Függetlenség, 1943. május (11. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-01 / 97. szám

Szombat, 1943 május 1 Abaúj-Torna vármegye megfesteti a hősi halált halt Kormányzóhelyettes arcképét Kassa, április 30. Abaúj-Torna vármegye törvény­hatósági bizottsága vitéz Schell Péter báró főispán elnöklésével pénteken délelőtt rendkívüli köz­gyűlést tartott. Fáy Barnabás alispán arra tett javaslatot, hogy a hősi halált halt nagybányai Horthy István kor­mányzóhelyettes arcképét festesse meg a vármegye. —­ Azt akarjuk — mondta az al­ispán —, hogy emléke itt legyen közöttünk ragyogó példakép gya­nánt. Emlékeztessen bennünket arra az útra, amelyen haladnunk kell s amelyet halálával megmuta­tott számunkra, arra, hogy a hasa legyen előttünk mindenek előtt. Farkasfalvi Farkas Géza felső­házi tag szólt hozzá a javaslathoz. Az őszirózsás forradalomnak csú­folt patkánylázadás, mint mondotta és az azt követő szörnyű megcson­­kítottságunk után az isteni gond­viselés egy erős, nagyszerű magyar embert hívott el a nemzet élére, ki Istenbe vetett erős hittel, Novara kapitányának elszánt energiájával, nagy bölcsességgel visszavezette a csonkaországot arra az ősi alkot­mányos alapra, melyről egyedül le­hetséges és kell régi nagy, gyö­nyörű országunkat visszaszerezni. Amikor arról volt szó, hogy ki le­gyen a helyettese, ki lett volna erre inkább hivatva, alkalmasabb, mint az ő István fia, a véréből való vér, lelkéből való lélek, az ő neve­lése. Pedig ak­kor még nem is tud­tuk, hogy amily nagy példát su­gárzó kötelességérzet és hősiesség lakozik benne, hogy nemsokára a magyarság tragikus hősei közé fog emelkedni. Ezután a törvényhatósági bi­zottság egyhangú határozattal mon­dotta ki, hogy a hősi halált halt kormányzóhelyettes arcképét köz­gyűlési terme számára megfestett. Risztárcsik Ágoston esperes-plé­bános hozzászólása után elhatároz­ták, hogy Zrínyi Ilona fejedelem­asszony emlékének törvénybe ikta­tása érdekében felirattal fordulnak a kormányhoz. Kérik továbbá azt is, hogy Szent László király napját nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Minden magyarnak harcba kell szállnia a destrukcióval és nemzeti ellenséggel szemben Perényi Zsigmond serlegbeszéde a Tisza István-emlék­vacsorán A Tisza István Társaskör csü­törtökön este a Hungária-szálló kü­löntermében rendezte Tisza István serlegvacsoráját, amelyen megje­lent József királyi herceg, tábor­nagy, Kállay Miklós miniszterel­nök, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Bornemisza Géza iparügyi miniszter, Bánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter, vi­téz Lukács Béla tárca nélkül mi­niszter,­­Vitéz nagybaczoni Nagy Vil­mos vezérezredes, honvédelmi mi-­­ niszter, Szinyei Merse Jenő kul­tuszminiszter, Radvánszky Albert báró koronaőr, a felsőház alelnöke, Tasnádi Nagy András, a képviselő­ház elnöke, vitéz Szombathelyi Fe­renc vezérezredes, a honvédvezér­kar főnöke, ifj. vitéz Horthy Mik­­lós r. k. követ és meghatalmazott miniszter, vitéz Tors Tibor, a kép­viselőház alelnöke, Ullein-Reviczky Antal r. k. követ és meghatalma­zott miniszter, sajtófőnök, Pósch Gyula, a Nemzeti Bank elnöke és sokan mások, a magyar közélet ve­zető személyiségei közül. A magyar történelem egyik legnagyobb hazafia A vacsorán a Tisza István gróf özvegye által ajándékozott emlék­serleggel a kezében Perényi Zsig­­mond báró koronaőr, a felsőház al­elnöke mondott ünnepi beszédet. A Tiszát kivételes tehetsége, er­kölcsi nagysága mintegy predesz­tinálták arra, hogy nemzetének ve­zére legyen — mondotta Perényi Zsigmond báró. — A mi nagy tra­gédiánk volt, hogy kortársai nem értették meg. Tisza egész élete, cselekedetei és vértanú halála pél­daadók és őt a magyar történelem egyik legnagyobb hazafiává avat­ják. — Tisza, mint államférfi, mesz­­szire nézett és látott, tudatában volt az akkori és a jövőben fenye­gető veszedelmeknek. Intelmeit akkor nem követték, de ma vezető kormányférfiaink már belátják mindkét front fontosságát, mert jövő sorsunk nem kizárólag a há­ború kimenetelétől függ. — Sokat vitatkoztak már afölött, hogy Tisza küzdelmeinek tanulsá­gát, időszerű-e levonni a jelenre vonatkozólag. A hazafias társada­lomhoz szólok, amikor azt mondom, hogy hasznos és bölcs dolog visz­­szanézni a múltba, megvizsgálni, hogy mik voltak akkor okozói azoknak a bajoknak, amelyek Ma­gyarország tragédiáját előidézték. Ha ezt vizsgáljuk, hiába hivatkoz­nak a világháborúra, hiába vádol­ják azokat, akik a destrukciót és a forradalmat előidézték, mint egye­düli bűnösöket, mert ott, ahol el­lenállás nélkül porbadönthették legszentebb hagyományainkat, ezer­éves alkotmányunkat, ott bűnös volt az egész magyar társadalom is, amely mindezt közönyösen és gyá­ván eltűrte.­­ — A magyar társadalomnak kell ebből levonni a konzekvenciát, hogy nem várhatunk mindent az államtól, a kormánytól, a szövetsé­gesektől, hanem minden hazafinak harcba kell szállnia a destrukcióval, a nemzetietlenséggel és az erkölcs­telenséggel szemben. Tiszához hasonló új magyarokat kell nevelnünk Perényi Zsigmond báró ezután 1918 október 30-áról emlékezett, amikor az egyesült pártkörben többen együtt ültek Tiszával. Né­hány hazafi összeállást és arra kérték Tiszát, vegye kezébe a pol­gárság felfegyverzésére irányuló mozgalom vezetését. De Tisza azt felelte, hogy személyét nem tartja alkalmasnak a vezetésre, a puszta megjelenése is mgbontaná az egy­séget. — Másnap meggyilkolták Tisza Istvánt — folytatta Perényi báró — és az ő tragikuma volt hazánk tragédiája is, mert vele együtt sírba szállt az ezeréves, boldog. ■ < —v Mivy Írország. Tisza hilha­tatlan lelke azt üzeni és arra ta­nít, hogy higyjünk a nemzet jövő­jében, történelmi hivatásában, amit egyik beszédében úgy fejezett ki: ,“Az emberiség érdeke is az, az emberi haladás és szabadság ér­deke is az, hogy a Duna völgyében a magyar nemzet tölthesse be vi­lágtörténelmi hivatását.“ Tiszá­hoz hasonló új magyarokat kell nevelnünk, akik élni tudnak test­véreink javára és meg tudnak halni azért, hogy nemzetük boldo­guljon. — Lehet, hogy nehéz idők kö­vetkeznek súlyos megpróbáltatá­sokkal és szenvedésekkel — fejezte be nagyhatású beszédét Perényi Zsigmond báró, de mi rendület­len hittel hiszünk, hogy feltámad az ezeréves Magyarország, ha Is­ten segít és mi magyarok is azt akarjuk. Mindent elkövetett a veszedelmek elhárítására — Ma már tudjuk, hogy vala­mennyi magyar és külföldi vezető államférfi között ő volt az egyedüli, aki egész erejével a háború elkerü­lése mellett foglalt állást, de a való tényállást soha nyilvánosságra nem hozta. — Itthon mindent elkövetett a fenyegető veszedelmek elhárítására, elkeserítette, hogy az akkor vezető államférfiak nem látták olyan ko­molynak a helyzetet, mint ő, nem követték tanácsait, a katonai főpa­rancsnokság nem teljesítette azt a kívánságát, hogy ezredét néhány más intakt ezreddel együtt Buda­pestre helyezzék a zendülések és a forradalom elhárítására. Követelte Garbai letartóztatását, amikor első nyílt forradalmi beszédét elmondta, de ez nem történt meg. A volt holland katonákat ismét hadifoglyokká nyilvánítják AMSZTERDAM, április 30. Christiansen repülőtábornok, a hollandiai német katonai főparancs­nok rendeletet bocsátott ki, amely­ben a volt holland hadsereg ösz­­szes tagjait személyes jelentke­zésre szólítja fel, hogy ismét hadi­fogságba kerüljenek vissza. A rendelet a következőket mondja: „A holland hadsereg megadása után, 1940 májusában a Führer, mint a német véderő legfőbb pa­rancsnoka, elrendelte az összes holland katonáknak a hadifogság­ból való azonnali szabadonbocsátá­­sát. Természetes, hogy ez az intéz­kedés azzal a feltétellel­ történt, hogy a holland tisztek és katonák ezt a nagylelkű cselekedetet ha­sonló magatartással viszonozzák. Nagy részük meg is felelt ennek a várakozásnak. Sok esetben azon­ban felelőtlen elemek befolyása alatt ellenkező fejlemények követ­keztek be. Már 1942 májusában ezért a volt tényleges tiszteket ismét hadifoglyokká kellett nyilvá­nítani. A német véderő azóta csaknem egy teljes évig várt, ab­ban a reményben, hogy ezt a vilá­gos figyelmeztetést megértik. A volt holland hadsereg egyes tag­jai azonban ellenséges magatartá­sukkal ismételten megrendítették a szabadonbocsátásuknál beléjük he­lyezett bizalmat. A teljesen ön­ként visszaajándékozott szabadság­gal való visszaélést tovább nem le­het tűrni. A hollandiai véderőfőparancsnok elrendeli tehát, hogy az egykori holland hadsereg tagjait azonnal ismét hadifogságba küldjék vissza. Akik a felhívásnak nem engedel­meskednek, vagy megkísérlik, hogy magukat más módon kivonják a hadifogság alól, a legszigorúbb intézkedésekre számíth­atnak.” Lemondod az ész­a­rországi m­­isztere nő, Amszterdam, április 30. A brit hírszolgálat jelentése szerint Andrewson, Észak-Ír­­ország miniszterelnöke lemon­dott. Mint jelentik, D Sir Basil Brooke helyettes miniszterelnök kap megbízatást az új kormány megalakítására. Göbbels: A brit légiháborút háromszorosan ellensúlyozza a mi tengeralattjáróháborúnk „Jobban állunk, mint ahogyan három évvel ezelőtt reméltük“ Berlin, április 30. Göbbels dr., birodalmi minisz­ter a Das Reich legújabb szá­mában „Hol állunk?“ címmel cikket írt, amelyben az eddigi hadiesemények alapján felállítja a tengelyhatalmak és ellenfeleik mérlegét. A miniszter rámutat arra, hogy a tengelyhatalmak had­vezetésének nagy katonai ered­ményeit a háború első egyhar­­madának sikerei alapozták meg. Ezek a sikerek messze felülmúl­ták azokat a várakozásokat, amelyeket a tengelyhatalmak a háború kezdetén reméltek. Ép­pen fordított a helyzet a ten­gelyhatalmak ellenfeleinél. An­glia ezt a háborút mint világra­szóló birodalom, teljesen biztos helyzetben kezdte meg. Szó sem lehet többé arról, hogy Angliá­nak ma már ugyanez volna a helyzete. Ha Nagybritannia je­lenleg a hadszíntér külső vona­lain kisebb-nagyobb katonai eredményeket is ér el, ezeknek jellege minden esetben csak re­latív. Abszolút szempontból nézve, Anglia csak­ veszített. Ha az angolok relatív­ eredményei alapján végső győzelemről be­szélnek, mennyivel több okunk van nekünk erről beszélni. Euró­pa legnagyobb részig szilárdan kezünkben van. Európa fenye­getett határain felépített óriási erődművek teljes hadműveleti szabadságot adnak nekünk ke­leten és ezzel min­den lehetősé­get nyitva hagynak számunkra a támadásra. A brit légiháborút kétszere­­­sen, sőt háromszorosan is ellen­súlyozza a mi tengeralattjáró­­háborúnk. Egyébként erre már részben ma is megfelelő választ adunk, de a végleges válasz ideje is el fog jönni. Hadvezetésünk külső vonalaiban itt-ott meg­támadhatók vagyunk, aminek oka a központtól való nagy tá­volság. Maga a központ azonban veszélyen kívül áll. Ezután az ellenségnek azok­kal a próbálkozásaival foglalko­zik, hogy az általános hadihely­zet felfújt beállításával befolyá­solja a tengelynépeket. Ezekhez tartoznak még az ellenséges ol­dalról ismételten terjesztett hí­resztelések, hogy a tengelyhatal­mak a semleges külföldön egy és más irányban béketapogatód­­zásokba kezdtek, amelyeket ter­mészetesen — hangoztatják büszkén az ellenséges oldalon — megvetéssel visszautasítottak. Itt nyilvánvalóan a vágy a gon­dolat apja. Abban a mesében, hogy az idő csak az ellenfélnek dolgozik, már az ellenséges tá­borban sem hisznek. Egy nép lelki és fizikai erejének kimerü­lése a háború hosszú tartama által egyaránt vonatkozik ba­rátra és ellenségre, de az ellen­ségre mégis azért nagyobb mér­tékben, mint ránk, mert kezünk­ben tartjuk háborús potenciájá­nak életbevágóan fontos ele­meit. A miniszter ezután így foly­tatja: „1943 tavaszának köze­pén a német nép szövetségesei­vel el van szánva arra, hogy nagy nemzeti próbáját minden erkölcsi és anyagi erő latbaveté­­sével és minden körülmények között győzelmesen kiállja és semmiképp se engedje bizonyta­lanná tenni vagy megzavarni természetes erőinek kifejtését. Ha ma azt kérdik tőlünk, hol ál­lunk, csak azt felelhetjük: ott állunk, ahol három évvel ezelőtt mi magunk sem reméltük­. Szendy Károly polgármestert díszdoktorrá avatták a budapesti Tudományegyetemen Szendy Károly polgármestert, akit a budapesti kir. magyar Páz­mány Péter Tudományegyetem az orvostudományok tiszteletbeli dok­torává választott, csütörtökön dél­után avatták az egyetem aulájában ünnepélyes külsőségek között. A vallás- és közoktatásügyi minisz­tert Stolpa József államtitkár kép­viselte s az avatáson Tasnádi Nagy Andrással, a képviselőház elnöké­vel az élén számos előkelőség vett részt. Bakay Lajos dr. rektor nyitotta meg az ülést, majd Kiss Ferenc or­vostudományi dékán köszöntötte Szendy polgármestert, megemlé­kezve arról a bensőséges kapcso­latról, amely az egyetem orvosi kara és a főváros lakossága között fennáll. Ez a díszdoktorság — mondotta a dékán — a polgármes­ter személyén keresztül a székes­főváros egész polgárságának is szól, továbbá a főváros vezetőségé­nek, valamint a közegészségügyi osztály felelős vezetőségének, akik­kel az orvosi kar időről-időre fon­tos ügyeket intéz el. Az avatóbeszédre Szendy Károly polgármester rendkívül emelkedett szellemű és nagyhatású beszédben válaszolt. — Az ország minden polgárá­nak, aki átérzi a történelmen ala­puló nemzeti gondolatot, az „örök magyar” eszméjét az egyetemre — az Alma Materre — még akkor is, ha sohasem volt egyetemi pol­gár, — tisztelettel, ragaszkodással kell néznie és abban mintegy a sa­ját sorsának eszmei erőforrását kell látnia. — Tapasztalta az egyetem taná­csa, hogy mint kilenc éve polgár­­m­ester, több esetben módot talál­tam az egyetemet is érdeklő jelen­tősebb közegészségügyi alkotások­ra javaslatokat tenni Budapest tör­vényhatósági közgyűlésének meg­értő elhatározása után, azokat munkatársaim lelkes és hozzáértő­­ közreműködésével életre is hívni.­­ Az alkotó munka nyomán minél több időt töltök a város ve­zető helyén, annál inkább kialakul bennem az a meggyőződés, hogy a legnagyobb fontosságú a nemzeti kultúra fejlesztése szempontjából az egyetemnek nemcsak szellemi, de anyagi felkészültségének kérdé­se is. A legfelsőbb oktatásnak a korszerű egyetemi nevelésre min­den módot és eszközt rendelkezés­re kell bocsátani, mert a nemzeti el­it nevelését, ezt a legmagasabb­­rendű kultúrmunkát, amely a ma­gyar kult­úrfölényhez elengedhetet­lenül szükséges, csak úgy tudja az egyetem szellemi felkészültségéhez mérten maradéktalanul elvégezni. — Súlyos időket élünk, nagy megpróbáltatások érhetik a nemze­tet. Csapzott hajjal és vérző hom­lokkal is áll a viharban a magyar, mint a költő mondja, de áll és állni fog, mert ennek a nemzetnek hiva­tása van az emberi kultúra és az európai fejlődés területén is. Ez a nemzet mindig, még vére árán is, ragaszkodott a hitéhez, szabadsá­gához és civilizációhoz, mindezeken keresztül áldozatosan szolgálván az emberi haladás ügyét, azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy hit, szabadság nélkül sem folyama­tos haladás, sem nemzeti és emberi élet nincsen. Az avatóbeszéd elhangzása után az egyetemi tanács tagjai a közön­ség viharos ünneplése közben kéz­fogással fogadták doktorrá Szendy Károly polgármestert, akinek Kiss Ferenc dr. professzor meleg szavak kíséretében nyújtotta át a díszok­levelet. 3 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiim­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Vasárnap este 0-kor Pesten, hétfőn reggel vidéken mindenütt ott van testvérlapunk, a iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiini iiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiunujii

Next