Függetlenség, 1943. november (11. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-05 / 250. szám

Angol-török külügyminiszteri tanácskozás Kairóban yil.Rädló ifjH» melléklet Mindenetelőtt ál j­elöltem: hűség tartámhoz urai Szecsienfi «sivár ■Boats* MIH ár:! *■»“'* *' 1°. 2£ negyedévre 9 ^ 80 fillér Telefonszám: 1-444-00 Szerkesztőség és kiadóhiva­l: Bpest, Vil­., Jaóf körút 6. VITÉZ Péntek, 1943 november 5 Budapest XI. évf. 250. ÁRA 14 Krivoj Rogtól északra a németek ellentámadással újabb szovjet csapatokat zártak kérői Páncélosok bekerítő had­mozdulattal több mint 5900 foglyot ejtettek, 442 páncélost, 121 ágyút, 238 páncéltörőt, 365 géppuskát, 324 autót és áttekinthetetlen mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak Változatlanul havas harcok a noga­i a Krím határaiéért Német vélemény: A fegyverek világos döntésével kell felelni a m­iszkvai határozatokra A moszkvai tanácskozásokról kiadott összefoglaló közlemény körül még mindig visszhangzik a világsajtó s a legkülönbözőbb álláspontok jutnak ezzel kapcso­latban kifejezésre. Ami Moszkvában történt, lé­nyegében egyáltalában nem ne­vezhető meglepőnek. Ahol h­á­­­rom nagyhatalom külügyminisz-­­ tere ül össze hosszas, hónapo­kon át tartó előkészítés után értekezletre, ott mindenképpen megegyezésnek kell létrejönnie s így mi sem természetesebb, hogy a moszkvai tanácskozások eredménye is megegyezés. A diplomácia az ilyen, nagyjelen­tőségűnek már előre beharango­zott konferenciák esetében nem ismeri a „kudarcot“. Más kérdés az, hogy a mosz­kvai tanácskozások előtt az an­gol és amerikai sajtó tudni vél­te: Eden, Hull és Molotov vala­mennyi fontos kérdést tisztázni fog, közöttük a balti államok, Finnország és Lengyelország sorsával kapcsolatos problémá­kat is, valamint megvitatják Moszkvának azokat az igényeit, amelyek a melegvízi tengeri ki­kötők elérésére irányulnak. Ezekről a beharangozott kérdé­sekről azonban a moszkvai köz­lemény egyáltalában nem be­szél. A kis nemzetek sorában természetesen ez a hiányosság érthető aggodalmat keltett s ezzel kapcsolatban különböző kommentárok láttak napvilágot. Az előzmények után tehát bi­zonyos fokig meglepetés, hogy ezekről a problémákról nem esett szó, viszont azon senki sem csodálkozhatik, hogy a moszkvai tanácskozáson elsősor­ban katonai elhatározások tör­téntek. Végre is a szövetségesek első és legfontosabb célja, hogy a háborút megnyerjék s ennek a célnak megfelelően igyekez­tek érdekeiket összeegyeztetni és közös elhatározásokra jutni. Különösebb figyelmet érdemel az a tény, hogy akkor, amikor a záróközlemén­y szerint ,,egyes kérdésekben végleges állásfog­lalásra intottak" (ami azt is jelenti, hogy nem mindenben tudtak megegyezni),­ „más kér­désekben pedig megbeszélték ugyan az elvi döntést, de tüze­­tesebb tanulmány­ozás céljábó különbizottság elé utalták a*r'­kát", ugyanakkor meglepő ha­tározott jó nádi foglaltak állást Ausztriával kapcsolatban. Az osztrák kérdést mint teljesen AJ problémát dobták be a ta­nácskozásokba, holott ez a kér­dés úgy a nyugati, mint a keleti szövetségesek­ szempontjából nyilvánvalóan a legtávolabb eső kellene hogy legyen. Ausztria önállóságának kérdése már két­­ízben dőlt el népszavazás útján, először még a weimari Német­ország demokratikus korszaká­ban, másodszor pedig véglege­sen az Anschluss idején. És mégis, most a finn, a balti, a lengyel, a balkáni és földközi­­tengeri kérdéseket megelőzve, egyszerre az osztrák kérdést ál­lították a megoldandó európai, állami problémák előterébe. Ugyanilyen feltűnő, hogy ami­kor az Atlantic Charta minden állam részére, legyen az kicsi vagy nagy, biztosította, hogy államformáját, politikai berende­zését saját maga állapíthatja meg, akkor most ezeket az elve­ket teljes mértékben félretéve, Olaszországra vonatkozóan azt határozták Moszkvában, hogy Itáliában meg kell szűnnie min­dennek, amit a fasizmus alko­tott, hogy a fasiszta rendszer magját is ki kell irtani s Itália egyedül demokratikus államfor­ma alapján rendezkedhetek be. Ugyanakkor tehát, amikor min­dent megtiltanak Olaszország ré­szére, ami fasiszta, semmit sem tilalmaznak, ami liberális, szo­ciáldemokrata vagy kommu­nista. A zárójelentésből nem lehet ezenkívül megállapítani, hogy milyen más probléma került szó­ba, az azonban látható, hogy szá­mos kérdésben nem­­tudtak meg­egyezést létrehozni, ezért osztot­ták be a különböző problémákat csoportokba. Vannak olyanok, amelyekben „elvi döntést hoz­tak", vannak, amelyeket „tüzete­sebb tanulmányozás alá vesz­nek'', vannak azután olyanok, amelyeket „diplomáciai úton fognak elintézni", végül pedig olyanok, amelyeket „eszmecsere útján" tisztáznak majd. A sok megoldásra váró kérdés további megvitatására elhatároz­ták az úgynevezett „európai bi­zottság“ felállítását, amely erő­sen emlékeztet a régi Népszövet­ségre, vagy annak valamelyik szervére. Hogy az ilyen nemzet­közi testület miként szokott mű­ködni, arra ékes példát szolgál­tatott a két évtizeden át fennál­lott Népszövetség. De nem is ez a lényeg, hanem az a különös elhatározás, amely szerint ebben az európai bizott­ságban egyetlen igazi európai állam sem kapott helyet. A moszkvai döntés szerint ugyanis a bizottság tagjai az európai kontinensen kívülálló Anglia, az Északamerikai Egyesült Álla­mok, az inkább Ázsiához tartozó Szovjetoroszország és Csung­­king-Kína. Európa ügyeiről te­hát maguk az európai országok, legyenek azok hadviselők vagy semlegesek, ezek szerint nem dönthetnek. Az európai sajtóban ez a mo­mentum természetesen nagy fel­tűnést keltett és a semleges ál­lamok nem kisebb megütközéssel fogadták a moszkvai értekezlet­nek erre vonatkozó határozatát, mint a „szabad franciák", vagy a különböző emigráns kormá­nyok Londontól Kairóig. Bármiről is tárgyaltak azon­ban Moszkvában és bármilyen irányú döntéseket is hoztak, ma még mindez csak elmélet. Elmé­let azért, mert a háború még ja­vában folyik s ki tudja, hogy a döntés mikor következik be, amelyet pedig nem tanácskozá­sok fognak meghozni, hanem egyedül és kizárólag a fegyve­rek. Ale Apenninek középső részén fo­­­kozódott a Monte Miletto előretolt német állásai ellen dél felől kifej­tett amerikai nyomás. A 8. brit hadsereg balszárnya, amely ez idő szerint Iserniára támad, ismét helyben topogásra kényszerült a Cantalupo—Frosolone vonalon. A keleti szakaszon összeomlott egy brit dandár támadása, amely a Trigno folyó középső folyása min­tán kiépített német állások ellen irányult. Montgomery jobbszárnya egyébként továbbra is meglehető­sen tétlenül viselkedik. Elkeseredett harcok a keresi félszigeten, a nogaji szteppén és Krivoi Bogtól északra Berlin, november 4. A keresi félszigeten folyó harcok kedden az ellenség partraszállási helyeinek lényeges összeszűkítésére vezettek. A völgyszorosokban rendkívül elkeseredett harcok folynak. A nogaji szteppén fokozódott az ellenség nyomása a Nikopol és Be­­riszlav között kiépített német re­­teszállás, valamint a Chersontól keletre fekvő térség ellen. A nagy Dnyeper-könyökben visszaverték a német reteszállás keleti része ellen tetézett ellenséges támadásokat. Krivoj Rogtól északra és észak­nyugatra a német ellentáma­dás egyre jobban kibontakozik s újabb ellenséges erőcsoportok körülzárására vezetett. A körül­zárt kötelékek egyelőre még el­keseredetten védekeznek. A Szov­jet megint friss tartalékokat és gépesített kötelékeket vetett be, úgyhogy ismét nagy páncélostöme­gek csaptak össze. Ami a további fejleményeket illeti, Sertorius szá­zados véleménye szerint csak a hét végén lehet majd válaszolni arra a kérdésre, milyen mértékben hatnak ki a nagy Dnyeper-könyökben folyó harcok a szomszédos szaka- t majd a keleti hadszíntér déli ré­szek helyzetére, I szén tomboló óriáscsata kimenete­illetve mennyiben befolyásolják­­ lét. I A német védelem felkészülten várta az 5. amerikai hadsereg támadását A Gaetai-öböl parti szakaszán kezdődött a harc Berlin, november 4. A Gaetai-öböl parti szakaszán erős tüzérségi előkészítés után megkezdődött az 5. USA hadsereg balszárnyának várt támadása a Mondragone —Cariiola vonaltól nyugatra húzódó előretolt német állások ellen. A keddi nap folyamán a támadás csak a sík partvidéken tudott előbbre jutni, a tenger és a Monte Massico között, ahol a német ál­lások a szövetséges flottaegységek tüzének is ki voltak téve. A lej­tőkön az amerikaiak nem nagyon tudtak szert tenni térnyereségre. A szerdára virradó éjszaka az ellenség újabb támadásra indult a hegyi állások ellen, de súlyos veszteségek után kénytelen volt visszavonulni. A tengerparttól beljebb az 5. USA hadsereg csatlakozó részei még mindig harcban állnak a Monte Cesima hegyért és a Monte Miletto nyugati nyúlványaiért. Clark tábornok Itt már napok óta súlypontot igyekszik képezni, a támadó amerikai csapatok azonban állandóan a német tüzérség össz­pontosított tüzének vannak kitéve. Nem sikerült az amerikaiaknak a Volturnótól keletre sem betörni az ellenségtől leváló és halogató har­cot vívó német utóvédek vonalába. Sünd­ermann: A zsidó köd, amely Európa népeinek látását zavarta, kezd elszállni! BERLIN, november 3. Helmuth Sünderm­a­nn, a német birodalmi kormány helyettes sajtó­főnöke­ a Völkischer Beobachter csütörtöki számában „Az Európá­ért folyó csata” címmel vezércik­ket írt. Megá­lapítja, hogy az arc­vonalak ugyan más terepponton állanak, mint egy esztendővel ez­előtt, de harci akaratukban és el­hárító készségükben rendületlenek. Nincs változás abban sem, hogy az ellenség továbbra is sok áldo­zattal járó támadásban kénytelen állani. Hogy a k­eleteuróópai-Szibé­­rai térség antiszociális jelszóval mozgósított katonai ereje akut életveszélyt jelent minden európai nép számára, azt 1943 végén már nem is lehet kétségb­evonni Az a zsidó köd, amely Európa népeinek látását megzavarta, kezd elszállni Még azoknak is, akik vi­lágnézeti vagy üzleti álláspontjuk­ból kifolyólag Németország meg­semmisítését kívánatosnak látják, fel kell ismerniük, hogy most egy­általában nem Európa egy részé­ről, hanem vala­menny­iükről van szó. El kell ismerniük, hogy a né­met nép nélkül nem ehet Európa sem ma, sem a jövő­ben és hogy az európai kontinens csak e nép révén állhat ellen a keleti veszély hul­lámverésének, ellenben menthetet­­lenül elsodorják a hullámok azt, aki szilárd kézfogással nincs ösz­­szekapcsolva a némit küzdő aro­­vonallal. Ez a tanulsága az 1943. évnek — írja végül Sündermann. Valóban Európáért folyó csata ez, amely ugyan még a kibontakozás állapo­­tában van, de egy napot elérkezik a döntés órája. A német népnek szilárd meggyőződése, h­ogy a mos­tani csata, a leg­agyobb amely eddig Európában folyt, az Európa melletti legnagyobb győzelemre is fog vezetni.

Next