Függetlenség, 1939. december (7. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-01 / 273. szám

Péntek 1939 december 1 MaetBenrői 3- A magyar jövő nagy kérdéseiről beszélt a Házban vitéz Imrédy Béla A nemzet 90 százalékát az egészséges politikai közszellem táborába lehet állítani Péntekre várják Teleki Pál gróf miniszterelnök felszólalását A képviselőhá­z csütörtökön rendkívüli érdeklődés mellett folytatta a felhatalma­zási törvényjavaslat tárgyalását. A Ház tagjai tudták, hogy Bárczay Ferenc után vitéz Imrédy Béla lesz a Magyar Élet Pártjának vezérszónoka s ezért már 10 órakor zsúfolásig megtelt az ülésterem s minden oldalon feszült figyelemmel várták Imrédy Béla fel­szólalását. A kormány tagjai közül jelen volt Teleki Pál gróf minisztere­lnök, vitéz Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter, Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszter, vitéz Jaross Andor tárcanélküli miniszter. Vitéz Imrédy Béla teljes kétórás beszé­dét, amelyben az államférfi és a tudós, valamint a gyakorlati politikus meglátásá­val és szakértelmével kitért a magyar élet valamennyi problémájára. A Ház szinte percenként megismétlődő tetszésnyilvánítással, zúgó tapssal és zajos helyesléssel fogadta s a nagy beszéd után a kormány tagjainak élén a Magyar Élet Pártja, de mondhatni a Ház csaknem valamennyi képviselője hosszas, lelkes ovációban részesítette vitéz Imrédy Bélát. Bárczay Ferenc a kormány és a törvényhozás feladatáról Tasnádi Nagy András elnök 10 óra után nyitotta meg az ülést és bemutatta a köz­­igazgatási bíróság átiratát arról, hogy a Horváth Zoltán és Nánásy Imre képviselők mandátuma ellen beadott kifogást elutasí­totta, illetőleg az eljárást megszüntette. Be­jelentette, hog­y az összeférhetetlenségi bi­zottság Széchenffi Lajos gróf bejelentése ügyében nem állapított meg összeférhetet­lenséget. Bárczay Ferenc, a Maagyar filet Pártja ve­zérszónoka szólt elsőnak a felhatalmazási ja­vaslathoz. Hangsúlyozta, hogy az állam biz­tonsága két pilléren nyugszik: a Hadsereg felfegyverkezésén és a tömegjóléten. A szociális kérdések ma olyan gyújtó­pontot jelentenek közéletünkben, amely­nek megoldása elodázhatatlan, azonban mint minden kérdés megoldásánál. Itt is megvannak az észszerű határok, ame­lyeket tiszteletben kell tartani. A­ teljesítőképesség maximája kihasználásá­nál továbbmenni nem lehet, mert akkor gazdasági összeomlás és az általános elsze­gényedés következnék be. Ezeknek a határoknak a megállapítása a kormány és a törv­ényhozás feladata, nem pedig az utca hangulatáé, amelyet igen sokszor mesterségesen irányítanak­. Miután való­színű, hogy az állam­biztonság szempontjából az ország teherbíróképességét fokozottabb mértékben kell igénybe venni, meg kellene tenni az intézkedéseket arra, hogy az ország teherbíróképessége fokozód­jék. E­z három tényezőtől függ: a tőhe­sér­ző­­déstől, valamint az ipari és mezőgazdasági többtermeléstől. A tömegjólét emelkedésének lehetőségét a mezőgazdaság többtermelésében látja. Meg kell állapítani, hogy a miniszterelnök általános figyelem és feszült érdeklődés közben ezután vitéz Imrédy Béla állott fel szólásra. Azzal kezdte beszédét, hogy a appropriá­­ciós vita súlyos nemzetközi helyzetben fo­lyik le. Háború van Európában és a nehéz időkben kell, hogy minél jobban egymásra találjunk. Ilyenkor feltámad bennünk az a tudat, hogy nemcsak a nemzet közösségének, hanem az európai téren élő művelt emberiség összességének is tagjai vagyunk. Ennek az európai közösségnek a sorsáért aggódunk most valamennyien. Ez az aggo­dalom arra késztett minket, hogy most lemondunk minden sallangról, olcsó siker kereséséről. (Helyeslés és taps.) Nem mondhatunk le azonban az önbírálat­­ról. Le kell azonban mondanok a demagógia miden fajáról, így a szalon demagógiáról is, amely lázításnak és destrukciónak­ bélyegez minden kialadni akaró törekvést és ezzel a frazelológiával akar elfojtani minden reform­­gondolatot. A háborúval kapcsolatos leglényegesebb anyagi kérdésünk, hogy miképpen tudjuk elérni gazdasági telje­sítőképességünk maximumát. Nem elég pusztán csak termelni, mert a ter­melt javaknak gazdasági értelmük is kell, hogy legyen. A termelés átállításánál tehát a valószínű szükségletekkel kell számolni. Ezen a téren célszerű tapasztalati úton, te­hát fokozatosan kell haladni és az ugrásokat elkerülni. Ezektől az elvektől csak rendkívüli körülmények hatása alatt lehet eltérni. A kö­zelmúltban hónapok alatt fejlesztettünk ki egy honvédelmi célokra termelő ipart (lelkes éljenzés!). Itt az a veszély, hogy a hadiipar a maga termelését nem tudja eladni, nem állott fenn. A haditermelésre különben is szükség van: ebben nincs véleményeltérés magyar és magyar között. Nekünk és kormánya az idő teljes kihasználásával igyekszik az összes kérdéseket megoldani, azonban itt nemcsak a kormány feladata lép előtérbe, hanem a törvényhozók fokozottabb felelőssége is. Pénzüg­yi és exportkérdésekről beszélt ez­után, hangsúlyozta a földbirtokpolitikai reform jelentőségét és végül kijelentette, hogy a kormány kül­politikai vonalvezetése eredményezte azt a nyugodt atmoszférát, amely ma az ország­ban van és amely a nemzet tekintélyét és erejét emeli. (Zajos taps és helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) szükségünk van egy honvédelemre képes hadseregre, amely természetesen nem­csak emberekből áll, hanem a technikai felszerelés legtökéletesebb fokát is eléri.­­ Tisztában vagyunk azzal, hogy a hon­védelmi célokra szolgáló termelés gazdasági szempontból nem produktív. Közel áll a lehe­tősége annak, hogy a nemzet egyetemének életszínvonala csökkenni fog. Szükség van rá, tehát vállalni kell az áldozatot.­­ Azt mondhatnák egyesek, hogy nem szükséges az életszínvonalat leszállítani, pó­toljuk ezt tökével, vagy legalább csök­kent­­sük a tökessépződést A tökében való pótlás lehetősége azonban rendkívül szűk keretek közé van korlátozva és tulajd­on­képpen az árukészletek felhasználásának lehetőségében áll. *— A mi modern pénzügyi politikánk — folytatta Imrédy Béla — igenis lépést tar­tott a korszerű pénzelmélet fejlődésével. Be­vezette a jegybanktörvény a kilenchavi mező­­gazdasági váltót, amellyel egyedül állunk Európában. Lehetővé tette az államnak való hitelezést is. Ezzel elértük, hogy sokkal rugalmasabb hitelszervezetre tet­tünk szert, és az ötéves terv finanszíro­zása, a rendkívü­li állami szükségletek ki­elégítése lehetővé vált, ami óriási teljesítménye a magyar pénzügyi politikának. (Nagy taps.) — Rá kell vezetni az em­bereket arra, hogy a nemzeti közösség érdekei fontosab­bak, mint az egyén gazdasági érdekei. Olyan társadalomban, ahol mindenki a maga érde­keit tartja szem előtt, nagy gazdasági ered­ményeket nem lehet elérni. A gazdasági je­lenségek jelentőségét nem­ szabad a felüle­­ t,­ezze mértéikre korlátozzuk az életszínvonal esetleges leszállítását. Ha a haditermelés mellett nem tudjuk a produktív célokra való termelést olyan mér­tékben fenntartani, mint az azelőtt fennállott, akkor ennek rövid időn belül elkerülhetetlen következménye az életszínvonal leszállítása lesz. Helytelen a közgazdasági jelenségeket a pénz szemüvegén keresztül szemlélni. Szememre vetették nekem is, hogy minden­ áron szűklátókörű fináncpolitikát folytatunk. Beletartozott ebbe a szemrehányásba az is, hogy ragaszkodunk az aranyalaphoz, holott ez túlhaladott álláspont. Hogy ebben a kér­désben mi a felfogásom, az elárultam, mikor a miniszterelnöki széket elfoglaltam és gon­doskodtam róla, hogy törvényjavaslat készüljön a jegybank­­törvény módosításáról. Ez a törvény — hiába bagatelizálják néhány helyről, nagyjelentőségű változást hozott pénzügyi politik­ánkban. Vitéz Imrédy Béla: Lemondunk minden sallang­ról és olcsó sikerkeresésről A Magyar Lányok és az Én Újságom a legszebb­, legolcsóbb karácsonyi ajándék Fizessen elő már most 1940 febnuár 1-től és december havában dijtalan­ küldjük lapjainkat. A magyar ifj­úság olvasmányai MAGYAR LÁNYOK Szerkeszti Tulsek Anj^ Negyedévre 4 pengd /Ezért az összeaírt: L megküldjük hetenkit^'^a MAGYAR LANTUS^új számát, tele értékes, érdekes olvasnivalóval, 2. havonkint küldjük az OTTH()J^N-K, fc' magysir háziasszonyok lapját, divat és kéziminkamodellek'^szerveiv(il ledolgozható mintákkal, ételrecep­tekkel, gyakori^ cikkekkmn/tená^lrokkal^ stb., 3. küldünk továtbá havoiíkjíR esy szépen kiállított ajándékkönyvet, a magyar és külföldi irodalom értékes alkotásait. AZ ÉNBUJSÁGOM TÜNDÉRVÁSÁR Alapította Pósa Lajos Negyedévre 2 pengő Ezért az összegért: L hétenkint küldjük Az Én Újságom új számát, tele mesével, verssel, kép­pel, rejtvénnyel, játékkal, 2. negyedévenkint egy szépen kiállított, értékes, érdekes gyermekregényt, a magyar gyermekirodalom legkiválóbb művelőinek alkotásait. A Magyar Lányok és az Én Újságain a legszebb, legolcsóbb karácsonyi ajándék ..................................................— Itt levágandó! ----------------------——---------­* Az^Én^l^ságom kiadóhivatalának, Budapest, VI., Andrássy­ út 16. Előfizetők 1940. január 1-től a * Magyar Lányok-ra negyedévre * 4 pengővel * Az Én Újságom * 2 ^ngővel 1939. december havában díjtalanul küldik a lapot Az előfizetési díj beküldésére befizetési lapot kérek. Aláírás: . A nem klvtet Foglalkozás: ............................ töltendő. Pont: lakdmf .■■•■•ti. — Mindent el kell követnünk tehát, hogy a termelés fejlesztésével minél kisebb A helyes pénzügyi és gazdasági po­lika tekről nézni. Az a körülmény, hogy emelked­nek a takarékbetétek, egymagában még nem jelenti, hogy a nemzet a hely­es fejlődés út­ján van. A nemzet gazdasági képének vizs­gálatánál nagy figyelmet kell fordítanun­k az úgynevezett fizetési mérlegekre. A háborús összeomlás után nagy eltoló­dások állottak be a nemzeti társadalom­ban. Megsemmisült a legértékesebb hitelezőréteg, a városi középosztály tőkéje. A fia, aki azokhoz a tőkésekhez tartozot­tam, akik többek közt a hadikölcsönt jegyez­­ték, azt mondom: elveszett régen, a nemzet menjen tovább és ne törődjön a múltakkal. Az inflációt követő periódus, az úgynevezett pénzügyi újjáépítés a külföldi kölcsönök ex­dorádója volt. A külföldi kölcsönök kritikát a földi kölcsönnel el lehetett volna érni. Az igazi gyógyítás útja az lett volna, ha elzárkózunk a külföld felé és a ter­melés fokozásával hozzuk helyre az egyensúlyi állapotot Nem maradt más út, mint alacsonyabb szín­vonalon létrehozni a gazdasági egyensúlyt és felépíteni az igazi nemzeti gazdálkodásnak most már vihartálló épületét. (Élénk taps és éljenzés.) Keserves út volt, de végigvívtuk ezt a küzdelmet. Le kellett zárnunk a külfölddel való fizetési forgalmat, át kellett térnünk a transzfer­moratóriumra, majd szanálnunk kellett az államháztartást . Nem hibáztatom, hogy az akkori kor­mány lekötötte a népszövetségi kölcsönt. Az ennek felvételét követő pénzügyi politikát azonban komoly kritikával lehet illetni, mert ennek eredménye az volt, hogy 1981-ben ott álltunk a négymillárd pen­gőt meghaladó külföldi adóssággal, ame­lyet a nemzeti termelésből kifizetni nem lehetett. —­ein ezt a kritikát nem ma találtam ki, hanem már 1927 novembreében is megírtam álláspontomat a Magyar Szemlében. Nem állítom, hogy a külföldi kölcsönt nem kellett volna felvenni, de a gazdasági talpraállítás bizonyos eredményeit sokkal kevesebb kül­egészséges gazdasági élet . Ezután rendeznünk kellett a külfölddel szemben fennálló adósságokat és bizonyos devizatartalékokat kellett szereznünk. Sike­rült elérnünk 1937-ben, hogy az egyévi adósságteher, amely három­­százmillió lett volna, lecsökkent ötven­millióra. Ma már megmondhatjuk: végrehajtottunk egy devalvációt, amely azonban csak külföldi vonatkozásban érvényesült. Ezzel exportképessé váltunk és tartalé­kaink 1937 végére úgy felgyűltek, hogy hozzákezdhettünk az ötéves tervhez és megkezdhettük­ legnagyobb feladatunkat, a hadsereg felépítését s hozzányúlhat­tunk a szociális problémákhoz. Merem állítani, hogy ma már a gazdasági élet egészséges alapon nyugszik, sokkal egészségesebb alapokon, mint amikor a kül­földi kölcsönökre volt alapítva. (Éljenzés és taps.) A háborús gazdálkodás kérdései A jövő feladatairól szólva vitéz Imrédy Béla a háborús gazdálkodás kérdéséről be­szélt. — Az önellátás népszerűvé vált jelszavá­val — mondotta — bánjunk óvatosan. Ne építsünk fel egy olyan termelési apparátust, amely a háború után erre a kis piacra kor­­látozva, megint az összeomlás veszélyének lesz kitéve. Kérem a kormányt, hog­y a készletekkel való helyes gazdálkodás szempontjait minél előbb érvényesítse. El kell készülnünk a legrosszabbra, mert a háború a semleges országok ellátását »a ne­hézzé teszi. Minél előbb gondoskodjunk tehát a me^tielő pótaoy^[«ikről. Az életnívó se­m­ üte­gekre, amelyeknek leszállítani valójuk ug^ sincs. (Nagy taps.) Nem szabad arra az útra lépnünk, hogy áremelések segítségével csök­kentsük a fogyasztást. Inkább a nehezebb feladatot kel vállal­nunk és a fogyasztás céljaira szolgáló készletek racionális szétosztásának útjára kell térnünk. Meg kell szüntetnünk a szakértői demagó­giát. Azokat a túlzásokat, amelyek minden gazdasági reformtervvel szemben megnyilvá­­nulnak, nevezem én szakértői demagógiának. Itt van a földreform kérdésével kapcsolat­ban a termelés visszaesésével való operálás. Nemcsak a­­ kisembertől követelhetjük meg, hogy jól művelje meg a földjét,­­ elvárhatjuk «az földbirtokosain­k»

Next