Függetlenség, 1934. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

II FOMgeiiensaa imaawia a 100.000naiiiámil; BZÉittamadiaiil Bndi^Mot, 1 934 nájus I, kedd, R. évfolyam 97. szám TaMonezámok^ Szarkesztőtég: 238—08, id adóhivatal 2^S—33. «■MM. Sll 4s. IMHMkWi: 291-n. PwWBteaninliri CMttg.­­M 2 T '!­­ Előfizetési éra egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 3 P 60 fill. /Egyes széni éra: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Rózsa­ utca 111. ALLJUK /A HARCOT! fJSbb, mint egy hete újra felsistergett gmíl a Függetlenség körül. A feneketlen és mérhetetlen gyűlölet, amely a pesti f­6r’tó egy részében megindulása óta kí­­­­sérte a lapot, e hét alatt szinte általá­nossá vált és nyíltan kirobbant. Jól meg­szervezett, központilag irányított táma­dó központjába kerültünk s ennek a tá­madásnak a célja: a közérdek védelme­ Tick látszatával, de a legsajátosabb ma­­giánérdekek szolgálatában kiirtani ben­nünket a magyar sajtóéletből. A Függetlenség, fennállásának tizen­öt hónapja alatt, mindenkor gondosan tartózkodott attól, hogy a maga legbel­sőbb ügyeit olvasótábora elé vigye. Im­már több, mint százezer előfizetőnk é­s olvasónk tanúsítja: ezeket a hasábot Vili soha a magunk számára igénybe vettük. Vívtunk diadalmas harcokat, h­ivalkodtunk velük! Fejünk sokszor ott a gondtól: nem panaszkodtunk. De amikor a magyar sajtó apró lágerei s nagyétvágyú, duplapuskás, mindenre el­szánt mesterlövői dúvabként vettek ben­­n­ünket üldözőbe, most úgy­ érezzük, hogy a Függetlenségnek beszélnie kell. Mi a Függetlenség bűne? Az, hogy a lapvállalat a maga üzleti működésében ■— mert hiszen minden lap, mint magán­­vállalkozás, bármilyen ideális célok szol­gálatában álljon is, mégis csak üzlet — ,az egy­es lappéldányoknál megelégszik a legminimálisabb haszonkulccsal. A maga nagyvonalú üzleti számításait nem az egyes lappéldányok magas árára, hanem a mentői nagyobb forgalomra, a mentői hatalmasabb példányszámra alapítja. Ezt elérte. Tíz hónap alatt, 1933 kará­­csonyára elértük a százezer példányt és f­ódító erővel megindultunk a második százezer felé. Az eddigi napi 30—50—60 ezres lappéldányszámok mellett a sikernek ez a példátlanul átütő ereje előbb meg­döbbentette, aztán feldühítette, végül el­vakulttá tette mindazokat, akik úgy hit­ték, hogy a magyar közvélemény irányí­tására monopóliumot kaptak. Beszélni kell róla, mert belekényszerí­­tettek: a magy­ar lapkiadók, míg újság­jaikban keményen kritizálták a kartele­ket, maguk a legtökéletesebb k­artelszer­­vezetet építették ki. Harcoltak a mam­­mutfizetések ellen, de nincs az az ipar­mágnás, akinek akk­ora jövedelme lenne, mint némelyik lapvezérnek ugyanakkor, amidőn újságírók létminimum alatt, vagy a létm­­inimumon valamivel felül dolgoz­nak szerkesztőségeikben. Ezek a lapkartel­­vezérek megállapodást kötöttek, hogy egy­­most elbocsátott újságíróit nem alkalmaz­zák, tehát ha valamelyik lap egy munka­társát szélnek eresztette, mert ez esetleg gerincesen szembeszállt a kapott közér­dekellenes utasításokkal, akkor az elbo­csátás egyben az éhhalált is jelenthette a meggyőződéses újságíró számára. A­­lap­­kartel megállapodott, hogy dacára a devizahiány által követelt oldalszámcsök­­kentésnek, dacára az általános olcsóbbo­dásnak, nem adja fel és nem szállítja le az inflációs időkben megállapított lap­árakat. Lapjaikban az árak leszállítását követelték, önmaguk azonban nem vol­tak hajlandók lemondani a konjunkturá­lis idők nyereségeiről. V­iharos pérg a K­enyérár kérdésében m­isztricinak jobb­­buszt biztosít az új alkotmány Endep miniszter a Fugsatiensig munkatapsznak A távollevő nagyítómét pert­szenana eresen timrita az alkotmányt­­ zavaró incidensen nem ti fount le az esztran amotmenyoze­gyütés a legfőbb szuverenitást az 59 tagból álló szövetségi közgyűlés fogja gyakorolni Bécs, április 30. Óriási érdeklődés mellett ült össze hét­főn az osztrák nemzetgyűlés. Ez az ülés a régi parlamentáris rendszer utolsó megnyilvánulása volt, de egyúttal az új rend első megnyilatkozása, mert a nem­zetgyűlés ezúttal, mint alkotmányhozó parlament töltött be funkciót. Féltizen­egy órakor az előkelő közönséggel zsú­folásig megtelt karzatok előtt nyitotta meg Ramek dr. a történelmi nevezetes­ségű gyűlést. A nagynémet pártnak csak két tagja jelent meg, azonban mégis­­ hivatalos szónokot állítottak Hampel dr. személyében, aki felszólalt és azt fejtegette, hogy az ülés összehívása házszabályellenes volt. Az elnök erre megmagyarázta, hogy az ülést a szövetségi kormány rendelete alapján hívták össze és miután ez a rendelet jogi hatályba lépett, tehát köte­lező minden pártra nézve. Az elnök ez­után a for­mális ülést felfüggesztette. Alig egynegyedók­ szünet után folytatták A nagynémet párt részéről Hampel­er, aki már előzőleg is kifogásokat tett, megismételte kételyeit. Kijelentette, hogy minden rendelet, amelyet a háborús gazdálkodási felhatal­mazási törvény alapján bocsátott ki a kormány, alkotmányellenes. az ülést Bamek elnök jelentette, hogy a­ kormány 451 rendeletet terjesztett a ház elé, köztük az új alkotm­ányról szóló tör­­vényt és az arra vonatkozó felhatal­mazási javaslatot Élesen állást foglalt az ellen, hog a nemzetgyűlés­­ alkotmányellenesen egybehívott ülése határozatot hozzon egy olyan rendelet ügyében, amely teljesen megváltoztatja az alkot­mányt. Még szabályosan összehívott ülés Sem vehetett volna tudomásul A nagy németek szűlőka Mesen támadta ki alkotmányt ÉS ekkor jött a Függetlenség. Jött az­zal az elgondolással, hogy nekünk tisz­tességes munkadíjak kellenek, tisztessé­ges fizetések kellenek, de nem kellenek száz- és kétszázezer pengős évi fizetések. Nekünk nem kellenek harminc- és negyvenezer pengős Rolls-Royce-autók, hogy lapunk tulajdonosai azzal száguld­­janak át­aralni a Keleti-tenger part­vidékére. Mi szívesen kiszolgáljuk a kö­­zönség­ünket akkor is, ha autóbuszon, vagy villamoson utazunk, ott, ahol a többi küzködő, dolgozó magyar ember megy a dolga után. Nekünk nem kelle­nek kéjlakók a Duna­ mellett, luxus­paloták a budai Vár­ban, mi megelég­szünk egyszerű, tiszta polgári lakással, mint azok a többi magyarok, akik mun­kájuk után nem vágyódnak a francia Riviérára, hanem hálát adnak azért is, hogy megadatott nekik a minden­napi kenyerük. És mert nem kelle­nek mammutfizetések, autók, kéjlakok, paloták, mert mindezek nem terhelik a Függetlenség költségvetését, mert nem akarunk máról-holnapra meggazdagodni és mert így megtaláljuk számításainkat a négy­filléres ár mellett, erkölcstelen­nek tartottuk voln, hogy beálljunk mi is a lapvezérek karteljébe és megterhel­jük a közönséget, amelynek anyagi te­herbíróképessége úgyis minimális. Nem dömping a négyfilléres ár, nem adunk egyetlen lappéldányt sem áron alul, csu­pán nem óhajtunk az egyetemes lerom­lottság idején százszázalékos haszonnal dolgozni, nem akarjuk a kisszakaszt úgy dicsérni, hogy mi luxusautón száguldunk a tengeri fürdők felé. Mi azért dicsér­jük a kisszakaszt, mert magunk is uta­zunk rajta. A Scartel vasárnap reggelre és hétfőn vezércikkekben támadtatja a Független­séget. Mindenütt más toll írta, de min­denütt ugyanegy szellem diktálta ezeket a cikkeket. A szerző: a kartel. A lap­­kartel, amely a régi módszer szerint le akarja hengerelni a gazdaságilag gyen­gébbnek vélt ellenfelet, aki elég merész volt felvenni a közérdek harcát a kartel­­vezérek magánérdeke ellen. Csakhogy ez a harc nem fog győzedelmeskedni, mert már kiindulópontjában téves. Mi ugyan­is nem vagyunk gazdaságilag gyengéb­bek náluk. Mert­ nekik ugyan ott van­nak a karteluralom al­att összevásárolt palotáik, nekünk viszont itt van a mi legnagyobb vagy­onunk: a Függetlenség százezres tábora, amely a maga négy fil­lérjeit minden nap eljuttatja hozzánk. És ennek a telekkönyvbe nem vezethető, leltárba nem szedhető, lelk­es vagyonnak birtokában mi álljuk a harcot. És ezt a mi vagyonunkat nem cseréljük el a kar­­telpalotákkal. M A JCKVif MKUilCAil

Next