Függetlenség, 1942. november (10. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-01 / 248. szám

- 2 Távíratváltás a kormányzó és a török államfő között Horthy Miklós kormányzó a tö­rök nemzeti ünnep alkalmából üd­vözlő táviratot intézett Ismét Inö­­nühöz, a török köztársaság elnö­kéhez. A török államfő a táviratra a következőkben válaszolt: ,,Femér­lóságodnak a török köz­társaság kikáltásának évfordulója alkalmából hozzám küldött szívé­lyes jókívánatai nagyon meghatot­tak és kérem, fogadja azokért há­lás köszönetemet. Ismét m­enü.” Magyar őrnaszádok harca a fegyveres kő Egy német haditudósító izgalmas riportja Karl Otto Zettmann német hadi­­tudósító részt vett folyamőreink egy vállalkozásában, amelyet a szerb kommunista bandák ellen hajtottak végre és erről a vállal­kozásról a Deutsche Zeitung in Kroatien című lapban a követke­zőkben számolt be: A nap szinte izzásig hevíti a Sz. folyón biztosító Őrnaszádok páncéllemezeit. Nyár közepén va­gyunk és a déli órák tikkasztó hő­ségében ... magyar hadrobogó is bágyad­tan lengedez rajtuk. Az első osztály már teljes sebes­séggel az arcvonalat képező folyó­részen hajózik, amikor a második osztály parancsnoka is elrendeli a kifutást. A part, amely füzeseivel és ala­csony bükkcserjéseivel olivzöld színben szegélyezi a folyó medrét, gyorsan tovasiklik. Alig néhány kilométernyire ár ellenében már a folyó az arcvonal, az­az egyik oldalán horvát csapa­tok állják az őrséget, a másik két oldalán pedig a kommunis­ták. A kiserődök a töltések mögött, a füzesben rejtőznek, csupán a felső részük látható a hajóról. Dél felé két hegytömb mered az ég felé. A kommunisták közéjük szorultak és most kétségbeesetten védekez­nek a teljes bekerítés és az ezzel járó végleges leszámolás ellen. Hiába vetették harcba legjobb csapataikat, a „proletár zászló­­ozj”-akat, a többízben megismételt áttörési kísérlet véresen össze­omlott. A német és horvát hegyi csapatok már kezükbe is kerítet­ték a déli hegytömb néhány csú­csát és ezzel lassan bár, de egyre jobban északra, a folyó felé szorítják az ellenséget. Minél szorosabbra vonják rajta a hurkot, természetesen annál va­dabb erővel kísérli meg a kelepcé­ből való kitörést. Tüzet kap a második naszád A széles folyam hátát az önkén­tes horvát egységekkel együtt a magyar folyamerők biztosít­ják. A katlanból való szabadulás útja a kommunisták számára tehát ezen az oldalon is lezárult. Az őrnaszádok páncéltornyai az ellenség felé fordulnak és a löve­­gek, valamint a géppuskák csövei fenyegetően ásítanak rá a déli part dzsungelszerű füzes rengetegére. Hogy áttekinthessenek rajta, az őrnaszádokra magas figyelőállást rögtönöztek, ahova egy nehézgép­puskát is beépítettek. Az első tiszt távcsővel fürkészi az ellensé­ges oldalt. Váratlanul megtörik a vihar­előtti csend. A második örnaszád tüzet kap Lövedékek röppennek át a víztükör felett és a túloldal anyagjában csapódnak fel. Rá­kapcsolnak a mi géppuskáink is és telehintik acélmaggal az ellen­séget rejtő dzsungelt. Pattogás, csattanás, robbanás po­koli hangorkánná vegyül, a beszéd­del való érintkezés fölösleges eről­ködéssé válik benne. Az első tiszt mozdulatlanul őrzi szakállas fejé­vel a kémlelő nyílást és a harc alatt egy pillanatra sem veszi el szeme elöl a távcsövet. Amilyen hirtelen megszakadt, épp oly hirtelen beáll a nyugalom az ellenség­nél. A vörösök múltkoriban egy magas nyárfa tetejére géppuskafészket építettek, de a mostani előtti kifu­tás alkalmával sikerült elhallgat­tatok Másodízben bizonyára nem fognak ilyen kiemelkedő pontot választani tüzelőállásul. Most a part sünijében, a hegyoldal cser­ejében és a dombok lomberdejében lapulnak és azzal kísérte­teznek, hogy jól célzott távlövésekkel az őrna­­szádok legénységét eltalálják. Néhány nappal ezelőtt így sebez­ték halálra az egyik őrnaszád kor­mányosát. A lövedék a buta vélet­len folytán átfutott az egyik kémlőnyíláson és szíven találta őt. Abban a pillanatban lehelte ki lel­két. Munkába lépnek az ágyúk is­ ­. előtt az első őrnaszád megáll és bevárja az osztályparancsnokot. A második hajó melléje siklik és most már egymás mellett mint két úszó erőd vonulnak el az ellenséges part előtt. A gépházban tovább duruzsolnak a turbinák. Pokoli itt a hőség. A gép mellett a kezelőszemélyzet meztelen hátán kövér cseppekben válik ki a verejték és patakká bő­­vítlve folyik le lábszárukon. 70 fok Celsiust mutat itt a hőmérő. Nem is való ez minden embernek. Ide erős szervezet kell egészséges szív­vel, hogy a fojtogató hőségben is megállják a helyüket. 6­ magasságban mindkét naszád horgonyt vet. A horgonyzási mű­velet közben­ újra lövések csattannak a pán­­cél­lem­ezeken. Azok a horvát katonák, akik kí­váncsian nézegették a szövetséges magyarok munkáját, az első be­csapódások hallatára a pillanat tört részei alatt szétugranak és fedezik magukat. Most már mun­kába lépnek az anyák is. Első cél­juk a bozót mögötti téglaégető, amelyben a kommunisták meg­figyelő- és géppuskafészkeket ren­deztek be. Kénessárgán tör elő a tűz az ágyúk torkolatából és süvöltve szeli át halálos gyü­mölcsük a folyó feletti légteret. Piszkosszürkén nőnek k­i a becsa­pódási felhők a bedülő falak és az összeroppanó tetőzet felett. Éjszakai harc­ ot sem ússzuk meg találat nél­kül. Az egyik ujjnyi vastagságú drótkötél hirtelen elszakad, mintha lát­hatatlan nagy olló vágta vol­na el. A naszád parancsnokánál egy sé­rült jelentkezik: a repeszdarabok nyakába, mellébe és lábszárába ha­toltak. Az osztályparancsnok össztüzet irányít O. falura, amely­ben ellenséges erők tartózkodnak. A becsapódások távoli zaja egybeolvad a következő lövé­sek dörejével. Az esti szürkületben az egyik naszád visszatér a támaszpontra, a parancsnoki hajó pedig éjszaká­ra is 6. előtt marad. Ezen az éj­szakán nem jön álom az őrtálló hajó személyzetének szemére. A part feketeségéből mindenün­nen torkolattüzek villannak fel és lövedékek csapódnak le a naszád páncélbőréről. De a mi embereink is buzgón válaszolnak. A roham­­sisak széle alól beletekintenek a sötétbe és tüzüket odahelyezik, ahol a torkolattűz éppen felvillant. Az ellenség tudatára ébredt, hogy itt sem sikerül kitörnie, bármeny­nyire összpontosította is erőit. A piros-fehér-zöld lobogó alatt ha­józó magyar folyami harci erők keményre kovácsolták köréjük a gyűrűt a 8*. folyó­ból­­. Kösmüves Zudrájbkin Kerepesi-úti villám*, mell« elonjfts feltételeik* elad«­­ Érdeklődni Magyar Iijatvisefik Tak^a­rékpénztára Rt.-nál, MX., Ke«ir-körút 14. Telefon: 1S8-878. fcsy a ^«yszinen: XIV., Sashalmi-út 19.l­étközrap délután, T4zsárnap egén n»p. —­­Wmettetu& — Kedd, 1942 november 3*« Az egri mandátum Máskor is megtörtént már, hogy államférfit, politikust egyhangú­lag választott képviselőjévé vala­melyik kerület. Kállay Miklós mi­niszterelnök egri mandátumának mégis megkülönböztetett tek­in­tő­­sége van. Az egri választók ugyan­is egy nagy háború, egy hatalmas nemzeti erőfeszítés idején adták Kállay Miklós kezébe az egyhangú lelkesedéssel felajánlott megbízó levelet. Ezzel kinyilatkoztatták, hogy fenntartás nélkül helyeslik a fajvédő, a nacionalista kormány­politika irányát, megbíznak a mi­niszterelnök személyében és a nem­zet érdekében állónak tartják, ed­digi cselekedeteit. A Személyt és az államférfi po­litikáját illetően feltétlen bizal­mon túl azonban mást is kifejez az egri mandátum. A nemzet egysé­gét bizonyítja, mert azt mutatja, hogy amint egy kerületnek alkal­ma van szavát hallatni, a magyar választópolgár nagyon is érthe­­tően deklarálja, hogy a mai idők­ben nem akar széthúzást, torzsal­kodást, nem kívánja hallani a frak­ció­csaták lármáját, melyet úgyis túlharsog a világot betöltő ágyúdörgés. A magyar választó jónak, helyesnek tartja Kállay Mik­lós politikáját, tehát semmiféle szükségét nem érzi annak, hogy más irányzatok felé tájékozódjék. Olyan erős és annyira egységes, az Eger által kinyilatkoztatott nemzetközi közszellem, hogy az egész idő alatt még csak kísérlet sem történt senki részéről az egri mandátum elnyerése iránt. Nyil­ván az érdekeltek is érezték, hogy Kállay Miklós erőteljes politiká­jával és az azt száz százalékig helyeslő nemzeti közvéleménnyel szemben céltalan minden próbálko­zás. Dobó István városának impo­záns módon megnyilvánult bizalma minden bizonnyal új erőt ad a mi­niszterelnöknek ahhoz a nagy mun­kához, amelyet a győzelmes ma­gyar jövő érdekében végez. - A Mölders vadászezred négyezredik légigyőzelme Berlin, november 2. A Mölders-vadászezred Nord­­mann őrnagy tölgyfalombbal ki­tüntetett parancsnokának vezetése mellett ezekben a napokban aratta négyezredik légi győzelmét. A különböző tárcák jövő évi költség­­vetésének bizottsági tárgyalásai A képviselőház bizottságai közül a pénzügyi, közgazdaságügyi és közlekedésügyi bizottságok pénte­ken letárgyalták és részleteiben el­fogadták az iparügyi tárca költ­ségvetését. A pénzügyi és igazság­ügyi bizottságok ugyancsak rész­leteiben elfogadták az igazságügyi tárca 1943. évi költségvetését. Kedden, november 3-án, délután 5 órakor a pénzügyi és honvédelmi bizottság tart ülést, amelyen a honvédelmi tárca költségvetése ke­rül tárgyalásra. Szerdán, november 4-én, délelőtt fél 10 órakor a képviselőház köz­jogi bizottsága tart ülést, amelyen részletesen letárgyalják a felsőház­­ról szóló törvény módosítására vo­natkozó javaslatot. Ugyanekkor délelőtt 10 órakor a pénzügyi bi­zottság is ülést tart, amelyen a miniszterelnökségi tárca, valamint a kisebb tárcák jövő évi költség­­vetései képezik a tárgyalás anya­gát. Ennek befejezése után a pénz­ügyi és a külügyi bizottság a kül­ügyi tárca költségvetését tár­ — A Baross Női Tábor választ­mányi ülése. Vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes emlékének hódolt a Baross Női Tábor országos választmányi ülése. Spurné Bárdos Féltoronyi Magda országos elnök meghatott szavak­kal emlékezett meg a magyar nemzet veszteségéről, majd az egy­begyűltek egyperces néma tiszte­letadással emlékeztek meg a kor­­mányzóhelyettesről. Az országos választmány továbbá megszervezte a Baross Női Tábor keretén belül a gazdasági szociális és bajtársi szolgálatot, amelybe a Baross­­ifjúság is belekapcsolódik. A szol­gálat feladata látogatni a sebesült iparos- és kereskedő honvédeket, őket ügyes-bajos dolgaik intézésé­ben segíteni. A Baross Női Tábor gazdasági honvédelmi szolgálata felöleli mindazoknak a magyar asz­­szonyoknak a táborát, akik arra vállalkoztak, hogy üzemekben, üz­letekben, műhelyekben vállalnak munkát a NÖHM kér szábén. Az egyiptomi csata kilencedik napján már Rommel volt a támadó fél BERLIN, november 2. Az Alexander-offenzíva nyolcadik napján a brit csapatoknak nagy­arányú támadásaikkal, órák hosszat tartó elkeseredett küzdelmek után sikerült betörniök egy német zászlóalj állásaiba, de Rommel tábornagy személyesen vezetett ellentámadásával kivetette a betört angolokat. Az egyiptomi offenzíva kilencedik napján már Rom­mel indult támadásra német és olasz páncélosaival. Ezt a támadást bombázógépek és csatarepülőgépek támogatták. Rommel vasárnap visszavetette az angolokat 306 repülőgépet vesztett húsz nap alatt a brit légierő BERLIN, november 2. A Führer főhadiszállásáról jelen­tik a Német Távirati Irodának. Az egyiptomi arcvonalon a né­met és olasz csapatok ellentáma­dása az el-alameini arcvonal észa­ki szakaszán vasárnap tovább tar­tott és a német és olasz csapatok­nak sikerült az ellenséget, annak, különösen az egyik ausztráliai had­osztálynak a legsúlyosabb vesztesé­get ok­ozva, visszavetni. A német és olasz légihaderő tá­madási elsősorban az ellenség üteg­állásai ellen irányultak s bomba­találatok következtében több löveg harcképtelenné vált. A kíséretül beosztott vadászrepülők saját vesz­teség nélkül négy angol repülőgé­pet lőttek le. Október 11-től 31-ig az angol létrehadterő 306 repülőgépet vesz­tett. Ebből 187-et a Földközi-ten­ger és Észak-Afrika felett. Ugyan­ebben az időben az Anglia elleni harcban 88 saját repülőgépünk ve­szett el. Száz ausztráliai foglyot ejtettek a tengelycsapatok RÓMA, november 2. Az olasz főhadiszállás 890. szá­mú jelentése: Az egyiptomi arcvonal északi szakaszán a tengelycsapatok ellen­­támadásának további kedvező fej­leményei során ismét mintegy 100 ausztráliai katona esett fogság­ba és több mint negyven járóműl elpusztult. Ugyanezen a szakaszon fölénye­sen megtörtük az ellenség újabb támadásait, amelyeket heves tüzér­ségi tűz elő­zött meg és támogatott. Az ellenség a hétfőre virradó éjsza­ka kísérletet tett arra, hogy vona­laink mögött csapatokat szállítson partra. A kísérletet nyomban meg­hiúsították. Olasz és német repülőgépek is­mételten sikeres támadásokat in­téztek az ellenséges vonalak ellen. Német vadászok négy ellenséges repü­lővénet lelőttek, ezenkívül több repülőgépet megrongáltak, amelyek a földön álltak. Az angol repülők megtámadtak egy o­asz tábori kórházat Róma, november 2. Angol repülőgépek — mint az olasz hírszolgálat jelenti — októ­ber 31-én hajnalban bomba- és géppuskatámadást hajtottak végre alacsonyan szállva egy olasz tá­bori kórház ellen, az afrikai arc­vonal középső szakaszán, bár a kórház messze feküdt az első vo­nalak mögött és világosan látha­tóan meg volt jelölve a vörös ke­reszt jelével. A támadás következ­tében egy olasz katona meghalt, három katona pedig, aki éppen kezelés alatt volt, megsebesült. Egy másik tábori kórház operáló­­sátora ugyancsak az angol bom­bák találata következtében elpusz­tult. A Vitézi Rend az ország egyik legjelentősebb gazdasági intézménye Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza ügyvezető törzskapitány a vitézi telepítések ügyeinek legfőbb irá­nyítója érdekes nyilatkozatot adott egyik közgazdasági lapnak. Isme­retes ugyanis, hogy a kisajátított zsidó birtokokból az 5—100 holdas kategóriákat a Vitézi Rend kapja meg. A 130 ezer holdnyi kom­plexumból 30 százalék jut az első világháború vitézeinek, míg 70 százalékot a mostani há­ború hősei számára tartanak fenn. Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza rendkívül terjedelmes és alapos nyilatkozatában rámutat arra, hogy ez a birtokpolitikai akció igen nagy feladatot jelent. Nem egyszerű kér­dés a földhöz juttatandó egyének kiválasztása sem. Ezt csak azzal a szervezettel lehet megcsinálni, a Vitézi Renddel, amely húsz éve zárt fegyelemben katonás ellenőr­zés alatt tartja tagjait és a gazda­sági alkalmasság elbírálása szem­pontjából is a legtökéletesebb nyil­vántartással rendelkezik. A földnek 40 százalékát a még most is küzdők részére kell fenn­tartani. Miután a cél az, hogy a föld zsidókézből mihamarabb ma­gyar művelés alá kerüljön, a fenn­maradó földeket megfelelő bérlők­nek adjuk ki. Reméljük, mert akarjuk, hogy a Vitézi Széknek átadott 130 ezer hold földön jövőre egy grammal sem fog kevesebb búza teremni, mint az idén. Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza törzskapitány elmondotta, hogy a behelyezési akciót máris megkez­dik és mindent elkövetnek, hogy a magyar katonát gazdaságilag is megerősítsék. — Nehezebb feladatokat is meg­oldottunk már — mondotta többek között —, több mint 150 ezer hold vitézi telket adminisztráltunk. Több ezer különálló vitézi telket és ezenkívül több mint 100 vitézi telekcsoportot, telepes községet lé­tesítettünk. A Vitézi Rend szervezete ma már az ország egyik legjelen­tősebb gazdasági intézmé­nye is. Pénzügyi osztályunk a múlt esz­tendőben 22 milliós pénzforgalmat bonyolított le.­­ Ezzel a szervezettel és ezzel a pénzügyi felkészültséggel minden közületi segítség nélkül meg fogjuk oldani új és nem könnyű felada­tunkat is. , nemespré «S leuóárc tics, IV. kor., aléria-utea 7, X.í 1M—US. A hercegprímás ünnepélyes rekviemet tartott Halottak napján S­e­r­é­d­i Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása Min­denszentek napján az esztergomi főszékesegyházba­n 16 papnöven­déknek az alszerpapi, 7 alszerpap­­nak pedig a szerpapi rendet adta fel. Délután folyamán részt vett a halotti officiumon és koszorút he­lyezett elhalt elődjének a főszékes­egyház kriptájában lévő sírjára. Halottak napján reggel az eszter­­gomi főszékesegyházban ünnepélyes rekvéget tartott.

Next