Függetlenség, 1940. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-01 / 49. szám
Pritek 1940 mércius 1 maximaai A A MAGYAR HÓDOLAT“ ÜNNEPE A PESTI VIGADÓBAN Teleki Pál: „Horthy Miklós apai keze őrködik felettünk“ Az összeg országos jellegű társadalmi szervezetek részvételével a Keresztény Nemzeti Liga 63 a MOVE készítette elő a magyar hódolat Ünnepét, amelyen a magyar társadalom és közélet mélységes áhítattal hódol a húszéves jubileum előestéjén, Magyarország főméltóságú kormányzója előtt. A főváros már csütörtökön délután zászlódíszbe öltözött az ünneplés és hódolat jeléül, a királyi várat, a Citadellát kivilágították és a Lánchíd is fényárban úszott. Délután fél 6 óra tájban valóságos emberözön indult a Vigadó felé, hogy hódolattal áldozhasson a legfőbb Hadúrnak, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzónak. A Vigadó díszesen fellobogózott és kivilágított épületének előcsarnokában két oldalt sorfalat állottak a különbözi társadalmi egyesületek álrvalányhajas, díszruhás kiküldöttei. A feljárattal szemben örökzöld növényekkel díszítve vitéz Horthy Miklós életnagyságú mellszobra asott. A Vigadó nagytermébe lépőket valósággal elkápráztatta a fényözön és a pompa. Az emelvény háta mögött a kormányzónak Boldizsár István festőművész által festett arcképét helyezték el. Két oldalon a Horthy-család címere és a vitézi címer díszítették a hátteret. Az emelvény körül valóságos zászlóerdő sorakozott: a különböző társadalmi egyesületek díszes lobogói. Az ünnepségen megjelent Magyarország kormányzójának családtagjai közül vitéz nagybányai Horthy Miklósné, vitéz Horthy István miniszteri tanácsos menyaszszonyával, Edelsheim Gyulay Ilona grófnővel, valamint ifj. Károlyi Gyula gróf, a kormányzó veje. Az emelvény közepén foglalt helyet fekete magyar ruhájában Teleki Pál gróf miniszterelnök is. Tőle jobbra és balra Hóman Bálint kultuszminiszter és Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke ült. Az emelvényen a társadalmi egyesületek vezetői, küldöttei ültek. A zenekari emelvényen középen ült a kormányzó szűkebb családja, az első sorban a rangidős titkos tanácsosok, a kormány tagjai, a zenekari emelvény többi sorában pedig a titkos tanácsosok ültek rangsor szerint. A Vígadó hatalmas termét az utolsó helyig megtöltötte a közönség. Megjelent ezenkívül a magyar közéletnek és társadalmi életnek valamennyi vezető alakja. A lélekemelő ünnepség a Hiszekegy elmondásával kezdődött, majd a filharmóniai társaság zenekara Dohnányi Ernő vezényletével Erkel Ferenc ünnepi nyitányát adta elő. Ezután általános figyelem közepette Teleki Pál gróf miniszterelnök, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke mondotta el ünnepi beszédét, mondta: „Eljöttem, vállalom!“ A magyar ember rövidségével és elszántságával beszélt. Abbana szóban, hogy „eljöttem“ — bátorsága volt és önfeláldozás; abban a szóban, hogy „vállalom“, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása akárhol és akármilyen körülmények között. Miután átvezette a maroknyi Nemzeti Hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsereget. Mikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle: „... és ha nem állok meg ?“ — röviden így felelt: „Akkor védekezni fogok!“ Elszántságával megmentette Dunántúlt, hogy onnan nagyobb hadsereget toborozhasson és megindulhasson vele az ország újraépítésére. 1919 Szent István Napján megmondotta Dunántúl népének és az egész nemzetnek: „Zászlónk a Szűzmáriás fehér lobogó, nemzetiszín szegéllyel, — Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth zászlója“. Teleki Pál gróf ünnepi beszéde . — Mélységes hódolattal és tisztelettel, bensőséges szeretettel üdvözöljük Főméltóságú Kormányzó Urunkat annak a napnak előestéjén, amelyen húsz éve lesz, hogy a szegedi fővezért, a Magyar Nemzeti Hadsereg megteremtőjét az ország kormányzójává választottuk. — A magyar ember nem hajlong, de megbecsüli a maga körül előbbrevalót; elfelejti mára a tegnapi parádé újongását, de akit egyszer szivébe zárt, kebelében csöndesen ünnepli azt holtig. A magyar ember becsüli azt, aki nagyot alkot, aki erős, de igazán és maradandóan csak azt tiszteli, aki tiszta életű és egyenes, — akinek a fegyverei is mindenkor tiszták. Ezért járulunk Főméltóságú Kormányzó Urunk elé, nem alattvalói, de fiúi hódolattal: a nemzetnek, e nagy magyar családnak a családfőre feltekintő tiszteletével. Nem fellobbanó cifra lelkesedést hoztunk, nem szalmalángot, — de a szivünkben égő szeretet öröktüzét. — Kormányzó Urunk minden díszes ünneplést, felvonulást, hangosságot elhárított magától, mondván: „Ma komoly időket élünk, amidőn mindnyájunk együtt örülünk és együtt bánkódunk szótlanul, — most nincs helye ünneplésnek. Bízom a Gondviselésben, hogy az ünneplésnek is megjön az ideje . . Kormányzó Urunk óhaja atyai parancs számunkra! De kettőt nem tilthatott meg nekünk. Azt, hogy ne imádkozzunk hálás szívvel templomainkban és otthonainkban Istenhez, aki őt nekünk adta. És azt sem tilthatta meg Kormányzó Urunk, hogy a nemzet fiai és leányai össze ne jöjjünk, mert vagyunk mind együtt lenni ezen az ünnepen! Együtt is vagyunk, fővárosban, városban, falun és tanyákon és egyazon időben, egyazon szavakkal, egyazon nemzeti énekkel együtt fordulunk feléje valamennyien, mind, az egész ország. — Ebben az ünnepségben nincsen semmi hivatalos. Nincs ide senki sem meghiva hivatalánál fogva, mindnyájan egy közös érzésben összeolvadó gyermekei vagyunk e hazának. Nem a miniszterelnök beszél, hanem a magyar társadalomnak egyik tagja, a Keresztény Nemzeti Liga elnöke. Minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Miklós belépett és Károlyi Gyulával kezet szorítva azt Szeretetteljes és ragaszkodó csodálattal hódolok ••• •— Nem tudok szebb szavakat Azoknál — folytatta Teleki Pál gróf —, amelyeket Kormányzó Urunk mondott I. Ferenc József királyra való megemlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött mind szárnysegéd. Ha tehát szabad néhány szót a magam nevében külön is szólanom. Kormányzó Urunk ezekkel a tulajdon szavaival élve mondom, szeretettel teljes és ragaszkodó csodálattal hódolok neki én is, akinek a Gondviselés megadta, hogy együtt felesküdött minisztertársa és bajtársa lehettem Szegeden és kétszer lehettem oldala mellett első bizalmasa, miniszterelnöke. „A legnemesebb, a legjóságosabb, a leglovagiasabb ember, akivel valaha életemben találkoztam. Népeknek és embereknek egymással összeütköző érdekei számára csak az ő bölcsessége tudja a kiegyenlítést megtalálni. Ismeri az embereket, le tudja mérni értéküket és éles szeme az összefüggések mélységébe látva. — Horthy Miklós beszédében I. Ferenc József személyének azokat a tulajdonságait emelte ki éppen, azokat érezte nagynak a bölcs öreg királyban, amelyek nagyok magának Horthy Miklósnak lelkében és személyében is. — De miképpen is bírta volna különben azt az országépítő munkát, amelynek húszesztendős évfordulóját ünnepeljük mostan? 1919 csúf tavaszát éltük, amikor kerestük, kerestük azt az embert, aki kezébe vegye a kardot, hogy megmentse vele, hogy talpraállítsa az önhibájából is összeomlott nemzetet. 1919 Szetted: Eljöttem — vállalom**w ‘— Bécsben Bethlen Istvánnal kettesben ugyanarra a férfiúra gondoltunk, akire Aradon Káts. A m futárnak sem érte el Károlyi Gyrula hívására jött Szegedre családja köréből, Kenderesről, amely a vörös és román arcoomnak IsäsStLifMät, ■919 „A nemzetrontásnak immár vége van** — Azután bevonult a Nemzeti Hadsereggel Budapestre, s e mindnyájunknak felejthetetlen borongós őszi napon a főváros és az ország népéhez így szólt: „A nemzetrontásnak immár vége van, mindenkitől fegyelmezett, öntudatos magatartást követelek“. Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait. Bennük van az egész magyar lélek, együtt az ősi hagyományhitünk, zászlónk állandósága és az élniakarás. — Holnap lesz húsz éve, hogy az egész nemzet nevében a nemzetgyűlés már nemcsak a kardot bízta rá, de a romtakarító csákányt és ásót is Horthy Miklós kezébe adta, arra bízta az ekét is, a kalapácsot és a tollat, az ország újjáépítését. A magyar megtalálta benne May ,péntek-S2,vrríbati sx£ntesi ÖSSZE FIÓKÜZETEINKBEN KAPHAJA MEINL GYULA R.T. IVAROPSZÁG LEGNAGYOBB ÍAVÉSZAKÍ)zinT azt a férfiút, akiben önmagának legjobb és legnemesebb örök tulajdonságait látta. Aki bizodalmat önthetett a nemzet szívébe, akit arra valónak ítélt, hogy a feltámadás felé vezesse. A Kormányzó pedig nyilvános vallomást tett akkor és szent ígéretet: ,,Megmásíthatatlan akaratom a nemzetet a holdon gulás útjára vezetni.. „A keresztény erkölcs uralmát helyre akarom állítani ...“, „Szeretettel, türelemmel és megértéssel, igazságosan fogom gyakorolni a főhatalmat. Egyformán gátat kívánok vetni mindenféle túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osztályharcra való uszításnak és a termelést megbénító izgatásoknak. Őrködni fogok a közélet tisztasága felett... A magyar nép erényeire akarom felépíteni a nemzet jövőjét. Minden igyekezetemmel elősegítem a magyar kultúra tökéletesedését és szellemi életünknek minden mételyező hatástól való megtisztítását .. . Ez a cél vezette őt és vezeti mindmáig és vezeti tovább, az ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet — történelmi szemmel nézve — csodálatosan rövid idő alatt oda, ahol ma vagyunk. Boldog és hálás szívvel ujtuk meg szent eskübeszédünket . De megmondotta a Kormányzó Úr akkor azt is, hogy neki súlyos feladatok megoldásában erőt ad a nemzet megnyilvánult bizalma, ezeréves dicsőséges történelmünkbe és a nemzet egyetemének faji tulajdonságaiba vetett birodalma, a Nemzeti Hadsereg vitézségébe, fegyelmezettségébe és megbízhatóságába vetett hite ... .„A keresztény világnézet erkölcsi fensőbbségével igyekszünk a romokon új életet teremteni“. Ezekben a szavakban fejezte ki a magábaszállt és megújhodott nemzet jövendőt építő elhatározását. — És mi mindnyájan, e hazának magyar és nem magyarajkú fiai és leányai, akik már akkor ígértük és hittünk Benne és felesküdtünk, hogy követjük őt, húszéves országlására visszatekintve boldog és hálás szívvel újítjuk meg szent eskübeszédünket És velünk esküszik a 16 esztendő folyamán felserdült magyarság és velünk esküszik az általa visszacsatolt országrészek népe is lelkesen. Mi mindnyájan nemcsak hiszünk immár, de látunk is! Bizonyosságot látunk Kormányzó Urunknak a nemzet gondos atyjává és a mai Európa tekintélyévé nőtt kimagasló egyéniségében, országlásának nehéz időket állt és álló stabilitásában. Köszönjük Néki ígéretének beteljesítését és egy emberként ígérjük valamennyien, hogy hűséggel, szeretttel, fegyelemmel és engedelmességgel követjük őt tovább. Hozzátette még a Kormányzó Úr akkor, hogy ,Bosszú és gyűlölet helyett a kiengesztelődést és megértést keressük a kül- és belpolitikában egyaránt“. — Ezek nemcsak szavai voltak Néki, hanem legbensőbb meggyőződése, mint ahogy mást nem is mondott Horthy Miklós soha. Elszántan követett politikájának egyenességét és igazságát felismerte lassanként az egész világ. Ennek köszönjük Kormányzó Urunk személyén keresztül azt a megbecsülést, amelyben országának és népének ma a külföldön része van. A nemzethez intézett szózatát így fejezte be a Kormányzó Ur: „Egy ezeréves nemzet erkölcsi tőkéjével, a magyar föld őseréjével és a magyar nép lelkének keresztény hitével bátran nézünk szembe a jövendővel“. Ezt pedig ne feledjük sem mi, ma élő nemzedék, sem senki más a világon!