Függetlenség, 1944. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-01 / 1. szám

Uj rendelet­­ a textiláruk kiszolgáltatásáról Telefonszám: 1-444-00 Szerkesztőség é® kiadóhivatal: Bpest| Vili., Jóssef korút 6. / VA . r. Szombati 1944 január 1 Budapest, XII. évf­. 1, «rim. Ünnepi s sz­ám ÁVA 20 FICLÉ.U ***««*»*r.­­V. , egy hör * 3 P 40 fillér VITG» KOLOSVARY-BOaCSA MlNA^r,yijgsfWi,atémi­ás,t­o­P 80 fitter a biscayai Öbölben elernyesztettek öt brit rombolót és súlyosan megrongáltál­ három cirkálót Vitebszk térségében meghiúsult a Szovjet áttörési kísérlete Az elmúlt esztendő legnagyobb diplomáciai eseménye kétségte­lenül az volt, hogy az angolszász nemzetek közeledtek a Szovjet­hez. Ez az összebarátkozás Moszkva teljes diplomáciai győ­zelmét jelentette, mert amíg Sztálin és vezérkara semmit sem engedtek a maguk követeléséből, addig Churchill és Roosevelt, le­tértek arról az elvi alapról, ame­lyet mint a szebb jövő zálogát hirdették saját népeik és szövet­ségeseik előtt. Elejtették a né­pek egyenjogúságának elvét, fel­adták az Atlanti Chartában ki­fejezett demokratikus hitvallásu­­­­kat a jogról, az igazságról és a demokráciáról. A Szovjet európai érdekszférájának akár nyílt, akár hallgatólagos elismerése ellentmond a népek szabad életé­nek, a kis nemzetek, függetlensé­gének és annak a többezeréves kultúrának, amit eddig európai­nak neveztek.­­ Az­ elmúlt esztendő nagy csa­lódást okozott főleg az angol szövetségesek táborában. A len­gyelek, a szerbek, a belgák, a hollandok, a franciák egész nem­zeti létüket és vagyonukat tették fel arra a játszmára, amelyet Anglia vezetett a tengelyhatal­mak ellen. A moszkvai, a kairói és a teheráni értekezleten négy és a tulajdonképpeni Európától távol élő nemzet államférfiai dön­töttek a világ e legkulturáltabb területén élő nemzetek sorsáról. Igaz, ezek a megegyezések még­­nem jelentik azt, hogy a jövőben ""minden úgy következik majd be, mint ahogy azt előre elhatároz­ták. A háborúnak éppen az a jellegzetessége, hogy mindig más­képpen végződik, mint ahogy azt remélték és soha többé a régi viszonyok nem térnek vissza. Az Atlanti Chartában lefektet­tek irányelveket „örök időkre“ szabták, gyakorlati alkalmazá­sukra pedig sor se kerülhetett. Az elmúlt két esztendő távlatá­ban­ ezek a fogadkozások inkább diplomáciai csapdának látszanak, nem pedig az emberiség szebb jö­vőjét biztosító lelkiismereti ok­mánynak. Smuts tábornok ismeretes be­széde tudomására adta a fran­ciáknak, hogy a „gloire“ nemzete­s szövetségesek győzelme ese­tén a jövőben hatodrangú, szinte kolóniának megfelelő gyarmati sorba sü­lyed majd le. Benes moszkvai szereplése pedig a leg­sötétebbre festette a lengyelek jövőjét. A belga és a holland emigránskormányok tagjai er­kölcsi alapra helyezkedve tilta­koznak a­­nagyhatalmak világ­felosztó játéka ellen, de hát­ épp a háború a legalkalmasabb idő arra, hogy bárki is az igazság és ! Változatlanul heves.támadások és ellentámadások a keleti arcvonal középső szakaszán A délolaszországi harctéren német rohamcsapatok fontos brit állásokat foglaltak el a méltányosság örök törvényeire hivatkozzék. Egy kommunista horvát mun­kás, aki most Sztálin kegyelmé­ből és Anglia hozzájárulásával marshhall lett, egy kézmozdulat­tal detronizálta Péter jugoszláv királyt, „a szabadságért küzdő nemzetek leghűbb barátját“. Ugyanis Eden moszkvai utazása előtt még ilyen jelzőkkel látták el az angol lapok és az államfér­fiak a fiatal jugoszláv uralkodót. Nem csoda, ha e jelenségek láttára a török sajtó azt írja, hogy a legutóbbi események al­kalmasak voltak arra, hogy a kisnemzeteket elkedvetlenítsék. Anglia politikája határozott vál­tozást árul el a kisnépek irányá­ban, hogy ezáltal kivívja nagy szövetségese, Szovjetoroszország tetszését. Egész Európa aggódik, hogy a kicsiket feláldozzák a na­gyok érdekében.­ S mint távoli visszhang, Amerikában a vezető lapok újév küszöbén szintén az Atlanti Charta szellemét kérik számon. A New York Times kö­veteli, hogy a Szovjet tegyen ön­ként olyan nyilatkozatot, hogy írója szándékozik semmiféle rév­­csoportot bekebelezni. Csupán az Atlanti Charta szelleméből folyó nyilatkozat oldhatja meg — írja a lap, — azt a dinamit­tal teli fe­szültséget, amely most Európá­ban mindenütt tapasztalható. Göbbels Szilveszter estéjén beszédet intézett a német néphez Berlin, dec. 31. • a német néphez. A beszédet este Göbbels birodalmi miniszter­­ 8 órakor az összes német rádió­szilveszter este beszédet, intézett­­ állomások közvetítették, Német illetékes nyilatkozat Koroszten kiürítéséről Berlin, dec. 31. Koroszten város német részről történt kiürítése olyan intézkedés­­volt, amelyet a német hadvezető­ség által ismételten alkalmazott rugalmas hadászat keretében haj­tottak végre. A német arcvonalat a szóbanforgó szakaszon ennek az elvnek megfelelően helyezték­­ hátrább. A lényeg az, hogy a­­ Szovjetnek­ ezúttal sem sikerült egyetlen helyen sem áttörni a né­met főellenállási vonalat, annak ellenére, hogy újból és újból igen nagy erőfeszítéseket tette ennek a célnak az érdekében. Az áttö­rési kísérlet kudarca nem utolsó sorban a német csapatok rugal­mas harcmozgásának tulajdonít­ható. Ezt a taktikát alkalmazták Koroszten esetében is. ­ Az angolok súlyos veszteséget szenvedtek az Apenninek nyugati részében BERLIN, dec. 81. A harcok több arcvonalszaka­­szon újból fölélénkültek, de tovább­ra is csak helyi jellegűek marad­tak. A megszálló csapatok a türr­­heni partok közelében most először kiléptek hosszú passzivitásukból és Minturno irányában próbáltak elő­rejutni, azonban már az erős német állások előterében oly súlyos vesz­teségeket szenvedtek, hogy jelenleg abba kellett hagyni a vállalkozásu­kat. A helység szomszédságában egyidejűleg megkísérelt vállalkozás sem tudta tehermentesíteni az ame­rikaiakat. Az ellenséges erőket már a partok közelében, ftressze, a Via Appia előtt megállítottuk és elszi­geteltük. Az Apenninek nyugati ré­szében véres veszteséget szenvedtek a mignano-cassinói úthoz vezető bejárat közelében a hosszabb tüzér-­­ségi előkészítés után támadó ame­rikai csapatok. Még az aknazárak előtt visszavertük őket. A keleti arcvonalszakaszon a né­met gyalogos ések Orsognától ke­letre széjjelverték a 8. brit hadse­reg gyülekezéseit. Német roham­­csapatok rövid tüzérségi előkészítés után az Orsognából Ortona irányá­ba vezető út mellett lévő San Ro­mano helységből kiverték az angol csapatokat és kiszélesítették a né­met állásokat. A szomszédos Villa­­grande mellett több német üteg a brit páncélos erők összpontosulását lőtte és jelentős veszteséget okozott a­i ellenségnek. Ortoná­tól északra a németek gyors és erőteljes elhárító tüzében meghiúsult egy kanadai osztag támadása. Az angol csapatok ebben a tér­ségben védekezésül a fölényben lévő német tüzérség ellen tábori erődít­ményeket készítenek. A partok kö­zelében német előőrsök két kana­dai század tám­adó hadműveletét tették ártalmatlanná és három brit páncélos harcikocsit semmisítettek meg.­­ a­ hősöm­ éve írta: Marschalkó Lajos Soha még ilyen hangulatban, soha még a kétségnek és re­ménynek ekkora a néheűségei föö­zött nem vergődött az emberi­ség, mint most, amikor átlépi az új év küszöbét. Soha még ilyen közelinek nem érezte a világ a grandiózus események jöttét, mint most, amidőn az invázió és a megtorlás mögött milliós had­seregek, kiszámíthatatlan esemé­nyek készülődnek s talán egy mindent eldöntő, vad és irtóza­tos összecsapásra sorakoznak fel a szembenálló felek. Most, amikor az emberi szem beletekint a homályba és kém­iái­ni szeretné a jövőt, semmit nem lát bizonyosan. Csak any­­nyit, hogy ködből, sötétből a vas­vértben járó hadisten arcéle raj­zolódik ki az európai horizontra, a kezdődő új év tüzes égboltoza­tára. Igen! Véres csillagok híre­­lik, hogy 1944 Mars esztendeje lesz. A hősök, helytállók, az egész férfiak éve. * Ebből a harcból számunkra is ki­jut a nekünk rendelt rész, amit Kállay Miklós miniszterel­nök úgy fejezett ki, mikor a mi küzdelmünk céljáról, értelméről­­beszélt, hogy „élni akartunk s élni akarunk.“. Az éltünket, sza­badságunkat védelmezzük, mert ezt még soha nem fenyegette ak­kora veszély, mint mióta a bolse­­vizmus megtelítődött pánszláv ele­mekkel és minden tevékenysége, diplomáciai vagy politikai ak­ciója világosan elárulja, hogy vi­­lágforradalmi vagy pánszláv jel­szavakkal az északi és déli szláv­­ságot akarja egyesíteni. Ennek a törekvésnek útjába elsősorban minket, magyarokat állított az Isten, amiből világosan követ­kezik, hogy a bolsevizmus nem égjük vagy másik magyar társa­dalmi osztályt tekinti ellenségé­nek, hanem­­ magát a magyar­ságot. Velünk soha, semmiféle formában nem egyezkedhetnék, nekünk soha semmiféle koncesz­­sziót nem tehetne Moszkva, amelynek urai a nagy szláv egy­ség és rajta keresztül a világ forradalmasításának lázálmait álmodják Ne feledjük azonban, hogy ez­zel a mérhetetlen keleti vesz­ély­­lyel soha kedvezőbb helyzetben nem küzdöttünk, mint ma, a po­kor mellettünk áll a hős német bajtárs. A magyarság örök pró­fétája Kossuth Lajos, amikor keserves csalódásai után rádöb­bent, hogy az angol közvéle­ményt nem győzheti meg a pán­szláv veszély nagyságáról, pon­tosan azt az utat találta meg, amelyet a mai magyar politika követ. „Ha egyszer eljönne a pilla­nat, — írta Kossuth Lajos — amikor a németség és szlávság egymásnak fognak rohanni, affelől, hogy melyik­ oldalra fog a­ magyarság állani,­ semmi két­ség nem állhat fent. A mi fel­adatunk lesz az első nagy rohanj­nak ellenállni szövetségben azon nagy nemzettel, amellyel a ma­gyarság békésen és barátságosan megférhet a világ színpadán, melyhez minket a civilizáció, a jog és a szabadság közös eszméi fűznek, szövetségben a másik el­­­­len, mely nemzetünket elnyelés­sel fenyegeti, akiknek az élsere­ge barbarizmus, tradíciója a le­igázás és rabszolgaság. A nagy harcban ott leszünk jövőnkért harcolva, de nem süllyedünk le a puszta eszközzé.“ És most valóban ott vagyunk „a nagy harcban, jövőnkért har­colva“ s hogy mi a teendőnk, azt szintén Kossuth mondta meg, amidőn III. Napóleon azt kívánta tőle, hogy a Franciaország ellen készülődő németek hátában tá­masszon egy kis zűrzavart. Ak­kor Kossuth Lajos kereken el-­­­utasította a franciák császárát, kifejtve, hogy Magyarországon minden zavar csak az oroszok­nak használna s a magyar célok­nak volna ártalmára. * Akármit hozzon is az új év, katasztrófát soha nem hozhat a magyarra, ha ismerjük a tét nagyságát és ha­ — bármi tör­ténjék — nem eresztjük ki ke­zünkből a fegyvert. Mert az új évnek magyar vonatkozásban csak egy előrelátható bizonyos­sága van. Az, hogy az idegháború eszközeit kipróbálják majd a mi

Next