Függetlenség, 1942. február (10. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

Életfogytiglani fegyházra ítélték a feleségdaraboló Jobb izfi az a falat kenyér^ amelyért fáradtunk Telefonszám: 1-444-00 X ETasdrnaifl ss&am SMj-k«Nrt«*4r é* kisdétiíratail Biwt, VIII­, J&uef-kSr&t VITÉZ KOLOS^AR V-BORCSA KIHA I Ars 1 1,6 ra­­ n SC^HRér 1 ” * ( negyedivre 5 P 50 fillér M­EOKEZOODOT^^m­e^PU^^ST^ONA Százas rajokban támadják a fó bombázók az erődöket A Burmában el­nyomuló csapatok elérték Moulmeint Kurszktól északkeletre több szovjet hadosztályt megvertek és üldöznek a németek Észak-Afrikában a tengely légierői bombázzák a visszavonuló brit erőket . A távolkeleti harctér legkimagaslóbb eseménye, hogy Szingapúr tulajdonképpeni ostroma már megkezdődött. Hét nap óta egymást követő hullámokban jelennek meg a japán nehézbombázók a város és a katonai erődítmények fölött és a legkülönbözőbb méretű bombákat dobják le. Az amerikai rádiótársaságnak Szingapúrba kiküldött tudósí­tója is azt jelenti, hogy a japán légitámadások egyre hevesebbekké válnak és gyakran több mint száz bombavetőgép jelenik meg a város fölött, melyeket gyors vadászrajok kísérnek. Ezek a támadások több óra hosszat tartanak. Amíg a Japán légierő működése szinte az elviselhetetlenségig foko­­■ódott a szingapúri térségben, addig a Maidji-félsziget felé előretörő szárazföldi haderő már elérte azt a gátat, amely Szingapúr szigetét Johore tartománnyal összeköti. Katonai körök becslése szerint alig tíz­­k­ométernyi távolságban a szingapúri szigettől máris öt, illetve hat hadosztály japán­­ haderő gyűlt össze és így az első támadást mintegy kilencvenezer emberrel kezdik meg a szárazföld felől. A londoni rádió szerint Johore Báni környékén százezer főre becsülik az előrenyomult japán haderőt. Egyes jelentések arról számol­nak be, hogy a Japánok újabb partraszállásokat hajtottak végre a Maláji-félsziget keleti oldalán és hogy a Szingapúrt környező vizeken erős flottaösszpontosítás észlelhető. Ebből arra következtetnek, hogy Ázsia legfőbb angol támaszpontját a levegőből, a szárazföld és a ten­ger felől egyidőben támadják­ majd meg az eddig sikert sikerre hal­mozó Japánok. A Maláji-félszigeti szultánok a japánokhoz csatlakoztak A Japánok sorozatos győzelmei­nek erkölcsi és politikai hatása máris érezhető az ázsiai térség­ben. A Maláji-félsziget tartomá­nyainak szultánjai, uralkodói biz­tosra veszik a japán győzelmet. Ezt bizonyítja legjobban az is, hogy nem voltak hajlandók az angolokkal szolidaritást vállalni,­­úgyhogy sokat közülük az angol katonaság letartóztatott és fogsá­gukból a japánok szabadították ki őket, így Sir Ibrahimot, Johore dán származású szultánját is ja­pánok szabadították meg Kluang­­ban, ahová családjával menekült. A Maláji-félsziget egész lakossága a szultánokkal együtt örömmel üdvözli az előretörő japán csapa­tokat, mert tőlül­ várják a fel­szabadításukat. Burmában a japánok átlépték az Attaran-folyót és apulméin közelében állanak A burmai fronton szintén meg­lepő gyorsasággal haladnak a ja­pán­ és thaiföldi csapatok. Pénte­ken még a Salvin folyónál álltak, szombaton délelőtt pedig már az Attaran folyó egyes pontjain is átkeltek és közvetlen Moulmein városának közelébe értek. Moul­mein elesése döntő hatású lesz a japán—kínai háborúra, mert e vá­ros bevétele után a burmai úton folyó szállításokat teljesen elvág­ják. Egy másik távirat arról számol be, hogy a burmai terepen előre­haladó japán balszárnú Rangoon városát közelítette meg, körülbelül negyven kilométernyire. A nagy esőzések ellenére ezen a vidéken szintén erős légitevékenységet fej­tenek le a japánok, de erről egye­lőre részletes jelentést nem adtak le. Különösen Rangoon északi ka­tonai berendezését bombázták a japán repülők. Úfjabb japén térhódítások a holland - Indiai szigetvilágban Japán csapatok partraszálltak Nyugatborneo tengerpartján Pa­­mangkatnál. Pamangkat 150 kilo­méternyire van a Sarawak­ tarto­­mányban fekvő Kusingtól nyu­gatra. Kusingot decemberben fog­laltál­ el. Pamangkat 150 kilomé­ternyire fekszik Pontian aktói, Nyu­gatborneo tartomány fővárosától is, amelyet a japánok többízben bombáztak és amely legnagyobb városa ennek a vidéknek. Sambas, amelyet a japánok január 27-én délután foglaltak el, mintegy tíz­ezer lakosa Padang kikötőjében tizenegy hajót gyújtottak fit vagy rongáltak meg a japán repülők A császári főhadiszállás hivata­los közleménye szerint japán repü­­lők Szumátra nyugati partján Pa­dang kikötőjében hat ellenséges szállítóhajót és öt más hajót fel­gyújtottak vagy súlyosan meg­rongáltak. A japán repülők a ja­nuár 27-ről 28-ra virradó éjjelen támadták meg a kikötőt. A táma­dás következtében egy tízezerton­nás és három hatezertonnás hajó kigyulladt. Négy kisebb hajó el­süllyedt. Az amerikai part közelében egy tengeralattjáró elsüllyesztette a Rochester 6836 tonnás tartályhajót WASHINGTON, Január 31. A tengerészeti minisztérium a szombatra virradó éjszaka, hogy elsüllyedt a Rochester nevű 6836 tonnás tartályhajó. A tartályhajót ellenséges tengeralattjáró sülyesz­­tette el az Atlanti óceán amerikai partjának közelében. A Rocelster legénysége, hír szerint, megmene­kült és úton van a part felé. --m ma­l „Kitartani az utolsó emberig!” Ezzel buzdította a maláj­ kato­nákat Thomas Shenton, Szinga­­pú korpozója, aki másnap . Harc önmagunkért A magyar nép talán még soha sem érezte át olyan mélységesen hivatott vezetőjénél­ szavait, mint most, amikor a Magyar­­áét Párt­­jában Bárdossy László miniszterelnök az Európa sorsáért folyó hábo­rúról beszélt. Soha, de soha nem volt még olyan veszedelemben « keresztény kultúra és vele a magyarság, mint az elmúlt tavasszal, amikor a legszélsőbb európai vártán, a kárpáti határon leselkedtek a bolsevista barbárság hordái és itt állott egy olyan ugráskész hadsereg, amelyhez képest Batu khán lovashadai szerény kis különítmények, pusztai rablóbandák voltak­. A diadalmas nyári hadjárat, amelyet német szövetségeseink indítottak el, a magyar honvédek hősiességének segítségével a legnagyobb eredményt érte el. Óriási veszteségeket oko­zott a szovjetnek, a harcok színterét eltávolította a kárpáti védővonal­tól és lehetetlenné tette, hogy a szovjet repülők tízezrei könnyűszerrel összebombázzák a magyar városokat, lángba és vérbe borítsák a magyar falvakat. Az ötvenfokos oroszországi hideg, a száguldó hóvihar néhány hónapra megállította az előnyomulást és ez azt jelenti, hogy a veszély még nem múlt el. Ha jön a tavasz, minden európai népnek , ezek között nekünk is latba kell vetni minden erőnket, mert ez közös érdek. Minden európai nemzet, de elsősorban a magyars­ág érdeke. Bárdossy László miniszterelnök pénteki beszédében határozottan megmondotta, hogy a magyarság nem lehet tétben nézője Európa sorsa eldöntésének. Számunkra védelmi háború ez, a magunk védelmi hábo­rúja. A kormányfő szavai szerint olyan harc, amely „nemzetünk, otthonunk, családi tűzhelyünk, templomaink oltal­máért és azért folyik, hogy magyarokként élhes­sünk újabb ezer éven át” Igaz, hogy a szent cél szolgálatában a magyar katonának el kell menni messzi idegen földre, de nyilván a fronton harcoló hős számára is megnyugtató, hogy a tűzvonal immár óriási távolságban van az otthontól, a családi tűzhelytől,­ a gyermek bölcsőjétől s nincs a bolsevikieknek olyan repülőgépük, amely a védte­len asszonyt,­ a gőgicsélő gyermeket támadhatja meg. Ezért mondja a miniszterelnök is: adjunk hálát az Istennek, hogy az ország határaitól több miint ezernégyszáz kilo­méterre vívhatjuk ezt a védelmi harcot. Tíz év­századon át voltunk Európa védőpajzsai és saját otthonunk­nak elszánt oltalmazói. Ez idő alatt csak egyetlen egyszer­— a várnai csata idején — történt meg, hogy a békés és munkás magyar élet feldúlása nélkül védekezhettünk az ellenség ellen. Végiggázoltak raj­tunk a mongolok, akikkel a muhi pusztán kellett elfogadni a döntő csatát. Megértük Mohácsot és a magyar falvak ezreit törölte el a föld színéről az ozmán megszállás. A szabadságharc idején Világosig nyo­mult előre az orosz haderő, hogy nyomában éhség és pusztulás marad­jon. Most először védjük magunkat anélkül, hogy a vér és tűz ára­data elöntené az akácos magyar portákat és a ránk törő barbár köz­vetlenül fenyegethetné a gyermekeink álmát, lányaink, asszonyaink tisztaságát. És először történik meg, hogy nem egyedül menete­lünk a véres kötelesség útján. Velünk van egész Európa Német, olasz bajtársak vasökle a mienkkel együtt csap az utolsó barbár fejére. Hűséges kis testvéreink, a finnek, velünk együtt állanak helyt a finn-ugor becsületért. S velünk menetelnek a spanyolok, fran­ciák, dánok, svédek, norvégek, belgák, akik önkéntes légióikkal vesz­nek részt a keresztes hadjáratban. Számunkra tehát egyfelől ősi, európai feladatvállalásunk folyta­tása a mostani harc. Min­denekelőtt és mindenekfölött azonban magyar ügy. A magunk ügye. Az életünk védelme és a jövő bol­dogság, nyugodt élet megnyerése is. A bolseviki rendszerrel ugyania az európai kultúra és a keresztény magyarság utolsó ellensége tűnik­­ a történelemből, Európa határai pedig eltolódnak a Kár­­pátokról messze kelet felé. Magyarország ezzel megszabadult attól a barbár veszélytől, amelynek árnyékában halnia kellett tíz évszázadon át <%­* cél ,olyan grandiéra*

Next