Függetlenség, 1934. október (2. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

MA KiVif MKUÉKtn Budapest, 1934 október 2, kedd, II. évfolyam 222. szám Telelonsztmit $»rki:zl8ség 238-08. kladómvatil; 318-n. aláztál oazttly : 397-48 Hirdetési osztály 291-36. Postatakarékpénztár! csekkszámla 49.927 Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 filU negyedévre 3 P 60 till. Egyet szám ára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér. Szerkesztőség: VI. Rózsa-u. 111 Kiadóhivatal Vili, Jőzset-krt. 5 KÉT EV UTÁN (Hyk.) Két esztendő egy ember életé­ben sem sok, még kevesebb egy törté­nelmi nemzet életében, ahol évszázadok­kal mérik a perceket. De két esztendő ma, amikor egyik napról a másikra új korszakok nyílnak és új rendszerek szü­lethetnek: két esztendő ma egy darab történelem. Történelem, mely az élet vé­res valóságaiból, szent erőfeszítéseiből, nagy meglepetéseiből szövődik. Történe­lem, amelyben a felelős tényezőknek min­den nap meg kell újulniok, minden ideg- izálukkal a jelenbe és jövőbe kell kap- tsolódniok, amellett, hogy egész valójuk­ban ott kell állniok a történelmi múlt talapzatán. Két esztendő ma, a nyugta­lanság és láz izgalmas korszakában lehet kezdet, lehet folytatás, — de lehet vég is. A história, az élet nem szentimen­tális. És annak a két esztendőnek, amely­nek kormányzati politikájáról ma este Gömbös Gyula miniszterelnök beszámolt a rádió mikrofonja előtt, éppen abban van a történelmi jelentősége, hogy foly­tatás és kezdet tudott lenni a magyar nemzet és az ezeréves históriai eszme számára. Folytatása tudott lenni a szent tradícióknak, meg tudott tartani és to­vább tudott fejleszteni minden, a ma­gyar múltból átmentett értéket s egy­ben kezdete tudott lenni egy új, modern, korszerű, fiatal és rugalmas magyar nacionalizmusnak is, amely folyton új és új értékeket termel az örökkön élő ma­gyarság számára. Szinte azt mondhat- nók, hogy amidőn az elmúlt két esztendő céljait, eszmemenetét, világszemléletét nézzük, akkor vissza kell mennünk a ma­gyar múlt évszázados mélységeibe, a mapi^ar szabadsághősök öncélú és füg­getlen államideáljához, ahhoz a korszak­hoz, amelyben a magyar státusférfiak európai méretekben, de mindenkor csak a Magyar Szent Korona Országai szá­mára csináltak politikát. Viszont esz­közeiben, módszereiben, kivitelezésében nézve az elmúlt két esztendőnek kor­mányzati tevékenységét, látnunk kell, hogy izig-vérig modern, a rádió, a re­S ülőgép korszakának erőteljes tempójá- oz idomuló, a népi és szociális szükség­leteket egész valójukban megértő, az avultságokkal szakító, vagy szakítani akaró program céltudatos megvalósítása folyik itt szemeink előtt, s hogy ez a program nem más, mint egy új, modern, szociális állam megteremtésének alapja és tartalommal teljes kerete. A szomszéd hasábok szószerint hozzák azt a beszédet, amelyet a magyar mi­niszterelnök hétfőn este az elmúlt két esztendő célkitűzéseiről és eredményeiről mondott, nincsen tehát szükség arra, hogy az eredmények kiemelésével ismét­lésekbe essünk. Az összehasonlítást egyébként is mindenki megteheti, aki maga elé idézi 1932 október elsejét s szemlét tart a mai magyar élet felett. Ki-ki elbírálhatja, mekkora utat tettünk meg a lelki elernyedtség, a gazdasági el- esettség, az adófizetésben már-már je­lentkező passzivitás, a zavaros pártpoli­tikai viszonyok, a mélypontra zuhant búzaárak és a költségvetés riasztó defi­citjének korszakától addig, amíg a ma­gyar nemzet a rend, a nyugalom, a biz­tonság, a politikai Treuga Dei, a szilárd pengő, a 16 pengős búza, a külpolitikai megbecsülés és a nyugodt fejlődés or­szága lett. És míg másutt a. szabadság- jogok korlátozásában látják a nyugodt kormányzás biztosítékát, nálunk a kor­mányfő leszögezi magát a jogkiterjesz­tés mellett, mert azok az államférfiak, akik a történelem szellemében ágyazzák be népüket a modem élet korszerű kö­vetelményeinek rendszerébe, nem kell, hogy féljenek a néptől. Azok az állam­férfiak mindig nyugodtan állhatnak a tömegek elé, tudván, hogy az események és eredmények igazolják őket. eöMBös evuiA Országszerte általános érdeklődéssel és figyelemmel várták Gömbös Gyula miniszter- elnök hétfői rádióbeszédét és a miniszterelnök pontosan negyedkilenc órakor érkezett meg a Stúdióba vitéz Marton Béla országgyűlési képviselő, Antal István dr. miniszteri taná­csos, sajtófőnök és Rákóczy Imre miniszteri tanácsos kíséretében. A miniszterelnököt a Rádió épületének udvarán Kozma Miklós dr., a Magyar Távirati Iroda elnökigazgatója, Wünacher Frigyes dr,, a Magyar Távirati Iroda igazgatója, Hővel Béla, a Rádió igaz­gatója és Hlatky Endre, a Rádió műsorigaz­gatója fogadták. A miniszterelnök ezután a Stúdió emeleti helyiségébe ment, s miután Kozma Miklós megmutatta az új helyisége­ket, az előadóterembe sietett és a beszélő be­jelentése után megkezdte előadását. Gömbös Gyula előadását a Stúdió várakozócsamoká- ban Bohory György országgyűlési képviselő, SzÖrtsey József, a TESz ügyvezető elnöke, Konez Sándor, a Stúdió főtitkára és a sajtó képviselői hallgatták végig. Rövid szünetjelzés után bejelentette a b«- szélő: — Halló, halló, rádió Budapest és az Sss­Rzes közvetítő állomások, következik Göm­bös Gyula miniszterelnök rádióbeszéde. A következő pillanatban már megszólalt a miniszterelnök: magyar Testuéreims — Kormányra lépésem második évfor­dulóján ismét a mikrofon elé állok, hogy a rádió hatalmas nyilvánosságán keresz­tül beszámoljak, miként sáfárkodtam az eltelt két esztendő alatt az ország rám bízott javaival és miként irányítottam a gondjaimra bízott magyar politikát. De mielőtt erre rátérnék, legyen szabad egy pillanatra valamivel távolabbi időkre visszaemlékeznem. — Néhány hét múlva tizenötödik év­fordulója lesz annak a napnak, amikor Magyarország Kormányzója a Nemzeti Hadsereg élén bevonult az ország fő­városába. E másfél decennium minden esztendejét a magyar történelem egykor római számokkal fogja jegyezni és azok­nak valódi klasszikus értelemben fog tör­ténelmi jelentőséget tulajdonítani. A KopmányzA is az 0| magyar toplineiem — Mert amint a latin história „ah urhe condita“, a „város alapításától" számí­totta az időt: egy későbbi kor történetírója méltán kezdheti ettől a dátumtól a háború utáni új magyar kor történelmét, ahonnan független nemzeti életünk új útjai indnitak neki a jövendőnek. Súlyos küzdelmek között eltelt tizenöt esztendő volt ez, amelynek kemény meg­próbáltatásai közepette a független Magyarország megállván helyét a népek versenyében, ma a rendnek, a nyugalom­nak és a stabilitásnak országa. Hogy ez így van: mindenki érzi, — Ezután a visszaemlékezés után áttérek előadásom tárgyára. A kormányzó úr őfő- méltósága bizalmából két esztendőt töl­töttem el Immár a magyar királyi kor­mány élén. Amikor átvettem ezt a fele­lősségteljes tisztet, mindjárt az első na­pokban részletes és világos kormány- programot adtam. A nemzeti munkateru — A rögtöni feladatok megjelölésén kívül egy 95 pontból álló Nemzeti Munka- lervvel léptem a nemzeti közvélemény elé. Ennek a munkatervnek az volt a rendeltetése, hogy világosan megjelölje azokat a célokat, amelyek felé az orszá got vezetni akarom. Szabatosan körvona­lazza azokat az elveket, amelyek kormá­nyom mindennapi tevékenységének kere­tét alkotják, hogy megérzékeltesse a közvéleménnyel azt a szellemet, amely a jám bízott nagy nemzeti javak megőrzé­sénél szemeim előtt lebeg. Ezt a 95 pon­tot bizonyos oldalakról eleinte éle, gúny és lekicsinylés fogadta. Ez engem nem kedvetlenített el, mert míg egy részt tud­tam azt, hogy minden új lépésnek ez az osztályrésze, másrészt abban is biztos voltam, hogy ezt a gúnyt, élcet és csipkelődést abban a mértékben fogja felváltani a megértés és az el­ismerés hangja, amilyen mértékben meg tudja a kormány győzni a ma­gyar közvéleményt szándékai ko­molyságáról s minden törekvése realitásáról: arról, hogy semmi más célunk nincs, mint a keserves ma­gyar sors elviselhetővé tétele és semmi más érdek nem ffiz mostani nehéz tisztünk ellátásához, mint az az elszánt akarat, hogy a magyar jövő szilárd alapjait lefektessük, ha talán nem is a mostani, sokat szenve­dett generáció, de gyermekeink és uno­káink számára. A nemzet megdrtAse — Nagy megnyugvás és belső elégtétól számomra, hogy a nemzet nagy többsége nemesak hogy megértette és magáévá tette e nemzeti munkatervhől kiáradó lelkületet és annak minden pontját át­ható igaz és őszülte szellemet, de teljes támogatóban is részesített annak meg- valósítására irdhyuló kormányzati mun­kában. ■' Az snceia nemzeti állam — Mi célja ennek a nemzeti munkának? Ma is változatlanul az, amit a Nemzeti Munkaterv első pontja két évvel ezelőtt ha­tározottan és szabatosan megjelölt: „A magyar nemzet megerősítése, a nemzet min­dem, tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. De mi­vel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célú és erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított, független állam keretén belül valósítható meg, politi­kám első feladatának ez öncélú nemzeti ál­lam kiépítését tekintem.” — A Nemzeti Munkaterv élén lefektetett e világos célkitűzés mozgatta azt a politikát és azt a kormányzati munkát, amelyet a ve­zetésem alatt álló kormány az elmúlt két év alatt mind külső, mind belső vonatkozásban folytatott. A külpolitikában a kormány főcélja közelebbről az volt, hogy egyrészt megszerezze, illetőleg megtartsa és biztosítsa a magyar nemzet számára a vi­lág részéről azt a megbecsülést, amely öt múltjánál, történelmi teljesítményénél és belső értékeinél fogva megilleti, másrészt olyan nemzetközi pozíciót vívjon ki az or­szág számára, amely a jog és az igazság szellemében lehetővé teszi nemzetünknek az alkotómunkát, a békés fejlődést és a polgá­rok jólétének megteremtését. Belső politikám célját, stílusát és módszerét ez a külpoliti­kai célkitűzés determinálta. Az a meglátás, hogy a nemzet e nagy célt csak akkor érheti el, ha a maximális belső erőket tudja össze­gyűjteni, felhalmozni és a történelmi célok szolgálatába állítani. n nemien egysen — A belső erőgyűjtés és energiagyarapítás volt tehát a legfontosabb belpolitikai célki­tűzésem, amelyet kiegyensúlyozott gazdasá-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék