Függetlenség, 1943. december (11. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

Szerda, 1943 december 1 ffiaagzívnév Nagy érdeklődés mellett megkezdte a Ház a költségvetési felhatalmazás tárgyalását A vezérszónokok fontos megállapításai a politikai és háborús helyzetről A parlament egyeteme felismerte az idők komolyságát — mondotta Laky Dezső a kormánypárt vezérszónoka Az állami költségvetés tárcán­ként tárgyalása után kedden a képviselőház áttért a megajánlási javaslat vitájára. Mindig mozgal­mas életet jelent ez a vita a par­lament életében, ilyenkor az egyes pártok vezérszónokai időkötöttség nélkül fejthetik ki nézetüket a fe­lelős magyar politikai vonalveze­tésről. A most kezdődő felhatalmazási, illetve megajánlási törvényjavaslat tárgyalását különösen nagy érdek­lődés előzte meg politikai körök­ben. Sőt az érdeklődés hullámai túlterjedtek a pártok keretein kí­vül is, úgyhogy a nyilvánosság meglepő nagy számban képvisel­tette magát a karzatokon a fel­hatalmazási javaslat első tárgya­lási napján.­­ Az ülés 10 órakor kezdődött, de már félórával előbb gépkocsik hosszú sora állott az Országház déli része mellett, a Kossuth­ téren. Percről-percre egyre nagyobb cso­portokban érkeztek meg a törvény­hozók, úgy hogy az ülés kezdetére már teljes létszámban ültek pad­soraikban a törvényhozók, az Erdő­Vitéz Tors Tibor elnök 10 óra­kor nyitotta meg az ülést. Fel­olvasta a pártok vezérszónokainak neveit, majd bejelentette az össze­férhetetlenségi bizottság határoza­tát Pocsernik Ottó képviselő ügyé­ben. Inántsy.pap Elemér előadó megállapította, hogy az állami költségvetés elsősorban közigaz­gatási jelentőségű majd rövid történeti visz­a pillantásban indo­­kolta meg, hogy az állami költségvetés végrehajtását 1897 óta tételes törvénnyel kell meg­állapítani a törvényhozásnak. Kü­lönleges jelentőséget tulajdonított a mostani költségvetésnek, amely nehéz viszonyok között, háborús idők közepette született meg, de amely úgy kiadási, mint bevételi tételeiben fejlődést jelent a múlt­tal szemben. Amint állam nincs közigazgatás nélkül, úgy modern állam nem lehet költségvetés nél­kül — hangsúlyozta az előadó be­széde végén.­ly a Párt tagjai, a kormánypárti képviselők és a többi pártok tör­vényhozói. Amikor a csengők megszólaltak, Reményi-Schnelter Lajos pénzügy­­miniszter és Zsindely Ferenc ke­reskedelemügyi miniszter vezetésé­vel a kormánypárt törvényhozói­nak nagy csoportja vonult az ülés­terembe, nem sokkal utóbb Antal István nemzetvédelmi propaganda­miniszter is helyet foglalt piros­bársony székében. Éppen úgy, mint a költségvetés tárgyalása, ez a vita is magas színvonalon indult. Elsőnek vitéz Imrédy Béla mondott bírálatot nyu­godt, tárgyilagos hangon és ugyan­így válaszolt neki a Ház nagy érdeklődése mellett Laky Dezső, a Magyar Élet Pártja vezérszónoka. Ezúttal üresek voltak­ a folyo­sók, mert mindenki benttartózko­dott az ülésteremben. Zsúfolt pad­sorok előtt foly az ülés. Ott volt Kállay Miklós miniszterelnök is, aki ugyanúgy, mint a költségvetési vitában, ezúttal is teljes figyelmét szentelte a felszólalóknak, hogy „ez a háború a mi hábo­­rúnk”, napról-napra időszerűbb lesz. Ezért szükséges, hogy a ma­gyarság világpolitikai helyzetét és a háborúban számunkra kockán­­forgó tétet világosan lássa. Az ál­modozó amerikai külpolitikusoknak Moszkva túljárt az eszén. A moszk­vai határozatnak az a pontja, hogy az ellenségeskedések megszűnte után a szerződő felek nem alkal­mazzák hadseregeiket más államok területén, kivéve, ha előzetesen megállapodtak abban, Moszkva ja­vára szól, mert így más megszálló csapatoktól nem zavarva bolsevi­­zálhat. Németország az egyetlen hatalom, amelyre a kisállamok esetleges szövetsége támaszkod­hatna. Mindezek a tervezgetések ne­m számolnak még azzal, hogy mi lenne Németországgal, ha a hábo­rúból vesztesen kerülne ki. A né­met nép menekvése csak az Orosz­országgal­­ való szövetségben volna tűzvörös előjellel. Vitéz Imrédy Béla ezután azt fejtegette, hogy mi történnék, hogyha valami véletlen folytán az angolszász-orosz felülkerekedés ese­tén az angolszász koncepciók ér­vényesülnének. Ez esetben a kis­­antant szájize szerint történnék a középeurópai rendezés. Egy újabb megcsonkítási operáció várna reánk! Beszédét így fejezte be: Törhe­tetlen bizalommal hiszünk a ma­gyar népi gondolat, a szociális igazság és a tiszta közéleti erkölcs jegyében megvalósuló magyar meg­újulásban, hiszünk minden idők legnagyobb háborús megpróbálta­tásának történelmi értelmében és igazi céljában: a saját törvényeik és szokásaik szerint élő szabad és boldog nemzetek új Európájában és hiszünk a hűségnek és becsület­nek a nemzetek értékét meghatá­rozó fenséges törvényében. Indul a felhatalmazási vita Vitéz Imrédy Béla felszólalása A vezérszónokok közül elsőnek vitéz Imrédy Béla beszélt, öröm­mel állapította meg, hogy van kér­dés, amelyben mindnyájan, párt­­különbség nélkül egyek vagyunk és ez az, hogy a nemzetnek sokkal ink­ább, mint valaha, szüksége van hősies szellemű, korszerűen fel­­fegyverzett és kiképzett had­seregre. Ezután a parlament működésével foglalkozott és kifejtette, hogy fel­fogása szerint a parlament meg­­csontosodott és a pártkeretek meg­merevedtek. Sürgette a háború hő­seinek földhöz juttatását és mint mondotta, a zsidóbirtokoknak ka­tonaviselt, gyermekáldásban gaz­dag magyar családok kezébe kell jutnia. Amíg a mezőgazdasági munkásság lábbeli- és ruhaszük­séglete nincs biztosítva, addig, a honvédelmi szükségleteket mindig előtérbe helyezve, textil- és bőr­­nyersanyagot más célra, mint me­zőgazdasági és ipari munkások szükségletének ellátására felhasz­nálni nem szabad. A feketepiacról megállapította, hogy kezd elemi csapássá válni. Kifogásolta az ár--és bérrendezést. Belpolitikai szempontból a szo­ciáldemokraták működésével kap­csolatban más nézetet vall. Amikor egy nemzet háborúban áll, akkor a külpolitikai és katonai célok köve­tése tekintetében nincs helye libe­rális elnézésnek. A zsidókérdésben megállapította, hogy a zsidók azok, akik a szelle­mi szabotázs fegyvereit forgatják legjobban. Pénzük és összekötik!é-­seik vannak, szeretik a jó életet és ezért a feketepo­­con ők adják a kereslet zömét. — A mini­zterelnöknek az a mondása — fog tarta lm.­é.y —. Laky Dezső: Az események igazolni fogják a kormányt Laky Dezső, a MÉP vezérszó­noka következett ezután és általá­nos nagy figyelem közben elmon­dott beszédét az Imrédy Bélának adott válasszal kezdte el. — Ha nem is érezné mindenki — mondotta — azoknak az idők­nek roppant súlyosságát, amelye­ket méltán lehet zord időknek ne­vezni, az ellenzék vezérszónoká­nak beszéde még jobban rádöbben­tett valóban arra az igazságra, hogy az ország nagy szakadék szélén jár és végtelenül kell vi­gyázni, el ne hibázzunk egy arasz­nyira sem egyetlenegy lépést. Mert ha elhibázzuk, bizonytalan, lenne-e módunkban mégegyszer úgy felmelkedni, mint a múlt há­borút követő korszakban. Megállapította, hogy Imrédy Bé­lának, aki régebbi beszédeiben is bírálta a kormány munkáját, fo­konként csökkent a parlament munkájára vonatkozó kritikája. Neki is jól esett látnia, hogy az idei költségvetési vita során több­nyire telt padsorok hallgatták a vita felszólalóit. Ez is azt mutatja, hogy a parlament egyeteme fel­ismeri az idők komolyságát. A mi­niszteri válaszokból is azt lehetett megállapítani, hogy a kormány tagjai mérlegelték az elhangzotta­kat. Az a véleménye, talán abban sem jár egészen messze felfogása az Imrédyétől, hogy a parlamenti beszédek szövege nem hű tarta­lommal jelenik meg a napi sajtó­ban. Ez nemcsak az ellenzéknek fáj, mindenkinek fáj, de nincsen másról szó, mint az anyaggazdál­kodásnak egy fontos parancsszavá­ról, hogy takarékoskodni kell az újságpapírossal. A kormánypárt­ban mindazokban a kérdésekben, amelyekben kifogásokat hozott fel az ellenzék vezérszónoka, megvan a jogosult bizalom a kormány iránt. A kormány munkája tövissel teli úton halad. Beszélt a földbirtokpolitikáról s megállapította, hogy a kormány változatlanul szívén viseli a mező­gazdaság ügyét. A földkérdés régi probléma. Vannak olyan körülmé­nyek, a politika programpontjain kívül, amelyek nem engednek pon­tot tenni bizonyos problémákra. Vi­gyázni kell, nehogy az elhirtelenke­­dés súlyos károkat okozzon. Ki­emelte a termelés mennyiségi és minőségi fokozásának fontosságát. Az események igazolni fogják a kormányt, azért, hogy a mai há­borús viszonyok között is elég bá­torsággal rendelkezett nagyarányú mezőgazdasági program kidolgozá­sához és ennek a programnak vég­rehajtásához. Erős szavakkal bélyegezte meg a feketepiac károkozóit. Rámuta­tott arra, hogy azok az elgondo­lások, amelyek Magyarországon az ár- és a bérfronton csendet és mozdulatlanságot kívántak terem­teni, az ország gazdasági helyzete folytán nem mindenben voltak ke­­resztülvihetők, de nálunk sokkal gazdagabb országok sem tudták ezt megvalósítani nem tudja, összeegyeztethető-e az alkotmány­nyal Imrédynek az a kijelentése, hogy a gazdasági miniszterek munkásságában szervesebben kel­lene kooperációt biztosítani. Magyar hivatás, öntudat, felemelkedés Helyesnek tartaná, ha a földadót is át lehetne vinni a mai arany­korona-alapról a búzaalapra. Meg­állapította, hogy a költségvetésben a kormány nagy összegeket tud for­­díto­ti beruházásokra és éles han­gon cáfolta azt a beállítást, mely szerint a GyOSz és a szociáldemo­krata szervezetek irányítólag hat­nának a magyar iparpolitikára. A beszerzési csoportokat a közalkal­mazottak számára helyesen szerve­zik és visszautasította, hogy a ma­gyar politikában misztikus ködbe igyekeznének burkolni valamilyen álláspontot. Nemcsak mondogatjuk, nemcsak átérezzük, hanem tudjuk is, — és megteszünk mindent annak érdeké­ben, — hogy ez az ország valóban szociális állam legyen és aki ismeri szociális törvényeinket, amelyek nem csupán a mi büszkeségeink, hanem büszkeségei lehetnének bár­melyik ország törvényhozásának, annak nem kell szégyenkeznie azért a hatalmas fejlődésért, amelyet az ország felmutat a legutóbbi öt-hat esztendő alatt. Semilyen tekintetben nem próbáljuk magunkat hiú áb­rándokba ringatni, mert tudjuk, hogy az élet minden vonatkozásá­ban, bármilyen fokra ért el egy nemzet, van fejlődési lehetőség, hi­szen meghalna a nemzet abban a pillanatban, amikor újabb, meg újabb célokat nem tűzne maga elé. Nyilvánvalóan nekünk is vannak ilyen céljaink Tudjuk és megmond­juk, hogy vannak még ennek az épületnek olyan szobái, amelyek még nincsenek bebútorozva. Lehet beszélni arról, hogy a mezőgazda­sági, betegségi biztosítást meg kell csinálni. Meg is csináljuk, és ezzel megint félmillió ember arcáról fog­juk letörölni a gond ráncait. A szociálpolitika gondolatkörébe tartozik, hogy iparkodtunk-e bizto­sítani a dolgozó lakosság komoly és reális megélhetését. A szám­adatok kétségtelenül bizonyítják a kormány gondoskodását, azok a számadatok, amelyek a mostani és a régi életszínvonal mértékeit mu­tatják. A kormány a háború el­indulása óta ott volt mindig, mi­kor a munkabérek színvonalát fi­gyelni kellett és nem mulasztotta el a megfelelő intézkedéseket. A mai időkben egyetlen kor­mány sem mondhat többet, mint azt, hogy a magyar hivatás­nak, öntudatnak, felemelkedésnek mindennél előbbrevalóbb gondolata vezeti cselekvéseiben. Azzal a ve­szedelemmel, amely az orosz győze­lem esetén fenyegeti az országot, mindenki tisztában van. Határozott hangon szállt szembe azzal a rága­­lomhadjárattal, amellyel külföldön jól ismert körök ártani akarnak Ma­gyarországnak. A kormánypárt a legteljesebb bizalommal áll a kor­mány mögött és ezzel a bizalommal elfogadja a javaslatot. Hosszas éljenzés és taps kö­vette a kormánypárt vezérszóno­kának beszédét. A kormány tag­jai üdvözölték először és azután a képviselők csoportosan járultak hozzá, hogy üdvözöljék. Szölössy Jenő, a Nyilaskeresztes Párt vezérszónoka kifogásolta, hogy a miniszterek a pártban vá­laszolnak az interpellációkra,, a Házban pedig nem. Nem használ a parlamentarizmusnak, ha az el­lenzék bírálatát mellőzi. Vélemé­nye szerint a kormány az eseméy­­nyekkel irányíttatja magát. A ja­vaslatot nem fogadta el. Kéri József és Fia4z.fehöm Teleki Béla gróf állay Miklós történelmi felelősségéről Teleki Béla gróf, az Erdélyi Párt vezérszónoka azt állapította meg mindenekelőtt, hogy a há­ború utánra is és minden időre megszabta a magyar programot a honfoglalásnak az a ténye, mely a Kárpát-medencében alkotott álla­mot. Ez a földrajzi nagy táj gaz­dasági szerkezetével és életével is oszthatatlan egységes egész. A benne élő népeknek is egységben kell élniök, ez a közös sorsunk. Éppen ezért fájlaljuk, hogy a kö­rülöttünk lakó népek egynémelyike a közös veszélyezettség ellenére sem tudja megérteni a természet és a történelem meghamisíthatat­­lan törvényeit. A magyarság kár­pátmedencei feladatai még nem zárultak le. A különböző népeket itt az egy­másrautaltság és az államhatalom kényszerén túl csak egy magasabb­­rendű életforma, m­agasabbrendű társadalom és gazdasági berendez­kedés képes egységbe fogni. A há­ború utáni Európában Magyaror­szág csak új társadalmi berendez­kedéssel töltheti be a maga hiva­tását. Nem elég csak hangoztatni, hogy itt nem lesz több forradalom, hanem lényegbevágó erélyes és kö­vetkezetes intézkedések szüksége­sek. Társadalmi békét kell terem­teni, ezt pedig a nemzeti öncélúság, a keresztény erkölcs és a szociális egyenlőség szilárd pilléreire kell felépíteni. Aki nem áll a reform oldalára, az forradalmi törekvése­ket segít elő. Biztató jel azonban, hogy a magyar reformgondolat ma már nem pártkérdés, vagy csoport­kérdés, mert egyetért ebben az egész társadalom és meg akarja valósítani a kormány. Bizonyos reformok megvalósítására már most van szükség, mert a nemzetet a jövő Európájába nemcsak kato­náink hősiessége, hanem vezető ré­tegeinknek olyan mértékű áldozat­­készsége mentheti át, amilyent a jobbágyfelszabadítás óta még nem láttunk, de követelünk. A parlamentar­izmus az egyetlen magyar közéleti életforma, de ki kell küszöbölni ennek hibáit. Az összeférhetetlenségi törvény re­formja most ismét időszerű, mert egyes esetekben igen liberálisan ke­zelik a képviselői összeférhetetlen­ségi eseteket. Az összeférhetetlen­ség kérdése az is, hogy magasrangú tisztviselő nyugdíjaztatása után vál­lalhat-e vezető szerepet olyan válla­latnál, amely ellenőrzése alá tar­tozott. Az államnak vissza kell szo­rítania a társadalomhoz azokat a feladatokat amelyek társadalmilag elvégezhetők. Szociális berendezke­déseinkkel nemcsak a magunk jó­létét biztosítanók, hanem európai hivatást is szolgálnánk a Kárpát medencében. A háború elterelte a figyelmet a birtokreform ügyéről, de nem zár­ta le, sőt minden jel arra mutat, hogy ennek a kérdésnek a meg­oldatlansága a maga teljes élessé­gével kerül felszínre a háború után. Nagy kérdés, hogy akkor majd tudjuk-e a nemzeti és ter­melési szempontjainkat ilyen re­formnál úgy érvényesíteni, mint ahogyan most ez lehetséges volna. Éppen ezért ezt a kérdést a párt­­politikai agitációk és a váltakozó közhangulat felé kell emelni- Fel­olvasta pártjának a földbirtok­reformmal kapcsolatos program­pontjait. Az ipart decentralizálni kell, a magántőke kezdeményezésének méltó helyet biztosítani. Felhívta a figyelmet a Székelyföld iparosítá­sának fontosságára.­A délerdélyi magyarság helyzeté­ről beszélt ezután. Eseteket és pél­dákat hozott fel annak bizonyítá­sára, hogy itt méltányos és embe­­ries a román kisebbséggel szembeni bánásmód. A párt örömmel fo­gadta azt a miniszterelnöki bejelen­tést, amely kilátásba helyezte, hogy a kormány végső esetben hozzányúl a retorzió eszközéhez. Azt a kívánságot terjesztette elő, hogy a minisztériumok a nemzeti­ségi ügyek intézésére a visszatért magyarok közül válasszák ki a megfelelő embereket. Kormányelnö­köt még nem terheli olyan súlyos felelősség, mint Kállay miniszter­­elnököt, aki igaz magyar érzéssel és a nemzet jövőjében való hittel és erős akarattal áll azon a helyen, ahová a magyar sors állította. Sor­sunk alakulása sok tényezőn fordult meg, de ezek közül egy a mi ha­talmunkban­­ áll, és ez a mi belső egységünk. A kormányzat szilárd­ságához járul hozzá az Erdélyi Párt azzal, hogy a javaslatot el­fogadja. Thildy Zoltán a Kisgazdapárt, vezérszónoka szólalt fel ezután és a felelősség elvét hangoztatta. Azt hiszi, hogy a kis nemzeteknek az egymás közti megértés útját kel­lene keresniök, mert ez a közös sorsunk. A Duna völgyében nem lehet béke a magyarság törekvé­seinek érvényesülése nélkül. A ja­vaslatot nem fogadta el. A szerdai ülésen folytatjuk a vitát. 3 - ­ Bajtársi találkozó. A volt 32-es tiszti és nem tiszt­iál­lományú bajtársak december 5-én, vasárnap délelőtt 10 órakor a Schuhrmann­­féle (vc. Micheller) vendég­eiben össze­­vetelt tartanak é® a bajtár­sak minél nagyobb s­ámű megjele­nését kérik. Men elent! Jim-Trscíáf wiféz Vrch­jorpic' repute száz ar’es ’ m­űve Beszámoló a magyar légierőn sz­ovj bhardtén jelj süm­en­etről 1941 -1943 ARA: 10- P. Ka), ható és megrendelhető ST AIM­­'M Könyvk'adőv' ’Iham­ál Rózsa utca 111 iT.: 111-245) STÁDIUM könyvesboltja PFEIFER FERDINAND, Kossuth Lajos-uca 5 kereskedésben. József korai 5 és mindel köny !

Next