Függetlenség, 1935. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

LAJOS­ UTCA A Lujza sőrmalom három emeletes, vakolat­­szíru­­, csupasz skalusy­aépülete tövében a Duniapart felöl jövet, megáll egy hegyesorrú, vékonynyakú fiatalasszony. A fehérkabátos asszonyka gyerekkocsit tol, a kocsiban nevető­­arcú csöppség és az asszony mellett, kezébe kapaszkodva topog a csöppségnél alig-alig idősebb testvérke. Állnak az irdatlan nagy épület alatt és várnak, a Lajos­ utcán akar­nak keresztülvágni és most villamosok csen­genek, teherautók zörögnek az acélszinü kö­vezeten. A fehérköpenyes asszony még áll tétován az u­tcakereszteződésn­él, belesóhajt a lármába, olyan csiripelő, panaszkodó, vékony asszony­­i rangon, amin azok az asszonyok szítak be­szélni, akik magukran­agyottan sokat gügyög^­ nek kisgyerekekkel: — Ó, nézzétek, milyen poros ez a La^­­utca! A Lujza gőzmalottb­ól az utca két partján földrelapult alacsony házak futna­k, olyan kö­zöttük a gőzmalom a Lajos-utcába­n, mint egy m­os-untig ismart nagybetű a biondat elején, utána apró legscushadt házak, kU házak Írják a Lajos-utcát. Ezek az alacsony házak, — a viharvert cser^­tetők, gerince il­ehorpadt, meg­hajlott az eszendők súlya matt, mint az agyonhajszolt, m­egtört igás félgrerince­k, ezek a kisházak belesüllyedtek a földbe. Is Életkoruk legmegbízhatóbb jele a kapu. A Itatos-utcában még tömör, széles és bolth­at­­tásba épített kapuk titkolóznak, nagy, fél­­köri­vés kapuk, a sok évaed alatt rájuk kent sötétszínü olajfesték ráncss, vastag és patto­gott, meit a vénember sikkadt bőre. A nagy fakapukon kiskapuk nyílnak és mögöttük rej­­telme­sen felderül a ház flén tartott napsütött, kertes udvar. Az utca térré szélesedik, bánatos fák, csüg­gedt lombozatuk fáradt, zilált, mintha csap­zott, fésületlen emberövény lenne. A vissza­­konyult fák alatt terévérnyi piac. A piacon korhadó bódék között­ kavarog, viaskodik, ki­­alakulhatatlanul forr a Lajos­ utca sokféle, sok­­ly-édetű bűze, szagai illata: benzin, 16, bor, gümölcs. Néha-néhol csípős, ti­itán nyúlósan édes a szagoknak w illatoknak ez az anar­ch!^ és lassan-lasan elbódít mindenkit, a n­ehéz fülledt levegőben olyan ^álmosítfl^son­­gást ^t, mint a hline úszkálys dongók e­­da-í razsak Y*"v ®ros, zimmögő éndsszava. \ j A leg^vósabb m­égis a borpincérből és ^yf* lőtt koc^aajtókbtm hűvösen kiáramló, a le­­vegőben­ ^tintó f»-szaga. Ez az utca a meg­­szám­lálhatalan mennyiségű sprtee^k ut­cája. „HalAzlé“ -t hirdeti a szűk, "kanyargó utcára kivive­tf reklám­írás. „Billik kalap mindig elegOTs“ -#• monja szem­^mes szégyen­kezéssel egy fel­ejtözött cégtáplS^^Eladó ne­mes kanári mundínak“ — fontiMoalte egy kes­keny ablakbam a házi J^tenn^j^sa^^al re­mekbe sikeritettt hirdemeh^ t^^gosT'^oJás­­sárga kanárit awázol­tz a­l Jiirdetem­ény, ki­­^al és í dülled­L bögyresen. A |kendermago» f|mkot tettek lánysi^r viMamolLcsürtd­­el, ^nyire) futnak a sinek a ki­­. felhitborodva ti­­­ta­­utcai tárma hívó, hajlott ol szomszédban kés kirakatba és vaH — talán egy léi rakatba tett tyúfoltól hoznak kendersímgyck ellen. Esténként a 's­ink Wis­chlatWrtTkn meglibben a sárgán irigy­­edő mrg^ntil-fulláng és csil­logó szemű, fris­sen fésült lányok'ö nyökölnek ki az utcára. Az utcai begy­űrt ingelejű fiúk sétálnak s zsebr­e fesziett kézzel, rézbőrű, vö­rös arccal és ézberta nyugalommal rá sem hederítve az ab­akban vönyöklő lányokra. Fö­löttük pedig, cs­odálkozik az em­bermagasságú háztetőkön a^ padlásalakok vaspléh kerek szemgolyója^■■gbo^ánl&zva bámul a csinos lányokra,» a^«nJfe J!J%£ra, olyanok ezek cseréptetőkön, s kimeredő hal­íz írist egy maga­­tea végén gyárké­félkör alakú ablako*i^f mint a hal pfíkelyes fi szemek. Gép-ház emeli a homlokán sabb érzület. A skanyargé m­ény lándzsázza szűkülő tobkát a salakszínű­­vörös égbe. A gőzkémény orkán a szélcsend­ben zavartalanul ágazik előlékony és vastag tusszínű patakokon cserged­ve a füst. A rőt­­színű felhők alatt szétágazó fát lassan ember­­fejjé terebélyesedni, a barna kéménnyakon ez a kormos fej úgy látszik az égt­ér. Mintha a földbesülyedt Lajte­ utca értelmét és sorsát jelentené a felmagasoló füstprofil: a munkát. A munkát, amely, mint mindenhol, míg termel és épít, önmagát fogyasztja el. A munkát, amely mint ezekben a­ gépházakban, gőzmalmokban, gyárakban, kisütem­ekben, ho­mályos ivókban, ételszagot sóhajtó lakásokban él, zúgott, csattogott, aludt, ivott, felkelt, to­pogott, elindult, meghalt és teremtett. A mun­kát, amely ebben a topogásban, erőlködésben mind lejjebb és lejjebb húzza a vén házak szintjét, elm­álasztotta a falakat, kicsorbította a cserepeket és közben emelte, feljebb építette, túlépítette önmagán a lüktető utcát, Buda­­pe­stet. ESZTERHÁS ISTVÁN. — Ideges embereknek és lelkibetegek­nek az igen enyhén ható, mindig megbíz­ható természetes „Ferenc József” kese­rűvíz — reggel éhgyomorra egy pohár­ral bevéve — rendes bélműködést, jó emésztést és elegendő étvágyérzetet te­remt. Figyelem^ Vasárnap, 1931 szeptember 1 ✓ / megnyílt az őszi lakberendezési vásár mely/ számos meglepetést és látványosságot nyújt. A szokásos berendezési tárgyakon kívül nem mindennapi attrakció a Deákné vásznába öltöztetett vászoncsalád, amint egy piedesztálból cseresznyézik B­odónév­al, akitől közben a bor árát kérik, persze nem nagy eredménnyel. Megemlítendő a két szék között a pad alatti látványosság, ezenkívül számos balkézi munka, úgymint különböző hímzések, varrottasok stb. Egyszóval a közönség minden igénye kielégítést nyer, kivéve a föntebbi márk­apárét, melyre a válasz: Olyan nincs a sifonérba. (Gáspár Antal rajza) ****** ***^*‘‘* ************************************* v*^*­*n**'V»VYYvyiivmriv/viyi'wmruTAnijriannAfijiujuk Sikkasztás a girori liszk­orvosi' hivatalb­an/ A Függetlenség augusztus 28-ik­i számá­ban a fenti címen közreadott u­^sításunk­­kal kapcsolatban Szauter Fer^c dr. győri polgármester a következő l^iT megállapítását kéri: „Virgha Géza mint Si^emi szükségmun­­kán tejesített szolgá­latot két évet meg­haladó idő óta a vánfei tisztifőorvosi hiva­talban, ahol a szagány betegek részére írt orvosi vények felulvizsgálásával volt meg­bízva. Ebben a minőségében követi el apró csalásokat s a felmerü­ti kár végösszege az eddigi nyo­­mai szerint alkalmazásának egész a cikkben jelzett pengővel szemben legfeljebb 2000 pengőre tehető, evezettet az alkalmazásból azonnali ha­­ljal elbocsátottam.” Tömegesen látogatják az Őszi Lakberendzési Vásárt Komoly siker jegyében indult meg az őszi Lakberendezési Vásár. Péntek délután óta már többezres tömegekben járt kint a buda­pesti és Budapestre felutazott közönség a vá­rosligeti Iparcsarnokban. Elragadtatással néz­ték a magyar kis- és középiparosság ezúttal a rendkívül látványos és a közönség figyel­mét órákra lekötő külön komoly érdekes­séget jelentő kiállítását. Szombaton már a reggeli órák óta megtelt az Iparcsarnok a közönséggel, amely a 27-es, 10-es, 8-as, 23-as, 44-es és 2­5-ös villamossal szinte zárt sorokban érkeztek a vásár látoga­tására. Sokan vették igénybe az autóbusznak a Hősök emlékművétől induló „K” betűvel jel­zett ingajáratát, amely az átszállójeggyel ér­kezőkön kívül 6 filléres tantusszal az Iparcsarnok déli kapujáig szállította azokat is, akik csak a Hősök emlékművétől kezdve vet­ték igénybe az autóbuszt. Szombaton megindult már az üzleti forga­lom is. Eg­yelőre főképen tárgyalásokról, al­kudozásokról volt szó, de sok látogatón meg­látszott, hogy máris döntött, kiszemelte már a keresett bútort, vagy egyéb, a lakásába kí­vánkozó tárgyat. A kiállítók megelégedetten tapasztalták, hogy javulás mutatkozik a kö­zönség vásárlóerejében. Igen sokan vették igénybe szombaton már a Lakberendezési Vásár kedvezményfüzetét is, amelyet díjtalanul adnak át minden érkező lá­togatónak és amely jelentős árengedmény­t biztosít Budapest látványosságainak, középü­leteinek, múzeumainak, számos szórakozóhe­lyének látogatására és a különböző gyógy­fürdők használatára. Ha az első egy-két nap dönti el a kiállítá­sok sikerét, úgy el lehet mondani, hogy a szeptember 9-ig nyitva álló őszi lak­berendezési vásárnak máris sikerült a kö­zönség tetszését elnyerni, látogató kedvét fölkelteni és ezzel lehetővé tenni azt, hogy a vásár kiállítói nagyterjedel­­mű üzleti forgalmat bonyolítsanak le. Diósy János cég Budapest (Rákóczi­ út 24) a tőle megszokott szép kiállítással szerepel. „Guriguri” függönytartói országos hírűek. A cég saját szabadalmát képezik és azokat egye­dül a „Diósy” cég árusítja. Továbbá köz­ismert cikke a minden háztartásban nélkülöz­hetetlen „Elegáns világ fogasa’’. Az őszi ki­állításon modern fürdőszobafelszereléseket hoz egészen új ízléses kivitelben, melyek eredeti „íriász­”-modellek. Közfeltűnést keltett az őszi Vásáron az or­szágos hírű Ebner cég (Karpfenstein­ utca 2/a.) antik stílusú bútorainak kiállítása. An­tik stílusú bútorok eddig a kiállításon nem­igen szerepeltek és így a kiállítást látogató közönség és szakkörök is csak dicsérő jelzőket használtak. Bornemisza miniszter kíséretével sokáig időzött az expositúra előtt, a cég főnö­két megszólítással tüntette ki és teljes meg­elégedésének adott kifejezést a látottak felett. Ernst Béla bútorkiállítása (Baross­ u. 47). Az Iparcsarnok északi kapujánál 100 négy­zetméter területen reprezentálóan tárja elénk a modern bútoripar remekeit, úgy a dekorá­ció, mint a formák megnyerőek. A bútorok minőségileg kiváló szakszerűségről tanúskod­nak. Az árak a mai gazdasági visszonyokhoz vannak szabva. Bornemisza miniszter Ernst Bélát, a cég főnökét megszólítással tüntette ki és teljes elismerését fejezte ki a remek bútorok felett. Grünfeld testvérek (V., Bálvány­ utca 8. szám) , szőnyegnagykereskedő cég a legragyo­­g­óbb mintájú és legjobb kivitelű magyar perzsa és valódi perzsa, valamint valódi to­rontáli szőnyegeit és futószőnyegeket, ágyele­­ket, pompás paplanokat stb. mutat be, ame­lyek kivétel nélkül megnyerték a vásár láto­gatóinak tetszését. Bornemisza miniszter meg­szólításával tüntette ki a cég főnökét, aki szakszerű felvilágosítással szolgált a minisz­ternek. Kürthy Antal aranyéremmel kitüntetett műasztalos (Ferenc­ tér 1). Már a megnyitás napján nagy közönsége volt a klasszikus, cseresznyefából készült kombinált ebédlő és úriszoba­, valamint a diófából készült háló­szoba és kombinált ebédlő-kiállításnak. Bor­nemisza miniszter teljes elismeréssel adózott Kürthy mesternek az impozáns kiállításért. Az Iparcsarnokban a kupola alatt az Őszi Vásár kimagasló kiállítása Nagy Imre cs. és kir. udvari szállító (Belváros, Fővám tér) ha­talmas virágexpozitúrája. A színpompás vi­rágok elrendezése a kiállítás díszét alkotja és már a megnyitás napján nagy tömegek szemlélték meg a csodás virágokat. 1% magyaros formaruháig intézett kelengyéig különleges iskolacipők. Sokgyermekes családok igazi beszerzési forrása: Magykovácsy Milenkó IV., PETŐFI SÁNNDOR­ UTCa 3 XI., HORTHY MIKLÓS­ ÚT 39

Next