Függetlenség, 1943. november (11. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-05 / 250. szám
Angol-török külügyminiszteri tanácskozás Kairóban yil.Rädló ifjH» melléklet Mindenetelőtt ál jelöltem: hűség tartámhoz urai Szecsienfi «sivár ■Boats* MIH ár:! *■»“'* *' 1°. 2£ negyedévre 9 ^ 80 fillér Telefonszám: 1-444-00 Szerkesztőség és kiadóhival: Bpest, Vil., Jaóf körút 6. VITÉZ Péntek, 1943 november 5 Budapest XI. évf. 250. ÁRA 14 Krivoj Rogtól északra a németek ellentámadással újabb szovjet csapatokat zártak kérői Páncélosok bekerítő hadmozdulattal több mint 5900 foglyot ejtettek, 442 páncélost, 121 ágyút, 238 páncéltörőt, 365 géppuskát, 324 autót és áttekinthetetlen mennyiségű hadianyagot zsákmányoltak Változatlanul havas harcok a nogai a Krím határaiéért Német vélemény: A fegyverek világos döntésével kell felelni a miszkvai határozatokra A moszkvai tanácskozásokról kiadott összefoglaló közlemény körül még mindig visszhangzik a világsajtó s a legkülönbözőbb álláspontok jutnak ezzel kapcsolatban kifejezésre. Ami Moszkvában történt, lényegében egyáltalában nem nevezhető meglepőnek. Ahol három nagyhatalom külügyminisz- tere ül össze hosszas, hónapokon át tartó előkészítés után értekezletre, ott mindenképpen megegyezésnek kell létrejönnie s így mi sem természetesebb, hogy a moszkvai tanácskozások eredménye is megegyezés. A diplomácia az ilyen, nagyjelentőségűnek már előre beharangozott konferenciák esetében nem ismeri a „kudarcot“. Más kérdés az, hogy a moszkvai tanácskozások előtt az angol és amerikai sajtó tudni vélte: Eden, Hull és Molotov valamennyi fontos kérdést tisztázni fog, közöttük a balti államok, Finnország és Lengyelország sorsával kapcsolatos problémákat is, valamint megvitatják Moszkvának azokat az igényeit, amelyek a melegvízi tengeri kikötők elérésére irányulnak. Ezekről a beharangozott kérdésekről azonban a moszkvai közlemény egyáltalában nem beszél. A kis nemzetek sorában természetesen ez a hiányosság érthető aggodalmat keltett s ezzel kapcsolatban különböző kommentárok láttak napvilágot. Az előzmények után tehát bizonyos fokig meglepetés, hogy ezekről a problémákról nem esett szó, viszont azon senki sem csodálkozhatik, hogy a moszkvai tanácskozáson elsősorban katonai elhatározások történtek. Végre is a szövetségesek első és legfontosabb célja, hogy a háborút megnyerjék s ennek a célnak megfelelően igyekeztek érdekeiket összeegyeztetni és közös elhatározásokra jutni. Különösebb figyelmet érdemel az a tény, hogy akkor, amikor a záróközlemény szerint ,,egyes kérdésekben végleges állásfoglalásra intottak" (ami azt is jelenti, hogy nem mindenben tudtak megegyezni), „más kérdésekben pedig megbeszélték ugyan az elvi döntést, de tüzetesebb tanulmányozás céljábó különbizottság elé utalták a*r'kát", ugyanakkor meglepő határozott jó nádi foglaltak állást Ausztriával kapcsolatban. Az osztrák kérdést mint teljesen AJ problémát dobták be a tanácskozásokba, holott ez a kérdés úgy a nyugati, mint a keleti szövetségesek szempontjából nyilvánvalóan a legtávolabb eső kellene hogy legyen. Ausztria önállóságának kérdése már kétízben dőlt el népszavazás útján, először még a weimari Németország demokratikus korszakában, másodszor pedig véglegesen az Anschluss idején. És mégis, most a finn, a balti, a lengyel, a balkáni és földközitengeri kérdéseket megelőzve, egyszerre az osztrák kérdést állították a megoldandó európai, állami problémák előterébe. Ugyanilyen feltűnő, hogy amikor az Atlantic Charta minden állam részére, legyen az kicsi vagy nagy, biztosította, hogy államformáját, politikai berendezését saját maga állapíthatja meg, akkor most ezeket az elveket teljes mértékben félretéve, Olaszországra vonatkozóan azt határozták Moszkvában, hogy Itáliában meg kell szűnnie mindennek, amit a fasizmus alkotott, hogy a fasiszta rendszer magját is ki kell irtani s Itália egyedül demokratikus államforma alapján rendezkedhetek be. Ugyanakkor tehát, amikor mindent megtiltanak Olaszország részére, ami fasiszta, semmit sem tilalmaznak, ami liberális, szociáldemokrata vagy kommunista. A zárójelentésből nem lehet ezenkívül megállapítani, hogy milyen más probléma került szóba, az azonban látható, hogy számos kérdésben nemtudtak megegyezést létrehozni, ezért osztották be a különböző problémákat csoportokba. Vannak olyanok, amelyekben „elvi döntést hoztak", vannak, amelyeket „tüzetesebb tanulmányozás alá vesznek'', vannak azután olyanok, amelyeket „diplomáciai úton fognak elintézni", végül pedig olyanok, amelyeket „eszmecsere útján" tisztáznak majd. A sok megoldásra váró kérdés további megvitatására elhatározták az úgynevezett „európai bizottság“ felállítását, amely erősen emlékeztet a régi Népszövetségre, vagy annak valamelyik szervére. Hogy az ilyen nemzetközi testület miként szokott működni, arra ékes példát szolgáltatott a két évtizeden át fennállott Népszövetség. De nem is ez a lényeg, hanem az a különös elhatározás, amely szerint ebben az európai bizottságban egyetlen igazi európai állam sem kapott helyet. A moszkvai döntés szerint ugyanis a bizottság tagjai az európai kontinensen kívülálló Anglia, az Északamerikai Egyesült Államok, az inkább Ázsiához tartozó Szovjetoroszország és Csungking-Kína. Európa ügyeiről tehát maguk az európai országok, legyenek azok hadviselők vagy semlegesek, ezek szerint nem dönthetnek. Az európai sajtóban ez a momentum természetesen nagy feltűnést keltett és a semleges államok nem kisebb megütközéssel fogadták a moszkvai értekezletnek erre vonatkozó határozatát, mint a „szabad franciák", vagy a különböző emigráns kormányok Londontól Kairóig. Bármiről is tárgyaltak azonban Moszkvában és bármilyen irányú döntéseket is hoztak, ma még mindez csak elmélet. Elmélet azért, mert a háború még javában folyik s ki tudja, hogy a döntés mikor következik be, amelyet pedig nem tanácskozások fognak meghozni, hanem egyedül és kizárólag a fegyverek. Ale Apenninek középső részén fokozódott a Monte Miletto előretolt német állásai ellen dél felől kifejtett amerikai nyomás. A 8. brit hadsereg balszárnya, amely ez idő szerint Iserniára támad, ismét helyben topogásra kényszerült a Cantalupo—Frosolone vonalon. A keleti szakaszon összeomlott egy brit dandár támadása, amely a Trigno folyó középső folyása mintán kiépített német állások ellen irányult. Montgomery jobbszárnya egyébként továbbra is meglehetősen tétlenül viselkedik. Elkeseredett harcok a keresi félszigeten, a nogaji szteppén és Krivoi Bogtól északra Berlin, november 4. A keresi félszigeten folyó harcok kedden az ellenség partraszállási helyeinek lényeges összeszűkítésére vezettek. A völgyszorosokban rendkívül elkeseredett harcok folynak. A nogaji szteppén fokozódott az ellenség nyomása a Nikopol és Beriszlav között kiépített német reteszállás, valamint a Chersontól keletre fekvő térség ellen. A nagy Dnyeper-könyökben visszaverték a német reteszállás keleti része ellen tetézett ellenséges támadásokat. Krivoj Rogtól északra és északnyugatra a német ellentámadás egyre jobban kibontakozik s újabb ellenséges erőcsoportok körülzárására vezetett. A körülzárt kötelékek egyelőre még elkeseredetten védekeznek. A Szovjet megint friss tartalékokat és gépesített kötelékeket vetett be, úgyhogy ismét nagy páncélostömegek csaptak össze. Ami a további fejleményeket illeti, Sertorius százados véleménye szerint csak a hét végén lehet majd válaszolni arra a kérdésre, milyen mértékben hatnak ki a nagy Dnyeper-könyökben folyó harcok a szomszédos szaka- t majd a keleti hadszíntér déli részek helyzetére, I szén tomboló óriáscsata kimeneteilletve mennyiben befolyásolják lét. I A német védelem felkészülten várta az 5. amerikai hadsereg támadását A Gaetai-öböl parti szakaszán kezdődött a harc Berlin, november 4. A Gaetai-öböl parti szakaszán erős tüzérségi előkészítés után megkezdődött az 5. USA hadsereg balszárnyának várt támadása a Mondragone —Cariiola vonaltól nyugatra húzódó előretolt német állások ellen. A keddi nap folyamán a támadás csak a sík partvidéken tudott előbbre jutni, a tenger és a Monte Massico között, ahol a német állások a szövetséges flottaegységek tüzének is ki voltak téve. A lejtőkön az amerikaiak nem nagyon tudtak szert tenni térnyereségre. A szerdára virradó éjszaka az ellenség újabb támadásra indult a hegyi állások ellen, de súlyos veszteségek után kénytelen volt visszavonulni. A tengerparttól beljebb az 5. USA hadsereg csatlakozó részei még mindig harcban állnak a Monte Cesima hegyért és a Monte Miletto nyugati nyúlványaiért. Clark tábornok Itt már napok óta súlypontot igyekszik képezni, a támadó amerikai csapatok azonban állandóan a német tüzérség összpontosított tüzének vannak kitéve. Nem sikerült az amerikaiaknak a Volturnótól keletre sem betörni az ellenségtől leváló és halogató harcot vívó német utóvédek vonalába. Sündermann: A zsidó köd, amely Európa népeinek látását zavarta, kezd elszállni! BERLIN, november 3. Helmuth Sündermann, a német birodalmi kormány helyettes sajtófőnöke a Völkischer Beobachter csütörtöki számában „Az Európáért folyó csata” címmel vezércikket írt. Megálapítja, hogy az arcvonalak ugyan más terepponton állanak, mint egy esztendővel ezelőtt, de harci akaratukban és elhárító készségükben rendületlenek. Nincs változás abban sem, hogy az ellenség továbbra is sok áldozattal járó támadásban kénytelen állani. Hogy a keleteuróópai-Szibérai térség antiszociális jelszóval mozgósított katonai ereje akut életveszélyt jelent minden európai nép számára, azt 1943 végén már nem is lehet kétségbevonni Az a zsidó köd, amely Európa népeinek látását megzavarta, kezd elszállni Még azoknak is, akik világnézeti vagy üzleti álláspontjukból kifolyólag Németország megsemmisítését kívánatosnak látják, fel kell ismerniük, hogy most egyáltalában nem Európa egy részéről, hanem valamennyiükről van szó. El kell ismerniük, hogy a német nép nélkül nem ehet Európa sem ma, sem a jövőben és hogy az európai kontinens csak e nép révén állhat ellen a keleti veszély hullámverésének, ellenben menthetetlenül elsodorják a hullámok azt, aki szilárd kézfogással nincs öszszekapcsolva a némit küzdő arovonallal. Ez a tanulsága az 1943. évnek — írja végül Sündermann. Valóban Európáért folyó csata ez, amely ugyan még a kibontakozás állapotában van, de egy napot elérkezik a döntés órája. A német népnek szilárd meggyőződése, hogy a mostani csata, a legagyobb amely eddig Európában folyt, az Európa melletti legnagyobb győzelemre is fog vezetni.