Függetlenség, 1943. május (11. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-01 / 97. szám
Szombat, 1943 május 1 Abaúj-Torna vármegye megfesteti a hősi halált halt Kormányzóhelyettes arcképét Kassa, április 30. Abaúj-Torna vármegye törvényhatósági bizottsága vitéz Schell Péter báró főispán elnöklésével pénteken délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott. Fáy Barnabás alispán arra tett javaslatot, hogy a hősi halált halt nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes arcképét festesse meg a vármegye. — Azt akarjuk — mondta az alispán —, hogy emléke itt legyen közöttünk ragyogó példakép gyanánt. Emlékeztessen bennünket arra az útra, amelyen haladnunk kell s amelyet halálával megmutatott számunkra, arra, hogy a hasa legyen előttünk mindenek előtt. Farkasfalvi Farkas Géza felsőházi tag szólt hozzá a javaslathoz. Az őszirózsás forradalomnak csúfolt patkánylázadás, mint mondotta és az azt követő szörnyű megcsonkítottságunk után az isteni gondviselés egy erős, nagyszerű magyar embert hívott el a nemzet élére, ki Istenbe vetett erős hittel, Novara kapitányának elszánt energiájával, nagy bölcsességgel visszavezette a csonkaországot arra az ősi alkotmányos alapra, melyről egyedül lehetséges és kell régi nagy, gyönyörű országunkat visszaszerezni. Amikor arról volt szó, hogy ki legyen a helyettese, ki lett volna erre inkább hivatva, alkalmasabb, mint az ő István fia, a véréből való vér, lelkéből való lélek, az ő nevelése. Pedig akkor még nem is tudtuk, hogy amily nagy példát sugárzó kötelességérzet és hősiesség lakozik benne, hogy nemsokára a magyarság tragikus hősei közé fog emelkedni. Ezután a törvényhatósági bizottság egyhangú határozattal mondotta ki, hogy a hősi halált halt kormányzóhelyettes arcképét közgyűlési terme számára megfestett. Risztárcsik Ágoston esperes-plébános hozzászólása után elhatározták, hogy Zrínyi Ilona fejedelemasszony emlékének törvénybe iktatása érdekében felirattal fordulnak a kormányhoz. Kérik továbbá azt is, hogy Szent László király napját nemzeti ünneppé nyilvánítsák. Minden magyarnak harcba kell szállnia a destrukcióval és nemzeti ellenséggel szemben Perényi Zsigmond serlegbeszéde a Tisza István-emlékvacsorán A Tisza István Társaskör csütörtökön este a Hungária-szálló különtermében rendezte Tisza István serlegvacsoráját, amelyen megjelent József királyi herceg, tábornagy, Kállay Miklós miniszterelnök, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Bornemisza Géza iparügyi miniszter, Bánffy Dániel báró földművelésügyi miniszter, vitéz Lukács Béla tárca nélkül miniszter,Vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi mi- niszter, Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter, Radvánszky Albert báró koronaőr, a felsőház alelnöke, Tasnádi Nagy András, a képviselőház elnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke, ifj. vitéz Horthy Miklós r. k. követ és meghatalmazott miniszter, vitéz Tors Tibor, a képviselőház alelnöke, Ullein-Reviczky Antal r. k. követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök, Pósch Gyula, a Nemzeti Bank elnöke és sokan mások, a magyar közélet vezető személyiségei közül. A magyar történelem egyik legnagyobb hazafia A vacsorán a Tisza István gróf özvegye által ajándékozott emlékserleggel a kezében Perényi Zsigmond báró koronaőr, a felsőház alelnöke mondott ünnepi beszédet. A Tiszát kivételes tehetsége, erkölcsi nagysága mintegy predesztinálták arra, hogy nemzetének vezére legyen — mondotta Perényi Zsigmond báró. — A mi nagy tragédiánk volt, hogy kortársai nem értették meg. Tisza egész élete, cselekedetei és vértanú halála példaadók és őt a magyar történelem egyik legnagyobb hazafiává avatják. — Tisza, mint államférfi, meszszire nézett és látott, tudatában volt az akkori és a jövőben fenyegető veszedelmeknek. Intelmeit akkor nem követték, de ma vezető kormányférfiaink már belátják mindkét front fontosságát, mert jövő sorsunk nem kizárólag a háború kimenetelétől függ. — Sokat vitatkoztak már afölött, hogy Tisza küzdelmeinek tanulságát, időszerű-e levonni a jelenre vonatkozólag. A hazafias társadalomhoz szólok, amikor azt mondom, hogy hasznos és bölcs dolog viszszanézni a múltba, megvizsgálni, hogy mik voltak akkor okozói azoknak a bajoknak, amelyek Magyarország tragédiáját előidézték. Ha ezt vizsgáljuk, hiába hivatkoznak a világháborúra, hiába vádolják azokat, akik a destrukciót és a forradalmat előidézték, mint egyedüli bűnösöket, mert ott, ahol ellenállás nélkül porbadönthették legszentebb hagyományainkat, ezeréves alkotmányunkat, ott bűnös volt az egész magyar társadalom is, amely mindezt közönyösen és gyáván eltűrte. — A magyar társadalomnak kell ebből levonni a konzekvenciát, hogy nem várhatunk mindent az államtól, a kormánytól, a szövetségesektől, hanem minden hazafinak harcba kell szállnia a destrukcióval, a nemzetietlenséggel és az erkölcstelenséggel szemben. Tiszához hasonló új magyarokat kell nevelnünk Perényi Zsigmond báró ezután 1918 október 30-áról emlékezett, amikor az egyesült pártkörben többen együtt ültek Tiszával. Néhány hazafi összeállást és arra kérték Tiszát, vegye kezébe a polgárság felfegyverzésére irányuló mozgalom vezetését. De Tisza azt felelte, hogy személyét nem tartja alkalmasnak a vezetésre, a puszta megjelenése is mgbontaná az egységet. — Másnap meggyilkolták Tisza Istvánt — folytatta Perényi báró — és az ő tragikuma volt hazánk tragédiája is, mert vele együtt sírba szállt az ezeréves, boldog. ■ < —v Mivy Írország. Tisza hilhatatlan lelke azt üzeni és arra tanít, hogy higyjünk a nemzet jövőjében, történelmi hivatásában, amit egyik beszédében úgy fejezett ki: ,“Az emberiség érdeke is az, az emberi haladás és szabadság érdeke is az, hogy a Duna völgyében a magyar nemzet tölthesse be világtörténelmi hivatását.“ Tiszához hasonló új magyarokat kell nevelnünk, akik élni tudnak testvéreink javára és meg tudnak halni azért, hogy nemzetük boldoguljon. — Lehet, hogy nehéz idők következnek súlyos megpróbáltatásokkal és szenvedésekkel — fejezte be nagyhatású beszédét Perényi Zsigmond báró, de mi rendületlen hittel hiszünk, hogy feltámad az ezeréves Magyarország, ha Isten segít és mi magyarok is azt akarjuk. Mindent elkövetett a veszedelmek elhárítására — Ma már tudjuk, hogy valamennyi magyar és külföldi vezető államférfi között ő volt az egyedüli, aki egész erejével a háború elkerülése mellett foglalt állást, de a való tényállást soha nyilvánosságra nem hozta. — Itthon mindent elkövetett a fenyegető veszedelmek elhárítására, elkeserítette, hogy az akkor vezető államférfiak nem látták olyan komolynak a helyzetet, mint ő, nem követték tanácsait, a katonai főparancsnokság nem teljesítette azt a kívánságát, hogy ezredét néhány más intakt ezreddel együtt Budapestre helyezzék a zendülések és a forradalom elhárítására. Követelte Garbai letartóztatását, amikor első nyílt forradalmi beszédét elmondta, de ez nem történt meg. A volt holland katonákat ismét hadifoglyokká nyilvánítják AMSZTERDAM, április 30. Christiansen repülőtábornok, a hollandiai német katonai főparancsnok rendeletet bocsátott ki, amelyben a volt holland hadsereg öszszes tagjait személyes jelentkezésre szólítja fel, hogy ismét hadifogságba kerüljenek vissza. A rendelet a következőket mondja: „A holland hadsereg megadása után, 1940 májusában a Führer, mint a német véderő legfőbb parancsnoka, elrendelte az összes holland katonáknak a hadifogságból való azonnali szabadonbocsátását. Természetes, hogy ez az intézkedés azzal a feltétellel történt, hogy a holland tisztek és katonák ezt a nagylelkű cselekedetet hasonló magatartással viszonozzák. Nagy részük meg is felelt ennek a várakozásnak. Sok esetben azonban felelőtlen elemek befolyása alatt ellenkező fejlemények következtek be. Már 1942 májusában ezért a volt tényleges tiszteket ismét hadifoglyokká kellett nyilvánítani. A német véderő azóta csaknem egy teljes évig várt, abban a reményben, hogy ezt a világos figyelmeztetést megértik. A volt holland hadsereg egyes tagjai azonban ellenséges magatartásukkal ismételten megrendítették a szabadonbocsátásuknál beléjük helyezett bizalmat. A teljesen önként visszaajándékozott szabadsággal való visszaélést tovább nem lehet tűrni. A hollandiai véderőfőparancsnok elrendeli tehát, hogy az egykori holland hadsereg tagjait azonnal ismét hadifogságba küldjék vissza. Akik a felhívásnak nem engedelmeskednek, vagy megkísérlik, hogy magukat más módon kivonják a hadifogság alól, a legszigorúbb intézkedésekre számíthatnak.” Lemondod az észarországi misztere nő, Amszterdam, április 30. A brit hírszolgálat jelentése szerint Andrewson, Észak-Írország miniszterelnöke lemondott. Mint jelentik, D Sir Basil Brooke helyettes miniszterelnök kap megbízatást az új kormány megalakítására. Göbbels: A brit légiháborút háromszorosan ellensúlyozza a mi tengeralattjáróháborúnk „Jobban állunk, mint ahogyan három évvel ezelőtt reméltük“ Berlin, április 30. Göbbels dr., birodalmi miniszter a Das Reich legújabb számában „Hol állunk?“ címmel cikket írt, amelyben az eddigi hadiesemények alapján felállítja a tengelyhatalmak és ellenfeleik mérlegét. A miniszter rámutat arra, hogy a tengelyhatalmak hadvezetésének nagy katonai eredményeit a háború első egyharmadának sikerei alapozták meg. Ezek a sikerek messze felülmúlták azokat a várakozásokat, amelyeket a tengelyhatalmak a háború kezdetén reméltek. Éppen fordított a helyzet a tengelyhatalmak ellenfeleinél. Anglia ezt a háborút mint világraszóló birodalom, teljesen biztos helyzetben kezdte meg. Szó sem lehet többé arról, hogy Angliának ma már ugyanez volna a helyzete. Ha Nagybritannia jelenleg a hadszíntér külső vonalain kisebb-nagyobb katonai eredményeket is ér el, ezeknek jellege minden esetben csak relatív. Abszolút szempontból nézve, Anglia csak veszített. Ha az angolok relatív eredményei alapján végső győzelemről beszélnek, mennyivel több okunk van nekünk erről beszélni. Európa legnagyobb részig szilárdan kezünkben van. Európa fenyegetett határain felépített óriási erődművek teljes hadműveleti szabadságot adnak nekünk keleten és ezzel minden lehetőséget nyitva hagynak számunkra a támadásra. A brit légiháborút kétszeresen, sőt háromszorosan is ellensúlyozza a mi tengeralattjáróháborúnk. Egyébként erre már részben ma is megfelelő választ adunk, de a végleges válasz ideje is el fog jönni. Hadvezetésünk külső vonalaiban itt-ott megtámadhatók vagyunk, aminek oka a központtól való nagy távolság. Maga a központ azonban veszélyen kívül áll. Ezután az ellenségnek azokkal a próbálkozásaival foglalkozik, hogy az általános hadihelyzet felfújt beállításával befolyásolja a tengelynépeket. Ezekhez tartoznak még az ellenséges oldalról ismételten terjesztett híresztelések, hogy a tengelyhatalmak a semleges külföldön egy és más irányban béketapogatódzásokba kezdtek, amelyeket természetesen — hangoztatják büszkén az ellenséges oldalon — megvetéssel visszautasítottak. Itt nyilvánvalóan a vágy a gondolat apja. Abban a mesében, hogy az idő csak az ellenfélnek dolgozik, már az ellenséges táborban sem hisznek. Egy nép lelki és fizikai erejének kimerülése a háború hosszú tartama által egyaránt vonatkozik barátra és ellenségre, de az ellenségre mégis azért nagyobb mértékben, mint ránk, mert kezünkben tartjuk háborús potenciájának életbevágóan fontos elemeit. A miniszter ezután így folytatja: „1943 tavaszának közepén a német nép szövetségeseivel el van szánva arra, hogy nagy nemzeti próbáját minden erkölcsi és anyagi erő latbavetésével és minden körülmények között győzelmesen kiállja és semmiképp se engedje bizonytalanná tenni vagy megzavarni természetes erőinek kifejtését. Ha ma azt kérdik tőlünk, hol állunk, csak azt felelhetjük: ott állunk, ahol három évvel ezelőtt mi magunk sem reméltük. Szendy Károly polgármestert díszdoktorrá avatták a budapesti Tudományegyetemen Szendy Károly polgármestert, akit a budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudományegyetem az orvostudományok tiszteletbeli doktorává választott, csütörtökön délután avatták az egyetem aulájában ünnepélyes külsőségek között. A vallás- és közoktatásügyi minisztert Stolpa József államtitkár képviselte s az avatáson Tasnádi Nagy Andrással, a képviselőház elnökével az élén számos előkelőség vett részt. Bakay Lajos dr. rektor nyitotta meg az ülést, majd Kiss Ferenc orvostudományi dékán köszöntötte Szendy polgármestert, megemlékezve arról a bensőséges kapcsolatról, amely az egyetem orvosi kara és a főváros lakossága között fennáll. Ez a díszdoktorság — mondotta a dékán — a polgármester személyén keresztül a székesfőváros egész polgárságának is szól, továbbá a főváros vezetőségének, valamint a közegészségügyi osztály felelős vezetőségének, akikkel az orvosi kar időről-időre fontos ügyeket intéz el. Az avatóbeszédre Szendy Károly polgármester rendkívül emelkedett szellemű és nagyhatású beszédben válaszolt. — Az ország minden polgárának, aki átérzi a történelmen alapuló nemzeti gondolatot, az „örök magyar” eszméjét az egyetemre — az Alma Materre — még akkor is, ha sohasem volt egyetemi polgár, — tisztelettel, ragaszkodással kell néznie és abban mintegy a saját sorsának eszmei erőforrását kell látnia. — Tapasztalta az egyetem tanácsa, hogy mint kilenc éve polgármester, több esetben módot találtam az egyetemet is érdeklő jelentősebb közegészségügyi alkotásokra javaslatokat tenni Budapest törvényhatósági közgyűlésének megértő elhatározása után, azokat munkatársaim lelkes és hozzáértő közreműködésével életre is hívni. Az alkotó munka nyomán minél több időt töltök a város vezető helyén, annál inkább kialakul bennem az a meggyőződés, hogy a legnagyobb fontosságú a nemzeti kultúra fejlesztése szempontjából az egyetemnek nemcsak szellemi, de anyagi felkészültségének kérdése is. A legfelsőbb oktatásnak a korszerű egyetemi nevelésre minden módot és eszközt rendelkezésre kell bocsátani, mert a nemzeti elit nevelését, ezt a legmagasabbrendű kultúrmunkát, amely a magyar kultúrfölényhez elengedhetetlenül szükséges, csak úgy tudja az egyetem szellemi felkészültségéhez mérten maradéktalanul elvégezni. — Súlyos időket élünk, nagy megpróbáltatások érhetik a nemzetet. Csapzott hajjal és vérző homlokkal is áll a viharban a magyar, mint a költő mondja, de áll és állni fog, mert ennek a nemzetnek hivatása van az emberi kultúra és az európai fejlődés területén is. Ez a nemzet mindig, még vére árán is, ragaszkodott a hitéhez, szabadságához és civilizációhoz, mindezeken keresztül áldozatosan szolgálván az emberi haladás ügyét, azzal a mélységes meggyőződéssel, hogy hit, szabadság nélkül sem folyamatos haladás, sem nemzeti és emberi élet nincsen. Az avatóbeszéd elhangzása után az egyetemi tanács tagjai a közönség viharos ünneplése közben kézfogással fogadták doktorrá Szendy Károly polgármestert, akinek Kiss Ferenc dr. professzor meleg szavak kíséretében nyújtotta át a díszoklevelet. 3 iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Vasárnap este 0-kor Pesten, hétfőn reggel vidéken mindenütt ott van testvérlapunk, a iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiini iiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiunujii