Gabona- és Malomipari Dolgozók Szakszervezetének Időszaki Lapja, 1994 (2. évfolyam, 1. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Enni holnap is kell! írta: Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke Választásokra készül az ország. Az idei tavasz kiemelkedő eseménye lesz, hogy négy év elmúltával urnák elé járulnak a szavazópolgárok és új törvényhozókat küldenek az Országgyűlésbe. Kinyilvánítják az akaratukat, hogy a következő választásokig kikre bízzák az ország irányítását. Tekintettel arra, hogy az 1990. évi első szabad választások után a politikai erők számára ez a második megmérettetés lesz, nagy tétje van ennek a voksolásnak. Érzi ezt mindenki, de különösen átérzik a döntésük súlyát a vidéken élők, akik a mezőgazdaságban vagy az élelmiszeriparban dolgoznak. Az agrárvilág ugyanis az elmúlt négy év politikai klímáját nagyon megsínylette. Elmélyült a már hosszú évek óta tartó válság és megfogyatkozott a remény. Ezért az Agrárszövetségnek az a véleménye, hogy a választások eredményeként 1994-ben - a politikai rendszerváltozás után - Magyarországon gazdasági rendszerváltozásnak kell bekövetkeznie. A szükséges változásnak az egyik hordozója lehet a mezőgazdaság és a ráépülő élelmiszeripar. Mára ugyanis világossá vált, hogy az agrárkérdés nem egyszerűen csak szakmai belügy. A gazdaság növekedése, a társadalmi feszültségek csökkentése és a külpiacokon való sikeres szereplésünk nem képzelhető el egy - a mai anarchián felülemelkedett - agrárgazdaság nélkül. S nincs modernizáció, s nincs polgárosodás sem, ha a magyar vidék érdekei háttérbe szorulnak. Enni holnap is kell, ezt tudja mindenki, különösen azok, akik élelmiszert állítanak elő. Egyes politikusok azonban erről hajlamosak megfeledkezni. Legalábbis néha ez a látszat. Különben jobban vigyáznának a hazai élelmiszer-gazdaság értékeire és külföldön is megbecsült színvonalára. Sajnos sok rossz példa áll előttünk. Jó volna azt mondani, hogy a gabona- és malomipar a kivételek közé tartozik. Nem így van. Az egymást keresztező koncepciók, a szakmai szempontok háttérbe szorítása, a politikai diktálás és a kialakult gazdasági szervezetek mindenáron való szétverése ebben az ágazatban is gyarapította a hibás megoldások leltárát. A károkat bánja az ország és szenvedi az egész szakma. Ha nem is lesz könnyű május után a rendes kerékvágásba terelni a dolgokat, biztosan tudni lehet, hogy ha a gabonaipar, s a többi élelmiszergazdasági ágazat érdekei érvényesülnek, több jut az ország asztalára. Szinte nincs másik ágazata a nemzetgazdaságnak, amelyik hasonló sanszot kínálna. Hogy ezt az esélyt megragadhassuk, a választásokon jól kell döntenünk. Akkor az agrárvilágnak lesz jövője. A GM megkérdezte Medgyasszay László államtitkárt A gabonapiac ellentmondásairól Ellentmondásos hírek járnak a gabonaiparral kapcsolatban. Az egyik hír szerint gabonahiány van, a másik pedig azt állítja: lisztfelesleg tapasztalható. Dr. Medgyasszay László FM politikai államtitkártól kérdeztük: mi a véleménye a felemás helyzetről? Mind a két véleményt hallottam már. Szakemberek azt mondják, hogy bár tavaly rossz termés volt az aszály miatt, mégis elég jelentős mennyiségű gabona van a termelőknél. A még piacra nem dobott gabona, ha megfelelő árat kapnak érte a tulajdonosok - elegendő lesz az új termésig. Viszont tényleg vannak vidékek, ahol a malmok lisztfelesleggel rendelkeznek. Szeretnék piacra juttatni, mert a vállalat működtetéséhez kell a tőke. Kínálati piac esetén az áraknak lefelé kellene menni, és ezt érezni kellene a fogyasztóknak is. Ennek nyoma sincs, csupán néhány bolt nyújt akciós, tehát rövid ideig tartó árengedményt. A kenyér azonban makacsul tartja a magas árát, sőt drágul. Nem alakult még ki az igazi piac, amiben az áralku egyaránt orientálja a termelőt, a kereskedőt és a sütőipart. A terméktanácsok remélhetően már ebben az évben éreztetik a hatásukat. Ezért is örültem, hogy néhány tőkeerős gabonaipari vállalat egybenmaradt. A győri Pannon-Gabona Rt. például kellő időben köti a szerződéseket, biztonságot teremt a termelők és a feldolgozók számára is. Tapasztaltam az integráló készséget a soproni malom esetében is. Kétségtelen, hogy sokan jobb árra számítva tartották vissza a gabonájukat. Ha az idén jó termés lesz, márpedig egyenlőre ezt mutatják a vetések, akkor az jár jól, akinek szerződése van. Ez is a piac. Ezt a biztonságot kell elősegíteni majd a falugazdászoknak is, akiknek egyik feladatuk az értékesítési orientáció, a szervezés lesz. - Az ágazat korántsem befejezett privatizációja hozzájárult-e a mai körülmények kialakulásához? - A jelenlegi zavarok nem a privatizáció, hanem az aszály, a gyenge termés, a kialakulatlan piac következményei. Mi azt szeretnénk, ha a malmok minél nagyobb számban magyar tulajdonosok kezébe kerülnének és versenyképesek lennének. Aggályom annyiban van, hogyha ezek közül többen nem állják a versenyt, csődbe mennek, s akkor a bankok kezére kerülnek. Ezután a következő lépés az lehet, hogy a külföldi befektető több ilyen malmot is megvesz, és ez a körülmény szabja meg a további ütemet. A korrekt szerződéses kapcsolatok, az egészséges piaci viszonyok hozhatnak előnyöket a termelőknek és a feldolgozóknak is. L. V. GABONA- ÉS MALOMIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK IDŐSZAKI LAPJA 1994. 1. szám Romlott a munkavállalók helyzete A teljesítményekkel nem arányosak a bérek Interjú Menczer Tiborral, a GMDSZ elnökével - Szerencsére a szakszervezet átalakulása időben megelőzte az iparág átalakulását. Máskülönben talán tétlenségre lettünk volna kárhoztatva, így viszont elmondhatjuk, hogy ott voltunk a csatában, nem tértünk ki az ütközetek elől. Bár valószínű, hogy nem emlegetnek bennünket a győztesek között. Mégsem dolgoztunk hiába. A keret kollektív szerződés, a bértarifa megállapodás, hogy a legfontosabbakat említsem, olyan eredménye a tevékenységünknek, ami nélkül a munkavállalók sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek volna az üzemek magántulajdonba adása után. Természetesen a szakszervezetünknek a további átalakulás útját kell járni ahhoz, hogy a megváltozott struktúrában, az új viszonyok között megtalálja partnereit és szoros kapcsolata legyen a tagsággal. - Az Önök tapasztalatai szerint milyen helyzetbe kerültek a munkavállalók és a munkaadók a privatizáció után? - Az új tulajdonosok közül néhányan úgy érzik, hogy jobban működne a cégük, ha nem „akadékoskodna” a szakszervezet. De ez nem tipikus. Megállapítható azonban, mint általános tapasztalat, hogy a tulajdonváltással jelentősen romlott a munkavállalók helyzete. Megszűnt közel tízezer munkahely az iparágban, a munkanélkülivé vált kollégák nehezen, illetve nem tudnak más ágazatokban elhelyezkedni. Akik kapun belül, a munkahelyükön maradhattak, jóval nagyobb munkaintenzitásra kényszerülnek. A bérmegállapodásaink ellenére, a nagyobb teljesítménnyel nem járnak arányosan nagyobb bérek. Az új tulajdonosokat sem hozta könnyű helyzetbe a privatizációs koncepció, illetve a megvalósításának ideje. Itt arra gondolok, hogy az aratás kellős közepén hirdették meg az üzemeket. A vevők nyilvánvalóan hitelre vásárolták meg a termelőegységeket, s már esélyük sem volt arra, hogy a betakarításkor kedvező áron vegyék meg a gabonát és feltöltsék a készleteiket. Hogy úgy mondjam, a gabonaárak felfelé törő spirálja nem az új tulajdonosok „malmára hajtotta a vizet”. Tulajdonképpen a vártnál is nagyobb gazdasági nehézségekkel találták magukat szemben, s ez lehet a magyarázata, hogy - mint említettem - egyesek nem tartják fontosnak az együttműködést a munkavállalókkal, illetve az érdekvédelemmel. Ez több helyen abban nyilvánult meg, hogy az új tulajdonos, vagy a képviselője, ahogy birtokba vette a megszerzett malmot, keverőüzemet, máris felmondta a kollektív szerződést. Azt gondolom, mindenkinek az az érdeke, hogy a szakma új szereplői ne rúgják fel a korábbi megállapodásokat. A munkavállalók részéről sok kritika érte a hazai élelmiszeripar privatizálását, de nyilvános fellépésre csak ritkán került sor. Emlékezetes a békési molnárok tüntetése 1993 augusztusában Budapesten az Állami Vagyonügynökség eljárása ellen. Kollégáink általában elégedetlenek voltak a privatizácóval. Jórészt azért, mert kevés esélyt nyújtott a dolgozói tulajdonszerzésre. A békésiekben volt bátorság, hogy ennek nyilvánosan is hangot adjanak. Mások több esetben azt mondták nekünk, hogy akár dupla szakszervezeti tagdíjat is fizetnek, csak lépjünk föl - A gabona- és malomipar javarészben átalakult, új tulajdonosok kezébe került. Vajon átalakult-e a szakszervezet is? A GMDSZ javaslatai az 1994. évi bérmegállapodásra Szakszervezetünk jelentős eredménynek tartja, hogy immár két éve önálló ágazati bérmegállapodással rendelkezik. Fontos feladatunk a megállapodás folyamatos karbantartása és a tárgyévre vonatkozó új díjtételek meghatározása. Különösen indokolttá teszi törekvésünket az ipar decentralizált privatizációja következtében létrejött új helyzet. A decentralizált üzemekben ugyanis nem működnek olyan szakszervezeti testületek, amelyek önálló megállapodásokat tudnának kötni. Ez jelentős mértékben növeli az ágazati megállapodás jelentőségét, hiszen ahhoz a privatizált üzemek tulajdonosai is csatlakozhatnak. A GMDSZ titkári tanácsa 1994. évre a következő javaslatot tette: - 15 százalékos kötelező bérfejlesztés, - 11 000 Ft/hó minimálbér. A gabona- és malomipari üzemekben a bértárgyalások megkezdődtek, a GMDSZ a közeljövőben az új tulajdonosokat is felkeresi tárgyalási ajánlatával. * Lapzártáig az átalakult, társasági formában működő cégek mintegy 90 százaléka jelezte, hogy csatlakozik a szerződéshez, azt elfogadja, az ÁVÜ, illetve a kormányzat koncepciója ellen. Erre csak azt tudtuk válaszolni, hogy egy-két szakszervezeti vezető megfelelő háttér és dolgozói támogatás nélkül nem tud eredményt elérni. A jövőben várhatóan hol lesz a színhelye az érdekvédelmi ütközeteknek, a munkahelyen, az utcán, netán a parlamentben? - Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a konfliktusok zárt és konszolidált keretek között oldódjanak meg. Ennek színhelye elsősorban a munkahely: szeretnénk jó kollektív szerződéseket és bérmegállapodásokat kötni. Ugyanakkor az elmúlt négy év bebizonyította, hogy a parlamentben szükség van olyan képviselőkre, akik ismerik a munkavállalók gondjait. A várható konfliktusok kezelése szempontjából sokat jelenthet, hogy a választások után sikerül-e azt a bizonyos szociális-gazdasági megállapodást tető alá hozni a pártok, a kormányzat, a munkaadók és a munkavállalók képviselői között. Lényegében a dolog azon múlik, hogy megteremtődnek-e minden szinten az érdekegyeztetés keretei. - Miért akar egy szakszervezeti vezető képviselő lenni? - Pontosan az említettek miatt. Ha Magyarországon kialakult volna már az érdekegyeztetés rendje, akkor a tavaszi időszakot talán - kampány helyett - a különböző megállapodások előkészítésével töltenénk, így viszont nem marad más megoldás számunkra, mint hogy megkíséreljük a törvényhozásban megvédeni a munkavállalók érdekeit. Nem vágyunk politikai szerepre, bennünket egy hatékonyabb érdekvédelem lehetősége vitt erre az elhatározásra. A GMDSZ titkári tanácsa egyöntetűen támogatta a Nemzeti Agrárplatform létrehozását, és indulásomat a választásokon. - Milyen indokkal választotta az Agrárszövetséget és a kapuvári választókörzetet? Úgy gondolom, hogy egy élelmiszer-ipari szakszervezeti vezetőnek, aki szakmailag egy kicsit is igényes, nem kell titkolni és magyarázni az Agrárszövetséghez fűződő kapcsolatát. Egyébként ez a párt nem most kezdett közeledni a munkavállalói érdekvédelemhez, amikor bizonyos konjunktúrája van a szakszervezeteknek. Nagy Tamásékkal nekünk 1991 óta van rendszeres kapcsolatunk. Hogy miért Kapuvár és környéke? Erre is magyarázatot tudok adni. A fentiekben elmondottak talán megvilágítják, hogy az elmúlt években nekünk volt egy külön „meccsünk” az ÁVÜ-vel és a szaktárcával. A fontos döntések szálai végül mindig egy emberhez vezettek, a minisztérium államtitkárához. Az államtitkár úr a jelek szerint úgy gondolta, hogy a választópolgárok elé áll, mégpedig ebben a választókörzetben. Ezért arra gondoltam, hogy nekünk folytatni kell ezt a „mérkőzést”. Döntsenek a szavazók! Számunkra egy vissza nem térő alkalom, hogy a kampány során elmondjuk a véleményünket, a kapuvári és a környékbeli választók megismerjék az igazságot. (Horváth) Felhívás Tájékoztatom a kedves kollégákat, hogy az MSZOSZ Nemzeti Agrárplatformja és az Agrárszövetség között lefolytatott tárgyalások és elhatározott együttműködés alapján Győr-Moson-Sopron megye 6. számú választókörzetében (Kapuvár és környéke) indulni kívánok az idei országgyűlési képviselőválasztásokon. Értesítem a tisztelt tagtársakat, barátaimat, az Agrárszövetség tagjait, támogatóit, szimpatizánsait, Nagy Tamás elnök úr tisztelőit, hogy 1994. március 2-án a sajtó helyi képviselőinek bemutatkoztam, a választókörzetben kampányom szervezését megkezdtem. Minden segítséget, támogatást, személyes részvételt örömmel fogadok és tisztelettel köszönök. Segítőtársaim, a programok szervezői, a településeken további felvilágosítással szolgálnak. Személyükről és lakcímükről a szórólapokon tájékoztatom a körzetben élőket. Szervezőim és jómagam is várjuk a körzetben élő választópolgárok „kopogtatását”. Menczer Tibor