Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-02-21 / 15. szám
én mindenki, mennyit bír és köteles, saját és a köz érdekében. Százados szokásokra alapult, s épen ezért kegyeletes ragaszkodással ápolt, de eredményeiben szegény eljárásunk mellett a mezőgazdászat terén még nem állhatunk többé. Tudományosan rendszeresített ösvényre kell lépnünk, ha jövőben boldogulni , vagy csak némi sikerrel is fenállhatni akarunk. Szükséges, mikép az értelmesség valahára a mi gazdaközönségünk minden osztályaiban is szilárd gyökeret verjen, hogy annak áldást hozó malasztjában gazdáink is lehetőségig osztozzanak, hogy rajtuk is észrevehetők legyenek az előhaladás nyomai. — Csak akkor fog a gazdaközönség jólétben gyarapodni, ha annak minden rétegeit kellő miveltség hatotta által elevenítő melegségével. Igen, de milly után juthatunk lehető leggyorsabban e kívánt műveltségi fokra? A népnevelés egyik legfontosságát kétségkívül nálunk is a mezőgazda képzése tenné, mert hazánkban a középrendnek , a nemzet életerejének leglényegesb részét a földbirtokosok és gazdaosztály képezi, s ezek műveltségétől ismét a földművelő népnek, tehát a nemzet főtömegének függ szellemi kifejlődése. A nevelés átható malasztját azonban csak hosszas idő érleli meg, s habár képzékeny lelkű hazámfiaiban a siker gyorsabban megteremhetne is, mint sok más népfajnál, de észrevehető eredményt legalább, bár nully gyökeres intézkedések után a nevelés körül, a népben egyhamar nálunk sem reménylhetvén, a fejünkre nőtt körülmények közepette csak olly eszközökhöz nyúlhatunk, mellyek az életből mintegy önként ajánlkoznak. Midőn egyébiránt vastag könyvek írásától mit sem reményiek, mert ekkép az emésztésre fogékonytalan, vagy legalább fokozatos művelődés által elő nem készített elme csak nagyobb zavarba sodortatnék : igenis kívánatosnak látnám ellenben, hogy gazdáink az eddigi elszigeteltség és elbizakodás megszokott korlátai közül kibontakoznának. S e tekintetben alig lehetne gyorsabban s hathatósabban fejlesztő eszköz, mint a külön vidékeken alakult egyesületek körében felmerülő eszmecsere, s hivatását kellőn felfogni képes józan irányú folyóiratok olvasása. Az elsőt illetőleg, a legközelebb lefolyt évtized alatt, mind a központban, mind a megyékben alakult gazdasági egyletek szépen tanussták a nálunk is korszükséggé vált egyesülési szellem felébredését, s hisszük, miszerint hazánk jobbjai nem hagyják a már elvetett jó magvakat elpusztulni, hanem mihelyt a politikai láthatár kiderül, azonnal felveendik ismét a működés fonalát, mellyet kezeikből csak a viszonyok hatalma tépett ki. Más részről olly szakszerű olvasmányra, melly a koronkint fejlődő tudományosság alapján, a nézetek helyességét részrehajlatlanul megvitatja, a külföld időszakonkénti fölfedezésével, előhaladásával bennünket összefüggésben, s a jónak saját viszonyunkhoz alkalmazására nézve folytonos éberségben tart. milly szakszerű olvasmányra már is szép mező nyílt, mert a „Gazdasági Lapok“ megindulásával mezőgazdászatunknak megint jön közlönye, melly által a jelen rész, s jövőben jobbra fejlődhető gazdasági állapotunkat felismerhetjük, s belőle összes mezőgazdaságunk képét, saját magunktól, saját magunkra, élethű tisztaságban viszszasugároztathatjuk. Tehát olly nyeremény, mit számokkal ki nem fejezhetünk, mert az eszmék, az elvek, mik onnan kifolynak, s a gazdaközönségnek bírálatul és kísérletül átadatnak, megfogamzva fognak valósult tények utján visszafolyni, hogy a kétkedőket és elfogultakat is meggyőzzék saját feleségeikről. Az irány, mellyől az ismeretes derék szerkesztő vezéreltetik, s mit az eddig megjelent számok bizonyítanak: rendszeres alapra fektetett tudományos gyakorlat; ennélfogva értelmesb, ítélni tudó, és okulni szerető gazdáinknak szánva. — Lehet, hogy a súlyos csapás, melly összes mezőgazdászatunkat is a nem rég elvonult viharok közt érte, még nem engedő öntudatra jutni a gazdaközönséget; lehet, hogy a százados előítélet szinte nehezen fog utat engedni az öt megsemmisítni törekvő értelmiségnek; mindegy — a kitűzött iránytól tágulni az eredménynek előleges feláldozása nélkül nem szabad ; bizonyos sikert nyújtó elveknek gyakori ismétlésétől nem kell kímélni a fáradságot, elvégre is meg fog lágyulni következetes kitűrés által a legkeményebb indolencia is, és az okszerűség előbb utóbb kivívja diadalát a balítéletek felett. De az egyesek tehetsége és hatása korlátozott, és hova az ki nem terjedhet, vagy hol az megakad, ott a status cselekvőségének kötelessége áll be, melly cselekvőség a status részéről nem hagyja az iparosság fejlődését a nemzetben magára, s a lassan kint jelentkező szükségre, hanem magas feladatának tartja mindenütt gondosan buzdítva s közvetlenül gyámolitva tenni. S ha igaz, hogy virágzó mezőgazdaság nélkül, bármelly ország gyáripara is csak üvegházi növény, kereskedése ingatag,s igy jóléte lehet látszatos, de semmi esetre sem független a külbefolyásoktól, ha igaz , hogy értelmes, szorgalmas és megelégedett polgárok teszik az álladalom legszilárdabb támaszát, úgy a státus kétségkívül sietni fog magas hivatását mielőbb betölteni, sietni fog a hazai körülmények helyes felfogásából kifejlett közpártolás útján, mind a gazdaközönségnek nevelés által előkészíteni szakértelmességét, mind pedig eszközöket nyújtani kezébe olly intézményekkel, mellyek serkentés, példa s közvetlen segély által a mezőgazdaság nagyobbszerű kifejlődését lehetségessé teszik. Ekkér a földmivelési osztály képességet, módot és ösztönt nyerve, az ország mezőgazdaságát minden bizonnyal mielőbb fel fogná emelni