Függetlenség, 1943. december (11. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

Szerda, Budapest Á­RA 14 Megkezdte a Ház a megajánlási vitát Mindenekelőtt hitig fajtámhoz Ml Sztu­­ttfj Istten­ Telefonszám: 1-444-00 Szerkesztőség BpMt, m, és kiadó hivatal: Józef-kSrót 6. SZERKESZTI vitéz kolosváry-borcsa hihA^Y: fizetési év: egy hóra SP40 fillér negyedévre 9 P 80 fillér Német búvárhajók elsülyesztettek nyolc kereskedelmi és négy hadihajót niniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiin Roosevelt és Churchill Kairóba, Sztálin Teheránna érkezett A nikopoli hídfő szilárdan ellenáll a szovjet támadásoknak Zsitomir és Koreszten térsége német kézen van Az indiai nemzeti hadsereg támadásba kezdett India határán Tíz nappal ezelőtt e helyen megírtuk, hogy ha egyáltalán sor kerül a Roosevelt-Ch­urchill- Sztálin találkozóra, akkor ez valószínűleg Kairóban történik meg. Egy amerikai távirati iroda ma azt jelenti, hogy Roosevelt és Churchill már több napja Kairóban tartózkodnak és ide­várják Sztálint, aki Alexandria felé vezető útjában repülőgépen már meg is érkezett Teheránba. Az ankarai diplomáciai körökben pedig az a hír terjedt el, hogy a hármas találkozó Teheránban lesz, ahova negyedik tanácskozó félnek Csangkaisek feleségét várják. A valószínűség azonban mégis az, hogy Egyiptom földjén találkozik a világ két legna­gyobb kapitalista államának ve­zetője a szovjet diktátorral. Ezt a feltevést megerősíti az is, hogy az ankarai amerikai nagy­követ repülőgépen Kairóba ment. Lényegében mellékes körül­mény az, hogy a három szövet­séges a Közel-Kelet melyik vá­rosában ül le a tanácskozóasztal­­hoz. Legfeljebb, ha Teheránban találkoznának, ez annyit jelen­tene, hogy Roosevelt a fél vilá­got körülutazta, hogy Sztálin­nal beszélhessen, míg Sztálin alig párszáz kilométert repült a szovjet határtól. Az amerikai elnök részéről ez olyan messze­menő udvariassági cselekedet lenne, amely mögött feltétlen diplomáciai jelentőséget kell ke­resni. A tanácskozás anyaga körül ismét az a ködösítés kezdődik, amely a moszkvai értekezletet is megelőzte. Eddig valamennyi hivatalos jelentés aláhúzottan hangsúlyozta, hogy Moszkvában elsősorban katonai természetű kérdésekben állapodtak meg és a fennmaradt más természetű problémák egy részét későbbi szóbeli megbeszélések számára tartották fenn. Ez a szóbeli megbeszélés volna Roosevelt, Churchill és Szann­a személyes eszmecseréje. Miután pedig Eden, Hull és Molotov Sztálin sűrű közbeszólására a hadászati természetű kérdéseket tisztázta, feltehető, hogzú Kairóba vagy Teheránban most a norákaa, il­letve a jövendő h­at­árokra vo­natkozó nézeteltéréseket akar­jál­­l-X-Hs nlavre kn­ni. Itt ismét rá kell mutatnunk a megoldhatatlan lengyel pro­­blémára. Hétfőn a lengyel kü­l­­ügyminiszter erélye­sen síkraszállt a háború előtti Lengyelország területi integritásáért és ez a nyilatkozat ma még érdekesebbé válik azáltal, hogy londoni jelent­­­tés szerint Römer az elmúlt hé­ten, a nyilatkozattétel előtt több­ször hosszasan tárgyalt Edennel. A lengyelek tehát nem hajlan­dók elfogadni az annyiszor aján­lott megalkuvás politikáját Hogy mennyire ellentétesek az európai határkérdésekben az an­golszászok és a Szovjet felfogása, ez kiderül Hull amerikai k­ül­ügy-­­miniszter hétfői nyilatkozatából. Hull szerint a határkérdések sza­bályozását el kellene halasztani és ez a megjegyzés alighanem arra mutat, hogy Churchill, Roosevelt és Szatlin­ találkozójá­tól a keleteurópai vitás területek kérdéseiben döntéseket aligha lehet várni. Az amerikai sajtó ugyan nagy meggyőződéssel azt hirdeti, hogy a közel­jövőben igen fontos diplo­máciai események várhatók de­­ hogy ezzel a dodonai jóslattal mire céloznak, azt talán maguk sem tudják elég biztosan. Egyéb­ként az elmúlt napokban az an­gol sajtó részéről terjesztett bé­kehíreket német hivatalos helyen a legerélyesebben megcáfolták és ugyanilyen értelemben beszélt Hull is, aki a hétfői sajtóértekez­leten azt mondta, hogy a világon jelenleg terjesztett békehíreket álhíreknek kell minősíteni. ler­t, mert éppen e borzalmas küzdelemben mindenkit át kell hat­nia annak a meggyőződésnek, hogy ez a borzalmas küzdelem, amelyet ellenségeink akartak, előidéztek és ránk kényszerítettek, nem végződ­hetik másképpen, mint német győ­zelemmel. A Führer hangsúlyozta, hogy Németország személyi és anyagi tekintetben egyaránt abban a hely­zetben van, hogy megállja a helyét ellenségei koalíciójával szemben. Bizonyos azonban, hogy a német nép — mint oly gyakran a múlt­ban — most sem kap semmit aján­dékba a Gondviseléstől e szabadsá­gáért és jövőjéért folyó harcban. A megpróbáltatás legkeserűbb órái­ban azonban még jobban minden attól függ, hogy a vezetésre hiva­tott férfiak győzelembe vetett hi­tüket világnézetükből merítsék és példájukat magatartásuk által a vezetésükre bízott emberekre is kisugározzák. Éppen ezért a német tisztnek egyben a véderő politikai akaratának megtestesítőjévé is kell lennie. Minden tisztnek tisztában kell lennie azzal, hogy ott, ahol áll és harcol, a német nép és a Birodalom sorsa a kezében van. A fiatal tisztek avató ünnepsé­gét Keitel vezértábornagy, a véd­erő főparancsnokságának főnöke fejezte be szavaival, amelyekben a hadsereg nevében hűségfogadalmat tett Hitlernek. A fiatal tisztek nagy lelkesedéssel fogadták a vezértábornagy szavait. Kremencsugtól délre megindultak a német ellentámadások Heves harcok az északi és déli szakaszon Berlin, nov. 30. Az utóbbi napok harcainak ed­digi három gyújtópontján kívül (Dnyeper­ térség, a Kievtől nyugat­ra húzódó szakasz és Gomel kör­zete) a Szovjet most északon és délen is heves támadásokba kez­dett. Délen a legerősebb támadások a Dnyeper alsó folyása mentén fek­vő német hídfőállások, vagyis Cherson és Nikopol ellen irányul­nak. Ezek közül a Nikopol ellen folyó támadások célja nyilván­valóan az, hogy bekerítsék és el­vágják az ottani német köteléke­ket. A támadások összpontosítva folynak északi kelet és dél felől, eddig azonban még nem sikerült szétrobbantani a német hídfőt, bár kétségtelen, hogy Nikopol térsége most a déli arcvonal harcainak egyik súlypontjává nőtte ki magát. Fokozódó mértékben erőszakolja a szovjet a támadásokat a Dnyeper könyök térségében Kremencsugtól délre is. A harceszközök­ a szovjet részéről itt állandóan tömörítve kerülnek bevetésre, ami arra kész­tette a német hadvezetőséget, hogy ennek a szakasznak néhány pontján visszavegye a német vé­delmi vonalakat. Ugyanakkor azon­­ban megindultak a német ellen­támadások is. A harcoknak úgy itt, mint Krivosrogtól északra ez­­időszerint határozottan hatalmas el­használódási csata jellegük van. Gserkaszi térségében szintén egyre jobban fokozódik a harcok jelentősége. A Szovjet itt főleg déli irányban nyomul előre s táma­dásai óriási tömegek összpontosí­tásával aránylag szűk őrségben mennek végbe. A küzdelem válta­kozó szerencsével folyik. Kiev és Zsitomir között most már nemcsak Zsitomir és Korosz­ten térsége van biztosan a németek kezén, hanem a Kievtől délnyugatra elterülő szakasz is. Koroszten vá­rosában a hátsó összeköttetésektől elvágott szovjetkötelékek három különböző támpontra vonultak vissza. Megsemmisítésük kikerü­l­­hetetlennek látszik. A gomeli szakaszon fel egészen a Kricsevtől délnyugatra húzódó arcvonalig, szakadatlanul tartanak a súlyos harcok s a Szovjet min­den erővel igyekszik kihasználni és kibővíteni eddigi sikereit. A szmolensz-orsai gépkocsiút térségében rövid harci szünet után újból megindultak az erőltetett szovjet támadások, ugyanígy az észak felől csatlakozó vitebszki térségben is Ezeknek a harcoknak a fejleményei egyelőre áttekinthe­tetlenek, valószínű azonban, hogy a küzdelem hevessége még foko­­sódni fog. HITLER: Ez a háború nemcsak egyes államok katonai mérkőzése, hanem a népek és fajok gigászi harca BERLIN, november 30. Mint a vezéri főhadiszállásról közlik, Hitler Adolf beszédet mon­dott a német véderő kétezer fiatal tisztjelöltje előtt. Mindenekelőtt a háború okaival foglalkozott és rámutatott arra, hogy ezt az óriási küzdelmet rá­­kényszerítették Németországra. A háború a német nép létéért és sza­badságáért folyó élet-halálharccá vált. A háború kirobbantásával „az angol politika mögött álló zsidó erők, a Szovjetunióval szövetkezve, elsősorban Németországot akarják kiirtani, hogy azután Európát ki­­zolgáltathassák a bolsevizmusnak”. Ha Németország ezt a harcot nem nyerné meg önmagáért és Euró­páért, akkor a szteppék barbár­sága törne rá kontinensünkre és szétrombolná azt, mint az emberi kultúra forrását és hordozóját. Akik ezt a háborút megkezdték és előidézték, ma már maguk sem tagadják, hogy ez a végső szándé­kuk. Anglia viszont azt hiszi, hogy ezzel a háborúval, mint oly gyak­ran, most is vérrel érvényesítheti az európai erők egyensúlyának régi elméletét. Nagybritannia azon­ban ezúttal valójában csupán esz­köz annak az­degen jelenségnek kezében, amely már több mint 160 éve Európában saját uralmáért küzd­ a zsidóságnak. A zsidóság a vélt angol államérdekeket arra használja fel, hogy annál könnyeb­ben terjeszthesse el a zsidó-bolse­vista forradalom pestisét végül Angliában is, ugyanúgy, mint Európa többi részében. A zsidó gyűlölet által diktált megsemmisítő tervekkel Hitler a német nép rendíthetetlen elszánt­ságát szegezte szembe és hang­súlyozta, hogy a német nép ezt a harcot a legnagyobb kitartással és minden erejének latbavetésével győ­zelmesen fejezi be. — A katona bátorságához és keménységéhez a mai küzdelem­ben a politikailag képzett férfi hitvallására is szükség van, aki tudja, hogy miért folyik ez a harc — mondotta a továbbiakban Hit­ A horvát hadügyminiszter a hadsereg átszervezéséről tárgyalt Hitler főhadiszállásán Zágráb, nov. 30. A horvát lapok csak hétfőn szá­moltak be Navratil horvát had­ügyminiszter Hitler főhadiszállásán táli látogatásáról, ahonnan már pénteken visszatért a horvát fő­­városba. Navratil tábornok novem­ber 20-án este indult el Glasse von Horstenau német tábornok, Sel­­cher Schubert német követségi ta­nácsos és Helbin alezredes kísére­tében. A Hitlerrel, Keitellel Himm­­lerrel és Ribbentroppal folytatott tárgyal­­ okról a hivatalos horvát közlemény csupán annyit említ meg, hogy Navratic hadügyminisz­ter Keitel előtt felvázolta a horvát hadsereg tekintetében tapasztalt szükségleteket. Német részről nagy megértésre talált a hadsereg át­­szervezése is.

Next