Függetlenség, 1943. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1943-01-05 / 3. szám

Megérkeztek a csomagok a szovjet földön harcoló olasz csapatokhoz ítmmiimiiiiiiiiiifHmmiiiimimirmiiiiiiiiiitiiiimiitiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii) Németország havonta legalább húsz búvárhajót készít — írja a Daily Herald Berlin, január 4. A Berliner Börsenzeitung hosszú cikkben foglalkozik a háborús helyzettel és megállapítja, hogy az angolszászok már sehol sem létesít­hetnek sikert ígérő hadszíntereket. Európa ma állig felfegyverzett erő.­­ A­ Daily Herald a tengeralattjáró­veszély komolyságát hangsúlyozza és amerikai szakemberek véleménye alapján, közli, hogy Németország­nak ma nyolcszor annyi tengeralatt­járója van, mint volt két évvel ez­előtt. A német hadiipar havonta legalább húsz búvárhajót képes ké­szíteni. Ez pedig lényegesen több, mint amennyit a szövetségesek el tudnának sülyeszteni. Gázzal megölte magát egy tanítónői Édesapja is a halálba akart menekülni A Beniczky­ utca 3. számú ház­ban lakott, mint főbérlő Szabó János ny. százados, 33 éves Kata­lin nevű tanítónő leányával. Visz­­s­zavonult, csöndes életet éltek, csak­ egy katonatiszt látogatott el gyakran hozzájuk, aki a leánynak udvarolt.­­ Vasárnap­ délelőtt ra becsöngetett a katonatiszt. Szabó János nyitotta ki az előszobaajtót, majd leánya keresésére indultak, de sehol nem találták. A konyhaajtó zárva volt. Betörtél:. A konyhában a gázrezsó mellett élettelenül feküdt Szabó Katalin. Már a mentők sem tudtak segíteni. A nyitvahagyott rezsóből kiömlött gáz megölte. Mialatt a rendőri bizottság az öngyilkosságról jegyzőkönyvet vett fel, Szabó János visszalopakodott a konyhába, kinyitotta a gázcsapot és ráborult a rezsóra. Tettét azon­ban időben felfedezték és a mentők a Rókus-kórházba vitték. Az öngyilkos leány szobájában a bizottság búcsúlevelet talált. Azt írta, hogy alaptalan pletykák miatt keseredett el annyira, hogy a ha­lálba menekült. Semmi, kétség, hogy a meggyilkolt nőt és gyilkosát kereste. De mostanában, a sok megmagyarázhatatlan rejtély következtében, olyan bizalmatlanná váltam, hogy egyelőre nem akartam közölni vele, mit tudok a dolog­ról. Elhatároztam, hogy legalább is elodázom a magya­rázatot. — Ha nem siet, legyen szíves térjen vissza délután — mondtam neki. — Akkorára tudakozódom majd a Casarás környékén megforduló favágóktól. Az ismeretlen megígérte, hogy okvetlenül visszajön. Alig távozott el, Don Antonióhoz fordultam.­­ — Mit szól hozzá? — Semmi kétség, ez az ember a meggyilkolt asz­­szonyt keresi. — Ha pedig így áll a dolog, okvetlenül közölnünk kell vele gyanúnkat. Nekünk pedig mindent el kell kö­vetnünk, hogy a vidék nyugalmát háborító aljas gonosz­tevőket végre leleplezzük. Amikor az ismeretlen délután Don Antonio kísére­tében­­visszatért, láttam az arcán, hogy az orvos — engem kímélendő, — már közölhette vele a szomorú eseményt. — Ugyebár értesült már mindenről? — fogadtam a belépőt — Casarás teljesen elhagyatott és lakatlan hely, itt nem lakhat senki emberfia. A községben külön­ben csakugyan megjelent néhány napja egy idegen nő, akit később meggyilkoltak ... ‘ 1 — S önöknek az az érzésük, hogy ez az én nővérem volt? — kérdezte a fiatalember sápadtan. —-. Semmi bizonyosat nem tudunk, csak feltételez­zük A hölgy magas volt és szőke. Teljesen olyan, aho­gyan ön lefestette. ■" • —­ S a férje, szigorú, büszke arcú férfinek látszott? ■— Ezt, sajnos, nem volt alkalmam megállapítani, mert amint Don Antonio már­ bizonyára közölte önnel, szerencsétlen sorsú nővére egyedül rohant ki az elha­gyatott balsam­i­ kastélyból és közben segítségért kiál­tozott. Mire odaértünk, már halott volt. . . __ Ez csakis az én húgom lehetett — felelte az Idegen halál sápadtan. Azt a férfit, akihez egy gyönge pillanatunkban hozzáadtuk, már ismeretségünk kezdetén rejtély vette körül, hogy később gyanakodni kezdtünk. Hugo de Marignac olyan fényűző pompa között jelent meg legelőször előttünk, reggiei egyszerű kalmárok előtt, hogy már ekkor elhatároztuk, hozzá adjuk a hú­gomat.. Én vagyok az, aki húgom halálát okoztam ... A fiatalember kezébe temette arcát és kétségbeesve meredt maga elé. Hugo de Marignac! Ez volt aztán a meglepetés. Életemben másodszor hallottam ezt a baljóslatú nevet. Először a paróchiai levéltárban talált XIII. századbeli krónikában találkoztam vele, ahol meg volt írva, hogy e templárius lovag bűnös lelkét Isten nyolc évszázaddal A FEHÉR ÁRNYÉK dl­ ezelőtt örökös bolyongásra és kárhozatra ítélte. Most pedig egy korunkbeli férfit hallok ezen a néven emle­getni! Mit gondoljak erről a rendkívüli egyezésről? A­ lehető­­legnagyobb figyelemmel követtem ezentúl ven­dégünk minden szavát . — Nem szabad kétségbeesnie — vigasztaltam, min­deni meggyőződés nélkül. — Még nem tudjuk teljes bi­zonyossággal, hogy a meggyilkolt nő valóban az ön nő­vére volt­? Ezt csak a holttest exhumálásakor dönthet­jük el, amelyet a bírótól kell kérnie. Addig is bízzék, ne veszítse el a reményt... Az ismeretlen azonban szomorúan rázta a fejét. — Sajnos, plébános úr, a, szívem azt súgja, a nővé­rem az áldozat. " Megegyeztünk, hogy az exhumálást másnapra kérjük a la­granjai bírótól. A fiatal olaszt aznap éjjelre meg­hívtam magamhoz. Vacsora után e szavakkal mesélte el különös történetét: — Reggióban születtünk, úgy én, mint nővérem, Olaszország Calabria nevű tartományában. Igazi kis pa­radicsom ez, az Aspromonte-hegy tövében, narancslige­tekkel, citromfákkal, a messinai tengeröböl partján. Reggio arról is híres, hogy itt született Correggio, a festő és Ariosto, a költő ... Nővérem mindig híres szépség volt, akit egész Itália csodált, hiszen egyik leg­híresebb operaénekesnőnkként ismerték. Mindig Reggio­­ba tért meg egy-egy sikerekben dús idény után pihenni. Különösképpen mégsem szépsége vagy egyéb erkölcsi tulajdonsága volt az, mely annak a férfinek a figyelmét felkeltette, akihez szerencsétlenségünkre hozzáadtuk. Hugóm az őt néha kezelő idegorvosok és hipnózis-szak­értők szerint egyike volt a legérzékenyebb, legszenzibi­­lisebb, úgynevezett hipnofil egyéneknek. Az ilyeneket az okkultisták és a tudományos alapon működő, komoly spiritiszták médiumoknak hívják. Látómédium is volt? — kérdezte Don Antonio, aki nemigen foglalkozott a hipnózis tudományával s csak épp hozzáértését akarta fitogtatni. — Ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom, hogy semmi ilyesmit nem tapasztaltam nála. A hozzá­értők azonban azt állították, rendkívüli mértékben csak­­­royante. Látva a doktor arcán tükröződő hitetlenséget, így folytatta: — Figyelmeztetem önöket, hogy a legkomolyabban beszélek. Ezek a kérdések, amelyeket régebben tréfásan intéztek el szalon­társalgások közben, ma már tudomá­nyos tények. A szuggesztió, a hipnotikus álom, a lelki befolyásolás, az egyes emberekből kisugárzó egyéni erő, és főként bizonyos betegségeknek hipnózissal és h­etero­­szuggesztióval való gyógyítása ma már orvosilag is iga­zolt jelenségek, melyeket egy hozzáértő, tanult ember se merne kétségbe vonni. Kitűnt, hogy az emberi test valóságos akkumulátora a rádióaktívitásnak, amely kü­lönösképpen egyik emberben nagyobb mértékben és fe­szültségben van meg, mint a másikban. Ez az alapja a különféle idevágó jelenségek éstrejöttének. De hogy a tárgyra visszatérjek, nővéremet rendkívüli mértékben megáldotta az ég gyógyító erővel. Számos esetben hasz­nálta fel áldásos tudását a szenvedő betegek érdekében. — Marignacok híres családjából származó Aspro­­monte márkinak is húgom e különös képessége hívta fel rá figyelmét. Igaz, hogy ettől eltekintve is nagy csodálója volt szépségének. Hogy e barátság transcendens mivol­tát még jobban megértsék, néhány szót kell szólnom a márki kastélyáról is. Az Aspromonték székhelyéről, mely az ugyanilyen nevű magas hegy tetején terül el, azt tar­totta a fáma, hogy elátkozott várkastély. Utolsó ura, egy keményszívű, durva lovag, akiről a reggioiak azt tartották, hogy ördöngős ember, a XIII. században ke­resztes hadjáratba indult Hugo de Payenssel és nem tért vissza többé. Az elhagyott várkastélytól még századok­ múlva is rettegett a környék lakossága. Úgy mondták, olyan valakinek a szelleme kísért itt, akinek teste Spa­nyolországban, a templáriusok kolostorában van­ elte­metve. Azt tartották, fény lobban fel néha egy-egy abla­kában és kísértet jár benne. Századokig tartotta magát ez a legenda, míg egyszer csak újra­ kigyultak a kastély ablakai s megjelent benne az új lakó, egy ismeretlen tu­dósember, aki a pásztoroknak apróbb szívességeket tett, tanácsokat és pénzt adott nekik. A magános embert azonban nagyon ritkán látták kívül a kastélyon. A pász­torok esküdtek rá, hogy nem is élő ember, mert évek hosszú során át senki sem látta, hogy élelmet szállítottak volna neki. Mivel az a mendemonda járta, hogy szelleme­ket idéz a várkastélyban, egy kétségbeesett asszony, aki­nek fia elesett a tripolitániai hadjáratban egy este fel­kereste a várurat. Azt mondta neki, hallotta, hogy nagy tudományával halottakat is megelevenít és kérte, hogy elesett fia szellemét mutassa meg neki... — A halott fia valóban megjelent, szólt is az anyjá­hoz, az asszony azonban néhány hétre rá meghalt. Ettől kezdve még jobban féltek a várúrtól s még jobban tar­,­totta magát a hír, hogy az ördöggel cimborái... ( Folytatjuk) REGÉNY Irta: JESÚS DE ARACÓN Spanyolból fordította: BALOGH BARNA dr. I ÉLELMISZERPIAC A budapesti nagyvásártelep fontosabb árucikkeinek reggel 3 óráig kialakult nagykereskedelmi tájékoztató árai: Elő­­baromfi: csirke 460, lúd 490. Tisztított baromfi: csirke béllel 500— 540, tyúk 420—460, lúd 500— 508, ruca 460—ISS, pulyka 420—46, gyön­gytyúk 42. Tojás: Lábádra, eredeti friss, hűtő­házi 438, kiolvasva 446, eredeti meszes 418, kiolvasva 426 eredeti repedt 408, kiolvasva 416. Tej és tejtermék: Tejfel 210, teavaj (édes tejszínből, gömb) kg 660, paszt, tőrözött 700, tehéntúró, sovány 120, félkövér, 16% 140, asztali, 85% 220. Zöldség- és főzelékfélék: Burgonya, nyári rózsa 24.60 Gülbaba 24 05, Őszi rózsa 23.00 Ella 20.40, Wohltmann 18.80, Krüger 17.75, vöröshagyma, makói 29 63, II. oszt. 24.53, fokhagyma I. oszt. 89.84, közép 78.13, II oszt 68.82, fejeskáposzta 24, kelkáposzta 32, kalarádé 28.40, kar­fiol levéllel 60—100, hazai tisztított 80 180, sóska 700, paraj, tisztított 370— 400, sárgarépa 20—26, petrezselyem 30­­—46, tök, sütő 20—55. Gyümölcs: Alma, nemes faj 120—140, közönséges 80—170 körte nemes faj 120—820, narancs, sárgabéla 350—390, dió 500—520, citrom 20—30. Egyéb: Gomba, tömött csiperke 500— 780 , mázsánként A forgalom a nagyvásártelepen lany­ha volt. A nagyvásártelep felügyelősége az alant felsorolt gyümölcs- és zöldség­félékről megállapította a tömegcikkjel­leget, ezekre tehát vonatkoznak a köz­ellátási miniszter rendeletében meg­állapított haszonkulcs-százalékok: fe­jeskáposzta, kelkáposzta, kalarádé sár­garépa, petrezselyem, sütőtük, alma. 1 Hivatalos terményárak Arak helyi, vidéki vasútállomás, 100 kg-ként, minőség szerint: lóhere, nyers, arankáé 230.—, lucerna 315.—, bíbor­­here 150.—, szöszösbükköny 115.—, bab, szokvány, gyöngy 59.—, fehér 64.—, fehérhere 360.—, somkóra 150 — szarvas­­szerep. 260.—, muharasag 40.—. pannon­bükköny 50.—. tavaszi bükköny 40.—, csillagfürt, édes 35.—, keserű 28.—, szegesborsó 40.—, cirokmagseprő 28—, csibehúr 55.—, kolozsvári lóhere 240.—, ballacin, hámozatlan, vető 80.—, Vik­­tória-borő 53.—, express-borsó 45.—, lencse, kisszemű, 54 —, nagyszemű 74.—, közép 64.—, mák. kék, uradalmi 175.—. i­iniiiiinidisiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiim­­iii Felelős kiadó: Dr. BÁTHORY-HOTTNER JÁNOS A szerkesztésért felelős: Dr. vitéz KOLOSVAJ­Y-BORCSA MIHÁLY főszerkesztő Szerkesztő: Dr. MATOLAY GÉZA Helyettes szerkesztő: HASS ENDRE Nyomatott a Stádium Sajtóválalat kör­forgógépein, Budapest, vill. kerület, József­ körút 5. sz. Felelős: Győry Aladár igazgató Kedd, 1943 január 5 ** Egy Ids melegítő munka Menekül a kalkuttai lakosság Bangkok, január 4. Kalkutta város lakosságának több mint a fele elhagyta a várost az ismételt japán légitámadások következtében­ A delhi rádió je­lenti, hogy Kalkutta lakossága most kereken 1 millió, míg ez 1941. évi utolsó népszámlálás al­kalmával, több mint 2 millió ember, lakott ott. iiiiiiiiiiii­!iiiimiiiiii!iiiimii!iiiii!iiiiiii!!iii!!iiiimiiii!iiiiiiiiiii!ii!ii!iii!iii!i!i!!m!iiiiiiimiiii!iiimiiiii!fm. Statáriális bíróság vonta felelősségre a vecsési kerékpártolvajt A pestvidéki törvényszék rög­tönítélő bírósága hétfőn délelőtt tárgyalta Gépiusz Veller István 19 éves vecsési alkalmi munkás­ bűn­ügyét. A fiatal munkás az ügyészi vád szerint egy vendéglő elöl az, elsö­tétítés ideje alatt ellopott egy 180 pengő értékű kerékpárt. A rögtön­ítélő tanács Márton Albert pest­­vidéki tör­vény­széki másodelnök vezetésével ült össze. A vádat Srapolczay Lajos ügyész képvi­selte. A személyi adatok megállapí­tása során kiderült, hogy a vád­lott már kétszer volt büntetve lo­pásért. A törvényszék lefolytatta a bi­zonyító eljárást, meghallgatta az orvosszakértőket, majd a pár­beszédek hangzottak el és Szakai­­czay Zoltán tarályi ügyész bizo­­nyítás kiegészítése iránti indít­ványt terjesztett elő. A statáriális bíróság a bizonyítást elrendelte és a tárgyalás folytatását január hó 5-én, kedden délelőtt 10 óráira tűzte ki. Ekkor lesz ítélethirdetés is. A magyar föld, a magyar lélek, a magyar igazság harcosa a

Next