Függetlenség, 1943. október (11. évfolyam, 222-247. szám)

1943-10-30 / 246. szám

November elsejétől 25 deka a kenyérfeladás X Szombat, 1943 október 30 Budapest XL évf* 246. nám. / x ÁRA 14 FICCÉR egy hóra negyedévre MA* 10 filtér 9 P 80 atfér A Dardanellák és az égeitengeri korridor kérdése a moszkvai értekezleten Törökország fokozott figyelemmel kíséri a tanácskozásokat A Krímtől a Dnyeper alsó folyásáig szakadatlanul tart a gyalogos és páncélos csata Gomelnél visszaverték az áttörési kísérleteket . Naponta ezer támadást hajtanak végre a német bombázók A napóleoni háborúk óta valamennyi angol kormány fokozott gondot fordított a földközitengeri erőviszonyokra. Ez a résenállás a Szuezi-csatorna megnyitásával csak erősbödött. A Földközi tengerből az India felé vezető út megnyitása révén ismétvilágtenger lett s ahogy az angolok jellemezték, ez a világbirodalom főütőere. E nagyfontosságú tény felismerésében fejlett a közelkeleti angol politikáinak aza sarkalatos tétele, hogy Olaszországot, Görögországot, Törökországot igyekezett mindig a maga hatalmi körzetébe, helyesebben befolyása aláunni. Ezek a politikai és katonai természetű intézkedések mindig azt a célt szolgálták, hogy az oroszok késői háromszázéves törekvéseit, — a meleg vizekre való kijutást — megakadályozzák. Minden ország földrajzi fekvése többé-kevésbé megszabja az illető állam természetes fejlődé- i sének útját és így előrelátható volt, hogy a szovjet kormány bármilyen világmegváltó és pacifista eszméket hirdet, külpolitikában lényegében nem tehet mást, mint amit eleinte a cári kormányoknál kifogásolt. E háború folyamán bebizonyult, hogy a Szovjet az elmúlt húsz esztendő alatt minden erejét hadseregének fejlesztésére fordította és látszólagos külpolitikai tétlensége mögött Nagy Péter cár végrendeletének megvalósítására törekedett. Anglia igen fonák helyzetbe került évszázados ellenfelével szemben s szorult helyzetében úgy látszik, kénytelen e régi orosz álmok megvalósítását elősegíteni, ahelyett, hogy megakadályozná őket. Amint tegnap e helyen feltételesen jeleztük, az ma már valósággá vált, s a moszkvai értekezletről jövő hírek arról számolnak be, hogy Molotov bejelentette igényét a Dardanellák megnyitására és követelte, hogy a Szovjetnek úgynevezett folyosót biztosítsanak a Balkánon keresztül az Égei-tengerhez. A Wilhelmstrasse véleménye szerint ez a szárazföldi folyosó csakis Dobrudzsán és Bulgárián át vezethet, valamelyik görög kikötőhöz az Égei tengeren. Van olyan hír is, hogy a Szovjet az Azori-Szigetek példájára „átmeneti" támpontot kér Gallipolinál. Ezenkívül csak úgy mellékesen a Perzsa-öbölben is meg akarják vetni a lábukat. Ha ezeket a kívánalmakat Anglia teljesíti, akkor a földközitengeri uralma és az India felé vezető út sokkal nagyobb veszélybe kerül, mint a amikor a múltban. Ilyenformán szinte hihetetlenül hangzik az a jelentés, hogy Moszkvában már a döntő tárgyalásoknál tartanak és csak néhány formális részletkérdés elintézése volna hátra. Csakis abszolút békediktátum alapján egy győztes és mindent elsöprő világhatalom intézhet el tíz nap alatt olyan természetű követeléseket, mint amilyenekkel állítólag a Szovjet előállt. Kilenc nap óta tárgyalnak Moszkvában és ha mindaz igaz, amit eddig jelentettek, akkor letárgyalták a balti államok sorsát, Lengyelország feldarabolását, a Balkán-államok elözönlését és ráadásul az India felé vezető angol fő tengeri útvonal feladását. A török lapok egyre élesebb hangon írnak a Szovjet burkolt követeléseiről s szinte nem tudják elképzelni, hogy a Dardanellák megnyitása szóba kerülhetne. De e kétkedésért mindjárt válaszképpen itt van Iloare Belisha volt brit hadügyminiszter csütörtöki beszéde, amelyben többek között amellett kardoskodott, hogy a Szovjetnek tengeri támaszpontokra vonatkozó igényei iránt előzékenyséagtföl tanúsítani. Hoare Kelisha úr amúgy félmondatban elintézte Törökország és a kisebb balkáni államok függetlenségének kérdését és egyúttal az Atlanti Charta egyik határozatát is. Az Atlanti Charta kimondta, hogy a kisnemzeteknek meg kell tartaniuk területi és politikai függetlenségüket, Hoare Belisha pedig azt mondja, hogy a cél elérése végett (tudniillik a szovjet korridor és a Dardanellák megnyitása) szükséges lenne, hogy a Szovjetunióval határos nemzetek kissé módosítsák a szuverenitásra vonatkozó felfogásaidat. Talán helytálló a finn lapoknak az az érdekes megjegyzése is,hogy a moszkvai konferencián főleg a balkáni és közelkeleti politikai terveket beszélhették meg, mert, sem az amerikai, sem az angol küldöttségben nem szerepeltek lengyel, finn és a balti államok ügyeinek szakértői, de annál jobban voltak képviselve a török és a balkáni ügyek referensei. Berlini katonai körök magyarázata a keleti arcvonal helyzetéről BERLIN, október 29. Berlini katonai körökben ez előszerint behatóan foglalkoznak a keleti arcvonal jelenlegi helyzetének magyarázatával. Azonkívül látható az a törekvés, hogy az orosz nyári offenzíva eddigi lefolyása alapján bizonyos szilárd stratégiai következtetéseket vonjanak le, tekintettel arra, hogy a jellnlegi háború elején alkalmazott módszerek a háború folyamán elavultak. Berlini katonai körökben rámutatnak arra, hogy folyók, mégha olyan szélesek is, mint a Rajna torkolata, a Dnyeper, vagy a Don, nem képeznek természetes akadályt a támadó számára és nem nyújtanak kellő védelmi lehetőséget. A hidász-technika fejlődése arra vezetett, hogy még a legnehezebben legyőzhető folyamokon is át lehet kelni. Berlini katonai körök véleménye szerint nem szabad ragaszkodni valamilyen védelemre alkalmas folyó tartásához, ha a támadónak sikerül egy vagy több helyen hűt kiállást létesíteni. Ezzel kapcsolatosan megállapítják, hogy miután az oroszoknak sikerült Kremencsugnál átkelni a Dnyeperen, a Dnyeper alsó folyásának stratégiai jelentősége megszűnt. Az eddigi tapasztalatok alapján szerzett tanulságok világosan mutatják, hogy német katonai körök a „tér stratégiáját” döntő fontosságú tényezőnek tekintik. A tér stratégiáját használták ki az oroszok, amikor a német támadás nyomása alatt visszavonultak és most a németek ugyanezt a taktikát alkalmazzák. Az olaszországi helyzetet illetően utalnak arra, hogy a harcok hoszabb szünet után ismét fellángoltak. Megjegyzik azonban, hogy az eltelt idő lehetőséget adott szilárd állások kiépítésére. Berlini katonai körök úgy vélik, hogy az olaszországi visszavonulási csatározások egyelőre lezárultak. Gigászi méretű csata tombol a trimtől a Dnyeper alsó folyásáig A német elhárítás kiállta az erőpróbát Berlin, október 29. A keleti hadszíntér déli részén a Szovjet konok következetességgel folytatja offenzíváját, írja Seritorius százados. A leghevesebb harcok ezidőszerint a nogaji szteppén folynak, ahol a sík és teljesen erdőmentes terep, amely ebben az évszakban olyan kemény, mint a kő, különösen kedvez a gépesített alakulatok és páncélosok alkalmazásának. Az ellenség az utóbbi napokban egyre újabb tartalékokat préselt bele a Melitopoltól nyugatra végrehajtott betörés terébe és most szárnyalakban akarja kibontakoztatni a betörési térben összegyűjtött tömegeket. Az egyik támadási ék, mégpedig a déli, a gonicseszki földszoros ellen irányul, míg egy másik rohamék, amely délnyugat felé fejlődik ki, nyilván a perekopt földszorost kapta távoli támadási célként. Nem kevésbé erős csoportok indultak el a betörés teréből nyugat és északnyugat felé, vagyis a Dnyeper alsó folyása irányában, hogy Nikopol és Beliszláv között kézbevegyék a Dnyeper partvidékét. A német elhárítás az ellenség széthúzó nyomására összpontosított ellennyomással válaszolt s miután a német vezetőségnek szintén tetemes tartalékok állanak rendelkezésre, így főleg gyorscsapatokban, a Szovjet előretöréseit szerdán nagyobb erők bevetésének segítségével részben sikerült visszaverni, részben felfogni. Csütörtökön reggel a Szovjet újabb támadásokat kezdett és úgylátszik, hogy most már semmiféle tekintettel sincs a bevetett csapatok óriási veszteségeire. Reggel óta gigászi méretű csata tombol a Krímtől egészen a Dnyeper alsó folyásáig. A Dnyeper-könyökben a helyzet változatlan. A német reteszállás ellen ugyan szerdán is szakadatlanul folytak a hevesnél hevesebb támadások, így különösen Krivoj-Rognál és Zaporozsjenál, a német elhárítás azonban kiállta ezt az erőpróbát is. A Dnyeper középső folyásának vidékéről csak helyi jellegű harci tevékenységet jelentenek. Az a körülmény, hogy a szovjet Gomertól északra most szintén újból megindította támadásait, azt bizonyítja, hogy múlt heti kísérlete, amely arra irányult, hogy a Bros és a Dnyeper összefolyásának három. szögéből próbálja bekeníteniomelt, nem sikerült, vagy legalább is most már nem kecsegtet kilátással. Nyilván ezért próbálja most a szovjet Gomertól szakra folytatni támadásait, anélkül azonban, hogy szerdán bárminő eredményt ért volna el. Kudarcba fulladtak a folytatólagos orosz áttörési kísérletek Krizsevtől nagaira és Órádtól keletre is. Ezeket a támadásokat már a német tüzérségi tűz megakasztotta. Visszaverték a szövet áttörési kísérleteket Gémeinél BERLIN, okt. 29. A német csapatok október28-án Gomeinek mindkét oldalán újabb áttörő kísérleteket hiúsítottak meg. A bolsevisták, bár négy tüzérségi, páncélos- és repült erőket vetettek harcba, csak átmenetileg tudtak jelentéktelen előnyöket elérni s ezek kemény, az ellenség számára veszteségteljes harcban a német ellentámadás következtében ismét veszendőbe mentek. A nehéz fegyverek hatásos tüze és a német légierő heves bombatámadásai gyakran már kibontakozáskkor megakasztotta a bolsevista támadásokat. A német légierő naponta ezer támadást hajt végre a nagy csatában BERLIN, okt. 29. Miért lehetett olyan keveset hallani a német légierő harcba vetéséről Kremenc Sagnál a dnyeperi áttörőharcok első napjaiban ? Erre a kérdésre ad választ Hermann Marten német haditudósító, aki az egyik ottani repülőezredben teresz szolgálatot. A Szovjetnek napokon át erős szövetségese volt az időjárás — úja a német haditudósító. — Az alacsony, sűrű felhőzet rendkívül kedvezett a Szovjet utánpótlásának és eltakarta hadmozdulatait és szándékait. Az időjáráshetetlenné tette a légierő harcba vetését, valamint a légi megfigyeést is. A német repülőtereken mindent megkíséreltek, hogy a légikötelékeikel beavatkozhassanak a harcokba, de csupán kevésszámú harci repülőgépet küldhettek, amelyek egyes ellenséges oszlopokat alacsony támadással szétugrasztottak. Ez a helyzet egycsapásra megváltozott, amidőn az időjárás megjavult. Szovjet részről fokozták a bombavetők és csatarepülőgépek harcbavetését a német állások ellen. A német légierő viszont az első felhőtlen napon szakadatlanul beleavatkozott a nagy csatába. Rudel százados, a tölgyfalomb tulajdonosa az egyik német zuhanóbombázó osztag parancsnoka egyetlen nap alatt hét párcélost pusztított el. Vannak napok, amikor a német légierő szűk területen több mint ezer támadást hajt végre. Rudel százados egyébként a világ legelső harci repülője, aki már több mint 1500 támadást hajtott végre.