Függetlenség, 1942. október (10. évfolyam, 222-247. szám)

1942-10-01 / 222. szám

Japán ingerésztiszt! küldettség érkezel Budapestre X' fl Don­isvin­ szigetéről elűzték a Doissvsakia! a ül mip­er csapatot Sztálingrádban több északi állást rohammal elfoglaitak a németek A Füi­­@r nagy bassécBben imertatta az elért eredményeiket és a |é¥é céljait A kilső és belső front egyformán megingathatatlan A Volgától sentiilyen erő el nem mozdíthat bennünket“ Berlin, szeptember 30. A berlini Sportpost hatalmas termében szerdán délután hat órakor a német nemze szocialista párt Berlinben tartózkodó vala­mennyi tagja, valamit a birodalmi gyűlés tagjai, meghallgatták a német nép vezérénél a negyedik háborús év küszöbén tartandó beszédét, a német téliseély-akció érdekében. Az ülés egyúttal nagy tüntetés volt a német tüzet egysége és győzelmi vágya mellett. A fellobogózott, gönyörűen díszített teremben és az épület ezer és ezer főnyi ömeg szorongott. Nagy üdvrivalgással fogadták az egymás után érkező vezető személyiségeket. Úgyszólván teljes számban megfelel a német kormány és a vezérkarnak immár történelmi nevű zemélyiségei. Keitel vezértábornakot hatalmas éljenzéssel fogadták, de amikor a barna egyenruhba öltözött Göbbels propagandaminiszter jobbján a terembe lépett Jommel tábornok, a lelkesedés és az ujjon­­gás a tetőfokát érte. Göbbelss Életü­nkért harcolunk! Az ülés első szónoka Gbbels propagandaminiszter volt, aki rö­vid visszapilantást vetett a nem­zeti szocialista párt tízéves hatal­­mas munkájára. — Most lesz tíz esztendeje — úgymond, — hogy 1932-ben meg­tartott szavazás után a német nemzeti szocialista párt hatalmas többséggel a parlamentbe jutott. A párt uralomrajutását minden áron igyekeztek az ellenfelek megakadályozni, de hiába. Ezek a kétes politikai egzisztencák most is a háttérben lapulnak és igyekeznek hamis propaganda­­hírekkel a német nép erkölcsi el­lenállását meglazítani. Göbbels ezután az emberek jó­zan ítélőképességére hivatkozva, felsorolta az angol rádió hazugsá­gait, amelyek között például az volt, hogy a Führer halálos bete­gen fekszik egy szanatóriumban, hogy ezt és ezt a hadvezért lefog­ták, agyonlőtték. Nos, mindenki láthatja, hogy a Führer egészsé­ges és az agyonlőtt tábornokok teljes épségben jelen vannak. Az ellenség nagyon jól tudja, kivel áll szemben és mindent elkövet, hogy a német nép sziklaszilárd kitartását és győzelembe vetett hitét megingassa. De ez hiábavaló fáradság, mert egész biztos, hogy az győzelmek láncolata végén ott lesz a végső győzelem szeme is. Az ellenfél csak fényes vissza­vonulásokkal dicsekedhetik, ugyan­akkor a német hadsereg még min­den harctéren győzelemre vitte a lobogót. Gyakorlatlag egész Európa úgy nyersanyag, élelmezés, mint katonai és politikai erőforrás te­kintetében a Német Birodalom mö­gött áll. A három kemény esztendő mérlege nag­y áldozatokat mutat, de mindent megér az a harc, amelyet végigküzdünk, mert ez az életünkért folyik, efelől az ellenség nem hagyott kétséget. Ezután Göbbels rámutatott arra, hogy a nemzeti szocialista Német­ország már születése percében fé­lelmetes valami volt a plutokrata kapitalista államo­k­ szemében. Ez a nemzeti szocialista Német­­i­zág — mondotta — olyan ered­ményeket ért el a szociális tevé­­kenysé­geik terein, amelyek példa nélkül állanak. De még sokkal többet tudott volna elérni, ha A Führer lépett ezután a szó­noki emelvényre. Mély csendben kezdte beszédét. — Egy éve — mondotta, — hogy utoljára beszéltem önökhöz és a német néphez. Ez bizonyos szem­pontból sajnálatos, de van jó oldala is. Én nem tudok minden hónap­ban, vagy minden héten beszédet tartani, mint ellenfeleim, mert ne­kem cselekednem kell. A beszéd­hez pedig gyakorlat kell. Nem volt időm, mint azoknak az urak­nak, akik széles sombreróban utazgatnak a világ minden táján, vagy kényelmesen, a kandalló m­el­­lől beszélgetnek. Amit most el kell mondanom, amit ma ki kell nyilat­koztatni, azt elvégzik a katonák. Olyan dőreséget, mint az Atlantic. Charta könnyű összetákolni. Ami­ben olyan bölcsességeket állapíta­nak meg, hogy a jövőben minden embernek joga lesz a jobb élethez. Ellenben a mi szociális program, munkát csak most kezdik felfedezni és olyasmiket ígérnek, a messze jövőben, amit a nemzeti szocializ­mus Németországban már régen megvalósított. A német nép abban különbözik a többiektől, hogy ami­ben hisz, azt meg is cselekszi . Ellenfeleink telekürtöik a vi­lágot hallatlan győzelmeikkel, amelyek például olyasmikből álla­nak, mint egy expedíció 9 óráig próbálta megvédeni puszta életét, vagy hogy milyen fényesen sike­rült a dünkircheni visszavonulás. Ezek világraszóló nagy győzelmek szemükben. S ha mi ezer kilomé­tert törtünk előre­ az ellenfél föld­jén s megrohamozzuk Sztálingrá­dot, amit el is foglalunk, az mind semmi az ő szemükben. Az sem sz­­mült, hogy a kezünkben van Európa legnagyobb gabonatenne megfelelő gazdasági erő és élettér állt volna rendelkezésére. Ellenfe­leink azt mondják, hogy új Euró­pát akarnak teremteni. Elég idő állott rendelkezésükre és semmit sem tettek. A nemzeti­­szocialista párt tíz­éves diadalmas munk­ásságának át­fogó beszámolója után Göbbels propagandaminiszter rátért a téli­­seg­élyakció sikerére és rámutatott arra, hogy amilyen megdönthetet­len acélfalat húzott a határon kí­vül a német hadsereg, épp olyan megdönthetetlen acélfalat jelente­nek az ország belsejében a segítő kezek. A német nép télisegély­akciókra többet áldozott, mint Dél- Amerika összes be- és kivitele, vagyis: 4 milliárd 66 millió már­kát. Ezek a segélyösszegek évről­­évre száz és százmillióval emel­kedtek. Ezután részletesen beszámolt azokról az összegekről, amelyeket az immár ötmilliárdot elérő gyár­ katonai idiótá­kkal állunk szemben . A német csapatok példátlan teljesítménye, a közlekedés világ­raszóló átszervezése, a tengeralatt­járók sok sikere ellenfeleink sze­rint mindez semmi. Duff Cooper már hosszú idővel ezelőtt kijelen­tette, hogy több német tengeralatt­járót sülyesztettek el, mint ameny­­nyi a németeknek egyáltalán volt. Ami a Balkánon történt, Kréta, Görögország elfoglalása, ellenfe­leink kiűzése Észak-Afrikából, az angolok szerint mindez nem szá­mít. De ha valahol néhány ember partraszállt hogy egy magányos térből szociális célokra fordítottak. Mindamellett az adminisztráció költsége csupán 4 százalékra rú­gott. Az eredményt a­zonban nem a számok mutatják legjobban, ha­nem a német nép egységes közre­működése. Legyen ez példa mind­nyájunk számára, amikor meg kell mutatni az arcvonalon küzdő kato­­náknak, hogy az otthon teljesíti szociális kötelességeit. Göbbels miniszter ezután a je­lenlévő tízezres tömeg percekig tartó ovációja közben bejelentette, hogy a Führer főhadiszállásáról Berlinbe érkezett és 12 hónap után első ízben mond beszédet a német nemzetiszocialista párt nagygyűlé­sén. Határtalan lelkesedéssel, ne­gyed órán át ujjongva ünnepelte a l’führert a Sportpalast közön­sége. Göbbels végül biztosította a Führert, hogy a német nép minden körülmények között teljes egység­ben a végső győzelemig mellette áll, őrszemet lerohanjanak, akkor ez történelmi cselekedet... — Valóban, az angolok józan eszében tiételkedni lehet. De be­szélnek ők a jövőről is. Bejelen­tik, hogy jön a második front, intenek bennünket, hogy álljunk meg s ha Churchil azt mon­dja, hogy a németek félelmükben azon töprenghetnek, hogy hol lesz majd a második front, csak azt mond­­hatom, hogy mi soha nem féltünk. De viszont töprengenünk kellene, ha tehetséges és nagy kaliberű el­lenféllel állnánk szemben. Mint­hogy azonban katonai idiót'Akinfí’” van dolgunk . . .. (óriási taps.) — Biztosítom Churchillt — mon­­dotta a Führer, hogy ha jól vá­lasztja meg a második front létre­hozásának legközelebbi helyét és ha szerencséje van, akkor emberei kilenc óra hosszat ott is megma­radhatnak. A Führer ezután visszaemléke­zett az elmúlt télre. 1942 a meg­próbáltatások időszaka volt s a német nép és a hadsereg megmé­retett a Gondviselés mérlegén. Az a körülmény, hogy Tél tábornokot legyőztük és a nehéz próba után át tudtuk csoportosítani hadosztá­lyainkat, azt bizonyítja, hogy a próbát megálltuk. A német offen­­zíva és a német támadások nem úgy zajlottak le, ahogy azt ellen­ségeink elképzelték. S ha vissza­tekintünk az elmúlt három év hadieseményeire, meg lehetünk elé­gedve. Hitler nagy beszéde s vidéke. Hogy a mi rendelkezésünk­re áll összes nyersanyagforrása. Célunk a plutokrata-bolsevista erők jobb szárnyának megsemmisítése . Vállalkozásaink kockázatosak voltak, ahol ilyeneknek kellett len­niük, elővigyázatosak és néha vak­­merőek is, amint ezt a cél mindig megkívánta. A cél azonban egy­szerű volt: mindent tartani, amit tartani kell, szilárdan kitartani és biztosítani az elért eredménye­ket, másrészt feltétlenül támadni ott, ahol ez a célravezető. Célunk a kapitalista plutokrata bolsevista erők jobb­szárnyának megsemmisí­tése. Innen fenyegette a német népet a legnagyobb veszedelem. — Célokat tűztünk magunk elé, amelyeket el akartunk érni és el is értünk. A Vo­sétól senki emberfia el nem mozdíthat bennünket . Biztosítani pozíciónkat a Fe- Jcete-tengeren és meghódítani a Krím-félszigetet. Erre szolgáltak a keresi és a szebasztopoli csaták. Ha ellenfeleink csak egyetlen olyan sikerre hivatkozhatnának három esztendő alatt, mint e két csata bármelyike, beszélni se lehetne ve­­lük s a felhőkben járnának. To­vábbi cél volt a Don felé irányuló áttörés előkészítése. Eközben az ellenség Charkov felől igyekezett a mi vonalainkat áttörni, hogy ezzel déli frontunkat felborítsák. Hetvenöt megsemmisült orosz had­osztály mutatja e harcok eredmé­nyét, ezek után indult meg a saját nagy offenzivánk azért, hogy bir­tokunkba vegyük a Szovjet nagy búza területeit, nyersanyagát s vé­gül az olajforrásokat megközelít­sük, elvegyük, vagy elzárjuk az utánpótlástól. — Erre irányult a Don és­ Volga Jeczül a könyök felé való elr­öré­­sünk s ezért támadjuk Sztálingrá­dot, nem azért, mert Sztálin nevét viseli, han­em azért, mert straté­giailag fontos pont. A Dnyeper, a Volga és a Don folyók mint közle­kedési, vonalak megbénítása meg­felelne német viszonylatban az Elba, a Rajna és a Duna forgalmá­nak megbénításával. Az eddig bir­tokba vett folyamo­kon évi 30 millió tonna árut szállítottak. Ez az ösz­­szeköttetés megbénult s ugyanígy el fogjuk vágni a volgai közlekedés útját is. Erről a helyről biztosítha­tok mindenkit, hogy onnan pedig senki emberfia el nem mozdíthat bennünket. — További hadicél, linkről nem beszélek, mert ezek elérésére irá­nyuló akcióink folyamatban van­nak. Ilyen jövőbeli tervekről csak Churchill szokott beszélni, de eljön az idő, amikor a vitás ezeket a cé­lokat is meg fogja ismerni. A megszállott óriási területe-

Next