Függetlenség, 1934. október (2. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

gi helyzet, igazságos szociális viszonyok, bé­kés társadalmi atmoszféra és mindezek fun­damentumára felépült nemzeti egység megvalósítása útján kívántam szolgálni és előmozdítani. Ezért hirdettem két év alatt nem csökkenő energiával és ezért hirdetem ma is ugyanezzel a hitbeli meggyőződéssel a nemzeti egység gondolatát és az igazi nemzeti egység megteremtésének szükséges­ségét — társadalmi, politikai és lelki vo­natkozásokban egyaránt. Az ugyanis a ren­díthetetlen meggyőződésem, hogy a mai rendkívüli nehéz és komplikált nemzetközi helyzetben, óriási világerők, ütközése köze­pette, a súlyos belső problémák egész sorá­val megterhelt, kicsiny Magyarország csak akkor fogja tudni megállni a helyét, ha lé­lekben, célokban és törekvésekben összeforr­va, egyöntetű falanxként áll azok mögött, akik az alkotmányos tényezők bizalmából állnak az ország élén. Az egység megterem­tésére irányuló társadalmi mozgalomnak — amelyet ugyancsak minden erőmmel támo­gatok — az a történelmi hivatása, hogy a sorsközösség tudatára ébresztve a magyar­ság minden rétegét, megteremtője legyen annak a ellki harmóniának, cél és törekvés­beli egységnek, amely nélkül nagy történelmi perünket megnyerni nem tudjuk. Egyben, hogy lelki, társadalmi és népi ge­­rendázata legyen ez egység politikai vetüle­­tének, a nemzeti egység pártjának, amely­nek viszont az a célja, hogy a politika al­kotmányos eszközeivel biztosítsa a kormány számára a nyugodt, stabil, céltudatos kor­mányzati vonalvezetés lehetőségét.­­ Fendíthetetlen ugyanis a meggyőző­désem, hogy nemcsak az erőteljes kor­mányzást, amelyre ma az európai hullá­mok csapkodása közepette mindenekfelett szükség van, de az ősi magyar alkotmányosság fenn­tartását is csakis egy ilyen hivatása magaslatán álló , a történelmi idők parancsszavát megérteni tudó, erőteljes kormányzó­többség teszi lehetővé. a párt társadalmi hátterét alkotó nem­zeti egység mozgalmának fejlesztésére és kiépítésére, az érdekeitek... —­ Az a célom, hogy ez az egyre na­gyobb erőre kapó mozgalom míg új és friss népi erőkkel látja el a modern ma­gyar közéletet, egyben szüntesse meg a társadalmi szervezkedésnek azt a hiper­­trófiáját, amely Magyarországon az egyesületi élet terén jelentkezik s amely a maga 18.000 egyesületével a belső magyar erők dezorganizációjához vezet.­­ Ezzel kapcsolatban rá kell mutat­nom arra is, hogy az érdekképviseletek­nek és hasonló szervezeteknek nem lehet feladata minden kormányintézkedéssel szembeszállani. A kormány szívesen meghallgatja az érdekeltek észrevételeit. De ha a szer­vezetek konkrét kormányintézkedé­sekkel találják magukat szembe, azoknak alá kell magukat vetniük. Erre jó példát nyújtott a Frontharcos Szövetség, amely — bár kissé túl hosszú tanácskozások után — de alávetette ma­gát a belügyminiszter intézkedéseinek. Az ilyen szervezetek számíthatnak a kormány legmesszebbmenő támogatá­sára, de az olyan szervezeteket, amelyek a kormány másíthatatlan, törvényes ren­delkezései ellen is demonstrálnak, nem tarthatom hivatásuk magaslatán állók­nak. Pártok, Mikken­... -- A pártokra, klikkekre, érdekcsopor­tokra való szétforgácsolódás, vagy a­ koalíciókkal való kísérletezés ugyanis — elég példát láthatunk erre a körülöttünk zajló eseményekben — nem az alkotmá­nyos élet megerősítésére, de annak meg­­gyöngítésére, lejáratására vezet. Az európai diktatúrákat nem a hatalmas kormányzótöbbségek uralma, de az a kö­rülmény hozta létre, hogy az ezerfelé húzó, a nemzet magasabb érdekeihez fel­emelkedni nem tudó személyek, pártok és pártocskák meddő tusakodásában elsikkadtak az egyetemes nemzeti ér­dekek s a politikai szenvedélyek játékszere lett a kormányhatalom és az állami tekintély. "Azzal tehát, hogy én a nemzet ősi tradí­cióinak megfelelő, alkotmányos eszközök­kel egy, a feladataival és kötelességeivel tisztában lévő erős és akcióképes, azonos politikai világnézetet valló kormánytöbb­ségre építek, a jelenben és a jövőben is, nemcsak a ma olyannyira nélkülözhetet­len stabil kormányzást, de egyáltalán a tiszta alkotmányos életet és kor­mányzás további lehetőségét akarom biztosítani. Ezért helyezek igen nagy súlyt mind Nemzeti Egység Pártjának további szer­ves és céltudatos kiépítésére, mind pedig ^üggetkm^ Kedd, 1934 okóber 2 Nem volt egyszerű és könnyű munka — Ez a kormányzati tevékenység — amelynek mindennapi feladatai kormányom kétesztendős munkásságának túlnyomó tar­talmát alkották — nem volt egyszerűnek és könnyűnek mondható. — Amikor ugyanis átvettem a kormány­elnöki széket, meglehetős súlyos gazdasági és szociális helyzetet és ennek nyomán . Az állami gépezet működésének folyto­nosságát veszélyeztette a nép széles réte­geire nehezedő gazdasági válság, amely mindenfelől nyugtalanságot és elégedetlen­séget keltett. A közhangulat leromlása már-már az adófizetésben is észlelhető passzivi­tásig fokozódott. Termelő és fogyasztó, kereskedő és iparos, adós és hitelező nem tudták hányadán van­nak, mert a gazdasági helyzet teljes bizony­talanságában Iránytű nélkül, a véletlen szeszélyeinek kitéve, máról-hol­napra élve kellett a létért való küzdelmet végigharcolniok. Elgyengültünk és elkedvet­lenedtünk abban a harcban, amelyet az ön­álló életet élni akaró nemzet létfenntartásá­ért kellett folytatnunk.­­— E kemény és keserves harcban fel­őrlődött elődöm. Károlyi Gyula gróf kormá­nyának puritán, szívós és hazafias erőfeszí­tése is, amellyel ők becsületes és önfeláldozó munkát végezve, a legnehezebb körülmények között próbáltak megbirkózni a feltornyo­­suló akadályokkal.­­ Az ország vázolt súlyos állapota nehéz feladatokat rótt az új kormányra. Egyfelől gyors intézkedésekkel segítséget kel­veszedelmes lelki depressziót talál­tam. Az államháztartásban jelentkező deficit ag­gasztó méreteket öltött, a gazdasági élet dermedt állapotban nézett a sivár jövő felé, a munka, vállalkozás, forgalom pedig meg volt bénítva a tőkeellátási és a hitellehető­ségek leromlása és a devizanehézségek kö­vetkeztében előálló nyersanyaghiány miatt­ lett hoznia, alátámasztani a roska­dozó gazdasági élet falait, hogy át­mentsük a jövőbe azokat az értékeket, amik a nagy világkataklizmában még megmaradtak. Másrészről a jövendő számára ki kellett je­lölni egy határozott irányt, amely felé ha­ladva a nemzet tudja, miért kell elviselnie a jelen keserves megpróbáltatásait. A telkekbe reményt önteni, a csüg­gedt tömegekben a bizalmat újból fel­éleszteni, a nemzetet új erőkifejtésre serkenteni: kormányom első perctől fogva tudatában volt annak, hogy a boldogulásnak ezeket a lélektani fel­tételeit csakis a megrekedt gazdasági élet újbóli megindításával, új munka­­­­alkalmakkal, a forgalom fejlesztésé­vel, az áru­elhelyezési lehetőségek fokozásával lehet megteremteni. Mindehhez azonban hiányzott a pénz, mert külföldi hitelforrások nem álltak ren­delkezésünkre, a belföldi tőkeképződés pedig huzamosabb ideje szünetelt. Nyomban hozzáláttunk feladatunk meg­­oldásához. Míg a Nemzeti Munkatervben minden irányra kiterjedő programot ad­tunk, a pillanat sürgetését megértve, azon­nali intézkedésekkel igyekeztünk a válság hullámait leküzdeni. Elsőnek a télre fenye­gető ínség enyhítéséről kellett gondoskod­nunk, állapotot biztosítanunk. A külföldi hitele­zőkkel megállapodásra törekednünk, ame­lyek az ország külföldi hitelének lehetősé­geit a jövőre nézve is megóvni legyenek alkalmasak. Kormányom minden gazdaságpolitikai te­vékenységének alapgondolata az volt, hogy az egyes gazdasági tényezők és ágazatok között — a magyar sorsközösség jegyében — igazságos kiegyensúlyozásra, méltányos harmóniára van szükség, mert csakis ez kiegyensúlyozás és harmónia biztosíthatja a gazdasági munkát, a társadalmi békét, az állam rendjét és a nyugodt stabil politikai életet. Ugyanezen az elvi bázison nyugszik az általam követett és követendő szociálpolitika is, amelynek alapgondolata a magyar test­vériség, nem pedig az a törekvés, amely a mindennapi megélhetés kérdéseit pártpoli­tikai célokra kihasználva, osztályharcot szít, de amely osztályharc csak egyeseknek és nem mindenkinek biztosít érvényesülést. A Kenyikr Kerdfis Szociálpolitikánk a kenyérkérdés meg­­oldását tűzte ki céljául és olyan világ meg­teremtését kívánja, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékezésének jutal­mát, oltalomban részesül minden kizsákmá­­nyolás ellenében és amelyben mindenki ré­szesévé válik a nemzet jólétének. Ezért helytelenítettem és helytelenítem ma is a munkanélküli segélyt, amely destruálja a munkát. De munkát adni^ munkaalkalmat teremteni A javulás felei szemémben Az államháztartás helyzete a bevéte­lek fokozását és a kiadások csökkentését tette szükségessé. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására irányuló törekvésünk eredményeként az 1932—58. évi 108 millió deficit 1933—34. költség­­vetési évben 62,5 millió p­engőre csökkent, tehát 40 millióval volt kisebb, mint egy évvel és 87 millió pengővel kevesebb, mint két évvel ezelőtt. A bevételek eme­­ését célzó adózási politikánkban tekin­tettel voltunk a szociális és igazságos adóztatás követelményeire. A kiadások csökkentése önmegtagadást és áldozatot rótt a köztisztviselői karra és valamennyi állami alkalmazottra, akik zokszó nélkül hozták meg ezt az áldozatot. Alampénzügyi helyzetünk további javítására megvan minden remé­nyünk. — Helytelen volna azonban ebből arra következtetni — amire némely oldalon megvan a hajlandóság —, hogy most már derure-borura elindítsuk a költséges be­ruházásokat és figyelmen kívül hagyjuk azt a szabályt, hogy nehéz viszonyok kö­zött csakis feltétlenül jövedelmező be­ruházásokat szabad megkockáztatni. De az óvatosságnak és az előrelátásnak ez az elemi szabálya irányadó nemcsak a közület, de a magángazdaság beruházá­saira nézve is.­­ Pénzügyi politikánk vezető irány­elve a pengőérték megvédése. A Magyar Nemzeti Bank céltudatos devizapolitikájának eredményeként sikerült a pengő vásárlóerejét nem­csak megóvnunk, hanem fokoznunk is, amellett, hogy el tudtuk kerülni az úgy­­nevezett deflációs pénzpolitikát és ennek gazdasági hátrányait.­­ Kormányomnak nagy gondja volt külkereskedelmünk fejlesztésére, mert tisztában vagyunk azzal, hogy terményeinknek, de elsősor­ban a mezőgazdasági termékeknek foko­zott exportja egyik alapfeltétele a gazda­sági válságból való kibontakozásunknak. Külpolitikai erőfeszítésünk jórészét erre a nagy célra állítottuk be és sorjában kötöttünk külkereskedelmi szerződéseket, létesítettünk kereskedelmi megállapodá­sokat Németországgal, Franciaországgal, Svájccal, Nagybritanniával, Finn­országgal, Romániával, Jugoszláviá­val, Bulgáriával, Törökországgal, amelyeknek betetőzése a római hár­mas­ egyezmény volt. Ennek keretében egyrészt Olaszország­gal, másrészt Ausztriával sikerült olyan szerződéseket tető alá hoznunk, amelyek levették vállainkról búzafeleslegünk kül­földi értékesítésének gondját, vagy leg­alább is gondjának nagy részét. Ez csak azért vált lehetővé, mert úgy a Duce, valamint Dollfuss, megboldo­gult osztrák kancellár tisztában vol­tak az autarchiás gazdasági politi­ka áttörésének szükségességével és a nagyobb gazdasági területek együtt­működésének nagy jelentőségével. A búza ára — A két római szerződésben búzánk­nak olyan exportárat tudtunk biztosí­tani, amely jóval meghaladja a világ­­paritási árakat és ez tette lehetővé szá­munkra, hogy búzánknak olyan belföldi irányárakat tudtunk megszabni, amelyek lénye­gesen meghaladják a világpiaci jegy­zéseket.­­ Minden más beállítással és ten­denciózus politikai bírálattal szemben határozottan állítom, hogy a magyar gabonaárak erőteljesebb javulása a római szerződés következtében állott elő és ma ott tartunk, hogy a buda­pesti gabonatőzsde jegyzései valamennyi iránytű méikül t az an­amiisziai'iás as a vaiutana!isie­n . Az államháztartás rendjének helyreállí­tása is parancsoló szükségesség volt. A va­luta védelmére mindenféle inflációs kísérle­tezésekkel szembe kellett szállnunk. A kül­föld elzárkózási törekvéseivel szemben utat kellett törnünk a kivitelnek, nyomban meg­indítva a külállamokkal való újabb kereske­delmi szerződéses tárgyalásokat. Egyben tervszerű exportpolitika körvonalait meg­állapítanunk, ami szükségessé tette a de­vizapolitika megfelelő módosítását is. Mun­kaalkalmak megteremtése érdekében el kel­lett indítanunk a teljesen befagyott hitel­életet. Az eladósodott gazdáknak nyugalmi Nem puszta álom a reménység! Természetes tehát, hogy az emberiség általában arra törekszik, hogy a hangula­tot, a kedvet, a reményét előidézze és fokozza. Ez leginkább elérhető a n­agy. kir. osztálysorsjáték által, mert akinek sorsjegye van, alapos a kilátása, hogy egy kis befektetés árán gyorsan nagy vagyonra te­het szert: ezer, 40 ezer, 50 ezer. Hát nyerhet most 20 ezer, 25 ezer, 80 ■EÖO ezer, 200 ezer vagy 300 ezer pengőt? " Az osztálysorsjáték módot, alkalmat ad mindenkinek, hogy kisebb nagyobb nyereményben részesüljön bárki, mert mindenkinek és az összes sorsjegyeknek egyforma a nyerési esélye. Az új sorsjáték húzása már október 20-án kezdődik, tehát szerencse fel! Aki mer,­­ az nyer! Az 1. osztályú sorsjegyek hivatalos ára az összes fzálsítóknál: Egész 34 P r­ól 12 PH Negyed | Nyolcad | «p r=i 3 p I Állandó és kitartó já­ték által érhető el eredmény! —természetesen mindig a célszerűség és a realitás határai között — csak maga a gaz­dasági élet tud és ezért csak az a szociális politika érheti el célját, amelyet a gazda­­­ságpolitika a gazdasági helyzet megjavítá­sával tud alátámasztani. Ismétlem: ez volt a kormány minden gaz­daságpolitikai célkitűzésének alfája és óme­gája. S hogy ily irányú munkásságunk nem volt eredménytelen, annak illusztrálására álljon itt néhány szembetűnő adat.

Next