Függetlenség, 1944. február (12. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-01 / 25. szám
Helyszíni riport Csongrádiér ---------------m ffinWtlfk áll előtten: hűség fajtámhoz &fl Széchenyi István Telefonszám s 1-444-00 SMrhentS«é| VIL., és kf-déhlvstall éével kérfk. Kedd, Budapest, február 1érft, 25. szám» ÁRA SXIRKISZTI VITÉZ kolosvAry-borcsa 4_# f agy h Ars * P SO fillér prM negyedévre 9 P 80 fillér Pogrebiscsétől délre SS fegyveres csapatok több mint tíz szovjet hadosztályt és több páncélos hadtestet semmisítettek meg A bolsevisták 700 páncélost, 680 ágyút és 340 nehéz géppuskát vesztettek HITLER: Csak Németország győzelme mentheti meg Európét a bolsevizmustól Az olaszországi Inváziós hajóhadból 5 rombolót, 7 szállítóhajót elsülyesztettek, 3 cirkálót, 60 csapatszállítót és 6 rombolót súlyosan megrongáltak a németek Berlin felett lelőttek 44 angolszász bombázót Aki nem akar e ragály áldozata lenni, annak fel kell készülnie arra és küzdenie kell ellene. A Szovjet nem titkolja, hogy Európa népeit rabszolgaságba akarja hajtani és most itt áll a választás : Európa népei meg akarják-e védeni emberi méltóságukat, avagy örökre lemondva küldetésükről, a bolsevista járomba hajtják fejüket. A németbarátsággal nem vádolható svájci lap, a Bojler Nachrichten. Hitler beszéde előtt ezt írta a Szovjet európai politikájáról: „Anglia és a Szovjet viszonyában nagyok az ellentétek. Szovjetoroszország nem tartja kívánatosnak, hogy szabad gazdasági tömb alakuljon ki határai előtt, már csak azért a bolsevista ragálytól. E két tatárjárás fenyegető veszélyét'' sem, mert háborús Ritter Adolf a nemzeti szocializmus uralomrajutásának tizenegyedik évfordulóján nagy beszédet mondott a vezéri főhadiszálláson. Beszédében világproblémákkal foglalkozott és ezért szózatát nemcsak kizárólag a német néphez, hanem Európa valamennyi nemzetéhez intézte. A Führer világosan és kertelés nélkül a világ lelkiismerete elé tárta a bekövetkezendő eseményeket. Az erőviszonyok felvázolása után bebizonyította, hogy e háborúnak győztese csak Németország vagy a Szovjet lehet. Amikor hitet tett amellett, hogy ma jobban meg van győződve a német fegyverek győzelméről, mint valaha, egyszersmind rámutatott arra is, mi várna Németországra és vele együtt Európa népeire, ha a birodalmi hadsereg kezéből kiesnék a fegyver. — Még a legbutább ember is tudja Angliában — mondotta többek között —, hogy a német vereség esetén Anglia és Amerika a bolsevizmus diadalát képtelen meghiúsítani Európában és Ázsiában. A Führer helyes meglátását legjobban igazolja Benes színváltozása, aki négy éven keresztül figyelte Londonból a hatalmi erők eltolódását. Benes az ügyes helyezkedő, bebizonyítandó, hogy nem a legbutább emberek sorába tartozik, az angol orientációt hirtelen felcserélte a Szovjethez simulással. Benes már egy évvel ezelőtt látta, amit ma Hitler kertelés nélkül a világ elé tárt: Európában vagy Németország, vagy a Szovjet viszi el a győzelmi pálmát. Miután két eshetőség között a német vonalon nem volt semmi keresnivalója, habozás nélkül a Szovjet mellett tett hűségfogadalmat, a londoni és a washingtoni kancelláriák akaratlan segédkezése mellett. Arra is figyelmeztette a Führer a nyugati demokráciákat, hogy egy európai szovjet győzelem esetén nemhogy Moszkva uralmával nem tudnak majd szemleszállni, hanem saját népüket, gazdasági felépítettségüket sem képesek megvédeni majd Berlin, január 31. Hitler Adolf a hatalom átvételének tizenegyedik évfordulója alkalmából főhadiszállásáról a következő beszédet intézte a német néphez: — A világ legnagyobb háborújának ötödik esztendejében senki előtt sem lehetnek tisztázatlanok ennek a világháborúnak okai és céljai. Régen elmúlt már az az idő, amikor még úgy látszott, mintha ez a harc is egyike volna az Anglia által minduntalan felidézett európai viszályoknak, amelyek a brit birodalom javára képtelenné akarják tenni a szárazföldet az erők egyensúlyának fenntartására. Nem az a kérdés többé, váljon a mai háborúban sikerül-e fenntartani vagy helyreállítani az erők régi egyensúlyát, hanem az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Európában. Az európai népcsaládé, amelyet legerősebb állama képesel, vagy pedig a bolsevista szörnyetegé? Az első eset azonban csak úgy képzelhető el, ha Németország megnyeri ezt a háborút, amelyet nemcsak saját magáért, hanem egész Európáért vív. Máskülönben a Szovjet lesz a győztes. Egyes angol lapoknak azok a megjegyzései, hogy a szovjetnek Németország esetleges legyőzése után nem lesz többé oka, hogy te- bacillushordozói, a zsidóság, épp úgy tevékenykedik Londonban, Washingtonban és Moszkvában,hogy bomlasztó hatását nemzeteken kívül és felül a maga világuralmi törekvéseinek megvalósítása érdekében végrehajtsa. — Erre az igazságra, — mondotta Hitler — rá fog eszmélni a világ valamennyi nemzete. A világon mindenütt jelenlevő és a nemzeti eszme örök ellenlábasai, a zsidók, s a nemzeti testen kívül álló helyzetüknél fogva szálláskészítői és terjesztői az egész fehér kultúrát végromlással fenyegető bolsevista járványnak. Hitler nyíltan feltárta elsősorban Európa népei előtt a modern Hitler beszéde károsodásainak pótlására annyi ipari termelési lehetőséget kell magához ragadnia, amennyit csak tud. A Szovjetnek be kell azonban látnia, hogy Európa ellenállást fejt ki azok ellen, akik egy nagyhatalom uralma alatt akarják összefogni. Ez gyenge vigasz az angolok szemében és semmit sem változtat azon a tényen, hogy legfontosabb szövetségesük az atlanti egyezménnyel ellentétes politikát vall és vele szemben tehetetlenek. Vitával biztosan nem lehet Sztálin tervein és céljain változtatni.“ Igen, erről van szó; vitával nem lehet a Szovjet étvágyát elhessegetni, csak fegyverrel. Európa pedig nem számíthat más fegyverekre, csak a sajátjai tavább nyomuljon előre Európában és ezért egyszerűen megelégszik a német nép megnövelésével, vagyis kiirtásával, éppen olyan megtévesztésre szánt zsidó kitalálás, mint az a másik, hogy mielőtt még ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcra készül a Szovjetunió ellen. Ennek a népek csatájának győztese először is nem hagyja célkitűzését angol újságíróktól megszabni, másodszor pedig a bolsevizmus győzelme esetén Európa gyászos maradóia, aligha fog angol vezetés alatt tovább küzdeni a Szovjetunió Európán akkor uralkodó, két földrészre kiterjedő koloszszusa ellen, annál kevésbé, mert egy ilyen harc katonai eshetőségeit csak egészen itasfejű ember ítélheti kecsegtetőknek. Azonkívül úgyis tudja minden európai, hogy ebben az esetben a nyugateurópai államok átmenetileg talán még fennálló maradványára csak az a dicsőség hárulhatna, hogy a kanadai, ausztráliai, újzélandi, délafrikai birodalmi csapatokhoz hasonlóan egyedül viselhetnék a véradó terhét a brit uralom fenntartása és az angol emberélet kímélése érdekében, saját országukban a bolsevizálódás elen. Annak pedig, hogy mit várhat Európa a gyakorlatban az angol segélyigéretektől, legcsattanósabb bizonyítéka az angol-amerikai magatartás Lengyelország, Finnország, a balti államok, valamint egész Délkelet-Európa sorsával szemben. Lengyelország megsegítésének leglelkiismeretlenebb szavatossági ígéreteivel kergették a lengyeleket annak idején harcba Németország ellen. Egyéb államokra azzal a valótlan állítással, hogy meg kell őket menteni Németországtól, segélynyújtási egyezményeket kényszerítettek rá és most éppoly hazug szólamokkal elejtik és feláldozzák ezeket az országokat. Éspedig nem azért kell feláldozni őket, mert talán minden egyes angol így akarja, hanem azért, mert a bolsevizmus győzelme mzetén Anglia képtelen megakadályozni a fejlemények ilyen alakulását. Sőt, ez nem elég. Nem lesz még abban a helyzetben sem, hogy saját bolsevizmustól fertőzött ellenzékével szemben más politikát képviseljen, vagy épenséggel sikerrel keresztül is vigyen. Egyébként is minden államot, amely Angliához hasonlóan a zsidóságnak adta el magát, előbb vagy utóbb utolér a dögvész, hacsak utolsó pillanatban össze nem szedi magát és erőszakkal el nem távolítja testéből a baktériumokat. Az a vélemény, hogy békés együttélés, vagy épen az érdekek összeegyeztetése képzelhető el ezekkel a népbomlasztó elemekkel, egyenlő volna azzal a reménnyel, hogy az emberi szervezet képes tartósan hozzáidomulni a dögvész kórokozóihoz. Az európai államok és ezzel egész Európa megmentésének kérdését kizárólag a nemzetiszocialista német nép és védereje dönti el a vele szövetkezett államokkal együtt. Ha azonban a birodalom összeomlik, nincs más állam Európában, amely az új tatárjárással szemben hathatós ellenállást fejthetne ki. Éppen ezért a bolsevizmus győzelme esetén — már csak előrelátásból is — a teljes kiirtás sorsára szánná a német nemzetet. És ez a cél nyíltan beismert szándéka a nemzetközi zsidóságnak is. Nem fontos, vájjon ennek a célnak Németország győzelme Európa fennmaradását, a Szovjet pedig Európa megsemmisítését jelenti . Éppen ezért egészen bizonyos az, hogy ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, mégpedig vagy Németország, vagy a Szovjetúnió. Németország győzelme Európa fenntartását jelenti, a szovjet győzelem pedig megsemmisítését. Ez olyan világos, hogy minden nem egészen elvakult angolnak is be kell látnia. Ha mégis igazi angol álszenteskedéssel úgy tesznek, mintha másként is történhetnék, ez csak azzal függ össze, hogy a háborúért felelős londoni bűnöseik nem látnak már más lehetőséget arra, hogy kievickéljenek a hínárból, amelybe belekeveredtek és hogy mindenekelőtt zsidó bábrángatóik és felbujtóik belpolitikáikig is elrekesztették számukra a visszafelé vezető utat. Anglia és az Egyesült Államok számára tehát egyáltalán nem kérdés többé, hogy a háború után maguk akarják vagy tudják-e leküzdeni a bolsevizmust, csak az a kérdés, vájjon tudnak-e védekezni