Függetlenség, 1940. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-03 / 250. szám

Vasárnap, 1940 november 3 Papén ankarai nagykövet Buk­aresten keresztül Berili­be utazott Róma, november 2. (A Függ­etlenség római szerkesztőjének tele­fon jelentése.) Von Papén ankarai német nag­y­­követ Bukaresten keresztül Ber­linbe utazott. A Balkán fővárosok politikai köreiben a nagykövet út­ját a görög-olasz konfliktussal hozzák összefüggésbe. A Giornale d‘Italia azt írja, hogy a nagykö­vet fontos megbeszéléseket folyta­tott Ankarában a török politika vezetőivel és ezekről a tanácskoz A magyar protestánsok bensőségesen ünnepelték meg a reformáció emléknapját Tasnádi Nagy András nagy beszéde a vigadói ünnepségen A reformáció emléknapját az­­ imádkozott, majd Tasnádi nagy idén is bensőségesen ülték meg ! András nyitotta meg az ünnepélyt. ----------• — Isten kegyelméből — mon­dotta többek között —,visszakap­tuk az ország keleti részeit, ismét magyar Bocskay István, Beth­len Gábor, Rákóczi György hazája is ma örvendező lélekkel látjuk kö­rünkben erdélyi testvéreinket. A magyar református Sión félmillió­nyi fiának rabsága végetért, 525 református, 5 evangélikus és 70 unitárius egyházközség kapcsoló­dott vissza a magyar közösségbe. A visszatértek nagy erkölcsi értékeket hoztak magukkal. Erő­sebb egyházi szellemet. Igazibb áldozatkészséget és a keresztény felekezetek áldott harmóniáját. — Most van három és félszá­zados évfordulója annak, hogy az első teljes magyar bibliafordítás létrejött. E biblia kalauza volt a magyarságnak Isten és Isten tör­vényei igaz ismerete felé, a leg­­romlatlanabb magyarságot, a lel­kiismereti szabadságot, a keresz­tény felekezeti békességet jelentő Erdély és az igét a magyarság szívébe oltó Károli-Biblia jegyében nagy lelkiörömmel üljük meg a mai reformáció ünnepét. Az ünnepi beszédet Tavaszy Sándor dr. kolozsvári református teológiai tanár, püspökhelyettes mondotta. — Vegye tudomásul a magyar közvélemény — hangoztatta be­szédében, hogy Erdélyben a ma­gyart magyarnak Isten igéje tar­,­^f^&n(f"1nmfxAhogy a szent szuverén Úristent a maga dicsőségében min­dig magasabbra kívántuk emelni nk fölé. A lelkes éljenzéssel fogadott­­ után Tasnádi Nagy András­ok átadta Vizsoly községnek az eredeti vizsolyi biblia egy példá­nyát. Lenke Imre Vizsoly­ lelki­­pásztor mondott köszönetet a bib­liáért, majd Kiss Ferenc elszavazta Reményik Sándor: Ahogy lehet címü vénét. Az ü­nnepélyi Kernét, Magyarország protestánsai. Budapesten a Kálvin-téri refor­mátus templomban Vásárhelyi Já­nos erdélyi református püspök, a Bécsi kapu-téri evangélikus temp­lomban Isépy Béla dr. evangélikus püspök, a Koháry­ utcai unitárius templomban Kiss Elek dr. kolozs­vári teológiai akadémiai tanár, a Fasori református templomban Szabó Imre esperes tartottak pré­dikációt. Délután 6 órakor zajlott le a Vigadó nagytermében az or­szágos protestáns napok legki­emelkedőbb és egyben utolsó nagy ünnepsége, a reformációs emlék­ünnepély. A termet zsúfolásig megtöltő közönség soraiban ott volt Albrecht királyi herceg fele­sége, a kormány képviseletében pedig Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, a képviselőház részéről Tasnádi Nagy András el­nök és Törs Tibor alelnök, a felső­­ház részéről Radvánszky Albert báró jelentek meg. Ott láttuk a magyar közélet számos kima­gasló egyéniségét. Zsoltáréneklé­s után Józan Mik­lós unitárius püspöki vikárius Ne törődjé Ha reng Gyakran jár­ván nyekkel, ha a ürül­ki rendszer megjavul, ha veszi be a­ sót és példáját. A a világszínte h szer mjl javítja a bélmükö' Már a f^lsö üveg Kruschen só fe­léljék 'bevétele után érezni fogja annak jó hatását és közérzete javulását. lövetk^é­­!csaton^ nem Ez az »Lapot rendsteresen adag” sfruschi sok smimó Demok­rácia a föld alatt ▲ távirati jelenténdő abról hoz­zák, hogy az angol főváros már készülődik a föld alatt eltöltendő télre. Lassan-lassan köd száll a csatorna fölé, aztán megérkeznek az észerki szelek, a hópihék be­­temetik talán a roncsokat is. Hi­deg lesz, mert a walesi bányákból nem lehet szenet hozni az össze­bombázott vasutakon. Kevesebb az élelem, mert nem érkezik meg a dán vaj, hollandi sajt, a magyar pulyka és a kaliforniai alma. A londoni szabók már nem csinálnak csak úgynevezett egységes ruhát. Csak egyforma szövetet készít a gyár , a föld alatt megvalósul a demokrácia,­­ ami soha nem volt Angliában. Nagy kérdés azután, hogy mi­lyen az a „demokrácia”, amely nem az élet természetes fejlődése, hanem a háború szorongattatásai és az egyesült német-olasz légi­­flotta ökölcsapásai következtében születik meg. Nagy kérdőjel, hogy mit ér egy olyan ország ellenálló­képessége, népi ereje, amely a föld felett nem tudott demokráciát csi­nálni. Mert az, amit az angolok demokráciának neveztek és am­iért gyönyörűségtől ájultan rajongott az egész nemzetközi zsidóság, soha nem volt más, mint a pluto­kraták, a kivételesek elnyomó uralma, kizsákmányolási szabad­­­sága. Nem német vagy olasz, ha­nem angol írótól származik az a szellemes megállapítás, hogy Ang­lia tudadonképpen egy óriási rész­vénytársaság, amelynek főrészé­­egesei valamennyien zsidók. Mi­óta Cromwell idején Anthony Fer­nandez Carraját, a vörös-szőke szefárd zsidó átvette az angol pénzügyek irányítását, az angol „demokrácia” történelmén vörös­fonalként húzódott végig a zsidó befolyás. Száz évvel később már a másik szefárd Sampson Gideon volt a brit sziget korlátlan diktá­tora, az angol mágnások bőkezű mecénása s 1753-ban az angol hazafiak, akik heves harcot indí­tottak a zsidók honosítása ellen, egy röpiratban már világosan megrajzolták a Jövendő képit Száz év múlva ilyen lesz Anglia! — hirdette az egykorú brosúre. A benne levő öreg rézmetszet azt ábrázolta, hogy Anna királynő szobrát ledöntötték és helyére Sampson Gideont állították, amint fején koronával hanyagul rátá­maszkodik a zsidó törvénytáb­lákra. Egy évszázad múlva a vé­resen gúnyos karikatúra nem tréfa volt többé, hanem kegyetlen való­ság. Rothschld, Montefiore Mózes, Montague Riccards d’Israeli a vik­toriánus korszak kezdetén kivívták a zsidók számára az egyenjogú­ságot s amint a gyenge jellemű Sir Robert Walpolén keresztül Sampson Gideon megkezdte­­az an­gol arisztokrácia korrumpálását, ugyanígy folytatták ezt a mun­kát a nagy úttörő szefárd-hazafi későbbi utódai is. Sampson Gideon fia már Earley of Spalding báró volt, a Duke of St. Albans, lord Landsdowne, lord Cavendish­, lord Pam­lel, lord Cranburne családok­ba lassan-lassan betolakodott a zsidóság. Zsidó rokonságba került a Northumberland­ herceg s cso­da-e, ha 1921-ben már a zsidó Rufus Isaac lesz India alkirálya Marquis of Reading néven! Az óriási részvénytársaság, Anglia, zsidó főrészvényesek ke­zébe került. Az átlag angolok még demokráciának képzelték ezt az idegen elnyomást. A lapok és po­litikusok még szabadságot, huma­nizmust farizeuskodtak kifelé, de az angol tudósok, a komoly ku­tatók, társadalompolitikusok már tudták régen, hogy a demokrácia álarca mögött a legfantasztiku­sabb gazdagság és a legszégyen­letesebb nyomor húzódik meg. Hogy valójában mi volt Anglia és mit csinált a büszke brit népből a sok évszázados zsidó befolyás, az csak most derült ki, mikor Bevin úr, a munkáspárt vezére, — meglehetős könnyelműen — vitába bocsátko­zott Robert Ley-jel, a Német Mun­kafront vezérével. Ley dr. aztán angol írók, szociológusok munkái­ból vett idézetekkel úgy megfelelt a 120 koca munkásvezetőnek, hogy a válasz hatása felért egy kisebb­­szerű légitámadással. Kámutatta, hogy az angol sluins-ökön, a nyo­mortanyákon sok-sokmillió mun­kás és bányász él, akik a siralmas odúkért 9 angol arisztokratának fizetnek lakbért, Bucereuch her­ceg, Devonshire herceg, Derby gróf, Bute báró, Portland herceg, Nucaster gróf, Londonderry her­ceg, Hampton herceg és Home gróf évi 25 milló márkának meg­felelő jövedelmet húznak a nyo­mortanyákon szedett lakbérekből. Ezek után nem csoda, ha a 46 mil­liós Anglia lakosságának egy­­hatoda nyomorúságos, emberhez méltatlan odúkban él. Nem meg­lepő, hogy a nyomortanyákon 17%-os a gyermekhalandóság, hogy John Mac Donigle és Saint John Orr megállapítása szerint tizenhárommlió angol hiányosan táplálkozik és hogy egyes bánya­városokban a gyermekek 83%-a szenved angolkórban. Aki ezek után csodálkozik, hogy Anglia eddig még bírta a német légi haderő ostromát, ne feledje, ennek a nyomorgó tömegnek nem újdonság a szenvedés. Szenvedett enélkül is eleget abban a demo­kráciában, ahol a nemzeti jöve­e­delem kétharmadát a népesség 10 százaléka birtokolja és csak egy­­harmad jut a többi 99 százalék­nak. De most, amikor elérkezett az ítélet órája, joggal merül fel a kérdés: olyan ország, amely ma­gára szabadította a zsidó kizsák­mányolást, olyan állam, amely nyomorban hagyta a legjobb népi erőit, olyan nép, amelynek úgy­nevezett történelmi osztályait megrontotta a zsidó beszivárgás, meddig tud megállni a szörnyű tűz­­viharban. Igen! Az a kérdés, hogy akik a föld felett nem tudtak, tudnak-e majd — bárhol a világon — de­mokráciát teremteni — lent a föld alatt. MARSCHALKO LAJOS zásokról személyesen óhajtott be­számolni Hitler vezérkancellárnak. Egyes hírek szerint Papén nagy­követ m­ár vissza is tért Ankarába. ­Bapetaim- Lajos evangélikus esperes záró­­szavaival ért véget. Este a Gerérc-szálló márvány­­termében közvacsora volt, amelyen Vásárhelyi János kolozsvári refor­mátus püspök mondott beszédet. A politikai egyenetlenségről és a pártoskodásról szólva, többek kö­zött ezeket mondotta: •­­ Itt most Erdély nevében szó­lok és Erdély nevében kérem. Magyarok, mindent­­ felejtsünk, mindent hagyjunk későbbre, most csak egy a fontos, hogy ami a mienk, azt megtartsuk és a kibon­takozó szebb magyar jövő alapfel­tételeit megteremtsük. Rá kell ütni arra a kézre, amely ma nem a felekezetek közötti béke, igaz­ság, becsület és hűség útján akarja megoldani a vallásos élet megújí­tásának nagy kérdéseit. Ne felejt­sük el azt az igaz mondást: Mit ér az egyház hatalma, ha hazátlan nyomorultak lesznek a hívek. A püspök mély hatást keltett beszéde után még Vaday Béla esperes mondott beszédet. Hüttl Tivadar előadása a berlini egyetemen Az egyetem rektora ebédet adott a magyar tanárok tiszteletére Berlin, november 2. Büttl Tivadar dr. debreceni egyetemi tanár, a debreceni egye­temi sebészeti klinika igazgatója, a berlini egyetemen az egyetem külföldi előadássorozatában elő­adást tartott az időjárásváltozás befolyásáról a betegségekre. Az előadáson­ magyar részről többi között megjelent a magyar követség tisztikarának élén Sztó­­jay Döme titkos tanácsos, berlini magyar követ. A magyar előadót az előadás elején Kreuz orvoskari dékán üdvözölte és az előadás be­fejezte után ugyancsak Kreuz tékán mondott meleg szavakkal köszönetet a kiváló előadónak, akit­­ termet zsúfolásig megtöltő kö­zönség meleg ünneplésben részesí­­tett. Hüttl tanár, valamint a három nappal azelőtt előadást tartott Jeuber budapesti egyetemi tanár tiszteletére Hoppe, a berlini egye­tem rektora az At-ZoM-szállóban ■jédet adott. Az ebéden hivata­los volt Sztójay Döme titkos ta­nácsos, berlini magyar követ is- a berlini Német-Magyar Társaság­­■eadélutánt rendezett a berlini egyetemen előadó magyar orvos­­tanárok tisztenezet — Felvétel a nagyváradi tanító­­nőképzőbe. A nagyváradi állami tanítónőképző Intézetbe a jelent­kezések határideje november 15. Jelentkezhetnek gimnáziumi és kereskedelmi iskolai növendékek is. A 280 növendék számára be­rendezett modern internátusba is novem­ber 15-ig lehet a növendé­keket előjegyeztetni. A tartásdíj évi 500 pengő. A­R­D. 1­0 Minden Orion rádiókeret||j énél kapható Rákóczi-13-16*8X. A török államelnök, Törökország nem hadviselő hatalomnak tekinti magát Ankara, november 2. Ismét Inönü állam­elnök pén­teken beszédet mondott a török nemzetgyűlésen, amelyben fog­lalkozott a jelenlegi nemzetközi helyzettel. Kijelentette a többi között, hogy Törökország nem hadviselő hatalomnak tekinti magát, ami­nek azonban nem szabad meg­akadályoznia a baráti kapcsola­tok fenntartását valamennyi országgal. Törökországnak a je­lenlegi háború­ tekintetében kö­vetett politikájában nem történt változik, a legutóbbi ülésszak megnyitásakor leszögezett poli­tikával szemben. A továbbiakban az állam­elnök Törökország kö­telességének mondotta, hogy a létért harcoló Angliát újból biz­tosítsa Törökország barátságáról és szövetségi hűségéről. Az egész török népnek eltökélt szándéka, hogy megvédje a hazát. Az olasz-görög visszállyal kap­csolatban Inönü azt mondotta, reméli, hogy a háború borzalmai a jövőben is távolmaradnak Tö­rökországtól. A török-szovjet­­orosz kapcsolatokról szólva kije­lentette, hogy a kölcsönös bizal­mas viszony ismét visszanyert a barátságos jellegét. (MTI.) Belgrád szerint hivatalosan is megszűnt a Balkán-szövetség Belgrád, november 2. Belgrádi politikai körökben nap figyelmet keltett, hogy Ifiena török állam­elnök a török nemzetgyűlésen mondott beszé­dében egyáltalában nem emléke­zett meg Jugoszláviáról és Bul­gáriáról. Ebben megerősítését látják annak a jugoszláv nézet­nek, hogy a balkáni szövetség most már hivatalosan is meg­szűnt és Jugoszláviát a balkáni szövetség­ből semmiféle kötele­­­zett­ek nem terhelik többé. C^-) Erdélyiek^Telvidékiek/ Ha Budalafestre Tlnnek tokád?ék me"' FABIAN Jl BUDA LEGNAO^OBB^ Rendkívül nagy választék^övel, salyos textilárukl;"'^ físzínia hriil MO. Sn és egyébb NŐI ruhák, kabátok, pongj^í^ Feri!­, női, gyermakfehérnaműek, pizsamák, teljes kelengyék. Kötöttáruk, harisnyák, kesztyűk, paplanok, takarók, árnyék. — Hó­­sár- és házicipők Minőségben legjobbal, árban legolcsóbbat adom Szabóil­dat­.

Next