Függetlenség, 1940. április (8. évfolam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

mányzati és aktuális­ kérdé­sekről. A belügyminiszter után a minisz­terelnököt Varga József keres­kedelmi és iparügyi miniszter kereste fel. Délelőtt fél 11 órakor a mi­niszterelnök áthajtatott a királyi palotába és kihallgatáson jelen meg Ma­gyarország kormányzójánál. A miniszterelnök Mussolini olasz miniszterelnökkel és Ciano gróf külügyminiszterrel folytatott ró­mai megbeszéléseiről tett jelen­tést az államfőnek. A miniszter­­elnök kihallgatása délelőtt fél 11-től fél 1 óráig, tehát teljes két óra hosszat tartott. Tefekd Pál gróf: római megbeszélések rendkívül értékesek voltak“ Teleki Pál gróf miniszterelnök kormányzói kihallgatása előtt olaszországi látogatásával kapcso­latban a következő nagyfontossá­­gú és érdekes nyilatkozatot tette: — Amidőn elutaztam, azt mond­tam, hogy utazásomnak magán­jellege van. Ezen nem változott semmi. Mert mit jelent az, hogy magánjellegű ! Korántsem azt, hogy valaki titokban utazik. Nem is utaztam titokban. Hanem azt jelenti, hogy nem valamely külső, pillanatnyilag adott okból mentem, hanem húsvétkor, mert ilyenkor vehettem ki legkönnyebben sza­badságomat és nem valamely sa­játos, elérendő céllal mentem. Megmondtam, hogy a Ducéval és Ciano gróffal beszélni fogok és az lett volna a legtermészet­­esen­esebb, ha Olaszországba megyek és nem beszélek velük. Hogy politikáról beszéltünk, az is eleve nyilvánvaló volt. A trieszti Piccolo szerkesztőjének már meg­mondtam, hogy ha ma két ember találkozik az utcán vagy kávéház­ban, politikáról beszélnek, miért lágyen ez éppen azoknak tilos, akik a politikával felelősségteljes állásban foglalkoznak. Hogy a beszélgetések hosszúak voltak, az azt mutatja, hogy sok témáról beszéltünk s nem tudom, miért jelentette volna azt, hogy bármelyikünk is új fordulatot adott volna politiká­jának. Megbeszéléseink rendkívül értéke­sek voltak, különösen reám nézve. Sok fontos felvilágosítással gazda­godtam és megerősödött az utóbbi idők eseményeiről vallott felfogá­som. Azt tartom, hogy sokkal gyakrabban kellene így a vezető­embereknek találkozniok. Joggal és józanul tehát semmi új fordulatot nem lehetett várni a Ducéval és Ciano gróf­fal való beszélgeté­semtől. Csak azok magyarázhattak ilyent bele, akik nem értik meg az­­egy­szerűt és természetest, vagy akik­nek érdekük vagy mesterségük akármilyen csetirányt felhasználni arra, hogy célzatosan vagy szen­­zációkeltéskép légből kapott híreket terjesszenek. Is juttatunk. S itt kettőt kell szem előtt tartanunk: a pillanatnyi bé­két és azt a békét, amelynek a nagy európai konflktus végével kell létrejönnie. A pillanatnyi békét fenntart­­juk, mert sok mindenféle okból káros volna az európai kon­­fliktust kiterjeszteni. Ez Európa országainak ma közös érdeke. A végleges béke tekinteté­ben viszont minden, az európai életközösségben hivatást érző nem­zetnek olyan bércére kell töreked­nie, amely Az olasz-magyar barátság: természetes adottság^ — Az olasz—magyar barátság nem lépett semmiféle új fázisba, mint ahogy egyes lapok írták, mert ez a barátság egy természetes adottság. A mi hosszú együttmunkálko­­dáson és együttérzésen alapuló barátságunk feleslegessé is tesz mindenféle különleges meg­állapodást. A nemzetek és vezető férfiak szim­pátiáján egyaránt felépülő kapcso­latok sokkal erősebbek minden­féle formai kapcsolatoknál és meg­kötöttségeknél. — Olaszország tele van történelmi emlékekkel. Valahányszor köztük járok, sajnálom, hogy nálunk, kü­lönösen az ország megmaradt ré­szeiben, oly kevés történelmi em­lékünk maradt meg, oly kevés régi szépség, ami az embereket állan­dóan magasabb művelődési atmosz­férában tartja, neveli, de önök a szépérzéket fejleszt. A korok összeszövődnek Róma emlékeiben és ezzel a korok harmóniája a lelkekben, amely a szépséget nem látja egy­­oldalúan, hanem örök értékeiben és a történelmi emlékek össze­szövődő egységéből a nemzeti múlt és a nemzeti felelősség forrnak egészbe. Nekünk harctérre kellett oda­adnunk hazánkat, magunk és Európa védelmében s az ezer­éves múlt emlékei csak látha­tatlanul a lelkekben nemzedék­­rő il-nemzedékre szálló hagyo­mányként élnek. Azért kell ezek felett a hagyomá­nyok felett még jobban őrköd­nünk, mert nekünk néhány kevés romon kívül nem maradt semmi, ami külsőleg emlékeztessen. Politikánk és céljaink nem változhatnak Ez a két nép megérti egymást a hagyományok tiszteletében, de megérti egym­ást lelki alkatának bizonyos Sél­es hasonlóságából ki­folyólag is. A hagyományok tisztelete, a leg­régibb hagyományokhoz való visszanyúlás, azoknak soha fel nem adása jellemzi mindkét népet. EZ is közelebb hozza őket Európa sok népe közt. Az ilyen hagyo­­mánytisztelő népek gondolkodásá­nak, felfogásának lényege nem változik, s­s nem változnak a leg­lényegesebb problémák sem, nem változnak a nemzeti élet elemei, ha valamikép problémákká is válnak. Ugyanazok maradnak azok, ugyanaz marad felfogásunk, politikánk s nem változik sem olasz barátainké, sem a miénk. — A mi politikánk és céljaink nyitott könyv és nem is változhat­nak. Mindenki tudja, százszor meg­mondtuk. De ugyanúgy hangoztat­juk hosszú évek óta, hogy céljainkat, ha csak lehet, bé­kés úton kívánjuk elérni. És Ugyanúgy megmondtuk azt is mindig — ha ugyan történelmünk tanulságai után ez egyáltalán szük­séges —, hogy Európa egyetemes érdekeit szem előtt tartjuk, mert a mi észjárásunk természetes s természetszerű az, hogyha egy nép ebbe az európai életközösségbe lépett, kölcsönösség és önérdek sze­rint is ezeket az egyetemes érde­keket is kell, hog­y szolgálja. Lélekben mindig erősnek éreztük magunkat dunavölgyi hivatásunk betöltésére — így fogjuk fel a Dunameden­­cében való helyzetünket is. Így fog­tuk fel mindig: tanítással és példá- Hir­dessen e­g w vpw, a legelterjedtebb BUagyar napilapban van elöljárni abban, hogy ezt az ér­deket szolgáljuk. Lehettünk erősek vagy gyengék a különböző korsza­kokban, lelkileg mindig elég nagynak éreztük magunkat arra, hogy a Dunamedencében ilyen ma­gasabb hivatást töltsünk be. Ebből kifolyólag szolgáljuk a Dunamedence békéjét, am­i a római kommünikében kifejezésre erniet Fernát A kormány tagjai hétfőn dél­után Teleki Pál miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartottak, amelyen a miniszter­­elnök tájékoztatást adott római megbeszéléseiről. A miniszter­­tanács ezután folyó ügyeket tár­gyalt. Ifjúság­i munkásság A társadalom bizonyos rétegei által mutatott közönynek csüg­­gesztő árvizéből, mint bíztató, megnyugtató Avarát emelkedik ki most két gyönyörű példaadás. El­indul a magyar ifjúság, mennek a Turul szövetség sastokas bajtár­sai, hogy kezükben ásóval, kapá­val Segítsenek azokon a szeren­csétleneken, akik­nek minden va­gyonát, életüknek egész munkáját elvitte a rohanó áradat. Szege­den, Szolnokon, Budapesten Tu­­rulbajtársak százai ajánlják fel erős karjukat, hogy önzetlenül, fizetség nélkül dolgozhassanak a gáton. 8 a magyar intelligencia lelkes hőseihez csatlakozik egy másik társadalmi réteg: a mun­kás. A Nemzeti Munkaközpont építőmunkásai és kubikosai egy­napi munkájukat ingyen ajánl­ják fel az elpusztult házak újjá­építésére. Tudják-e vájjon a közönyösek, hogy milyen áldozat ez attól a csongrádi kubikostól, aki öt, vagy nyolctagú családot tart el sovány keresetéből . Megértik-e, hogy milyen sok­at ad az az építőmun­­kás, aki egész télen kereset nél­kül tengeti életét , és milyen ön­­feláldozást tanúsít a magyar egyetemi hallgató, aki talicskát tol és vízben áu­n dolgozik magyar testvéreiért, holott nyugodtan ül­hetne a kényelmes, fűtött szobá­ban, vagy az internátusban . Bizonyos, hogy vannak még ma is olyanok, akik érzéktelenek a magyar paraszt szenvedései iránt. De kétségtelen, hogy az ifjúság és a nemzeti alapra helyezkedett mun­kásság örök példát adott arra, miképpen kell értelmezni és gya­korlatilag is érvényesíteni a nem­­zeti szolidaritás nagy gondolatát. ­ Nagy tömésekben csatlakozik a Nemzeti Munkaközponthoz a Felvidék munkássága Imsonc, április 1. A visszatért Felvidék munkás­sága egyre nagyobb tömegekben csatlakozik a Nemzeti Munkaköz­­ponthoz. A szervezkedésnek jelen­tős álmmása volt a NMK vasár­napi Zászlóbontása, amelynek so­rán az Egyesült Felvidéki Magyar Párt munkástagozata beolvadt a Nemzeti Munkaközpontba. A nagyszabású demonstráción megjelent vitéz Marton Béla, a Nemzeti Munkaközpont országos elnöke, akit a város határában ün­nepélyesen fogadtak. Az értekez­leten megjelent Losonc város szá­mos közéleti előkelősége és mintegy 1500 főnyi munkás­tömeg. Matyó János textilgyári munkás, Juhász József zománcgyári laka­tos, Natkó Gyula és Csomós Mik­lós felszólalása után vitéz Mar­ton Béla országgyűlési képviselő, a NMK országos elnöke mondott hosszabb beszédet. Rámutatott arra, hogy a ma­gyar társadalomnak új és eszüsé­ megszünteti az igazságtalansá­gokat és lehetővé teszi az európai népek fenntartás nélkül békés együttélését. Ma annyian vannak, akik nem a történelem felelősségében, ha­nem az élet mozijában élnek. Pe­dig ma nemcsak érdekes, de a legnagyobb mértékben felelősség­teljes időket élünk. Az eseménye­­ket nem pillanatnyi értékükben, hanem anna a nagy rendezésnek szempontjából kell megítéljük, amellyel állandó békét, virágzó fejlődésre való lehetőséget és megelégedettséget kívánunk a nemzetnek teremteni. Aki ebben részt akar venni — és többé-kevésbé a maga nagy vagy kis körében mindenkinek részt kell vesnnie —, el kell telve lennie bi­zonyos hivatástudattal és köteles­ségérzettel. Ilyen hivatástudatok emelhetnek nemzeteket a minden­­napiság gondjai fölé. A mi hivatástudatunk magá­ban foglalja nemzetünk meg­erősítésének kötelességét a Földnek ezen a táján, amely természetünk szerint való, magában foglalja európai köte­lességünket, a századokat válto­zatlan erővel átélt szentistváni Elveszett és Jövőnélküli ember nincs többé, mert szerencsesorsjegyeinkkel kis befektetés­­sel oly nagy összegeket nyerhet, hogy C£y hatalmas pénzestáska szükséges azok elszállítására, üzletünk a Szent7StvárdkdrMfon 27. szám . Az ön ne] nsM eset: nyéreméi^'t Jizettmn tőlünk egy vag^Tübf szerAcrfs szám­ú ^ 'Tsiemet ^ becsületét m­egtaláló.’a lesz ga^agságának, biztos és boldog jövőjén«*. Húzás már április B és 9-én. Nyolcad! sorsjegy: P S.50. Negyed: P 7.-.­ Fél: P 14.-. Egész: P 28.-. Minden második sorsjegy nyer: CHELTI *S­TABS.­ Budapest, Szent István-körút 17. gondolat értelmében és magában foglalja változatlanul hívően ke­reszténységünket. ' s Cadd 1940 április A Szentatya áldását adta hazánkra és annak minden fiára . És ezért minden magyar em­bernek mindenkor élmény,­­de kü­lönösen élmény annak, aki a nem­zet képvisletének felelősségét érzi, ha Rómába mehet és a pápa őszentsége előtt megjelenhet. Különösen erős ez az érzés a mai pillanatban, amik­or erős hitünknek még nagyobb meg­erősítésére van szükségünk és XII. Pius pápa előtt, akinek fen­­költ alakja élénken él az Eucha­risztikus Kongresszus óta, nekünk magyaroknak lelkében. Amidőn át­adtam őszentségének főméltóságú urunk tiszteletteljes üdvözletét és a Főméltóságú Asszony hódolatát, mély meghatottságot töltött el a Szentatyának Irántunk, nem­zetünk és hazánk iránt érzett őszinte szeretete, a magyar szentek iránti érzéseinek élénksége és hazánk minden fontos kérdése iránt való bensőséges és élénk érdeklődése. Nagy szó ez egy kis ország számára a mai idők nagy problámái és gondjai köze­­pette. A Szentatya látogatásomkor áldását adta hazánkra és minden fiára. Élénk érdeklődéssel viseltetik min­denféle problémánk Iránt Maglione bíboros államtitkár is, akivel na­gyon örültem eszmecserét folytat­hatni. Még jobban meg kell ismernünk Olaszországot! Sok régi ismerőssel talákoztam Rómában, köztük Pavolíni minisz­ter úrral is, akivel az olasz-ma­gyar kultúrkapcsolatok elmélyíté­séről beszélgettem. Ezen a téren még sok a tennivaló. Az olasz nyelv tanítását sokkal élénkebbé és eredményesebbé kell tennünk, többet kel járni Olaszországba. Magam is, aki ezúttal magán­ember is voltam, sok minden szé­pet láttam az új törekvések terén is. Különösen érdekelt az 1042. évi, most épülő világkiálítás. Nagyszerű gondolat, hogy igazá­ban Rómának egy új és hatalmas városrészét építik meg, köz- és magánépületekkel, amelyek 1942-ben a világkiállítás céljait fogják szolgálni, azután pedig átadatnak állandó hivatásuknak, mint minisztériu­mok, múzeumok, egyéb középüle­­tek, magánlakások.­­• Nagy lendülettel folyik a munka egy állandó szervezőnek, Cini szenátornak vezetése alatt, aki mint láttam, m­indenkit magával ragad nagy lelkesedésével. Rend­kívül érdekes új építészeti problé­mákat meg fognak oldani. — Meglátogattam a magyar ösz­töndíjasokat is a Palazzo Pasco­­nieriben. Ezúttal különösen a műterme­ket néztük meg s örültem, hogy fiatal képzőművészeink közt több tehetséget ismerhet­tem meg. — Amint jólesett a magyar fiú­kat meglátogatni, úgy jólesett egy órára geográfusnak visszaved­­lenem a Királyi Földrajzi Társa­ság szép parkkal körülvett római székházában. Teleki Pál gróf nyilatkozata Magyarország és Jugoszlávia viszonyáról Az Olaszországból hazatérő Te­leki Pál gróf miniszterelnök a ljubljanai vasútállomáson, a gyors­vonat étkezőkocsijában fogadta a jugoszláv újságírókat, akik a ró­mai tárgyalások eredményéről ér­deklődtek a miniszterelnöknél. Te­leki Pál gróf a „Politika” szerint kijelentette, hogy római megbeszé­­léseiről nem adhat semmiféle poli­tikai nyilatkozatot. Arra a kérdésre, hogy miként látja Magyarország és Jugoszlávia viszonyát, a miniszterelnök a Jugo­szláv lap szerint ezeket mondotta: Magyarország kapcsolatai Jugoszláviával, akár csak Olasz­országgal, barátságosak. A mi ba­rátságunk reálpolitik­ai tényezőkön nyugszik és meg vagyok győződve, hogy viszonyunk tovább fog javul­ni, mert közös érdekünk, hogy megőrizzük a békét határainkon és távolmaradjunk az európai kon­fliktusoktól. gesebb szervezeti felépítésére van szükség, aminek az érdekképviseleti megszerve­zésen kell alapulnia. A munkásosztály világszolidaritá­­sa megbukott, mert a legnagyobb és legértékesebb erőnek, a nemzeti szolidaritásnak útjáról egy önma­gát becsülő és történelmet formáló nép sohasem térhet le. Kassa város népművelési bizott­sága április 10-től egyhónapos in­gyenes entl főzőtanfolyamot ren­dez. A bizottság ezenkívül három­hónapos ingyenes háztartási tan­folyamot is indít, amelyen népi hímzést, fehérnemű és háziruha szabás-varrást, háztartási, egész­ségügyi és gazdasági ismereteket — villáminterjú Ujfalussy Gábor­ral. A Függetlenség vasárnapi szá­ma új rovattal bővült, amelyben elsőnek vitéz Ujfalussy Gábor ny., altábornagy, a kisvárdai kerület képviselője, a magyar jobboldali nacionalizmus egyik kimagasló egyénisége nyilatkozott. Az Inter­júba, amely széles körben nag­y érdeklődést keltett, elírás folytán kisebb hiba csúszott be, mert az a mondat, amelyben vitéz Új­­falu­ssy Gábor választóiról beszélt, helyesen így hangzik: Alig várom a tavaszt, hogy elmehessek kerü­letembe és eldiskurálgassak az én kedves magyarjaimmal, akik igen nagy többséggel választottak t meg képviselőin­knek.

Next