Függetlenség, 1943. október (11. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-01 / 222. szám

MA: Rádió melléklet Mindenekelőtt áll előttem: hűség fajtámhoz Gráf Széchenyi István Telefonszám: 1-444-00 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bpest, Vili., József körút 5. Péntek, 1943 októberi /maine fuxer KUN 4 SZERKESZTI VITÉZ KOLOSVÁRY-BOLCSA HIH .díjfizetési ár*199V Hora 3 p 40 ,,,,41 tionzetes:ar. negyedévre 9 pro fillér Zaporozsje trilan visszaverték a volseulstah nagy erőkkal végrehajtott áttörési kísérletét A Dnyeper középső folyásánál is kudarcba fulladt a szovjet támadás A Vezúvtól délre feltartóztatták a Nápoly kikötőberendezéseit szétrombolták a németek Mussolini átvette a nemzeti fasiszta köztársaság államvezetését Londoni hírek szerint Churchill azt tervezi, hogy a bekövetkezett rövid parlamenti szünet alat az alsóház mellőzésével kimondja a Badoglio kormány szövetségesként való elismerését. Churchill terveit az angol sajtó tekintélyes része már előre támadja és így többek között a News Chronicsben Vernon Bartlett, a neves angol publicista ismételten tiltakozott, hogy Olaszországot, illetve a Badoglio-kormányt mint szövetségest kezeljék. A keleti harctéren nem szűnt meg a bolsevista nyomás, különösen a középső szakaszon nagy erők mérkőznek egymással. De ennek ellenére úgy látszik, hogy az eddigi mozgó háború lassan állóharccá változik. A délolaszországi harctéren elállt az esőzés és a kedvező időt az angol és amerikai hadvezetőség arra használta fel, hogy nagy tüzérségi fölényével a Nápoly felé vezető utakon tért nyerjen. Egyes jelentések szerint az 5. amerikai hadseregnek sikerült Pompei magasságában Nápolyhoz közelednie, szilárdult. A Szovjet különösen Kiev térségében tett ismételten kísérletet, hogy a Dnyeper-szigetek kihasználásával nagyobb erőket vigyen át a folyam nyugati partjára és ott beássa magát, de valamennyi kísérlete kudarcba fulladt. Kievtől északra maradt ugyan még néhány szovjet fészek a folyam innenső parján, ezeket azonban az ellenség nem tudta hídfőállásokká kiépíteni, úgyhogy semmiféle hadműveleti jelentőségük nincsn. Minél nagyobb ellenállásba ütközik a Szovjet a középső Dnyeper német védőállásai ellen intézett frontális támadásai során, annál jobban fokozza átkarolási kísérleteit a folyam felső folyásának vidékén. Az ellenséges nyomás így különösen Gomeltől keletre és Szmolenszktől délnyugatra erősbödik, főleg a Sola-folyó vidékén. Német részről azonban ezen a fontos arcvonalszakaszon szintén friss tartalékokat vetettek be, amelyek részben szívós védekezéssel, részben lendületes ellentámadásokkal megállítják a szovjet adatok rohamait. Kievet véve hadműveleti alapul, — írja végül Sertorius százados — megállapítható, hogy a Száza mentén álló orosz támadó ékek messze lemaradtak keleten. Bármennyire kétségesen is az ellenség átkarolásra irányuló szándéka, ilyen körülmények között mégis semmiképpen sem lehet szó a középső Dnyeper-vonal tényleges átkarolásáról. Megsziárdul az arcvonal — állapítják meg Berlinben Berlin, szeptember 30. A Német Távirati Iroda katonai tudósítója a helyzetet áttekintve megállapítja: A német csapatok részéről heteken át folytatott mozgó elhárítás után keleten a harcok. Úgy látszik, hogy most már inkább állandósult jelleget kezdenek ölteni. A térképre vetett egyetlen pillantás elegendő annak megállapítására, hogy ez a jelenség a tér földrajzi és fizikai viszonyainak ügyes harcászati kihasználására vezethető vissza, amely térbe az ellenséget a német hadvezetőség beleterelte. A mozdulatok üteme mindkét részről annyira meglassabbodott, hogy nem látszik jogosulatlannak az a feltevés, hogy a Dnyeper folyása bizonyos természetes határt von a kölcsönös hadmozdulatoknak. Emellett mindenesetre megemlítendő, hogy Berlinben továbbra sem beszélnek egy bizonyos Dnyeper-vonalról, hanem inkább fokozott figyelemmel kísérik a napról-napra erősödő német ellenlökések tevékenységének kifejlődését. A Wilhelmstrasse a német- szovjet viszonyról Németország addig küzd a Szovjet ellen, amíg a bolsevista veszélyt el nem hárították Európa felől BERLIN, szept. 30. Azokat a kombinációkat mereten, amelyek az angol és részben a semleges sajtóban láttak napvilágot a német-szovjet viszonnyal kapcsolatban, a Wilhelmstrasse illetékes szóvivője kijelentette, hogy a Németország „hátsó szándékaival” kapcsolatos kombinációk, amelyek a keleti német front megrövidítésével hozhatók összefüggésbe, jellemzőek az angol-amerikai táborban uralkodó idegességre. Német részről szükségtelen nyilatkozni ezzel a kérdéssel kapcsolatban, miután a birodalmi külügyminiszter szeptember 27-én tartott beszédében világosan kifejtette a német felfogást a bolsevizmus elleni harcról, amely mindaddig tartani fog, amíg el nem hárul Európa felől a veszély. Heves harcok az Azovi-tenger és a zaporozsjei Dnyeper könyök között Az orosz arcvonat egy lépéssel semütött előbbre Berlin, szept. 30. A nagy keleti csata gyújtópontjában továbbra is az Azovi-tenger és a sandozsjei Dnyeper könyök között elterülő arcvonalszakasz áll. Az ellenség sorozatos támadásai eredménytelenek s az orosz arcvonalat egy lépéssel sem sikerült előbbre tolni. — írja Sertortus százados jelentésében. A német csapatok több atós ellentámadással ismét bebizonyították, hogy a nagy csata tizenharmadik hetében is képesek még ellenlökésekre. Ezek a német ellentámadások úgy Zaporozsjetólkeletre, mint Melytopoltól északkeletre olyan súlyos csapásokat mértek a szovjet erőkre, hogy az ellenség továbbra sem tudja megvalósítani makacsul erőszakolt célját, a nogaji szteppére való betörést. A szovjet most is hatalmas gyalogsági tömegeket és nagy számban tömörített tüzérséget vetett harcba, viszont feltűnően kevés páncélos erőt. Egyelőre még kérdés, vájjon ebből a körülményből már az ellenséges harckocsi állomány lassanként bekövetkező kimerülésére lehet-e következtetni, vagy pedig arra, hogy a szovjet hadvezetőség a rendelkezésére álló páncélos tartalékokat kéőbbi támadásokra tartja fenn. A tulajdonképpeni Dnyeper arcvonalon, amely a zaporozsjei könyöktől a Pripjet torkolatáig terjed, a harcok ezidőszerint kifejezetten álló jellegűek. Dnyepropetrovnak térségében, valamint a Kremenewaggal szemben , kiépített túlparti német hídfőállás területén pillanatnyilag valamit enyhült az ellenséges nyomás, ugyanakkor azonban Cserkasszi—Kiev szakaszában lényegesen erősödött. Sikert a Szovjet Cserkasszi és Kiev között sem ért el, mert a német ellenállás most már itt meg 43.000 tonna térfogatú 7 hajót és 17 rombolót sülyesztettek el a német búvárhajók BERLIN, szept. 30. A német tengeralattjárók falkái sikeres csapást mértek az Atlantióceán északi részén egy Amerika felé haladó hajókaravánra. E sikerük után szeptember második felében ismét eredményesen tevékenykedtek, amikor az ellenséget harcra lehetett kényszeríteni. A Földközi-tengeren, az Atlanti-óceánon és a Fekete-tengeren az ellenség csapatszállító hajórajából ismét elsülyesztettek 43.000 tonna Tengeri csata a La Berlin, szeptember 30. Dieppe és Boulogne között csütörtökön hajnali négy órakor német könnyű tengeri erők harci érintkezésbe kerültek brit gyorstérfogatú hét hajót és egy rombolót. Ezenkívül lelőttek két ellenséges repülőgépet. A német tengeralattjárók ezzel az elmúlt hónapban összesen 17 rombolót semmisítettek meg. Szeptember hónapja tehát az ellenséges hajóbiztosítás ellen folytatott eredményes harc jegyében állott, mert a német tengeralattjárók ismét érvényesülni tudtak, nohi a ellenség ■ tavasz óta újfajta védekező módszereket követ, Manche-csatornán naszádokkal. A brit kötelék a német naszádokra nézve kedvezően alakuló összetűzésből sietve kivonta magát és ezért az ellenséges veszteségekről közelebbi részletek még nem jelenthetők. A német tengerészeti légelhárítás szeptember folyamán 121 ellenséges repülőgépet lőtt le Berlin, szeptember 30. Az ellenséges légitámadások sikeres elhárításában, szeptember folyamán a német haditengerészet is jelentékenyen részt vett. A tengerekzeti haderő a fedélzeti légelhárítás és a tengerészet légelhárítása összesen 121 repülőgépet lőtt le. A német hajókíséretek ellen intézett támadások alkalmával a biztosító erők által megsemmisített ellenséges repülőgépek közül sok volt olyan, amelyet a Németország vagy a megszállt területek ellen intézett támadásokkal kapcsolatban még a szárazföld elérése előtt, vagy pedig a visszarepülés alkalmával lőttek le a haditengerészet egységei. Hegyi állásokban áll ellen a német védelem a Nápoly irányába támadó angolszászoknak Berlin, szept. 30. Dél-Olaszországban állandó és felhőszakadásszerű esőzések még jobban mérsékelték a harci tevékenységet. Salerno környékén, melyet eleinte a brit erőknek engedtek át, de amelybe most már amerikai erősítéseket juttattak, Clark tábornok csapatai kizárólag a Vietrótól északnyugatra vezető átjáró úton támadtak. Nyilvánvalóan ezt remélték, hogy ezúttal átléphetik az északnyugat felé fekvő nápolyi lapály irányában, miután ettől északnyugatra a német csapatok megrövidített állásokban elhelyezkedve, a hegyekbe húzódtak vissza. Ezek a mozdulatok, amelyek során Castel San Giorgo, Baromnissi és Montoro helységeket minden haldifontosságú berendezés elpusztítása után feladták, egyébként zavartalanul folytak, sőt az ellenség azokat észre sem vette. Csak órákkal később állapították meg az óvatosan előretapogatódzó brit felderítő járőrök, hogy időközben már megtörtént a kiürítés. Ezt követte az angol-amerikai erők előretörése a Vietri Pompei-útnál, ez azonban a német biztosító csapatok legkeményebb ellentállásába ütközött. A támadókat a terepen ügyesen elosztott német ellentámadási fészkek összpontosított tűz alá vették, azonkívül az északnyugat felől a közelben emelkedő Veuvon elhelyezett német ütegek hatásos zárótüzet vontak eléjük. Több meghiúsult roham után a támadók sok elesettet és sebesültet hátrahagyva, visszavonultak, anélkül, hogy egyetlen helyen is keresztül jutottak volna az úton. A német védőknek e sikeres elhárítás semi veszteséget nem okozott. A keleti szárnyon a német csapatok utóvédői Montgomery csapataival szemben, amelyek itt fáradságosan utat törni maguknak az aknamezők és ravaszul elhelyezett akadályok között, szívós ellentállást fejtenek ki. Több kisebb helyi csatározásban érzékeny veszteségeket okoztak a briteknek és ezzel fedezték a német csapatok zömének mozdulatait, amelyek a keleti szárnyon is jobban védhető hegyi állásokat szálltak meg. San Angelo, valamint Bovino környékén harcierejű német utóvédek rajtaütöttek az eliszaposodott utakon nehezen haladó brit menetoszlopokon, amelyek tetemes vérveszteségükön kívül járműveik legnagyobb részét is elvesztették.