gyár által magasnak ítélt munkabérek mellett — elért évi több 100.000 pengős nyereségből a román megszállott területen is fiókgyár építését kezdte meg. Minthogy a gyár foglalkoztatása és az elért üzleti eredmény teljesen kielégítőnek mutatkozott, mint a derült égből csapó villám érte az alkalmazottakat az indokolatlan és példátlan arányú leszállítás. Komoly, meglett munkások sírva mentek haza családjukhoz megmondani, hogy a biztosnak vélt alkalmazásból remélhető jövedelmük egyik napról a másikra a puszta kenyérrevalóra olvadt le. A gyár eljárása megbolygatta a munkás és munkaadó között eddig fennállott összhangot és a fiatalabb, kevésbbé józan elemek sztrájkra bujtogattak. A felizgatott, végsőkig elkeseredett tömeget csak a nős — egész családjuk sorsát szívükön viselő —, komolyabb elemek beavatkozása csillapította le, kik azt ajánlották, hogy a gyár önkényes eljárásával szemben a közigazgatási hatóságoknál keressenek védelmet. A munkások ezután küldöttségileg keresték fel Fehérváry Bertalan dr. városi tanácsnokot, a munkásügyek intézőjét és panaszt tettek nála, arra hivatkozva, hogy Hódmezővásárhelyen a tanulatlan napszámosok minimált munkabére meghaladja az ő fizetésüket, kik úgyszólván évek nyomorgása során sajátították el szakmájuk is,mereteit — mert a tanulóidő alatt a gyár alig fizetett valamit —, nem lehet tűrni, hogy a gyár kiszolgáltatott helyzetüket ilyen csúnya módon kihasználja. Fehérváry tanácsnok a panaszt maga is indokoltnak tartva, maga elé idézte a gyár egyik tulajdonosát, aki maga is elismerte, hogy az általa fizetett munkabér nem elegendő gyermekes család eltartására, ilyet azonban nem is kíván alkalmazni Kokron úr szerint thnát bűn az, ha valaki munkás létére családot mer alapítani, vagy ha nem is bűn, de alkalmaztatást kizáró ok. Hiába zárta a tanácsnok a gyár tulajdonosa elé, hogy ugyanakkor, mikor az erős vámvédelem révén a gyár súlyos százezrekhez jut és a nehéz gazdasági helyzet ellenére óriási összegeket keres, nem szabad a családok százait nélkülözést jelentő, az értékesítés vagy a gazdasági helyzet megváltoztatása által nem indokolt kíméletlen arányú fizetésleszállításnak kitenni, Kokron mereven elutasító magatartást tanúsított. Számára ez annál könnyebben ment, mert a fizetésleszállítást akkor hajtotta végre, mikor a szezon múltával ütemét úgyis csökkenteni lett volna kénytelen, nem fenyegetett tehát az a veszély, hogy a munkások egy részének elvesztésével üzemét a szükségletnek megfelelő arányban nem tudja fenntartani. Az alsóbbfokú hatóság hatáskör hiányában a gyár vezetőségét jobb belátásra nem kényszeríthette, a munkásság Farkas Béla dr. főispánhoz, minden jogos munkásigény komoly védelmezőjéhez készül fordulni, hasson bokronékra, hogy adjanak olyan fizetést, hogy az elegendő legyen a foglalkoztatott munkások és családtagjaik szűkös ellátására. Gonda József dr.