Függetlenség, 1941. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

A Főméltóságú Asszony nyomorenyhítő akciójára a 19.sz.csekkszámlán adakozzunk ARAGFILLER HITLER: 1941 meghozza történelmeink legnagyobb győzelmét! „A háborút a demokrata uszítók teljes megsemmisüléséig folytatjuk“ Aradon az üldözött magyarság a német tancsapatokhoz fordult védelemért A tengelyhatalmak hadseregei valamennyi fronton súlyos csapást mértek ellenfeleikre Berlin, december 31. A Führer az évforduló alkalmá­ból felhívást bocsátott ki a nem­zeti szocialista párt tagjaihoz. A felhívásban rámutat arra, hogy a nemzeti szocializmus már annak idején elhatározta, hogy a nemzet jövőjét a békés munka eszközei­vel, valamint a többiek lelkiisme­retére való hivatkozással alakítja ki. Ok nélkül, csupán a német néppel szemben érzett mélysé­ges gyűlöletükből kezdték el szertelen uszításukat a biró­Hitler Adolf ezután behatóan foglalkozik a plutokratikus világ­­birodalmak és a kapitalista rend kialakulásával és azzal a szelle­miséggel, amely ezekben az álla­mokban uralkodóvá vált. Rámuta­tott arra, hogy a nyugati demokráciák tuda­tosan készültek a háborúra és minden német békementő kí­sérlet nemcsak fagyos vissza­utasításra talált, hanem a dü­­h­ás felháborodás valóságos vi­harát idézte fel. A plutokrata hadianyaggyárosok ájult dühvel támadták a birodal­mat és uszították saját népüket a németség ellen. Céljaik elkendőzé­sére sajtójuk segítségével példát­lan­­rágalomhadjáratot kellett megszervezni. Ha ugyanis a né­pek ráébrednének arra, hogy erre a háborúra egyáltalán semmi szükség nem volt, hogy sem Angliához, sem Fran­ciaországhoz a legkisebb követe­lést sem intézték, akkor az a ve­szély támadhatna, hogy a felvilágosodott népek demo­krata megrontóikat maguk vonnák felelősségre. Ezért kellett azt a becstelen ha­zugságot feltálalni, hogy Német­ország és Olaszország meg akarja hódítani a világot. — Még 1939 október 6-án fel­kértem Franciaországot és Angliát — mondja Hitler —, hogy Németországgal együtt tegye le a fegyvert és közös munkával józan újjáépítés felé törekedjünk. Ez hiába volt. Ezzel beléptünk a most lejárt évbe. Békés magatar­tásomat gyengeségnek mondották, halom ellenségei és felhívást intéztek nemcsak a német áruk, hanem minden német ember bojkottjára is. Németország egyre határozottabban szegült ellen a plutokratikus demokrácia zsaro­lásának. Jellemtelen emigránsok szövet­keztek a birodalmat elhagyó zsidó élősködőkkel, gyanúsították a német népet és vezetőit és így segédkezet nyújtot­tak annak a pszichózisnak létre­hozásában, amelynek előbb-utóbb háborúra kellett vezetnie, még akkor is, amikor Lengyel­­ország már össze volt törve. Hitler a továbbiakban ismerteti az 1940. év katonai eseményeit, Dánia és Norvégia megszállását, Hollandia, Belgium és Francia­­ország leverését és éles kritika hangján foglalko­zik a franciaországi angol haderő magatartásával, amely menekülésszerűen hagyta el a hadszínteret, miközben az angol propaganda változatlanul folytatta hazugsághadjáratait. Páratlan a német nép egysége . A nyugati hadjárat nemcsak a világ előtt, hanem a német nép ve­zetői és a német nép előtt is bebizonyította a német véderő kiválóságát. A német katona ma fokozott mér­tékben ismét az, aki állandóan volt. A szárazföldi hadsereg, a ten­gerészet, a légi haderő és a ro­hamosztagos kötelékek versenge­nek egymással a teljesítmények és az áldozatkész harcbavetés terén. A vezetés megfelelt a legmagasabb igényeknek. A német férfi bátorsága min­den dicséreten felül állt. Ebből a hatalmas sikerből kivette a maga nagy részét a haza is. A párt és az állam valamennyi szer­vezete a legjobban bevált. Had­vezetésünk szolgálatában igen sok segítő férfi és segítő nő állt. — 1939—40. évi téli segélyakció bizonyítéka a szociális népközös­­ségnek, amilyenhez hasonló nincs az egész földkerekségen. Az 1940— 41. évi téli segélyakció — ezt már ma ki lehet jelenteni — még csak megerősíti majd ezt a benyomást. A hazai munkaarcvonal is hatal­mas teljesítményeket végzett. Itt hadfelszerelési munkásaink és föld­­mívelő népességünk milliós had­seregei vezetnek és mindenekfelett a háborúban tevékeny német asz­­szony milliós hadserege. Hitler ezután megemlékezik ar­ról, hogy a nyugati hadjárat be­fejezése után Anglia felé azt a kívánságát fejezte ki, hogy a tulajdonkép­pen oktalan háborút irjítoik be és kíméljék meg Európát és lakosságát az ilyen harc to­vábbi fájdalmaitól. A válasz düh­ és felháborodás volt az összes demokráciák nagytőkései és háborús nyerészkedőinek részé­ről. A háború folytatódik mindaddig, amíg a felelős tényezők meg nem semmisülnek . Ezért a háború folytatódik mindaddig, amíg ezek a felelős té­nyezők meg nem semmisülnek. A német véderő bebizonyította, hogy jó, de hogy a következő hónapokban még jobb legyen, azt elhatároztuk. Ezt az elhatározásunkat fana­tikus lelkiismeretességgel és fá­radhatatlan szorgalommal meg fogjuk valósítani. Az 1941-es esztendő a német had­sereget, a német tengerészetet és légihaderőt hatalmasan megerő­södve és még jobb felszerelésben fogja látni felvonulni. Csapásai alatt a háborús go­nosztevők utolsó üres szólamai is összeomlanak és ezzel végre meglesznek az előfeltételei a népek igazi, kölcsönös megér­tésének. __ Nemzetiszocialista férfiak és nemzetiszocialista nők! Ti ismeri­tek belső küzdelmünk történetét. Itt is először is el kellett távolítani bizonyos rétegeket, mielőtt létrejöhetett országunkban az emberek igazi együttműködése. Kifelé, sajnos, ugyanez a hely­zet. A demokratikus háborús érdekelte­ket, akik több évtizede nyugtalan­ságot szítanak a világon és a né­peket mindig újabb és újabb válsá­gokba döntik, meg kell semmisí­teni. Kérlelhetetlen elhatározásunk, hogy ennek eleget teszünk és akk­or Európa ismét megtalálja belső­ békéjét.­­ Bármi történjék is, Német­ország merész elhatározással meg­­tesz minden lépést, amely szüksé­ges e cél elérésére. Minden hatalom, amely ezekből a demokráciákból táplálkozik, bele fog abba halni. Ha Churchill úr és az ő nemzet­­közi demokratikus eszmetársai ma kijelentik, hogy’ ők­ a maguk vilá­gát védelmezik és az ő világuk a mienk mellett nem állhat fenn, akkor ez csak az ő szerencsétlen­ségük. — Németország éppen úgy, mint Olaszország legyűrte egyes plutokrata ka­pitalisták előjogainak a kor­szakát és ennek helyébe a nép korszakát állította. Ha Churchill úr és kapitalista hí­vei most kijelentik, hogy ilyen vi­lágban nem élhetnek, akkor ezzel a Ez év június eleje óta olda­lunkon áll a fasiszta Olaszország. Olaszország harca a mi har­cunk is, reményei a mi remé­nyeink. Gyerekes a háborút kirobbantók­nak az a hite, hogy egyes akciók­ban bármit is változtathatnának a küzdelem kimenetelén. Churchill úr már igen sok ilyen úgynevezett győzelmet ért el, amelyről később mindig kiderült, hogy csak bal­siker. Churchill úr volt az a férfi, aki hirtelen kitalálta a korlátlan légi háborút, mint a brit győze­lem nagy titkát. Három és fél hónapon keresz­tül válogatás nélkül bombákat dobatott le német városokra éj­szakai támadások alkalmával ez a gonosztevő; kis parasztfalvacskákat gyújtóla­­pokkal lobbantott lángra és — mint a birodalmi főváros lakosai tudják — különösen a kórházakat tűzte ki célpontokul. Én három és fél hónapig néz­tem ezt az emberi kegyetlen­séget, amely katonai­­ szem­pontból csak garázdálkodás volt. Mindenesetre mindig intettem őket, hogy egy szép napon sor kerülhet a megtorlásra. A demokratikus nem a német világot semmisítik meg, hanem előbb-utóbb a magukét döntik romba, hogy ott is megadják saját népeiknek a­ szabadságot. A plutokrata előjogok és a nem­zetiszocialista népjogok közötti küzdelemben az utóbbiaké lesz a siker. Ebben a hitben kezdjük el az 1941-es évet, gyújtogatók erre az intésre csak jól ismert nevetésükkel válaszol­tak. Részletesen megtárgyalták, hogy bombáik milyen hatással voltak a német lakosságra és a német gazdasági életre. E támadásoknak egyetlen ha­tása az volt, hogy a német népben egyre fokozódott az elkeseredés és az a remény, hogy egyszer elérkezik a meg­torlás és akkor vége lesz en­nek az egyoldalú hadvezetés­nek. Anglia május hónapjában Freiburg elleni támadásával kezdte a bom­bázást. Hónapokon keresztül har­sogtak a brit háborús uszítók kö­reiben arról, hogy Németország képtelen hasonlót tenni. Szeptember közepe óta most már előttünk is világos lett, hogy csak az emberiesség tar­tott vissza bennünket ilyen so­káig és ezért nem válaszoltunk a Churchill-féle gonosztettekre.­­ De most már ezt a háborút is a végső következményekig visel­jük, vagyis addig, amíg az azért felelős gonosztevőket ki nem kü­szöböljük. És az nem szóvirág, ha­nem véresen komoly dolog, ha azt állítjuk, hogy minden bombára üíz, vagy ha kell, száz bombával vá­gunk vissza. BERLIN, december 31. A véderő főparancsnoksága közli: A december 30-ára virradó éjjel — mint már jelentettük — erősebb harci rajok megtámadták Londont. Nagymennyiségű, minden űrméretű bombát dobtak főképpen a város középpontjában lévő hadicélokra. Sok és rendkívül heves tűz­ keletkezett, amely ellátszott egészen a Csatorna partjáig. December 30-án a nap folyamán a légi­erő csupán néhány repülő­teret és ipari célpontot bombázott Norfolkban és C­ambridgeshireben. Ennek során alacsonyan végrehajtott támadással elpusztítottunk több repülőgépet a mindenhalli repülőtéren. A december 31-ére virradó éjjel nem folytak harci cselekmények. A Führer újévi szózata Miért volt szükség a becstelen demokrata hazugságok áradatára? Olaszország harca a mi harcunk is, reményei a mi reményeink is Ebben a háborúban nem a szerencse győz, hanem a jog Propagandisztikus okokból átme­netileg most — mint már annyi­szor — ismét beszélhetnek a „ha­diszerencse megfordulásáról". — Egyet azonban megjegyezhetnek: ebben a háborúban nem a Sze­rencse győz, hanem végre egy­­sz­er a jog. És a jog azoknak a népeknek az oldalán áll, ame­lyek fenyegetett léttükért har­colnak. És e létért vívott harc ezeket a né­peket a világtörténelem leghatal­masabb teljesítményeire sarkalja. Ha a demokráciákban a terme­lésre hajtó erő a nyereség, amelyet az egyes ipari vezetők, a bankfér­fiak és megvesztegetett politikusok zsebrevághatnak, akkor a nemzetiszocialista Németor­szágban és a fasiszta Olaszor­szágban ez a hajtóerő a millió­nyi és milliónyi dolgozónak az a felismerése, hogy ebben a háborúban ellenük harcolnak és hogy a demokráciák, ha valaha győztesek lennének, egész kapitalista kegyetlensé­gükkel dühüngenének, amelyre csak azok képesek, akiknek egyetlen istene az arany, akik semmi más emberi gerjedelmet nem ismernek, mint a nyere­ség utáni vágyat és akik készek arra, hogy minden más nemes gondolatot minden to­vábbi nélkül kiszolgáltassanak en­nek az ösztönnek. Az Úristen a jövőben sem fog bennünket elhagyni­ ­ A nemzetiszocialista Német­ország, a fasiszta Olaszország és a velünk szövetséges Japán tudja, hogy ebben a háborúban nem egy államformáért folyik a harc. Nem a jövő valamilyen nemzetközi ál­lamszerkezetéért, hanem kizárólag azért, hogy ez a föld ne csak egye-

Next