Gazdák Lapja, 1904. december (3. évfolyam, 49-53. szám)

1904-12-02 / 49. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA hogy a magyar gazdának nincs forgó tőkéje, még kevésbb a tartalék alapja, mellyel a spekulációt ellensúlyozhatná, s igy, miután már hitele is alig van, kényszerítve leend tartózkodásából kilépni s terményét értékesíteni, helyesebben megint csak elpocsékolni, amidőn az ár ismét csak a malmok manővere után fog alakulni. Hogy pedig erre a talajt már előre elké­szítsék: világgá kürtölik a „redukciót“, vagyis la­­mentálással kiabálják tele a világot, hogy nincs kivitel, nincs kereslet, tehát kénytelenek az őr­lést megszorítni, leszállítni, mert a lisztet értéke­síteni nem tudják. Aki az ily­enhireknek felül, természetesen veszteséggel ad túl terményein, mert hát melyik gazda is tételezi fel azon dicstelen, de a keres­kedői szellem élelmességének nevezett eljárást, hogy mig élőlről sopánkodik, hátulról meg el­veszi azt, amire azt mondja, hogy szüksége nincsen ! S ez nálunk mind megengedett dolog! Meg van engedve, hogy a gazdaközönséget az üzleti szellem minden rafinériájával kifoszto­gassák, s által­ában jót nevetnek azon, ha a magyar gazda hiszékenységére alapított erkölcs­telen spekuláció fényes sikerrel zárja le az üzleti számadást! De hát ki tehet arról, ha a magyar gazda­közönség jó fejős s adja a tejet mindenkinek, aki csak hozzá férkőzik s emellett türelme ki­fogyhatatlan, mert ismeri a szent irás szavait, hogy: „Túróké és szenvedőké a menyeknek or­szága !“ Rusticus, dec. 2. Szervezzünk fogyasztási szövetkezeteket. Miként egyes emberek a függetlenség önérzetét csakis a konszolidált vagyonosság által szerezhetik meg: épen úgy egész ország és nemzet valósággal szabad és független csak akkor lehet, ha a gazdasági élet minden ágában a tisztességes után szerzett va­gyont nemcsak megtartani, hanem gyarapítni is képes, mert minden ország talpköve a tiszta erkölcs és be­csületes munka. Történelmi axióma, hogy a szegény nemzet las­sanként elveszti nemzeti önérzetét, elveszti szabadsá­gát s ezzel együtt függetlenségét. Ha írott alkotmá­nya keretén belül lehetséges, alkothat talán új meg új törvényeket, hogy azokkal hisztériai jogait, politi­kai függetlenségét körülbástyázza, ámde az ily törvé­nyek is a reális életviszonyok hatása alatt s a dege­­nerált­­ nemzeti önérzet miatt lassanként holt betűkké válnak, csak papiroson maradnak, amiről épen hazánk történetei s a Korpusz juriszánk szomorú és igen eklatáns tanulsággal szolgálhat. Jól mondta a „legnagyobb magyar“, hogy a nem­zetnek közgazdaságilag kell szabaddá és függetlenné lennie, mert csak a gazdasági élet terén előhaladt nemzet állhat biztos erkölcsi és szociálpolitikai alapon, melynek hiányában a folyton hangoztatott alkotmányos szabadság és nemzeti függetlenség nem egyéb üres frázisnál: csupán érc és pengő cimbalom, mint a sz­ irás mondja. A gazdaságilag elmaradott nemzet erkölcsileg is elfajul, épen mint egyes emberek, eladja meggyőző­dését és akaratát a többet ígérőnek. A harc az éle­tért, (struggie of life) a nehéz megélhetési viszonyok, a kifejtett nagy verseny Nyugat-Európa legpolgáro­­sultabb nemzeteit már régen arra ösztönözték, hogy magukon önsegély útján, szövetkezetek szer­vezése által segítsenek az élet harcával szemben. A külföldön bevált nagy eszmét pár évtized előtt nálunk is meghonosították egyes kiváló emberbarátok, kiknek száma napról-napra növekedik. Minden vármegye te­rületén vannak már hitelszövetkezetek, a kisbirtokos­­ság megmentésére és ezeken kívül a fogyasztási szövetkezetek is megalakultak már több község­ és városban a szegényebb néposztály érdekében, mely a közvetítő szatócsok üzelm­einek, mint kicsinyben vá­sárló, leginkább ki van szolgáltatva. Valóban igen üdvös gondolat volt a szövetkezési eszme vezérférfiai részéről, hogy a nemzetközi világ­kongresszusnak Budapesten tartását kieszközölték, mi­vel ez alkalomból az ügy leghivatottabb bajnokai és kipróbált gyakorlati vezérei jelenvén meg nálunk, há­rom napon át tartott tanácskozásuk és eszmecseréjük által a szövetkezés fogalmát, célját és módozatait il­letőleg minden homályt földerítő iiti képet adtak ne­künk s megmutatták az utat, melyen megindulva a magyar nemzet is nagy gazdasági és szociális refor­máción mehet át, mivel a szövetkezés nagy eszméjé­ben erkölcsi motívum is szerepelvén, idővel az való­ságos kulturmissziót lesz képes teljesíteni, itt a szövet­kezésnek következményei szép jövőt ígérnek, ha az egykor a gazdasági és társadalmi élet egész körére kiterjed, s az egész nemzetet szolidáris kapcsolatba fogja fűzni, szóval: egész társadalmi és kulturális for­radalmat fog előidézni a nemzet életében. A nemzetközi kongresszus tanácskozásain nyert élénk behatás alatt a szövetkezési eszme gyakorlati megvalósítását a magyar közélettel foglalkozó illeté­kes tényezők vették kezeikbe, melyeknek aegise és el­lenőrzése mellett biztosan remélhető, sőt tapasztalható, hogy a fogyasztási szövetkezetek a legjobb úton haladnak. Óhajtandó lenne, hogy vármegyénk területén is nagyobb felkarolásban részesülnének a fogyasztási szövetkezetek. Veteranus. A katonai (honvéd) élelmező raktárak kézi bevásárlásainak ismertetése. (Folytatás). E fekvő- vagy ágyszalmául rendszerint kézi csép­­lésből származó egész szálú, azaz töretlen rozs — kétszeres — vagy búza zsúpszalma szereztetik be a (honvéd) igazgatás részéről. Ha azonban ezen gabonanemek cséplése géppel történt és ilyen szalma is beszereztetik, akkor a szal­ma szálak ne legyenek nagyon összetörve. Alomszalmául általában kevésbbé sérült, nyomta­tott, vagy gépelt szalma szereztetik be, melynek azon­ban összetörtnek vagy pelyvával kevertnek lenni nem

Next