Függetlenség, 1940. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

Pritek 1940 mércius 1 maximaai A A MAGYAR HÓDOLAT“ ÜNNEPE A PESTI VIGADÓBAN Teleki Pál: „Horthy Miklós apai keze őrködik felettünk“ Az összeg országos jellegű­ társa­­d­almi szervezetek részvételével a Keresztény Nemzeti Liga 63 a MOVE készítette elő a magyar hódolat Ünnepét, amelyen a magyar társadalom és köz­élet mélységes áhítattal hódol a húszéves jubileum előestéjén, Ma­gyarország főméltóságú kormány­­zója előtt. A főváros már csütörtökön délután zászlódíszbe öltözött az ünneplés és hódolat jeléül, a királyi várat, a Citadellát kivilágí­tották és a Lánchíd is fényárban úszott. Délután fél 6 óra tájban valóságos emberözön indult a Vi­gadó felé, hogy hódolattal áldoz­hasson a legfőbb Hadúrnak, vitéz nagybányai Horthy Miklós kor­mányzónak. A Vigadó díszesen fellobogózott és kivilágított épületének előcsar­nokában két oldalt sorfalat állottak a különböz­i társadalmi egyesületek álrva­­lányhajas, díszruhás kiküldöt­tei. A feljárattal szemben örökzöld nö­vényekkel díszítve vitéz Horthy Miklós életnagyságú mellszobra asott. A Vigadó nagytermébe lépőket valósággal elkápráztatta a fény­özön és a pompa. Az emelvény háta mögött a kormányzónak Boldizsár István festőművész ál­tal festett arcképét helyezték el. Két oldalon a Horthy-család cí­mere és a vitézi címer díszítették a hátteret. Az emelvény körül valóságos zászlóerdő sorakozott: a különböző társadalmi egye­sületek díszes lobogói. Az ünnepségen megjelent Ma­gyarország kormányzójának csa­ládtagjai közül vitéz nagybányai Horthy Miklósné, vitéz Horthy Ist­ván miniszteri tanácsos menyasz­­szonyával, Edelsheim Gyulay Ilona grófnővel, valamint ifj. Károlyi Gyula gróf, a kormányzó veje. Az emelvény közepén fogla­lt he­lyet fekete magyar ruhájában Te­leki Pál gróf miniszterelnök is. Tőle jobbra és balra Hóman Bálint kultuszminiszter és Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke ült. Az emelvényen a társadalmi egye­sületek vezetői, küldöttei ültek. A zenekari emelvényen középen ült a kormányzó szűkebb családja, az első sorban a rangidős titkos tanácsosok, a kormány tagjai, a zenekari emelvény többi sorában pedig a titkos tanácsosok ültek rangsor szerint. A Vígadó hatalmas termét az utolsó helyig megtöltötte a közönség. Megjelent ezenkívül a magyar közéletnek és társadalmi életnek valamennyi vezető alakja. A lélekemelő ünnepség a Hiszekegy elmondásával kezdődött, majd a filharmóniai társaság zenekara Dohnányi Ernő vezény­letével Erkel Ferenc ünnepi nyi­tányát adta elő. Ezután általános fig­yelem köze­pette Teleki Pál gróf minis­zter­­elnök, az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke mondotta el ünnepi beszédét, mondta: „Eljöttem, válla­lom!“ A magyar ember rövidségével és elszántságával beszélt. Abban­­a szóban, hogy „eljöttem“ — bátorsága volt és önfeláldozás; abban a szóban, hogy „válla­lom“, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása akárhol és akármilyen körül­mények között.­­ Miután átvezette a marok­nyi Nemzeti Hadsereget a Dunántúlra, Budapestnek for­dult, hogy megállítsa előnyomu­lásában a román hadsereget. Mikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle: „... és ha nem állok meg ?“ — röviden így fe­lelt: „Akkor védekezni fogok!“ Elszántságával megmentette Dunántúlt, hogy onnan na­gyobb hadsereget toboroz­hasson és megindulhasson vele az ország újraépíté­sére. 1919 Szent István Napján meg­mondotta Dunántúl népének és az egész nemzetnek: „Zászlónk a Szűzmáriás fehér lobogó, nem­zetiszín szegéllyel, — Bocskay, Bethlen, Rákóczi, Kossuth zász­lója“. Teleki Pál gróf ünnepi beszéde . — Mélységes hódolattal és tisztelettel, bensőséges szeretet­tel üdvözöljük Főméltóságú Kor­mányzó Urunkat annak a nap­nak előestéjén, amelyen húsz éve lesz, hogy a szegedi fővezért, a Magyar Nemzeti Hadsereg meg­teremtőjét az ország kormányzó­jává választottuk. — A magyar ember nem haj­long, de megbecsüli a maga kö­rül előbbrevalót; elfelejti mára a tegnapi parádé újongását, de akit egyszer szivébe zárt, kebelében csöndesen ünnepli azt holtig. A magyar ember becsüli azt, aki nagyot alkot, aki erős, de igazán és maradandóan csak azt tisz­teli, aki tiszta életű és egyenes, — akinek a fegyverei is minden­kor tiszták. Ezért járulunk Fő­méltóságú Kormányzó Urunk elé, nem alattvalói, de fiúi hódolat­tal: a nemzetnek, e nagy ma­gyar családnak a családfőre fel­tekintő tiszteletével. Nem fellobbanó cifra lelke­sedést hoztunk, nem szalma­­lángot, — de a szivünkben égő szeretet öröktüzét. — Kormányzó Urunk minden díszes ünneplést, felvonulást, hangosságot elhárított magától, mondván: „Ma komoly időket élünk, amidőn mindnyájunk együtt örülünk és együtt bánkó­dunk szótlanul, — most nincs helye ünneplésnek. Bízom a Gondviselésben, hogy az ünnep­lésnek is megjön az ideje . . Kormányzó Urunk óhaja atyai parancs számunkra! De kettőt nem tilthatott meg nekünk. Azt, hogy ne imádkozzunk hálás szív­vel templomainkban és ottho­nainkban Istenhez, aki őt ne­künk adta. És azt sem tilthatta meg Kormányzó Urunk, hogy a nemzet fiai és leányai össze ne jöjjünk, mert va­gyunk mind együtt lenni ezen az ünnepen! Együtt is vagyunk, fővárosban, városban, falun és tanyákon és egyazon időben, egyazon szavak­kal, egyazon nemzeti énekkel együtt fordulunk feléje vala­mennyien, mind, az egész ország. — Ebben az ü­nnepségben nin­csen semmi hivatalos. Nincs ide senki sem meghiva hivatalánál fogva, mindnyájan egy közös ér­­­zésben összeolvadó gyerme­kei vagyunk e hazának. Nem a miniszterelnök beszél, hanem a magyar társadalomnak egyik tagja, a Keresztény Nem­zeti Liga elnöke. Minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Mik­lós belépett és Károlyi Gyu­lával kezet szorítva azt Szeretetteljes és ragaszkodó csodálattal hódolok ••• •— Nem tudok szebb szavakat Azoknál — folytatta Teleki Pál gróf —, amelyeket Kormány­zó Urunk mondott I. Ferenc József királyra való megemlékezésében, akinek oldala mellett öt évet töltött mind szárnysegéd. Ha tehát szabad néhány szót a ma­gam nevében külön is szólanom. Kormányzó Urunk ezekkel a tulajdon szavaival élve mondom, szeretettel teljes és ragasz­kodó csodálattal hódolok neki én is, akinek a Gond­viselés megadta, hogy együtt felesküdött minisztertársa és bajtársa lehettem Szegeden és kétszer lehettem oldala mellett első bizalmasa, mi­niszterelnöke. „A legnemesebb, a legjóságo­­sabb, a leglovagiasabb ember, akivel valaha élete­mben találkoz­tam. Népeknek és embereknek egy­mással összeütköző érdekei számára csak az ő bölcsessége tudja a kiegyenlítést megtalálni. Ismeri az embereket, le tudja mérni értéküket és éles szeme az összefüggések mélységébe látva. — Horthy Miklós beszédében I. Ferenc József személyének azokat a tulajdonságait emelte ki éppen, azokat érezte nagynak a bölcs öreg királyban, amelyek nagyok magának Horthy Miklósnak lelkében és személyében is. — De miképpen is bírta vol­na különben azt az országépítő munkát, amelynek húszesztendős évfordulóját ünnepeljük mos­tan? 1919 csúf tavaszát éltük, amikor kerestük, kerestük azt az embert, aki kezébe vegye a kardot, hogy megmentse vele, hogy talpraállítsa az önhibájá­ból is összeomlott nemzetet. 1919 Szetted: Eljöttem — vállalom**w ‘— Bécsben Bethlen Istvánnal kettesben ugyanarra a férfiúra gondolt­unk, akire Aradon Ká­ts. A m futárnak sem­ érte el Károlyi Gyrula hívására jött Szegedre családja köréből, Kenderesről, amely a vörös és román arcoomnak IsäsStLifMät, ■919 „A ne­m­zetrontásnak immár vége van** — Azután bevonult a Nemzeti Hadsereggel Budapestre, s e mindnyájunknak felejthetetlen borongós őszi napon a főváros és az ország népéhez így szólt: „A nemzetrontásnak immár vége van, mindenkitől fe­gyelmezett, öntudatos maga­tartást követelek“. Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait. Bennük van az egész magyar lé­lek, együtt az ősi hagyomány­­hitünk, zászlónk állandósága és az élniakarás. — Holnap lesz húsz éve, hogy az egész nemzet nevében a nem­zetgyűlés már nemcsak a kar­dot bízta rá, de a rom­takarító csákányt és ásót is Horthy Mik­lós kezébe adta, arra bízta az ekét is, a kalapácsot és a tollat, az ország újjáépítését. A magyar megtalálta benne May ,­­péntek-S2,vrríbati sx£­ntesi ÖSSZE FIÓKÜZ­ETEINKBEN KAPHAJA MEINL GYULA R.T. IVAROPSZÁG LEGNAGYOBB Í­AVÉSZAKÍ)zinT azt a férfiút, akiben önma­gának legjobb és legneme­sebb örök tulajdonságait látta. Aki bizodalmat önthetett a nem­zet szívébe, akit arra valónak ítélt, hogy a feltámadás felé ve­zesse. A Kormányzó pedig nyil­vános vallomást tett akkor és szent ígéretet: ,,Megmásíthatat­lan akaratom a nemzetet a holdon gulás útjára vezetni.. „A keresztény erkölcs ural­­­mát helyre akarom állí­tani ...“, „Szeretettel, türe­lemmel és megértéssel, igaz­ságosan fogom gyakorolni a főhatalmat. Egyformán gátat kívánok vetni mindenféle túlzásnak, a kímélet­len érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásának, az osztályharcra való uszításnak és a termelést megbénító izgatások­nak. Őrködni fogok a közélet tisztasága felett... A magyar nép erényeire akarom felépíteni a nemzet jövőjét. Minden igyekezetemmel elősegí­tem a magyar kultúra tökéletese­dését és szellemi életünknek min­den mételyező hatástól való meg­tisztítását .. . Ez a cél vezette őt és vezeti mind­máig és vezeti to­vább, az ő erős meggyőződése, hite, fegyelme és akarata ve­zette a nemzetet — történelmi szemmel nézve — csodálatosan rövid idő alatt oda, ahol ma vagyunk. Boldog és hálás szívvel uj­t­uk meg szent eskü­beszédünket . De megmondotta a Kor­mányzó Úr akkor azt is, hogy neki súlyos feladatok megoldá­sában erőt ad a nemzet megnyil­vánult bizalma, ezeréves dicső­séges történelmünkbe és a nem­zet egyetemének faji tulajdon­ságaiba vetett birodalma, a Nemzeti Hadsereg vitézségébe, fegyelmezettségébe és megbíz­hatóságába vetett hite ... .„A keresztény világnézet er­kölcsi fensőbbségével igyek­szünk a romokon új életet teremteni“. Ezekben a szavakban fejezte ki a magábaszállt és megújhodott nemzet jövendőt építő elhatáro­zását. — És mi mindnyájan, e hazá­nak magyar és nem magyarajkú fiai és leányai, akik már akkor ígértük és hittünk Benne és fel­esküdtünk, hogy követjük őt, húszéves országlására visszate­kintve boldog és hálás szívvel újít­­juk meg szent eskübeszédün­­ket És velünk esküszik a 16 eszten­dő folyamán felserdült magyar­ság és velünk esküszik az általa visszacsatolt országrészek népe is lelkesen. Mi mindnyájan nem­csak hiszünk immár, de látunk is! Bizonyosságot látunk Kor­mányzó Urunknak a nemzet gondos atyjává és a mai Európa tekintélyévé nőtt ki­magasló egyéniségében, or­­száglásának nehéz időket állt és álló stabilitásában. Köszönjük Néki ígéretének beteljesítését és egy ember­ként ígérjük valamennyien, hogy hűséggel, szeretttel, feg­yelemmel és engedelmes­séggel követjük őt tovább. Hozzátette még a Kormányzó Úr akkor, hogy ,Bosszú és gyű­lölet helyett a kiengesztelődést és megértést keressük a kül- és belpolitikában egyaránt“. — Ezek nemcsak szavai vol­tak Néki, hanem legbensőbb meggyőződése, mint ahogy mást nem is mondott Horthy Miklós soha. Elszántan követett politi­kájának egyenességét és igazsá­gát felismerte lassanként az egész világ. Ennek köszönjük Kormányzó Urunk személyén keresztül azt a megbecsülést, amely­ben országának és népének ma a külföldön része van. A nemzethez intézett szózatát így fejezte be a Kormányzó Ur: „Egy ezeréves nemzet erkölcsi tőkéjével, a magyar föld őseréjé­­vel és a magyar nép lelkének keresztény hitével bátran nézünk szembe a jövendővel“. Ezt pedig ne feledjük sem mi, ma élő nem­zedék, sem senki más a világon!

Next