Függetlenség, 1940. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

Mü rAB)11 mieeímsi6 o Fic£En Péntek, 1940 március 1. Budapesti VIII. évf., 49. sz. A nappali hőmér­séklet csökken Budapesten délben a aaérséklet +2 fok, a gefSz.intr«l­étszám­itott lés^» nrtomás 770 mm., mérsékel­ten sülyedő irányzatú. — Vérható időjárás: elénikebb lesés. Több helyen, főleg énakon és keleten, eső és kaparás. Sok­­ helyen köd. Ár: éjszakai fagy gyengül, a nappali hőmérséklet csök­ken. Telefonszem: 1-444­ 00­­ vm!­ Szerk. és­iadóhir., Bpest, József­ körút 5. szám. Előfizetési ár egy hóra 1 , 50 fillér MINDEN MAGYAROK ÜNNEPE Mi avatja ezt a napot önfeledt, bol­dog magyar ünneppé és emlékezetes világeseménnyé? Miért dobognak gyor­sabban a szívek és miért gyúlnak apró lámpák a szemekben? Horthy Miklóst ünnepeljük! Erre a népre általában azt szokták mondani, tud ünnepelni és rendkívül hajlamos arra, hogy örömét, hódolatát kifejezésre juttassa. Most érezzük: ke­vés a szó és szűk minden keret, amely alkalm­as volna arra, hogy formába öntse, nyilvánosságra­­vigye mindazt, amit érzünk. Magyar tulajdonság, hogy ha csordultig tele van a szívünk, nem tudunk beszélni, hogy a legna­gyobb örömöt azzal áruljuk el, ha ki­csit meglendül a karunk, piros lesz az a­rcunk és a belső érzések forrósága elhomályosítja a tekintetünket. Így ál­lunk itt, kormányzónk előtt ezen a na­pon, amikor el kellene mondanunk, mi­lyen Isten áldásának tudjuk és hisz­­szük, hogy et nekünk adta, milyen végtelenül hálásak vagyunk azért az áldozatos, megállást és elhajlást nem ismerő munkáért, amelyet húsz év óta végzett, milyen hódolattal vesszük kö­rül a személyét, milyen féltő, égő sze­retettel kísérjük mindenhová, amerre lép. El kellene mondanunk, hogy ez a nap háziünnepe minden magyarnak, hogy nemcsak összejöveteleken és há­laadó istentiszteleteken gondolunk reá, hanem otthon, magunkban is és hogy minden magyar embernek ez a magá­nyos ünnepe talán a legnagyobb, leg­melegebb. A történelem kevés olyan emberi nagyságot ismer, aki ennyire hozzánőtt volna mindenkihez, akit ennyire a magáénak érezne minden alattvalója s akibe il ennyire tisztán, tökéletesen megvalósultnak látná leg­szebb álmai ideálját Húsz év alatt, ha azt kérdezték tő­lünk, milyen joggal követeljük vissza más földünket, miért tartunk igényt arra, hogy elsők legyünk a Kárpátok medencéjében, miért tudunk szegény­ségünkben és megtiportságunkban is öntudattal és büszkeséggel nézni a ha­talmasok szemébe, egyetlen válaszunk volt: felmutattunk kormányzónkra, akinek egyénisége mindezekre a kér­désekre teljes és vitathatatlan választ adott. Mindaz, ami a magyar fajtában érték, benne egyesült a legnagyobb harmóniában. Katona. Hős és okos, azoknak a hadvezéreknek az egyenes utóda, akik maroknyi sereg élén túlerő fölé kere­kedtek, de maguk adtak példát a vi­tézségre, önfeláldozásra és a köteles­ség halálig való teljesítésére. Ha el­­írh­assuk azoknak a­ hadvezéreknek a feljegyzéseit, akikkel a világháború idején véres és kemény harcokat ví­vott, éreznünk kell azt a végtelen meg­becsülést és tiszteletet, amelyet Horthy Miklós tengernagy az ellenfélben kel­tett s ami katona számára mindig a legnagyobb kitüntetés. Neki köszön­hetjük létünk alapját, fennmaradásunk zálogát, mindnyájunk legféltettebb kincsét, a magyar honvédséget, ame­lyet az 5 személyes tekintélye és min­­kája teremtett meg s amely ezen a napon büszkén emeli magasra Horthy Miklós zászlaját. .Államférfi. Az államférfinak abból a magasrendű fajtájából, akinek nem kell tanulnia az államvezetés művé­szetét, mert a vérében van, hogy ve­zessen, utat lásson, irányt tartson és adott pillanatban szinte ösztönösen mindig megtalálja az egyetlen helyes kibontakozást. Gazda. Szerelmese a földnek, amely rejtélyes és , kifürkészhetetlen erőivel életet ad a népnek, el tud merengeni egy kipattanó bimbó,láttán, szinte be­szélget a fákkal és névről ismeri az állatait. Szívéhez legközelebb áll a ma­gyar falu népe, a legnagyobb, leg­­magyarabb tömeg ebben az ország­ban, amely első pillanatban ösztönösen megérezte, hogy Horthy Miklósban az ő életének és érdekeinek legnagyobb védelmezőjét találta meg s amely ép­pen úgy gyermeki hűséggel ragaszko­dik hozzá, mint a többi társadalmi és foglalkozási ág, amely az elmúlt húsz évben áldásosan érezte a kormányzó mindenre kiterjedő atyai, szerető gondoskodását. Húsz esztendő m­unkája egész embert, teljes odaadást kíván. Ez a húsz esz­tendő pedig, amely most múlott el a fejünk fölött, emberfeletti teljesítmény­t követelt a nemzettől és vezérétől. Horthy Miklós ez alatt az idő alatt tör­ténelmünk legnagyobbjai közé emelke­dett. Neki köszönhetjük, hogy fel tud­tunk állni a megásott sír mellől, amely­be ellenségeink minden erejükkel bele akartak taszítani. Neki köszönhetjük, hogy ma megnagyobbodott országgal méltó helyet foglalunk el a népek kö­zösségében és hogy'^ a pusztulás és bom­lás hel­yén ma megint egészsésza,^ életre­való nép él és a keresztény erkölcs uralkodik. Történelmi messzelátás és az idő parancsának ösztönös megérzése volt, hogy Horthy Miklós a keresztény gondolat harcát hirdette meg akkor, amikor köröskörül az egész világon lábbal tiporták ezt az eszmét. A poli­tikusnak és a realitásokban gondolkozó vezetőnek azt kellett volna látnia, hogy mindenütt a materialista szempontok kerekednek felül és hogy a nacionaliz­mus, a keresztény erkölcs kis államok, legyőzött és tönkretett országok szá­­mára bizonytalan kezdeményezés lehe. Horthy Miklós történelmi nagysága éppen ebben mutatkozott meg: a vilá­gon elsőnek érezte meg, hogy feltáma­dás, megújhodás és megerősödés csak a nemzeti gondolat és a kereszténység szellemében történhetik, s ezzel nem­csak a nagy nemzeteknek adott példát, hanem kifejezte azt a belső vágyat és meggyőződést is, amely saját népe lel­kében élt Mint katona, tudott számolni a valósággal, de a szemét sohasem fe­­lejtette a rideg tényeken, hanem mii­­dig fölemelkedett az escanei magassá­gokba, s amikor gondosan vigyázott arra, hogy lába, szilárd alapon álljon, szemével mindig az ideálok és eszmék fényességét kereste. Húsz év alatt nem volt olyan elhatá­rozása, amely ne találkozott volna a nemzet egészének lelkes és teljes együtt­­érzéséve. Szavai és cselekedetei min­dig a magyar gondolkozást fejezték ki, azzal a csalhatatlan biztonsággal, amellyel csak a kiváltságosok tudnak szólni és cselekedni. Mindig ott állott mögötte az egész nemzet és ez az egy­ség volt a legnagyobb erkölcsi erőnk húsz év nehéz munkájában, sokszor na­gyon is kiéleződött belső politikai, tár­sadalmi harcaiban. Vívtuk és martuk egymást, de nem volt olyan hevesen vi­tatkozó, élesen szembenálló párt vagy csoport az országban, amely meg nem egyezett volna mindig lelkesen abban, hogy a kormányzónak országlása a leg­nagyobb ajándék, amit a magyarok Istene ennek a népnek a legsúlyosabb órában adott. Ezzel az egységgel, minden magyar lelkét eltöltő hódoló szeretettel fordu­lunk ezen a napon a Főméltóságú Úr felé és egyszerűen, szépen megköszön­­jük neki, amit értünk tett, kérjük, hogy szeretetünk, törhetetlen hűségünk és ragaszkodásunk kifejezését fogadja szívesen. Alázatos könyörgésünk az Egek Urához szól: teljesítse min­den magyarok kívánságát, hogy Horthy Miklós még sokáig vezesse ezt is a boldogulási útyát

Next