Függetlenség, 1941. szeptember (9. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

-2 Valamennyi európai nép békéjét szavatolja a Hitler-Mussolial találkozó BERLIN, szeptember 1. A Duce és a Führer találkozója tovább foglalkoztatja a lapokat. Kifejtik, miért folytatódik a háború Európa gondolatának jegyében. Hangsúlyozzák, hogy fasizmus és a nemzetiszocializmus harca nem csupán Németország és Olaszország javának biztosítására szolgál, hanem valamennyi európai népek tartós békéjét szavatolja. Ez csakis a tengely győzelméből fakadhat. A tengely háborús céljainak kifejtése nagy visszhangot keltett az egész világon Róma, szeptember 1. A Stampa a háború kitörésének második évfordulójával foglalkozik. Azt írja, hogy a háború harmadik éve azzal a győzelmet ígérő üzenettel kezdődött, amelyet a Duce és a Führer legutóbbi találkozásakor kiadtak. A tengely háborús céljainak kifejtése a legnagyobb visszhangot keltette az egész világon, — állapítja meg a lap. E célok világosságuknál és emberséges mivoltuknál fogva szemben a pluto-bolsevisták zsidóktól sugalmazott, céljaival, méltán képviselik a tengelyhatalmak új rendet építeni akaró szándékait. A másik lényeges különbség köztük és Churchillék pontjai között az, hogy Roosevelt és Churchill egy általuk soha el nem érhető hegemónia után nyújtották ki csápjaikat, míg Hitler és Mussolini egy törhetetlen valóság alapján beszélhettek az új Európáról. Ez a valóság pedig az, hogy immár egész Európát a tengelyhatalmak és szövetségeseik fegyverei ellenőrzik. Olasz jelentés az afrikai harcokról Az olasz főhadiszállás augusztus 31 -én kibocsátott közleményében jelentette, hogy Észak-Afrikában a szárazföldi arcvonalakon tüzérségi párharcok voltak. A tobruki kikötőben német repülőgépek angol hajókat bombáztak. Kelet-Afrikában a gondori hadszíntér egyesz szakaszain az olasz csapatok sikeres helyi jelentőségű műveleteket hajtottak végre. A Földközi-tengeren olasz vadászrepülők egy ellenséges bombavető köteléket támadtak meg és abból két Wellington-repülőgépet lőttek le. Az ellenség szombat délután gránátokat dobott le az adrigenturki Licata lakónegyedeire. Négy polgári lakos meghalt, kilenc megsebesült. Gondar környékén meghiúsultak az angol támadási kísérletek ROMA, szeptember 1. Az olasz főhadiszállás 454. közleménye: A tobruki arcvonalon az ellenség meg akarta közelíteni hadállásainkat, de osztagaink nyomban meghiúsították kísérletét s veszteséget okoztak neki. Olasz repülők bombázták Tobruk katonai táborait, valamint kikötői és védelmi berendezéseit; a bombák nyomán sok helyen tűz támadt. Német vadászrepülők lelőttek egy Blenheim-gépet. Ellenséges repülök bombát dobtak Rhodosz szigetének néhány helységére. Néhányan megsebesültek, csekély anyagi kár esett. Gondár környékén több szakaszon osztagaink folytatták tevékenységüket, kudarcba fullasztották az ellenség vállalkozásait, megleptek és szétugrasztottak több ellenséges csapatot s állatokat és hadianyagot zsákmányoltak. Vörös visszavonulás A német hadak előnyomulása a Gomelnél (nagyban Szmolenszk és Kiev között) megvívott győzelmes csata színteréről délkeleti Irányban, tehát nagyban Charkov, Ukrajna legnagyobb városa felé a Dnyepr közép és alsó folyása mentén álló vörös erők, a vörös arcvonal déli szárnyának hátába vezet. Ez a hatásos hadműveleti irány azt a következtetést engedné meg, hogy a Budjenny vörös tábornagy rövidesen kiüríti a Dnyepr vonalát és hátramegy kelet felé, mert egyébként hadait a német seregek a Dnyepr és a Don között levőterületeiben oldalba kapnák és nekiszorítanák az Azovi tengernek. Megismétlődnék tehát sokkal nagyobb arányokban az, ami Nikolajevnél és Odesszánál történt. A vörös déli szárny visszavételét s talán még Szentpétervár feladását is lehet abból kiolvasni, hogy a szovjet sajtó az Uralt, mint legelőnyösebb védővonalt kezdi divatba hozni, vagyis előkészíti az orosz kommunista pártot az újabb területfeladásra, mint okos hadászati rendszabályra. A Dnyepr alsó folyása mentén végrehajtott vörös ellentámadásoknak, átkelési kísérleteknek is csak az az egyetlen észszerű magyarázata volna, hogy a vörös hadvezetés ezzel akarja leplezni az elhatározott hátrálást. Esetleg még a Moszkva felől bejelentett vörös támadásnak is ez lehet a célja. Az első (1914—18. évi) világháborúban az oroszok heves arctámadásai igen gyakran a visszavonulás előkészítését szolgálták. Rendszerint el is érték, amit akartak: lerázni magukról az ellenséget s azután gyorsan vissza! Nem valószínű azon baj , hogy a vörös hadsereg mosti egy futamban visszamenne az Unligigáig. Elvégre minden hadászati visszavonulásnak van határa, amit megvon az a megfontolás, hogy maradjon a visszavonuló fél kezében annyi terület, illetve annyi segélyforrás, amennyi a harcok folytatásához elegendő nagyságú haderő fenntartásához elkerülhetetlenül szükséges. A szovjet máris kénytelen volt mintegy 40 millió lakosságú, mind mezőgazdasági termékekben, mind iparban igen gazdag területet a hadműveletek hatása alatt feladni, ami egyet jelent hadviselési képességének legalább 25%-os csökkenésével. Ez az erőveszteség független a csatavesztések eredményeképpen bekövetkezett erőcsökkenéstől, ami szintén igen nagy (bizonyára több mint 25%). Az Ural—Volga vonaláig való visszavonulás annyit jelentene, hogy a Szovjetunió elvesztené elméleti hadviselési képességének mintegy 75%-át. A nagy hiánynak bizonyos hányadát az angolszász hatalmak csak hadianyagban pótolhatnák, de nem egyéb cikkekben és főleg nem emberben. A katasztrofális erőcsökkenés kétségtelenül — német nyomásra — be fog következni. JELIEK FERENC Meggyíkolak egy detektívet Újvidéken A rendőrség budapesti főkapitányságához Újvidékről rádiótávirat érkezett, amely szerint szombaton este Újvidéken a szolgálatából hazatérő Köles István László detektívet ismeretlen tettesek az egyik mellékutcában öt revolverlövéssel agyonlőtték. A lövések zajára odasiető járókelők a helyszínen két 25 évesnek látszó férfit láttak, akik mindketten világoszínű ballonkabátot viseltek és futva elmenekültek. A főkapitányság a tettesek kézrekerítésére rádió útján országos körözést bocsátott fel. A FINN REVÍZIÓ Viipuri várára felrepült a diadalmas finn hadsereg hadilobogója és ezzel teljessé vált a finn revízió, amelyet Mannerheim marsall szabadságharcosai fegyverrel kezükben hajtottak végre. Ennek az eseménynek talán sehol sem örvendeznek olyan őszintén, mint itt, magyar földön. Mikor tavaly Horthy Miklós diadalmas lobogói bevonultak Kolozsvárra, ismét csak a finn közvélemény adott hangot a legtisztább szívbéli örömnek, együttérzésnek. Most, amikor a finnek is végleg élhetik a felszabadulásnak, igazságtételnek mámorosan szép perceit, Magyarország népe ugyanolyan boldogan osztozik a testvérek örömében, mint amilyen lelkesen ők köszöntötték a mi reziónk hajnalát. A finn dicsőség annál lelkesítőbb számunkra, mert északi rokonaink fegyverrel hajtották végre a maguk revízióját. Véres csatákban, nehéz harcokban, súlyos viszonyok között söpörték ki otthonukból a bolsevista barbárság seregeit. Visszavitték hazájuk földjére azt a magasrendű kultúrát és nemes értelmű demokráciát, amelyet mindig csodált a magyar nemzet. Megmutatták a világnak, hogy az igazi szabadságért és a teljes igazságért így kell harcolni, mert az ilyen harcot a dicsőség cserfalombjával koronázza meg az igazságos Isten. Lehet, hogy még sok véres óra, sok áldozat és temérdek nehéz nap áll a finn katonák előtt. De semmi kétség, hogy ezt bátran és büszkén vállalják, mert tudják, hogy velük van a jobbik Európa minden szimpátiája, együttérzése. Velük a győzhetetlen német hadsereg. Velük küzd a magyar testvér. És Viipuri földjét soha többé nem fogja ellenség taposni. Mannerheim magas német kitüntetése Hitler vezér és kancellár Mannerheim tábornagynak, a finn szabadsághősnek, a Vaskereszt lovagkeresztjét adományozta. előfizetési árai: Egy hónapra 1 P 90 f, negyedévre 5 P 50 f. Egyes szám ára: hétköznap 8 f, vasárnap 12 f. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili., József körút 5. Nagy sikere van a magyar pavilonnak a lipcsei nemzetközi vásáron Berlin, szeptember 1. A vasárnap ünnepélyes keretek között megnyitott lipcsei vásáron kiállító 16 külföldi kiállítás között egyik legnagyobb és legszebb a magyar. A magyar pavillont a Kereskedelmi Hivatal rendezte és mezőgazdasági és ipari termékeken kívül főleg iparművészeti cikkeket, valamint a magyar divatipar remekeit állították ki. A kiállítási csarnok falait Magyarország szépségeit bemutató kitűnő fényképek díszítik. Ezeken a fényképeken a a visszatért Erdély részei is ,láthatók. Ludwig Fichte, a lipcsei vásár elnöke a vásár vezetőségével a megnyitás délelőttjén felkereste a magyar pavillont és legnagyobb elismerésének adott kifejezést. A közönség már az első napon is igen nagy tömegekben látogatta a magyar kiállítást. tt*. 283. Ki sovány r és fnzni akar H 5/kitős súly- 9 tapodást is W ^erhet néhány jmnét alatt, ha8 d meg- Iftt hangsúlyls táptarta^F ív&M 4Pint tatlap, latása :ámtatőlevél zintén .20, 3 lengő, ezen parf fill még est 90. — Kedd, 1941 szeptember 2 Háromszáz kilométert nyomultak előre a magyar csapatok augusztus 18 óta A m. kir. honvédvezérkar főnöke közli: A VIIL 18-án kiadott jelentés óta csapataink 250—300 kilométert nyomultak előre. Vadászrepülőink túlerő ellen eredményesen harcoltak. A legutóbbi légiütközeteknél 15 szovjet gépet lőttünk le. Egy gépünk nem tért vissza. Utászaink és vasútépítő csapataink kiemelkedő munkája a gyors előnyomulás lehetőségét és az utánpótlás zavartalanságát eredményesen elősegítette. Veszteségeink Vili. 10—IX. 1. között: Halott: 11 tiszt, 154 fő legénység. Sebesült: 37 tiszt, 376 fő legénység. Eltűnt: 2 tiszt és 21 fő legénység. A magyar vasútépítő alakulatok bravúros teljesítménye Mint a Magyar Távirati Iroda beavatott helyről értesül, a honvéd vasútépítő alakulatok páratlanul rövid idő alatt befejezték a szovjet csapatok által elpusztított vasúti hálózat több rendkívül fontos pontjának helyreállító munkáját. Az egyik felrobbantott nagyméretű híd felépítésével igen tetemes közlekedő szakasszal hosszabbították meg a forgalmat. A magyar vasútépítő alakulatok bravúros teljesítményéről a szövetséges katonai szakkörök is a legteljesebb elismeréssel nyilatkoznak. Vitéz Bonczos Miklós felavatta a húsz új telepesházat Balatonfüreden Vasárnap délután lelkes ünnepség keretében adta át Balatonfüreden vitéz Bonczos Miklós belügyi államtitkár azt a húsz munkásházat a zalaegerszegi és göcseji telepeseknek, amelyet a Családvédelmi Szövetség most épített fel. Az ünnepségen megjelent Bánffy Dániel báró földmívelésügyi és Radocsay László igazságügyminiszter is, a balatonfüredikerület képviselője, valamint Teleki Béla gróf zalamegyei főispán és Brandt Sándor alispán. A vendégeket vitéz Bonczos Miklós államtitkár fogadta az egybegyült boldog telepesek élén. Somogyi Imre községi bíró üdvözlő szavai után vitéz Bonczos Miklós mondott beszédet. — A Nép- és Családvédelmi Szövetség pénzéből építettük fel ezt az új húsz telepes házat, — mondotta többek között. — Nem könyöradományt juttattunk a telepeseknek, hanem kölcsönt nyújtottunk arra a fedezetre, amelyre egyetlen bank sem ad hitelt: a becsületre és tisztességre. Elmondotta a továbbiakban, hogy a lakóknak húsz év alatt kell majd visszafizetniök a házépítési költségeket, amelyek az idén átlagban ötezer pengőt tesznek ki. A részletek tíz-tizenöt pengő között mozognak. A kilencgyermekes családok csak havi 5 pengőt fizetnek. A negyedik gyermek után minden újabb gyermek születése tíz százalékkal kisebbíti a családfő tartozását. Megállapította, hogy a Nép- és Családvédelmi Szövetség minden megyében fokozta az iramot, tavaly az árvízsújtotta területeken kétezer ház épült, az idén ötezret hoznak tető alá szerte az országban, százat Zala megyében. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a telepesek nevében Gerencsér György mondott hálás köszönetet az új házakért. Délután a Balatoni Szövetség Széchenyi emlékülést tartott, amelyen Radocsay László igazságügyminiszter mondott beszédet. Az angol lapok elégedetlenek az amerikai segítséggel „Legalább félülig gázoljon a vízbe Amerika" — kéri a londoni sajtó Stockholm, szeptember 1. A második háborús év befejeztével az angol lapok elégedetlenségüket fejezték ki az amerikai segítséggel szemben. Szerintük nagyon is érezhető, hogy az Egyesült Államok nem vesznek részt a háborúban. A Sunday Times többek között azt írja, hogy Washington mentőkötelet dob Anglia felé az emberi műveltség megmentése érdekében és azt ígéri Angliának, ha elérte a partot, száraz ruhát is kap. Nem túlzott kívánság az — írja a lap —, ha az Egyesült Államoktól azt kérik, legalább félútig gázoljon be a vízbe Anglia felé. Az amerikai iparnak csak töredéke dolgozik a hadsereg részére és ez a töredék is csak késéssel valósítja meg a terveket. Az amerikai repülőgéptermelés kétévi háborúskodás után is csak havi 1500 gépet tud előállítani. Anglia a gyér amerikai segítség miatt nem tud hadianyagot adni a Szovjetnek Róma, szeptember 1. Az olasz sajtó hangsúlyozza az angol lapok és Eden külügyminiszter legutóbbi kijelentéseit az Egyesült Államok hadianyagtermelésének elégtelenségéről, amely lehetetlenné teszi a szállításokat a Szovjet számára. A Szovjetuniót azzal csábították harcra a tengely ellen, hogy az Egyesült Államok — Migrénes főfájásos idegesség, hipochondriás^£állapotok gyakran a legrövids^y idő alatt megszűnhetnek, hir^pmoremésztésünket és^roclpirködésünket reggele mlfelitr éhgyomorra egy-egy »(már természetes „Fereiu/József'^keserűvízzel kellőképen, elrendezzük. Kérdezze meg orvosát! nagymennyiségű hadianyagot ígért, most pedig megtagadja a szállítást a termelés elégtelenségének kifogásával. Ugyanaz a játék ismétlődik megint, amely már végromlásba döntötte Franciaországot, Lengylországot, Görögországot, Jugoszláviát és az angolamerikai ígéreteknek hitelt adó többi nemzetet. Hivatalos angol jelentés Parker altengernagy haláláról Newyork, szeptember 1. Londonból származó jelentés szerint az angol fővárosban hivatalosan közölték, hogy Patrick Edward Parker altengernagy szolgálat közben életét vesztette. Parker irányította a hajókaraván-ügyeket. Hajójának nevét, valamint azt, hogy hol és mikor vesztette életét, az angol hivatalos jelentés nem közli. Brauchitsch vezértábornagy üdvözli a győztes finn hadsereget Berlin, szeptember 1. Brauchitsch vezértábornagy, a hadsereg főparancsnoka, Viipuri elfoglalása alkalmából a következő táviratot intézte Mannerheim tábornagyhoz, a finn véderő főparancsnokához: „A legutóbb elért nagy sikerek alkalmából, amelyeket Viipuri elfoglalása tetőzött, be, kérem önt, tábornagy úr, fogadja a német hadsereg és a magam legőszintébb szerencsekívánatait az ön és a bátor finn nemzet számára. Egyúttal jókívánataimat fejezem ki azért a magas kitüntetésért, amelyet a Führer a mai napon önnek adományozott. Wü fegyverbarátságban Brauchitsch, vezértábornagy.”