Függetlenség, 1942. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-01 / 1. szám
MAsztackiet Csetöffzky itta X. évk. 1 Án a S Seskezaidiff Isingapur légi ostroma Manilától tíz kilométerre állnak a japén csapatok Szihasztopol állásrendszerébe mélyen benyomultak a németek «• • . ' EURÓPÁÉRT ÉS BENNE A MAGYARSÁGÉRT ÍRTA: BÁRBOSSY LÁSZLÓ A megújulás vágya és az ájulás ünnepe egykorú az emberrel. Talán akkor idült el az ember története, amikor az igazabbá-, szebbé- és jobbáraiigágya benne megszületett. Ennek jelképe az a kedves szokás,hogy a forduló év első napján egymásnak jobb és boldogabb új esztedőt kívánunk. A magában álló ember hajlamos arra, hgy inkább a mában éljen. A gond, törődés, fáradtsg könnyen feledteti vele jövőjét, a holnapot, csak úgy, mit a kényelem szeretete és az önteltség hiú érzése De ma, amikor a legeltörődöttebb és a legellustultabb ember maga fölé pillant, az 1941. év utolsó éjszakájái, s az 194. év első hajnalán, gondoljunk arra, hogy vannak más mérnkök is, mint az egyéni élet rövid mértékei. Hiszen az ember közösségek a legkisebbtől, a családtól, fel egészen a legnagobbig, a nemzetig, nem a mában élnek. Azok a közösségek, amelyeknek az a hivatásuk, hogy a bennük összefondó egyéni életekről gondoskodjanak, isteni rendeltetésű szerint messzebb tekintenek a mánál és a közvetlen holnapnál. A gondokodás az a vágy, hogy megóvjuk azt, amit szeretünk, a jövendő felé irányítja tekintetünket. Csírájában itt a különbség az egyén jelenben gyökerei, törpe és önző élete s a nemzet évezredekre kinyúló történelme között. A nemzetről elmondhatjuk szép nyelvünk szólásával: test a mi testünkből, vér a mi vérünkből. Csak az a nép válik nemzetté, amely a változó eseményei forgatagai között nemcsak kívánja, de szolgálja és munkálja is a jövendőt és a ma nehézségein győzedelmeskedve, sohasem tér le a jövő felé vezeti útról. Csak az a nemzet él történelmi életet, amelyet feladatának, hivatásánnk tudata, erejének és képességeinek ismerete vezet és amely céljait és akaratát következetesen érvényesíteni is tudja. Mert hiábavaló a legravassabb politikai mesterkedés és hiábavalók a jelen pillanatnyi eredményei, ha nincsen mögöttük a történelmi múlt több emberöltőn át kikristályosoott, kemény öntudata és az a jövőt formáló akarat, amely a nemzet öntudatából és ösztönös, politikai bölcseségéből táplálkozva a vezetők elhatározásiban kifejezésre is jut. A nemzet élete állandó megújulás. Feladatunk ennek szolgálata. Ez a magyarság politikai hitvallása. A legsúlyosabb időkben, Európa legválságosabb óráiban adott ebből tanítást és példát az egész világnak a nemzet vezér, kormányzónk. Mert az a szellem, amelyben Szegeden újjászületett a nemet, a múlt erkölcsi tartalékait és a jövendőért sóvárgó erőfeszítéseket tudta a nemzeti lét vagy nemlét serpenyőjére vetni. Ez történt Szegeden. A múltjában öntudatos, a jövőjét követelő nemzeti szellem emelte fel és markotta meg újból a kezünkből kihullott fegyvert, Így állottunk szemben azzal a békerendszerrel is, amely a nemzetek történelmi életét megtagadta s a gyenge emberi önkény tudatlan eszközeivel új tatárokkal új államalakulatokat akart teremteni. Mi tudtuk, hogy hamarosan lejár azoknak az államkonstrukcióknak az ideje, amelyek prókátorpolitkusok gyűlölködő bosszútervei szerint a nemzeti és történelmi élet megtagadásával jöttek létre. Rendületlenül bíztunk abban, hogy ugyanolyan gyorsan és ugyanúgy, vér nélkül, erőtlenül fognak összeomlani, mint ahogyan megalkották őket Ezért volt, hogy sem kecsegtető, nemzetközi, gazdasági előnyöket kínálható tervek, sem pedig az ország ellen indított különféle nemzetközi mesterkedések és az azok nyomában jelentkező, fenyegető felvonulások nem tudták a nemzetet olyan szövetségi és politikai rendszerekbe belecsábítani, vagy belekényszeríteni, amelyek lényege mindig ugyanaz volt: megnyugvás a jelenben és lemondás a nemzet jövőjéről és európai hivatásáról. A nemzet vezetőinek messzetekintő bölcsessége jól látta a bekövetkező eseményeket Ez a jövőbe tekintő előrelátás vezette a nemzetet az antikomintern paktumhoz, az úgynevezett „Cseh-Szlovákia” ellen felsorakozó fronthoz és elsőként a háromhatalmi egyezményhez, amikor a „ma” rövidlátó okoskodása talán mást tanácsolt volna. Ez a bölcsesség, amely az ősi magyar nemzetfelfogásban gyökerezik, tette lehetővé, hogy a pillanat erőviszonyait tunyán mérlegelő államok körénk épített vasgyűrűjét szétroppantsuk. Ez tette, hogy a bolsevizmus elleni, két évtizedet meghaladó küzdelmünk végül — amikor ennek a napja is eljött — a megújuló Európában a hatalmas német nemzet katonai szövetségesévé avatott bennünket. Európa megújul. A német nép és az olasz nép vezérének, Hitlernek és Mussolininek példái ugyanazt mondják, amit a mi nemzetünk vezérének, Horthy Miklósnak példája. A mának, a jelennek vannak csapdái. Sokszor kínál tetszetős, csillogó lehetőségeket Igazi nemzetek és hivatott vezéreik nem esnek áldozatul nekik. Ennek a három európai férfinak példája mutatja: aki a rábízott történelmi életért, a nemzetért felelős, egy pillanatra sem inoghat meg. Sohasem tévesztheti össze a nemzet jövendőjét a mával. Ez a három európai férfi sohasem becsülte többre a mában kínálkozó esélyeket annál, amit valóban jelentettek. Ennek a három férfinak a szemében csak egy van, ami állandó és örök: a nemzet. Messzetekintő gondoskodásuknak köszönhetjük, hogy ma, amikor Európa a maga kultúrájáért küzd, Európa védelmi vonalai nem vágnak bele földrészünk testébe, mint eddig annyiszor a múltban, amikor keletről támadás sok érték. A megújuló Európa nemzetei sorsukat a fejlődés, az igazabb, az emberibb jövendőbe kapcsolják. A történelmi nemzetek vezetői és vezetettjei egyek, mert olyan jövőért kérnek és hoznak áldozatot, amelynek megvalósulása az egész, osztatlan nemzet testét és lelkét erősíti meg. Mert vezető és vezetett egyformán látja, hogy csak az ragaszkodik konokul a mához és irtózik a holnaptól, akinek ezt önző kényelemszeretete parancsolja. Mi, magyarok a megalázottságból emelkedtünk fel, de becsületünk újuló fénye, ősi ragyogás. Becsületünk az eddig megtett út, amelyen a szegedi napok óta haladunk. Ez az út töretlen, egyenes. A szegedi gondolatban fogant végső program: a nemzet méltó jövendőjének szolgálata. Együtt azokkal, akik az igazság Európájáért küzdenek. Európáért, de benne elsősorban magyar nemzetünkért, mert sajátos nemzeti céljaink megvalósításáról soha sem mondtunk és a jövőben sem mondunk le. Pártoskodó akarat és holnaptól irtózó kényelemszeretet nem lehetnek ebben akadályok. Egy célunk van: a nemzet. Ennek, a társadalmi igazság törvényei szerint befelé kiegyensúlyozott, kifelé szilárd és erős kiépítése, sorsának, boldogulásának biztosítása töltse be jövendőnket! Ha áldozatot hozunk a nemzetért, önmagunk létét építjük. Mert a testünkből épülő történelmi test és a vérünkből fakadó magyar vér, a nemzet, csak úgy lesz hatalmas, erőt, szellemet adó és igazságot osztó, ha jövendője szebb, igazabb és boldogabb.