Függetlenség, 1940. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-01 / 223. szám

Erdélyért! Adakozz erdélyi testvéreinknek, hogy érezzék: hazaju­tttek! Telefonszám: 1-444-00 Szerk.­ét kiadóh­iv., Bpest, VIII., József-körút 5. szám. Libraltár és a Félközi-tenger sorsáról döntenek Rómában A spanyol belü­gyminiszter kedden az olasz fővárosba utazik Londont és Liverpoolt az eddiginél is hevesebben bombázták a németek Anglia diplomáciai kudarcát jelenti a német-olasz-japán szövetség Róma, szeptember 30. A Függetlenség római tudósítójának telefon jelentése.) Virginia Gayda „A tengely és Spanyolország“ című vezércikké­ben rámutat arra, hogy jóllehet a római spanyol-olasz megbeszélé­seknek rendívül nagy fontossága van, mégsem lehet azt várni, hogy Spanyolország rövidesen belépjen a háborúba. Garda Spanyolország és a de­mokráciák közötti áthidalhatatlan világnézeti különbséggel foglal­kozva rámutat arra, hogy a né­­met-olasz-spanyol szolidaritás tu­lajdonképpen már a spanyol sza­badságharc nehéz éveiben is ka­tonai szövetség volt. Vannak azonban még olyan nagy problé­mák, amelyek azonnali meg­oldásra várnak. Ezek közé tarto­zik Gibraltár kérdése is.­­Berlin­ben Ciano gróf, Ribbentrop, Keitel tábornagy és Serrano Suner kö­zött már nagyjelentőségű meg­beszélések folytak. A tervek vég­leges kidolgozása azonban Ró­mára marad. Róma tehát a Föld­közi tenger felszabadításával kap­csolatban döntő lépést fog jelen­teni. V. F. Ciano gróf visszaérkezett Rómába, a spanyol belügyminiszter Münchenbe­­ utazott Napokon belül végleges egyezmény jön létre a tengelyhatalmak és Spanyolország között? Róma, szeptember 30. Ciano gróf Mackensen német­­nagykövet társaságában hétfőn délelőtt 11 órakor visszaérkezett Róm­ába. Az olasz külügyminisz­tert a pályaudvaron a japán és spanyol nagy­követ, a magyar követ, a német nagykövetség sze­mélyzete és a minisztériu­mok vezető tisztviselői fo­gadták. A Németországban tartózkodó Suner spanyol belügyminiszter a berlini spanyol nagykövet tár­saságában vasárnap este rövid látogatásra Münchenbe érkezett. A spanyol belügyminiszter Né­metországból jövet Rómába is ellátogat. Rómában keddre várják Serrano Sunner érkezését. A spanyol miniszter Rómában folytatni fogja Berlinben meg­kezdett tárgyalásait a tengely­­hatalmak és Spanyolország kö­zötti együttműködés végleges megállapítására. Egyes meg nem erősített hí­rek szerint Rómában sor ke­rül a megegyezés aláírására is. A belgrádi „Politika" római jelentése szerint az olasz fővá­rosban arra számítanak, hogy a hét folyamán Földközi-tengeri egyezmény jön létre a tengely­hatalmak és Spanyolország kö­zött. Számítanak ezenkívül arra is, hogy Szovjet-Japán barátsági deklaráció fog elhangzani. Tíztagú kormánytanácsot alakít a japán miniszterelnök Tokió, szeptember 30. Konoje miniszterelnök — mint közük — tekintettel a japán po­litika döntő szakaszára, elhatá­rozta, hogy a véderő, a politika és a gazdasági élet képviselőiből álló tíztagú különleges kor­­mánytanácsot alakít. Konoje hercegnek ezzel a tervé­vel a hétfői minisztertanács fog­lalkozott. A miniszterelnök már több személyiséggel felvette az érintkezést. Hír szerint főként korábbi miniszterekre gondol, akiknek ismereteit és képessé­geit nemcsak a kormány javára, hanem egyidejűleg a császári politikát támogató ismert újjá­építési mozgalom javára is gyó­­gyümölgyöztethetnék. (MTI.) Hazahiták az Angliában élő Japánokat A Comet-iroda jelentése sze­rint 750 Angliában élő japán a japán nagykövetségtől felszólí­tást kapott, hogy tekintettel a mindink­ább erősbödő német légitámadásokra, térjenek visz­­sza Japánba. Az élelmiszerszük­ség és a szénhiány miatt csak a nagykövetség és a Mitsui kon­szernhez tartozó Yokohama­ Bank alkalmazottai, valamint a japán újságírók maradnak Lon­donban. A Fushimi Maru japán gőzöst az elszállítás lebonyolí­tása céljából Lisszabonból Lon­donba rendelték. (MTI-is) Többezerfőnyi tömeg ünnepelte a bolgármagyar testvériséget Erdély és Dobrudzsa vértelen visszaszerzése alkalmából vasár­nap délelőtt az Országzászlónál többezerfőnyi tömeg jelenlétében folyt le a magyar-bolgár testvéri­­ségi ünnepély. Az ünnepségen megjelent Tosev Dimiter bolgár követ vezetésével a követség tisz­tikara és a budapesti bolgár koló­nia. Magyar részről Számos egye­sület tagjai vonultak­ fel az ün­nepségre, amelyet Végh Mihály beszéde nyitott meg. Az ünnepi beszédet vitéz Galánthai-Grock Tivadar mondotta,­­ hangoztatva, hogy a megnagyobbodott nyolc­milliós Bulgária és a tizenkétmil­­liós Magyarország olyan erőt je­lent Európának ebben a részében, amely biztosítani tudja a béke fennállását. Nagy Mih­ály ny. had­bíró Dobrudzsáról beszélt, majd Dobrudzsa koszorúját helyezték el az Országzászló talapzatán. Tosev Dimiter bolgár követ mondott még rövid magyar nyelvű beszédet, amelynek során az egybegyűlt tö­meg lelkesen éltette III. Boris cárt és Horthy Miklós kormányzót. Este nyolc órakor a vármegye­ház dísztermében folytatódott a magyar-bolgár testvériségi ünnep­ség, amelyen megjelent Katalin királyi hercegasszony, Tosev Di­miter bolgár követ és számos elő­kelőség. Az ünnepi esten gazdag műsor keretében bolgár és magyar dalokat, valamint táncokat adtak elő. A nagysikerű ünnepség az er­délyi Induló és a Himnusz hangjai mellett ért véget. Olasz- német barátsági tüntetések­ Addis-Abebában Addis Abeba, szeptember 30. Az alkirály, a német és a ja­pán konzul jelenlétében olasz­német barátsági tüntetések vol­tak. Tramonti ezredes magasz­taló hangon emlékezett meg Hit­ler hadseregének teljesítményei­ről, a német konzul pedig az olasz-német fegyverbarátságról beszélt, s egy gépfegyvert aján­lott fel az olasz hadseregnek az addiszabebai németek nevében. (MTI.) Görögország lemond az angol szavatosságról ? Róma, szeptember 30. A Popolo di Roma belgrádi tudósítója kiemeli Jutarni List című jugoszláv lapnak azt az ér­tesítését, amely szerint Görög­ország elhatározta, hogy lemond az angol szavatosságról és meg­beszéléseket kezd Olaszországgal a Görögországban élő albán ki­sebbség helyzetének rendezésére. FICCER SZERKESZTI VITÉZ kolosváry-borcsa hidAl­­lőfizetést ér egy hóra 1 P­SO Üllér A Főméltóságú Asszony rádiószózata a társadalomhoz „Amely nép méltó az életre, az válságos időkben a legnagyobb áldozatokra képes" Vitéz nagybányai Horthy Mik­lósné, a Kormányzó úr öfőméltó­­sága hitvese, hétfőn este hét óra­kor rádiószózatot intézett a ma­gyar társadalomhoz az „Erdé­lyért” akció támogatása érdeké­ben. A Főméltóságú Asszony három­negyed hét órakor érkezett a Rá­dió Sándor­ utcai székházába, me­nyének, vitéz Horthy Istvánné, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnőnek kíséretében. A Rádió igazgatósága részéről Nelky Jenő ny. rendkívüli követ és meghatalmazott minisz­ter és Kandó László igazgatósági tag üdvözölte a Főméltóságú Asz­­szonyt, akinek fogadásánál jelen volt gróf Teleki Pálné, a minisz­terelnök felesége, vitéz Kozma Miklósné, a Rádió elnökigazgatójá­nak­­felesége, , Nelky­ Jenőné, to­vábbá Koncz Sándor, a Rádió he­lyettes igazgatója és Cs. Szabó László, az irodalmi osztály veze­tője. A Főméltóságú Asszony a Rádió vezetősége, valamint az üdvözlé­sére megjelent hölgyek kíséreté­ben a III. számú stúdióba ment, ahol mikrofonba mondotta rádió­szózatát. A Főméltóságú Asszony beszéde kezdetéig itt szívélyesen elbeszélgetett a megjelent előkelő­ségekkel. Pontban hét órakor jelentette Gecse Sándorné bemondónő a rádióba, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklósné, Magyarország kormányzójának hitvese intéz rádiószózatot a magyar társada­lomhoz. A Főméltóságú Asszony, aki már több ízben szólt rádión ke­resztül az ország társadalmához, nyugodt, meleg hangján, kitűnő előadással mondotta el szózatát. A Főméltóságú Asszony rádió­szózata a következőképpen hang­zott: ­­ „Bízom a nemzet áldozatkészségében — Jól tudom: súlyos feladatot vállaltam, mikor anyagi áldo­zatokat kérek, — áldozatokat Erdélyért! A feladat azért súlyos, mert hiszen a magyar társadalom egykori gazdagságát tönkretette Trianon, és mert­ minden egyes magyar család ma nagy közterheket kénytelen viselni. — De én mégis reménykedem és bízom a­ nemzet áldozatkészsé­gében. Mert amely nép életképes és méltó az életre, az válságos idők­ben rendkívüli eröldfejtésre és a legnagyobb áldozatokra képes. A magyar pedig életerős faj. — A Gondviselés izgalma megengedte nekünk, magyaroknak, hogy semleges tanúi lehetünk a nagy világégésnek. Eddig legalább megengedte. Férfiainkat nem fenyegetik a harctér veszedelmei és szenvedései, asszonyainknak nem kell éjszakánként a szirénák vész­­jelét figyelniük és gyermekeik életéért rettegniök. — De még azt is megadta nekünk az Ég kegyelme, hogy véráldozatok nélkül gyarapíthattuk hazánk csonka terüle­tét. Fogadjuk alázatos szívvel az isteni kegyet és mutassuk magunkat reá méltónak azzal, hogy önként áldozunk az ember­­szeretet és a haza oltárán. Áldozzunk Erdélyért! — Az erdélyi magyarság nagy része ma tragikus hely­zetben van. Természeti csapások és politikai események idézték fel ezt a helyzetet. A román mozgósítás régóta elvonta a férfiak java­részét a munkától; sok föld műveletlen maradt; a gazdák igavonó állatait elhajtotta a román katonaság; a gazdasági és háztartási felszerelés fosztogatás prédája lett. — Az erdélyi nép a­ggodalommal tekint a közeledő tél elé. Szűké­ben van az élelemnek, kifogyott a ruházatból. Vetőmag nélkül nem képes gazdálkodni; cipő nélkül a gyermekei nem járhatnak iskolába. Ha k­érdem: mire van hát szüksége Erdélynek? — azt kell felelnem.

Next