Függetlenség, 1941. május (9. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-01 / 98. szám

A Budapesti Nemzetközi Vásár nagyobb, szebb és gazdagabb, mint valaha volt A Budapesti Nemzetközi Vásár rendezősége szerdán délben mu­tatta be a május 2-án megnyíló vásárt a fővárosi sajtó képviselői­nek. A sajtóbemutatón megjelent Szendy Károly polgármester, mint a BNV elnöke, továbbá ott voltak Chorisz Ferenc titkos tanácsos, a vásár társelnöke, Dobrovits Károly dr. miniszteri osztálytanácsos és Hídvégi Ervin dr. miniszteri tit­kár, a kereskedelem- és közleke­désügyi minisztérium képviseleté­ben, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát vitéz Gyulay Tibor dr. miniszteri biztos, a kr.r.­.ara főtitkára képviselte, a főváros ré­széről megjelentek: Morvay Endre dr. alpolgármester, Felkay Ferenc dr. tanácsnok, a főváros ipari és kereskedelmi ügyosztályának veze­tője. A sajtó képviselőit elsőnek Szendy Károly polgármester kö­­­­szöntötte, rámutatva arra, hogy az idei Budapesti Nemzetközi Vá­sár jelentősége nagyobb, mint a régebbi magyar árumintavásároké volt. A régebbi árumintavásárok úgyszólván kizárólag a gazdasági élethez szóltak. Ez az áruminta­­vásár demonstráció arról, hogy a kettős fronton folyó magyar élet ma a gazdasági élet vonalán is töretlenül áll a maga őrhelyén. Ennek az imponáló és nagyvonalú erőnek a megmutatása pedig nem­csak a belső önbizalom fokozása, hanem nemzetközi szempontból is rendkívüli jelentőséggel bír. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Hallóssy István kor­­­mányfőtanácsos, a Budapesti Nem­zetközi Vásár vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a vásáron elénk táruló kép nemcsak meg­nyugtató, de felemelő, különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy a kül­politikai bonyodalmak, a katonai behívások, a rossz időjárás, a kü­lönböző vállalkozók (ácsok, vil­lanyszerelők, stb.) részben túlhal­­mozottsága, részben katonai szol­gálata, részben pedig a kiállító vállalkozók anyagbeszerzési és munkás nehézségei folytán mi­lyen akadályok mellett zajlott le az idei Nemzetközi Vo­tár felépí­tése. Éis ha ehhez hozzászámítjuk még a légvédelmi készültséget, az elsötétítési rendelkezések­­ miatti megrövidített munkaidőt, a közle­kedési nehézségeket, akkor csak fokozódik bennünk az elismerés a Budapesti Nemzetközi Vr­sor, il­letve az abban résztvevő 1.500 kiál­lító iránt, akik minden nehézsé­get legyűrnie, a magyar gazdasági élet rugalmasságának és töretlen­­ségének olyan pompás tanúbizony­ságát adták az idén, mint talán még sohasem. Végül részletesen ismertette az idei Vásár kima­gasló csoportjait és látnivalóit. A »sajtó képviselői nagy figye­lemmel hallgatták Hallósy István vezérigazgató érdekes fejtegeté­seit, majd Szendy Károly polgár­­mesterrel az élen végigjárták a vásár területét és elragadtatással állapították meg, hogy az idei BNV csakugyan nagyobb, szebb és gazdagabb, mint amilyenek az elmúlt esztendők vásárai voltak. Új irodát nyitott a Függetlenség által leleplezett zuglakásközvetítő helyett: elítélték a zsidótörvény kijátszása miatt Néhány hónappal ezelőtt a Füg­getlenség leleplezése nyomán a ha­tóságok megszüntették a Mozsár­­utca 4. szám alatt levő Központi La­kásköz­vetítő Vállalatot és a vál­lalat vezetőit internálták. Ugyanebben a helyiségben új la­­­­kásközvetítő irodát nyitott Nieder­­mayer Teréz és Rapid Lakásközve­­títő címmel folytatta működését. Az értelmiségi kormány­biztosság feljelentésére eljárás indult ellene a zsidótörvénybe ütköző kihágás miatt és a VI. kerületi rendőrkapi­tányság büntetőbírája tizenötnapi elzárásra és újabb húsznapi elzá­rásra átváltoztatható ezer pengő pénzbüntetésre ítélte. Niedermayer Teréz, amikor az ítéletet kihirdették előtte, elájult. A rendőrorvos térítette eszmé­letre. Horvát csapatok szállták meg a Drina határát Összetűzések szerbek és hárvátok között ZÁGRÁB, április 30. Horvát csapatok megszálltat­ a Drina határát (Szerbia felé). A horvátok­ több csetniket tartóztat­tak le — főleg Szlavóniában —, közöttük egy csoportot is, amely annak idején bombázta a gyakovói székesegyházat. A horvát csapatok Drináig történt előretörése során a tisztogatási műveletek közben több­­helyütt összetűzésre került a sor horvátok és szerbek között. A rendőri hatalom megkezdte működését az egész országban Horvátországban kedden újból a megszokott rendőri hatalom lépett életbe, azaz csak a hivatalos rend­őrhatóságoknak áll jogukban a rendet és a nyugalmat fenntartani. Ennek értelmében az usztasák eddigi tevékenysége megszűnt. A letartóztatottakat 48 órán belül ki kell hallgatni. Az elmúlt pén­teken Macsek több hívét letartóz­tatták, vasárnap, illetve hétfőn azonban újból szabadon bocsátot­ták. Letartóztatták Mihaldzsics volt szerb belügyminisztert Kratelnir tábornok a napokban látogatást tett Szarajevóban. Ez a látogatása azt a célt szolgálta, hogy a boszniai viszonyokat az új helyzethez alkalmazzák. Kvaternik tábornok Szarajevóban meglepe­téssel értesült arról, hogy Mi­­haldzsics, aki először Zágráb első rendőrigazgatója, majd Horvát­ország helyettes bánja, legutóbb pedig Jugoszlávia belügyminisz­tere volt, mint drinai bán műkö­dik. Mihaldzsics olyan egyén, aki a horvátokat és a németeket egy­aránt gyűlölte és mint angolbarát részt vett a háborús uszításban. Kratelnir tábornok intézkedésére Mihaldzsicsot elmozdították állá­sából és letartóztatták. Montenegró olasz biztosa elfoglalta hivatalát Róma, április 30. Mazzolini, a Montenegróba újon­nan kinevezett olasz polgári biztos kedden elfoglalta hivatalát. Két pompás könyv: Csapodi Csaba: A legnagyobb magyar Varga László: Szociális reform és hivatásrendiség A mai időkben mind a két könyvet minden magyarnak olvasnia kell Megjelent a Nemzeti Könyvtár sorozatában. 138 OLDAL, ÁRA 40 FILLÉR. Mindenütt kapható KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA, CSAK VÁLASZBÉLYEG­­GEL ÉS MEGCÍMZETT BORÍTÉK­KAL ELLÁTOTT LEVELEKRE VÁLASZOLUNK. filmesé m­ái MÁJUS 1. 1918 május 1-én aratta tizenhar­madik légigyőzelmét Fejes István volt 51. vadászrepülő századbeli őrmester, aki az osztrák-magyar hadsereg egyik legvitézebb tábori pilótája volt. Két hónapon belül 60 harcirepülést végzett, 12 légi­harcot vívott és 5 légi győzelmmet aratott. Kétszer sebesült. Korábbi harcokban vitéz és bátor maga­tartásával már kiérdemelte az arany vitézségi érmet, kétszer a nagyezüst, valamint a kisezüst és bronz vitézségi érmet. Ekkor kapta meg a második arany vi­tézség érmet. Irmas május Wl­tt* Május elseje van Ismét s ha Manó és Éliás bácsiék a Conti­­utca pókhálós ablakán át kitekin­tenek a nagyvilágba, hiába kere­sik immár a régi elvtársakat, akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt még az európai munkásság urai vol­tak. Nevüket, emléküket már csak a pesti fajtestvéri szívek s bizonyos bűnügyi akták őrzik. Hova lett Seltz elvtárs, akiről olyan lelkes dithirambusokat költöttek a pesti marxizmus tollforgatói ? Hova tűnt Dérer és Sokoup, a cseh im­perialista demokrácia két hőkebtis jelese, akihez hódoló kézcsókra jártak a pesti szabadsághősök, mikor még nem vérzett a szívük a magyar szabadságért? Hol csü­csül a jó öreg Van der Velde atya és a többiek, akik tavaly ilyen­kor oly buzgón csomagolták össze a hollandiai és belgiumi munkás­­vagyonokat? S várjon hol tölti a második internacionálé zártkörű családi ünnepét Blum Leó, akit szerető atyjuknak ismertek a pesti világmegváltók. Legfőként hol vannak azok a tömegek, ame­lyek egykor vakon és jelszavak mámorától bódultan meneteltek a vörös lobogók után? Szétoszlot­tak, mint a köd és a pára. A munkás felébredt egy évszázados rossz álomból és ahol csak­ felsza­badították a szakszervezeti gali­­ciánerek­ diktatúrája alól, vissza­tért a nemzet közösségébe, vissza a nemzeti eszményekhez, hogy ha kell, kezében fegyverrel harcolja ki az új világot, amely nem a gyűlölködő osztályharc, hanem a magasabb nemzeti egység szociá­lis rendje lesz. Végsőnek itt maradtak a mi szociáldemokratáink, akik még ma is vörös májust akarnak ünnepel­ni. Itt vannak Népszavástól, Bu­­chingerestől, Mónusostól, de iga­zán nem érdekes többé, hogy­ mi­vel foglalkoznak. Nem fontos, hogy az utolsó marxista gitt­egyletben a foghíjjas oroszlánok rágcsálják-e még a régi jelszavak megavasodott gittjét. A magyar munkás úgy tekint rájuk, mint ahogy az amerikai turista meg­csodálja az indián rezervációkat s elképed, hogy ezek a szerencsétle­nek még mindig vörösbőrűek, holott az ilyen viselet­­ kiment a divatból. Estel két órakor lesz a záróra a Nemzetközi Vásár tartama alatt A belügyminiszter megengedte, hogy a Budapesti Nemzetközi Vá­sár tartama alatt, május 20 12-éig a főváros területén lévő kávé­házak, éttermek és vendéglők éjfél után két óráig tarthassák nyitva üzleteiket. A mulatók zár­óráját a vásár időtartamára éjfél után három órában állapította meg a belügyminiszter. Május 1-ére való tekintettel ugyancsak megengedte a belügyminiszter, hogy a Városligetben és Népliget­ben lévő mutatványosok, az Angolpark, valamint ezek terüle­tén lévő vendéglők és kávéházak éjfél után két óráig tarthassák nyitva üzleteiket. — Gyomorrontások ezek következtében e zavaroknál, felfúvódó, gésnél, hányingernél, nél vagy székszer egy pohár termés. József­ keserűvíz van, alaposan és a fölötte kelle­mesen tisztítja ki az egész táp­csatornát. Kérdezze meg orvo­sát! és az iló bél­­, émely­­smenés­­.1 már .Ferenc gyár- Csütörtök, 1941 május 1 A MEGBŰNHŐDÖTT BELGRÁDBAN A Függetlenség riportsorozata a pusztulás után éledő szerb fővárosból írja: KAPY REZSŐ II. Belgrád, április hó. A pályaudvaron túl következik, illetve csak következett Belgrád miniszteriális negyede. A belváros felé vezető széles utcát csupa ha­talmas, szép palota szegélyezte: egymás mellett a különböző mi­nisztériumok. Ma valamennyi rom­halmaz. Aránylag még legjobb ál­lapotban van a közlekedési és vas­úti minisztérium, amelynek köz­vetlen közelében, a gyalogjárón robbant egy bomba. A többi mind legalább egy telitalálatot kapott. Az igazságügyminisztérium ki­égett az utolsó ablakfáig. A fol­­­tös ablaknyílásokon benézve, szén­­néégett polcokon fekete pernyévé válva sorakoznak a minisztérium irattárának egykori aktacsomói. A légnyomás szinte teljesen széttolta a földmivelésügyi minisz­­térium­ palotáját. Elpusztult az építésügyi minisztérium és a pénz­ügyminisztérium főépülete is. Az utóbbiból épen maradt egy kis lépcső, amely abba a terembe ve­zetett, ahol a minisztertanácsokat szokták tartani. A szerb minisz­tertanácsok díszes terméből egy szék sem maradt meg ezen a pár lépcsőfokon ég egy, a hőségtől el­görbült vaskorlátdarabon kívül. A romokban heverő miniszté­riumi paloták között egyetlen négyemeletes épület áll sértetle­nül. Ennek még az ablakai sem törtek be,­­ mert még nem is voltak ablakai. Ez a pénzügy­minisztérium részére épülő új pa­lota. A nagy pusztulásban talán még karcolásnyi baj sem érte. De az úttest másik oldalán tö­kéletesen megsemmisült a négy utcára nyíló hatalmas épülettömb, amelyet a hadügyminisztérium, a tengerészeti minisztérium, a ve­zérkar és a Vojna Akadémia (a szerb katonai akadémia) palo­tái alkottak. Mögöttük romok az Ofi­irski Dom, a szerb tisztikar otthona és a tiszti bevásárlási központ raktárai és irodái. A német bombázás bámulatos rendszere Kő kövön nem maradt tehát a szerb legfelsőbb igazgatás büszke palotáiból. Kétségtelen, hogy a bombázások nem rendszertelenül, hanem pontosan kidolgozott ter­vek szerint történtek és a terveket pontos műszerekkel, halálosan biztos kezű repülők hajtották végre. Ezeket az épületeket el kellett pusztítani, hogy megbénul­jon az ellenséges ország központi irányítása. És az épületek el ia pusztultak. A bombázók olyan pontosan dolgoztak, hogy csupán egyetlen bomba volt, amely nem a célba, hanem pár méterrel melléje, az úttestre zuhant. Ugyanezt a biztos kezet látjuk a város távolabbi részeiben is. A magyar követség épülete körül majdnem minden ház elpusztult. De a követség épülete sértetlenül áll a romok között. A bombázások ideje alatt itt volt a követség egész személyzete Barcádi-Bes­­senyey követtel az élén. Az egész utcasoron még az olasz kultúr­­intézet épülete és egy olasz kór­ház maradt érintetlen. Semmi baja sem történt a MAVAG belgrádi lerakatának sem. Sőt a német gondosság már a bevonulás első napján gépelt figyelmeztetést ragasztott ki a MAVAG minden ajtajára: „Ma­gyar tulajdon, nem szabad lefog­lalni, vagy elvinni”. Harminc vá­gón magyar acéláru maradt meg ezekben a raktárakban. Királyi korona a romhalmazban A királyi palota felett is ponto­san ítélkezett a német kéz. A ki­rály lakószárnyát a kellős közepén találta telibe egy német bomba, úgy hogy a nehéz brokát ron­gyokkal, csipkefüggöny cafatok­kal, ízekre zúzott, csillogó kristály­­tükrökkel és aranyozott bútordara­bokkal tarkított romhalmaz tete­jén porban, piszokban hever a bedőlt kupola királyi aranykoro­nája. Gondos nyugalommal sem lehetett volna drámaibban meg­rendezni az összeomlott királyság szimbólumát. De az épület másik szárnya, amelyben a híres szerb történelmi múzeum, a Knéza pavle múzeum van, tökéletesen ép. A bejáratán ott a német szervezés bámulatra méltóan gyors rendelkezése is: „Kunstgeschützt, Prinz Paul Mu­seum, geschlossen”. Bent a parkban ott vesztegel Péter király gyönyörű Pochard autója és egy különös kis kék autó. Ezen a bizonyára külön ki­rályi megrendelésre épült, motor­kerékpár-motorral felszerelt kis kocsin tanult vezetni még nemrég a gyerek Péter. A két autó között egy bomba hasított tölcsért a sétány kavi­csába és a bomba légsodra feldön­tötte a kerti zene-terrasz kotta­­tartóit. Ez a zene­terrasz volt ked­venc tartózkodási helye az udvar előkelőségeinek. E mellett van ugyanis a nagy szökőkút-medence, annak a régi épületnek a helyén, amelyben annak idején legyilkolták és az ablakból kidobták Obrenovics Sándort és Draga Masinát. Ezzel a „történelmi” gyilkossággal ke­rültek Szerbia élére ismét a Kara­­gyorgyevicsek, akik idáig vezet­ték az országot. „Az Obrenovicsok bosszúja“ Obrenovics vagy Karagyorgye­­vics ? Hogy mennyire ilyen szűk fo­galmak között vergődött közel fél évszázada a szerb nép, döbbenetes bizonyíték rá az a nem is öreg szerb, aki az elpusztult Konak előtt megfogta a karomat és szinte kísérteties hangon súgta a fü­lembe: — Tiszt úr, ez az Obrenovicsok bosszúja... Ezt látja — és látják vele együtt igen sokan — még ma is Itt az egész­­Európát átalakító új szel­lemből ... A célbombázásokon kívül termé­­szetesen hullottak bombák a lakó­negyedekre is. Különösen nagy a találatok száma a belváros leg­elegánsabb üzleti negyedében, a Teréziá­n. Itt van az egyik nagy vendéglő és szórakozóhely, a Bife Casino. Kívül az utcáról a ház a gyengébben sérültek közé tartozó­nak látszik. Pedig egy bomba a háztetőre zuhanva, végigszakította a mind a négy emeletét és közel hétszáz ember maradt a romok alatt. Leégett az újonnan átalakított Hotel Moskva tetőzete is. Alig sérült viszont a Ruskij Car. A terraszán most német tisztek ül­nek, de már a lakosság is meg­kezdte itt a régi korzót és a nyüzsgő életet. A szemközti össze­dőlt ház alól még nem ásták ki a holttesteket, a levegő orrfacsaró, de a nehéz bűzbe itt már parfem­­illát keveredik, ezüstrókás höl­­gyek csacsognak és a pincérek hordják a sört és a slivovicát. A legdrágább kincs — a víz Majdnem mindent kapni már a kávéházban, csak a vizet nem. A víz ma a legdrágább kincs Bel­grádiján. A bombázás első órái után megszűnt a vízszolgáltatás a városban. Az utcákon most min­den második ember vödörben, kan­­csóban, üvegben vizet cipel. Ahol egy-egy kút van iható ,vízzel, ott reggeltől-estig­­sorban állanak, hogy néhány liter vizet vihessenek haza. A Száva közel van, de a vizet csak mosogatásra lehet használni, vagy fel kell forralni. De így felforralva sem igen merik enni. A Szávában ugyanis közel ötszáz halott fekszik. Az egyetlen szerb hídrobbantás — ami ennek az egész hadjárat­nak jellemző tünete — juttatta az ötszáz halottat a Szávába. Oktalan sietségből, nemtörődömségből, vagy egyszerűen gonoszságból-e — ma már igen lehet megállapítani —, de amikor a szerbek felrobbantották a szávai Belgrád—Zimony hidat, a hídon éppen katonák meneteltek keresztül, polgári forgalom volt, több autó és két villamos haladt, a híd alatt pedig egy gőzös futott át háromszáz utassal. A hidat rob­bantó ekrazit valamennyi őket a Száva fenekére temette. Most a német parancsnokságok mindent elkövetnek, hogy a fertő­zött víz tífuszt­­ terjesszen. (Folyt. köv.)

Next