Függetlenség, 1942. december (10. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-01 / 272. szám

Kedd, 1942 december 13- Szász Lajos miniszter nagy beszédet mondott Kecskeméten az új közellátási rendszerrő­l és a termelés irányításáról Kecskemét, november 30. Szász Lajos közellátásügyi mi­niszter vasárnap délelőtt Kecske­métre érkezett s résztvett pártjá­nak körzetvezői értekezletén. A közellátási minisztert, akinek mi­niszterré történt kinevezése óta ez volt első látogatása választókerüle­tében, a vele együtt érkező Jur­csek Béla és Jakabffy Károly ál­lamtitkárokkal együtt igen nagy szeretettel fogadták a párt körzet­­vezetői értekezletének résztvevői. Szabó István felsőházi tag meleg szavakkal köszöntötte a minisztert, majd Szász Lajos szólalt fel ezután s beszédében többek között ezeket mondotta: kétirányú út követése a háború elvesztéséhez vezet . A miniszterelnök úr az utóbbi napokban részletesen nyilatkozott a külpolitika kérdéseiről — erről tehát nekünk ma sem sokat kell beszélni. Egy eseményről akarok csak megemlékezni, amely azóta következett be. A touloni ese­ményekre célzok, a francia flotta sorsára. Amit a győztes ellenség szó nélkül, kérés nélkül meg­hagyott Franciaországnak, az afri­kai gyarmatokat az angol és ame­rikai csapatok a közelmúltban megtámadták. De nem elégedtek meg ezzel, hanem amikor azt lát­ták, hogy ennek a támadásnak nincs meg a várt hatása, mert a bolsevizmus Oroszországa egy idő­ben nem tudott megfelelő erejű és eredményű támadásba kezdeni, nem borult lángba a Balkán, nem törtek ki Európában forradalmak, továbbmentek s a szövetséges uszítás földalatti agitációja meg­kezdte munkáját Franciaország szeme fényével, a flottával szem­ben. S mi lett az eredmény? A szövetségesek jóvoltából Francia­­ország elvesztette flottáját is, azt a flottát, amelyhez a győztes ellen­­ség egy újjal sem nyúlt. Ez lett az eredménye annak, hogy akad­tak Franciaországban magasállású közéleti férfiak, akik nyíltan a francia kormány politikáját követ­ték, háta mögött azonban másik vasat is tartottak a tűzben, hogy minden esetre biztosíthassák léle­­­­elen ambíciójuk kielégítésének lehetőségét. Mit mutat a helyzet, amely ennek folytán bekövetke­zett? azt, hogy az ilyen kétirányú út követése az, amely a háború elvesztését biztosítja. A kenyérellátás biztosítása — Ami a belpolitikai kérdéseket il­éti —folytatta besz­idét a mi­niszter —, azok előterében a köz­ellátás kérdése áll. Sokszor nyi­latkoztam már teljes őszinteséggel a közellátás ügyeiről. Megállapí­tottam és most sem mondhatok mást, mint azt, hogy igen súlyos helyzetben vagyunk. — Ne­m titkoltam el semmit, nem is titkolhattam volna, mert ha a közellátás helyzetéről rózsás ké­pet festek és ugyanakkor olyan intézkedéseket teszek, mint ami­lyeneket kénytelen voltam tenni, joggal kérdezhetné tőlem bárki, mi az igaz, az-e, amit mondok, vagy az, amit teszek. Teljes őszinteség­gel tártam fel a helyzetet. Egy pil­lanatig­ sem féltem attól, hogy ez­zel pánikot keltek, mert tudom, hogy az ország népe elbírja az őszinte szót, bármilyen nehéz le­gyen is az. Elmúlt az az idő, ami­kor úgy gondolkoztak, hogy a nép kiskorú, nem lehet megmondani neki az igazságot. Meg lehet mon­dani, sőt meg is kell mondani nyíl­tan az igazságot minden kérdésben. — Abból, hogy a kenyérellátás biztosítása érdekében Magyaror­szágon, ahol — valljuk be — min­denki úgy gazdálkodott, hogy ha más nem is, de kenyerünk az lesz, ilyen intézkedéseket kellett ten­nem, le kell vonnunk azt a követ­keztetést, hogy az ország közellá­­tásának biztosítása érdekében nem mehetünk továbbra is azon az úton, amelyen eddig haladtunk. Új utakra kellett lépnünk s ezért adtuk ki azokat a rendelkezéseket, amelyek az új rendszernek alap­elvét fektetik le s a végrehajtás­hoz nekem megadják a szükséges felhatalmazást. Nem lehet a közi ellátást olyan bizonytalan ténye­zőre alapítani, mint amilyen a ter­mésfelesleg; a meghatározott mér­tékben jelentkező szükségleteket csak hasonlóan meghatározott mértékben biztosított mennyisé­gekkel tudjuk fedezni. Az új beszolgáltatási rendszer — Az új beszolgáltatási rend­szernek, illetőleg a beszolgáltatás mértékének egyetlen alapja a ka­taszteri tiszta jövedelem. Mindenki megállapította általában, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, hogy más alapból kiindulni nem lehet.­­ Azok a megjegyzések és sut­togások, amelyek a kataszteri tiszta jövedelemről szólnak, lassan furcsa irányba csúsznak s úgy ál­lítják be a kérdést, mintha ezzel az új rendszerrel kedvezményezni kívánnák a nagybirtokot a kisbir­­tok rovására. Aki ismer engem és Jurcsek Béla barátomat, bizonyára meggyőződött arról, hogy ebben az irányban azután nem lehet vádolni bennünket, mert egyikünk sem akar kedvezni sem a nagybirtok­nak, sem a kisbirtoknak, sem a termelőnek, sem a fogyasztónak, a mi tárgyilagos szempontok sze­rint kívánjuk megoldani a közellá­tást, elsősorban a kenyérellátás kérdését.­­ Éppen ezért, feldolgoztattuk a kataszteri tiszta jövedelmeket. Megállapítottuk, hogy az egyik helyen a nagybirtoknak maga­sabb, a másik helyen alacsonyabb, a harmadik helyen azonos a ka­taszteri tiszta jövedelme a kisbir­­tokival, ha csak a szántóföldet vesszük alapul. Szóval csak a rosszindulat magyarázhatja ebbe az iíj rendszerbe azt, mintha bár­milyen mértékben is kedvezne a nagybirtoknak. De hangsúlyozom, nem kedvez a kisbirtoknak sem, általában nem kedvez sem a ter­melőnek, sem a fogyasztónak, szabadon érvényesülni az egyéni munkát, tudást, kezdeményezést. Takarékoskodás pénzzel és anyaggal ! Még egy kérdéssel akarok foglalkozni, amely engem, mint közellátási minisztert érint. Ma szerte az országban mindenütt gyűlést tartanak a takarékosság jegyében és érdekében.­­ A takarékosságnak két irány­ban kell megnyilvánulni. Takaré­koskodnunk kell a pénzzel és az anyagokkal. A pénzzel való taka­rékoskodás különösen a háborús viszonyok között rendkívül nagy­jelentőségű. Ma már mintegy 700 millió pengőre tehető a Magyar­­országon tezaurált pénz összege.­­ Engem közelebbről voltakép­pen az anyaggal való takarékos­­kodás érdekel Hogy az ország népe minél jobban takarékoskodjék a szűkösen rendelkezésre álló anyag­gal, szintén egyik igen fontos fel­adatunk, s azt hiszem, igen haté­konyan fogunk közreműködni ab­ban az irányban is, hogy ne paza­roljunk.­­ Mindenkinek egyéni háztar­tásában is nagyon kell ügyelnie arra, hogy csak annyit fogyasszon, amennyi szükséges, hogy a rendel­kezésre álló anyagokat ne paza­rolja, hanem igyekezzék minél gaz­daságosabban, minél nagyobb eredménnyel kihasználni. A közellátási miniszter beszédét gyakran szakította félbe taps és helyeslés és beszéde végén hossza­san ünnepelték. Jurcsek Béla a termelési rend ellenőrzéséről Jurcsek Béla államtitkár szó­lalt fel ezután s többek között rá­mutatott arra, hogy az áruelrejtés, a zugkereskedelem, az áruhalmozás terén mindenki az állam segítségét várja, de nehezen állítja be önma­gát abba a szigorú és rendszeres munkába, amely egyedül tudja meghozni az eredményt. A gazda­­társadalomnak saját tagjaiból kell megvalósítania a megfelelő ellenőr­ző szervezetet, hogy kizárhassa so­raiból azokat, akik külön utakon akarnak járni. Ez a szervezet meg is valósul, hogy a jövő évi terme­lési rendnek a magyar gazdák ne csak termelői és végrehajtói, ha­nem ellenőrzői is legyenek s az el­látatlanok megkapják azt, amire szükségük van. Végül rámutatott a melléktermékek termelésének fontosságára, figyelemmel arra, hogy a kisgazda társadalomnak in­tenzívebben kell ezzel foglalkoznia, mint a nagybirtoknak. Jurcsek Béla államtitkár nagy tetszéssel fogadott szavai után az értekezlet résztvevői elhatározták, hogy táviratilag üdvözlik Kállay Miklós miniszterelnököt. JzCCH »ADfrO­­NAL IT.ANDRÁSSY LT 14.* TEL.:113-710 Pók: CcSuJist, Áruházban. Újból nagy tianglemezválaszték »Mi és törött lemezeket legmagasabb napi áron veszünk. A termelés irányítá­sának biztosítása •— Természetes, hogy ezzel irá­­nyítólag nyúlunk be a termelésbe is. — Hogy valóban megtermeljük azt, amire az országnak szüksége van, s ellenőriznünk kell, hogy úgy vessenek és dolgozzanak, amint arra az országnak szüksége van; azt pedig, aki nem eszerint jár el, büntetéssel is kényszeríte­­nünk kell, hogy eleget tegyen a közösség iránti kötelezettségének. Elmúlt az a világ, amikor minden­kire rá lehetett bízni, hogy úgy gazdálkodjék, amint azt egyéni ér­dekei kívánják, amint abból neki a legnagyobb haszna van. — Meggyőződésem, hogy csak a gazdasági élet irányításával lehet nemcsak most, hanem a háborús idők elmúlta után is a magyar közgazdasági élet fennmaradását biztosítani, csak a gazdasági élet irányítása mellett lehet újból fel­építeni Európa gazdasági életét és biztosítani a már bekövetkezett és még előreláthatóan bekövetkező hiányok pótlását. — Az Irányított gazdálkodás — folytatja Szász Lajos — termé­szetesen nem jelenti azt, hogy az állam gazdálkodjék. — Isten őriz­zen ettől! —, vagy hogy az állam közvetlenül próbáljon belenyúlni a termelésbe. Nem, — az állam csak irányítson, de egyébként engedje Kivégzések Szíriában és Libanonban Isztanbul, november 30. A legutóbbi három hónap folya­mán Szíriában és Libanonban 188 arabot ítéltek halálra és végeztek ki. Az elítélteket túlnyomórészt azzal vádolták, hogy romboló cse­lekményeket követtek el és össze­esküvést szőttek az angolok ellen. *%*&*&%*•* az ardSor­ perusok mélyreható tiszttásira acofgif, mepaiaM^fea az eredményes arcápolási. A areviz üdíti és a boafii arcbőr fonn^adtságát és fáradságát eszményiem kti vk rent eredrt^összetételw hitsem­leges b^yafifk­áló, természetes módon tökéletengregés^jrí ki a hiányzó vagy elégtelen hermin^táplálkozást, mtgszüntetfüjk ránckép/A^st. A nappalikrém pompás illatt»-és tartözh öltönyös­t ad az arcbőrnek. Vichy h­ivatalosan jelentős Reunion szigetét megszállták a britek és kihirdették az ostromállapotot Vichy, november 30. A francia gyarmatügyi államtit­kárság hivatalosan közölte, hogy a Madagaszkártól keletre fekvő Reunion szigeten brit csapatok szálltak partra és ezek főparancs­noka a főváros elfoglalása után ki­hirdette az ostromállapotot. Az an­gol parancsnok kijelentette, hogy a szigetet De Gaulle tábornok meg­bízásából szállta meg. Az ottani francia helyőrség Aubert francia főkormányzó rendelkezésére ellent­­áll. A sziget lakossága megőrizte nyugalmát. Gayda: Az angol hadicélok a szent szövetség korának zsarnoki elgondolásaihoz hasonlítanak Róma, november 30. Virginia Gayda a Voce d’Italia vezércikkében foglalkozik a Nine­teenth Century angol folyóirat is­meretes cikkével, amely világos utalásokat tartalmaz arra nézve, hogy angol győzelem esetén milyen sors várna Európára. Ebből a cikkből — írja Gayda — mindenki megtudhatja, hogy miért harcolnak az angolok és mi­lyen tervek húzódnak meg az at­lantióceáni alkotmány mögött. Az angol tervek a szent szövetség ko­rának zsarnoki elgondolásához ha­sonlítanak. Mint a cikkből kitűnik, az angolok tisztában vannak vele, hogy az Európa feletti uralom el­nyerése érdekében mindenekelőtt szükség van a földközitengeri ura­lomra, amelyet­­ csak úgy tudnak megszerezni, ha először leverik Olaszországot. Az angol cikk vilá­gosan megírja, hogy Anglia célja: különbékére kényszeríteni Olasz­országot. Olaszországot el akarják távolítani a Balkán-félszigetről, le akarják fegyverezni és át kell ad­nia Isztriát Jugoszláviának, le kel­lene mondania Pantelliáról és ter­mészetesen Abesszíniából is. Líbia és Krenaika sorsát angol hadászati érdekek határoznák meg, de lehet, hogy Olaszországot nem zárnák ki teljesen erről a területről. Az angolok meg lehetnek győ­ződve, hogy Olaszország nem óhajt semmiféle különbékét és az ola­szok harcolni fognak mindaddig, amíg jogaikat el nem ismertetik — írja Gajda. — Az angol lap Közép-Európával kapcsolatban is fantasztikus terveket szellőztet és egy még képtelenebb versaillesi rendszert akar felépíteni nagyobb Lengyelország, Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia feltámasztása útján. Mindez, egyáltalában nem ijeszt meg­ bennünket — hangsúlyozza a vezércikkíró — mindenesetre jó azonban, ha az angolok épp most árulják el ilyen leplezetlenül ter­veiket. Az európai népek tinél vi­lágosabban fogják látni, hogy tulajdonképen miről is van szó a miért kell mindenáron harcolni és győzni. 600.000 pengő szalmacsizmákért három hónap alatt Sopron, november 30. Vitnyéd község lakói néhány hónappal ezelőtt szalmacsizmákat kezdtek fonni és a jól jövedelmező háziipari munkába a község apra­­ja-nagyja belekapcsolódott. A sze­génysorsú község, amely ismétel­ten tűzvész áldozata volt, a leg­utóbbi három hónap alatt a házi­ipari munka révén 600.000 pengős jövedelemhez jutott. filibr WvLtíl RomMtoHo -ARA: 6­80P- Mirtdehaff topható."

Next