Függetlenség, 1935. november (3. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-01 / 250. szám

" /■ ' f H’ Wti WiliatiÉiCTiiiitafam Muaiom Budapest, 1935 november 3, vasárnap, Ili. évfolyam 250. sz ele!on:Szeríi8S2l5sig: 238-08. kiadőfiiíaíal: 4M-04-13! 09-in, ifózásí iroda: 3S7-4B Hirdetés! osjtály 291-38. Postatakarékpénzlárl csekkszémla 40.927 Böflzetétl ára hónapra 1 P 80 flIL, negyodévra 8 P 60 fül,' Egyas azim ira: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér SzerfcasztOség: VI, Rózsa-v. 111. KIndOhIvatal: Vili, Jőzaef-kri 5 REPED A FRONT fBQrjUXEsaMBcnBongsimnM. a front nem is olyan régen »lit még az egész magyar éle- > „óárkai a nemzetközi szociál- ácia legszélsőbb balszárnyától Miféle radikális és demokrata ' .okon keresztül a liberális fe- ■:kig húzódtak. Hosszúságban és igben egyaránt átszőtte, uralta baloldali front az egész magyar it, ráfeküdt szellemi, gazda.^ági blitikai életére, diktált a sajtó- , színházban, bankban és parla- mtbea. De mert tizenhét évvel ez- őtt túlságosan mohón nyúlt a ki- .:U'ólsgos hatalom után s gátlás nélkül nutatta ki a foga fehérjét és leplezte e céljait: a nemzet egésteéges élet­ereje szilaj lendülettel törte át 1919-ben ezt a lelkiségében egysége és csupán az egyes csapattestek unifor­misában, vagy fegyverzetében külön­böző baloldali frontot. Valljuk be, hogy az 1919-es áttörés sem volt döntő győzelem. Több volt benne a romantika, mint a megalapo­zottság, több volt benne a lelkesség és a fiatalos hév, semhogy állandó berendezkedésekre készülhetett volna az elfogalt területeken. A következ­mények csakhamar mutatkoztak is. A szövetkezett baloldal talán vissza­vonta az első vonalból csapatait, de csak azért, hogy a második vonalban és a hadtáptei'ületeken annál erőseb­be berendezkedhessék. A huszas évek végén, mikor átfordultunk a század negyedik évtizedébe, valamennyiünk­nek, akik a magyar jobboldalra és a magyar ellenforradalom eszményi cél­kitűzéseire esküdtünk, riadva kellett látnunk, hogy a baloldali szellem, be­folyás, hatalom, ha óvatosabban is, mint a világháború végén és a forra­dalmiak idején, de ismét átvette sze­repét a nemzet irányítása körül. Saj­tója ismét úgy hangoskodott, mint régen, rohamcsapatai már meg mer­ték rendezni a „városligeti csatát”, jól fésült jampecei éppen olyan dölyfö- sek voitak, mint a hadseregszállítás legvirágzóbb éveiben. S pár évvel ezelőtt ez a felfelé-íve- lés, a fölénynek ez a biztonsága mint­ha megtört volna. A hangoskodás a sajtóban még tartott, de mintha már csupán a nagy hangnak és az egy- mást-biztatásnak telitüdős lármája jelentené számukra az erőt. A szak­szervezetek tagjai elszivárognak, a pártklubok egyre üresebbek. A pol­gári baloldal egyre libabői'ösebb hát­tal és egyre reszketőbb ijedelemmel kér a maga számára a választások so­rán „hűségért hűséget”. Minden vá­lasztás csak a baloldal számára jelent vereséget. Itt is, ott is letöredezik egy-egy mandátum. Most itt, máskor ott hull le a politika firmamentumá- ról egy-egy öreg liberális, szabadkő- míves vagy radikális vezércsillag. Alkotmányos államban élünk és poli­tikánkban az alkotmányos eszközök uralkodnak, tehát érthető, ha a jobb­oldal előretörésében sem jelentkezik forradalm.i lendület. A nemzet ko­moly határozottsággal, az evolúció szívós és vissza nem tartható erejé­vel tördeli szét a baloldal hadállásait. Az eredmények természetszerűen a politika frontján mutatkoznak első­sorban, hogy később megmutatkopa- nak az egész társadalmi, szellemi és kulturális életben, míg végül a gazda­sági világba is bevonul az a keresz­tény és nemzeti világnézet, amely a tő­két nem öncélnak tartja, hanem esz­köznek a nemzeti célok szolgálatában Reped a front odaát s amint szű­kül. vékonyodik, ú^y épül és úgy válik erősebbé az új magyar élet ke­mény, acélos, fiatalosan rugalmas Hómon Bálint nyilatkozik a kormány iskolaépitési programjáról LiimL ÉS HOARE BaiESZÚZfln A francia miniszlereinsii emyadelBen szívőssánaai ffoiytatia a nnneaiicint - Hoart az ediiigi tárgyaiá­soHrűi nyiiatkfiznit eenmen maKali8 szomhat űia az olaszoKéi Gotf, ttorember IL Ax SsszeegTRztelő bizottsáe: szombaton délutáni ülésén felszólalt Laval minisz­terelnök és tendkivOI nagyjelentőségű nyilatko­zatot tett Kijelentette, hogy Franciaország híven alkalmazza a népszövetségi alapokmányt azonban ngyanakkor, amikor kötelessé­gének tartja a Népszövetséggel szemben fennálló kötelezettségeinek teljesítését, van egy másik kötelessége, amely ugyan­csak az alapokmány szelleméből követ­kezik, amely a Népszövetség összes tag­államait is kötelezi. Ez pedi.g^az, hogy meg kell keresni a viszály békés el. intézésének módjait. A francia és az angol kormány egyetért atjjba», Hogy ax együttműködés ezen a téren is érvényesüljön. — Ernyedetlen szívóssággal folytatni szándékozom mindazoknak a ténye­zőknek a keresését — mondotta Laval —> amelyek az esetleges tárgyalás alapjául szolgálhatnak. Kijelentette azután havai, hogy a békés megoldást csakis a népszövetségi kerete­ken belül lehet elképzelni. — Biztos vagyok benn Laval —, hogy a Nép, mindazok reménységeinél^ belehelyezik bizalmukat majd legmagasztosabb és le hivatását. 'lentette M Ansiia Is mindent eikflvm a neue erdeRéiien havai után Sir Sámuel Hoare angol kül­ügyminiszter állott fel szólásra és kijelen­tette, hogy Laval szavaival teljesen egyetért. Sajnálatát fejezte ki, hogy a szankciós in­tézkedések alkalmazásába Angliának bele kellett mennie, de az együttes biztonság el­veinek megóvására nem volt más lehetséges út. A szankcióknak tulajdonképpen az a céljuk, hogy megrövidítsék a háború idő­tartamát. — Közismert dolog — mondotta Hoare —, hogy az utóbbi napokban tárgyalások voltak Róma, Páris és London között a békés rendezés lehetőségeinek felkutatása érdeké­ben. A megbeszéléseknek határozott eredményük nem volt, tehát semmi ismertetni való velük kapcsolatban nincsen. Ha az indítványok határo­zottabb alakot öltenek, a Népszövet­ségi Tanács elé visszük azokat. Sem­mi sem fekszik olyan közel a szívünk­höz, mint az, hogy a Népszövetség égisze alatt hozzuk létre a megegye, zést. Semmi sem áll távolabb tőlünk, mint' az, hogy oly megegyezést létesítsünk, amely elfogadhatatlan a viszályban álló három fél számára, mert nem szabad elfelejteni, hogy három félről van szó: a Népszövet­ségről, Olaszországról és Abesszíniá­ról. Biztos vagyok benne, hogj»- mindegyikük helyesli akciónkat és mindegyikük kívánni fogja azoknak a sikerét, akik a becsületes béke ösvényét követik. s mBglspiű íniizicedÉseli liouemlssi* liEsnek dieitie A 18-as bizottság Jugoszlávia indít, ványára elhatározta, h«>gy november 18-án életbelépteti az Olaszország ellen elhatározott megtorló rendsza­bályokat. Jugoszlávia indítványát Franciaország, a kisantant és a Balkan-szövetség támo­gatták. Római jelentések szerint ott n.em keltett különösebb izgalmat a szankciós intézkedések életbeléptetésének hire. Olaszország a megtorló rendszabályok elleni ellenállását minden irányban ki fogja fejteni. lülaliallén mir áthaladtaK az olasz csapaiaR London, november 2. Az Exchange Telegraph eddig meg nem erősítőt addlÄ^bebal jelentése gél elfoglalták Makallét. Róma, november 2. 3fskaHé még. mindig nem Hb jte ta näßßs csapatok többszőr át haladtak a városon, majd újból visszatértek a tigréi állásokba. Makallé városa nem áll katonai meg­szállás alatt, de a város közvetlen környékén igen sok abesszín katona van. iiiiidsüott mozads- hati uaonak az olasz oadMSHi Róma, november 2. A sajtó- és propagandaügyi miniszté- rium a következő 35-ös 'számú jelentést adta ki a keletafrikai helyzetről: A horámati és geraltai vidé­keken élénken folynak a felderítési mozdulatok a hadműveletek újrakez. dése céljából. Az elfoglalt terület pol­gári megszervezése gyors üteipbcn ha­lad előre. Az elfoglalt területek ellen­őrzése céljából T i g r e tartomány ke­leti részében is önkéntes bennszülött különítményeket alakítottak. Az egész arcvonalon folyt a légi felderííő- szolgálat, különösen a D a n k a I i siva­tag vidékén. A szomáli frontszakaszon az olasz repülők G o r a h a i vidékén ellenséges csapatösszevonásokat figyel­tek meg. Az olasz csapatok raózgásban vannak 6uxa isiedelom nozzíinriozdit emoiioii oiogendK az aOisszineh Páris, november 2, A Malin jelenti a tigrei harctérről: Hír szerint néhány nappal ezelőtt Guxa fejedelem embereiből,álló büntető expe­díció hatolt be Makalléb'e. Guxa fejede­lem elhatározta ugyanis, hogy bosszút áll azért, amiért az abesszinck vérdijat tűztek ki fejére. Az abesszin kormány ötvenezer ezüst tallér jutalmat iger annak, aki kézre keríti Guxát. Kassza herceg pedig rendeletét adott, hogy pusz­títsák el Guxa javait. Emellett a meghódolt fejedelem ro- konait, beleértve a npket és gyerme­keket is, lemészárolták. A szerencsét­leneket a királygyilkosokkal szembá" szokásos barbár módszerek alkalmi zásával ölték meg. Mézzel és viasszs- átitatott gyulcsba csavarták és eleve- aen meiKégették

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék