Függetlenség, 1944. február (12. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

Helyszíni riport Csongrádiér ---------------m ffinWtlfk­ áll előtten: hűség fajtámhoz &fl Széchenyi István Telefonszám s 1-444-00 SMrhentS«é| VIL., és kf-déhlvstall éével­ kérfk­­­. Kedd, Budapest, február 1­érft, 25. szám» ÁRA SXIRKISZTI VITÉZ kolosvAry-borcsa 4_# f agy h Ars * P SO fillér prM negyedévre 9 P 80 fillér Pogrebiscsétől délre SS fegyveres csapatok több mint tíz szovjet hadosztályt és több páncélos hadtestet semmisítettek meg A bolsevisták 700 páncélost, 680 ágyút és 340 nehéz géppuskát vesztettek HITLER: Csak Németország győzelme mentheti meg Európét a bolsevizmustól Az olaszországi Inváziós hajóhadból 5 rombolót, 7 szállítóha­jót elsülyesztettek, 3 cirkálót, 60 csapatszállítót és 6 rombolót súlyosan megrongáltak a németek Berlin felett lelőttek 44 angolszász bombázót Aki nem akar e ragály áldozata lenni, annak fel kell készülnie arra és küzdenie kell ellene. A Szovjet nem titkolja, hogy Euró­pa népeit rabszolgaságba akarja hajtani és most itt áll a válasz­tás : Európa népei meg akarják-e védeni emberi méltóságukat, avagy örökre lemondva küldeté­sükről, a bolsevista járomba hajtják fejüket. A németbarátsággal nem vá­dolható svájci lap, a Bojler Nachrichten. Hitler beszéde előtt ezt írta a Szovjet európai poli­tikájáról: „Anglia és a Szovjet viszonyában nagyok az ellenté­tek. Szovjetoroszország nem tartja kívánatosnak, hogy sza­bad gazdasági tömb alakuljon ki határai előtt, már csak azért a bolsevista ragálytól. E két tatárjárás fenyegető veszélyét'' sem, mert háborús Ritter Adolf a nemzeti szocia­lizmus uralomrajutásának tizen­egyedik évfordulóján nagy be­szédet mondott a vezéri főhadi­szálláson. Beszédében világprob­lémákkal foglalkozott és ezért szózatát nemcsak kizárólag a né­met néphez, hanem Európa vala­mennyi nemzetéhez intézte. A Führer világosan és kertelés nél­kül a világ lelkiismerete elé tárta a bekövetkezendő eseményeket. Az erőviszonyok felvázolása után bebizonyította, hogy e háború­nak győztese csak Németország vagy a Szovjet lehet. Amikor hitet tett amellett, hogy ma job­ban meg van győződve a német fegyverek győzelméről, mint va­laha, egyszersmind rámutatott arra is, mi várna Németországra és vele együtt Európa népeire, ha a birodalmi hadsereg kezéből kiesnék a fegyver. —­ Még a legbutább ember is tud­ja Angliában — mondotta többek között —, hogy a német vereség esetén Anglia és Amerika a bol­sevizmus diadalát képtelen meg­hiúsítani Európában és Ázsiában. A Führer helyes meglátását leg­jobban igazolja Benes színválto­zása, aki négy éven keresztül figyelte Londonból a hatalmi erők eltolódását. Benes az ügyes he­lyezkedő, bebizonyítandó, hogy nem a legbutább emberek sorába tartozik, az angol orientációt hirtelen felcserélte a Szovjethez simulással. Benes már egy évvel ezelőtt látta, amit ma Hitler ker­telés nélkül a világ elé tárt: Európában vagy Németország, vagy a Szovjet viszi el a győzel­mi pálmát. Miután két eshetőség között a német vonalon nem volt semmi keresnivalója, habozás nélkül a Szovjet mellett tett hű­ségfogadalmat, a londoni és a washingtoni kancelláriák akarat­lan segédkezése mellett. Arra is figyelmeztette a Führer a nyugati demokráciákat, hogy egy európai szovjet győ­­z­elem esetén nemhogy Moszkva uralmával nem tudnak majd szemleszállni, hanem saját né­püket, gazdasági felépítettségü­­ket sem képesek megvédeni majd Berlin, január 31. Hitler Adolf a hatalom átvételé­nek tizenegyedik évfordulója alkal­mából főhadiszállásáról a követ­kező beszédet intézte a német nép­hez: — A világ legnagyobb háború­jának ötödik esztendejében senki előtt sem lehetnek tisztázatlanok ennek a világháborúnak okai és céljai. Régen elmúlt már az az idő, amikor még úgy látszott, mintha ez a harc is egyike volna az Anglia által minduntalan fel­idézett európai viszályoknak, ame­lyek a brit birodalom javára kép­telenné akarják tenni a száraz­földet az erők egyensúlyának fenn­tartására. Nem az a kérdés többé, váljon a mai háborúban sikerül-e fenntartani vagy helyreállítani az erők régi egyensúlyát, hanem­ az, hogy a küzdelem végén kié lesz a hatalom Európában. Az európai népcsaládé, amelyet legerősebb állam­a képesel, vagy pedig a bolsevista szörnyetegé? Az első eset azonban csak úgy képzelhető el, ha Németország megnyeri ezt a háborút, amelyet nemcsak saját magáért, hanem egész Európáért vív. Máskülönben a Szovjet lesz a győztes.­­ Egyes angol lapoknak azok­­ a megjegyzései, hogy a szovjetnek­­ Németország esetleges legyőzése­­ után nem lesz többé oka, hogy te-­­ bacillushordozói, a zsidóság, épp úgy tevékenykedik London­ban, Washingtonban és Moszk­vában,­­hogy bomlasztó hatását nemzeteken kívül és felül a maga világuralmi törekvéseinek megvalósítása érdekében végre­hajtsa. — Erre az igazságra, — mon­dotta Hitler — rá fog eszmélni a világ valamennyi nemzete. A világon mindenütt jelenlevő és a nemzeti eszme örök ellenlába­sai, a zsidók, s a nemzeti testen kívül álló helyzetüknél fogva szálláskészítői és terjesztői az egész fehér kultúrát végromlás­­sal fenyegető bolsevista járvány­nak. Hitler nyíltan feltárta elsősor­ban Európa népei előtt a modern Hitler beszéde károsodásai­nak pótlására annyi ipari terme­lési lehetőséget kell magához ra­gadnia, amennyit csak tud. A Szovjetnek be kell azonban lát­nia, hogy Európa ellenállást fejt ki azok ellen, akik egy nagy­hatalom uralma alatt akarják összefogni. Ez gyenge vigasz az angolok szemében és semmit sem változtat azon a tényen, hogy legfontosabb szövetségesük az atlanti egyezménnyel ellentétes politikát vall és vele szemben te­hetetlenek. Vitával biztosan nem lehet Sztálin tervein és céljain változtatni.“ Igen, erről van szó; vitával nem lehet a Szovjet étvágyát el­hessegetni, csak fegyverrel. Európa pedig nem számíthat más fegyverekre, csak a sajátjai ta­­vább nyomuljon előre Európában és ezért egyszerűen megelégszik a német nép megnövelésével, vagyis kiirtásával, éppen olyan megtévesz­tésre szánt zsidó kitalálás, mint az a másik, hogy mielőtt még ez a háború befejeződnék, Anglia úgyis azonnal új harcra készül a Szovjet­unió ellen. Ennek a népek csatájá­nak győztese először is nem hagy­ja célkitűzését angol újságíróktól megszabni, másodszor pedig a bolsevizmus győzelme ese­tén Európa gyászos maradóia, aligha fog angol vezetés alatt tovább küzdeni a Szovjetunió Európán akkor uralkodó, két földrészre kiterjedő kolosz­­szusa ellen, annál kevésbé, mert egy ilyen harc katonai eshetőségeit csak egészen itasfejű ember ítélheti kecsegtetőknek. Azonkívül úgyis tudja minden európai, hogy ebben az esetben a nyugateurópai álla­mok átmenetileg talán még fenn­álló maradványára csak az a dicső­ség hárulhatna, hogy a kanadai, ausztráliai, újzélandi, délafrikai birodalmi csapatokhoz hasonlóan egyedül viselhetnék a véradó terhét a brit uralom fenntartása és az an­gol emberélet kímélése érdekében, saját országukban a bolsevizálódás elen.­­ Annak pedig, hogy mit várhat Európa a gyakorlatban az angol segélyigéretektől, legcsattanósabb bizonyítéka az angol-amerikai ma­gatartás Lengyelország, Finnor­szág, a balti államok, valamint egész Délkelet-Európa sorsával szemben. Lengyelország megsegítésének leglelkiismeretlenebb szavatos­sági ígéreteivel kergették a lengyeleket annak idején harcba Németország ellen. Egyéb államokra azzal a valótlan állítással, hogy meg kell őket menteni Németországtól, segély­­nyújtási egyezményeket kénysze­rítettek rá és most éppoly hazug szólamokkal elejtik és feláldozzák ezeket az országokat. Éspedig nem azért kell feláldozni őket, mert talán minden egyes angol így akarja, hanem azért, mert a bolsevizmus győzelme mze­tén Anglia képtelen megaka­dályozni a fejlemények ilyen alakulását. Sőt, ez nem elég. Nem lesz még abban a helyzetben sem, hogy saját bolsevizmustól fertőzött el­lenzékével szemben más politikát képviseljen, vagy épenséggel siker­rel keresztül is vigyen. Egyébként is minden államot, amely Angliá­hoz hasonlóan a zsidóságnak adta el magát, előbb vagy utóbb utolér a dög­vész, hacsak utolsó pillanat­ban össze nem szedi magát és erőszakkal el nem távolítja testé­ből a baktériumokat. Az a véle­mény, hogy békés együttélés, vagy épen az érdekek összeegyeztetése képzelhető el ezekkel a népbom­lasztó elemekkel, egyenlő volna azzal a reménnyel, hogy az emberi szervezet képes tartósan hozzá­idomulni a dögvész kórokozóihoz.­­ Az európai államok és ezzel egész Európa megmentésének kér­dését kizárólag a nem­zetiszocia­­lista német nép és védereje dönti el a vele szövetkezett államokkal együtt. Ha azonban a birodalom összeomlik, nincs más állam Európában, amely az új tatárjárással szemben hathatós ellenállást fejthetne ki.­­ Éppen ezért a bolsevizmus győzelme esetén — már csak előre­látásból is — a teljes kiirtás sorsá­ra szánná a német nemzetet. És ez a cél nyíltan beismert szándéka a nemzetközi zsidóságnak is. Nem fontos,­­ vájjon ennek a célnak Németország győzelme Európa fennmaradását, a Szovjet pedig Európa megsemmisítését jelenti . Éppen ezért egészen bizonyos az, hogy ebben a harcban csak egyetlen győztes lehet, mégpedig vagy Németország, vagy a Szov­­jetúnió. Németország győzelme Európa fenntartását jelenti, a szovjet győzelem pedig megsemmisíté­sét. Ez olyan világos, hogy minden nem egészen elvakult angolnak is be kell látnia. Ha mégis igazi angol álszenteskedéssel úgy tesznek, mintha másként is történhetnék, ez csak azzal függ össze, hogy a háborúért felelős londoni bűnöseik nem látnak már más lehetőséget arra, hogy kievickéljenek a hínár­ból, amelybe belekeveredtek és hogy mindenekelőtt zsidó bábrángatóik és felbuj­tóik belpolitikáikig is elrekesz­tették számukra a visszafelé vezető utat. Anglia és az Egyesült Államok számára tehát egyáltalán nem kér­dés többé, hogy a háború után ma­guk akarják vagy tudják-e leküz­deni a bolsevizmust, csak az a kérdés, vájjon tudnak-e védekezni

Next