Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-01-03 / 1. szám
b) ne akarjanak ezen túlra is csupán gabna-természtéssel boldogulni; c) ne nélkülözzék ezen túlra is azon hasznos mezőgazdasági eszközöket és gépeket, mikkel tetemes erős nagy időkimélés eszközölhető. Ugyanis mennél nagyobb aránytalanság forog fen a jószág kiterjedése, a felszerelés és a forgótőke közt, annál csekélyebb a tiszta haszon; úgy annyira, hogy hasonló esetben a birtokban létező tőkéknek kamatjai is alig kerülnek meg, haszonról pedig, mellynek a gazdasági üzletből kellene eredni, szó sem lehet. S magyarországi nagybirtokaink, csekély kivétellel, ez állapotban vannak. Ki kételkedik szavunkon, próbálja meg, vegye számítás alá a nagyobb gazdaságokat, s fogja tapasztalni, miszerint, ha minden a gazdaságban fekvő tőkéknek csak mérsékelt kamatai levonulnak az úgynevezett tiszta jövedelemből, magára a gazdasági üzletre, a legritkább esetben fog valami maradni. Minek oka természetesen nem egyéb, mint hogy a jószág kiterjedése, a felszerelés meg a forgó tőke közt nincsen meg a helyes arány, s ebből következik, hogy a nagy birtok lomha testté válik, mellyen a mezőgazdasági termelés, sem a kellő minőségű munkában nem részesülhet, sem pedig a munkákat nem kaphatja a kellő időben; s mindezekből ered, hogy a gazdálkodás végczélja, a mennél nagyobb haszonnak előállítása, lehetlenné válik. Milly rosszul vannak például nagyobb jószágaink átalában csak erő dolgában fölszerelve. Tudunk jobb uradalmakat, mellyekben egy ökörre 30 —35 hold mivelés alatti föld esik; holott az okszerű gazda tudja, miszerint egy ökörre 15 holdnál többet nem igen számíthatni. Hogy lehessen aztán gazdag az eredmény, midőn a munkák csak a legnagyobb eretetéssel végeztetnek mindig, ritkán idején, soha jól, hogy lehessen illy esetben nagy és biztos a termés, hogyan valamire való a tiszta jövedelem ? Hát a gazdasági eszközökről, mikre gazdáink eddig olly keveset fordítanak, mit mondjunk? Jó ekét nálunk még mindig csak kivételkép találhatni, s az ország legnagyobb részében ollyanokkal növelik a földet, hogy 3—4 hüvelynél mélyebbre, ha akarnának se tudnak szántani. Mindezen aránytalanságok, más szóval nyomorúságok természetesen onnét erednek, hogy a magyar gazda eddig csak kiterjedt, nagy birtok után sóvárgott, mellyel aztán kellőleg fölszerelni, sem tehetsége, sem hajlandósága nem volt; még is boldognak csak úgy érezé magát, ha annyit birt, a mennyivel nem birt. Pedig a mezőgazdaság is épen úgy, mint bármilly más üzlet, csak azon esetben képes a vállalkozónak fáradalmait, költségeit illően megjutalmazni, ha a jószág kiterjedése az erőkkel, épületekkel, forgótőkével, belátással, szóval a fölszereléssel helyes arányban áll. Mennél nagyobb a birtok és ezek közt az aránytalanság, a gazdálkodás végczélja, a lehető legnagyobb jövedelemnek előállítása, annál tökéletlenebből éretik el. És e tekintet most, miután a földbirtoktól adózni kell, annál nagyobb nyomatékú, mennél bizonyos, hogy az adózás mértéke, nem a fölszereletlen jószágok jövedelmezési jelen állapotához lesz aranyozva, hanem olly jövedelmezéshez, mellyre a jószág normális fölszereltség mellett eljutni képes. És akkor azon adóösszeg, mellyet a rendes , vagy legalább tűrhető állapotban levő jószág könnyedén megbirandl, a fölszereletlen latifundiumot tönkre tettük. Másik nagy baja gazdálkodásunknak, hogy a magyar gazda eddig, csekély kivétellel, csak gabnatermesztésre szánja földjeit, s hogy azt hiszi, miszerint akkor termeszt legtöbb gabonát, ha mennél több földet vet ezzel be. Nem azt hibáztatjuk, hogy gazdáink sok gabnát akarnak termeszteni, hisz az ország kereskedelmi és ipari állása szerint, a gabna jóformán azon egyedüli termény, melly mindenkor és minden vidéken elkel, hanem azon felfogást kárhoztatjuk, miszerint azt hiszik, hogy úgy termesztenek legtöbb gabonát, ha mennél nagyobb teteket vetnek azzal be. Ez a lehető legnagyobb csalódás, és mi megfordítva tartjuk igaznak; azaz : annál kevesebb gabonát termesztünk, mennél inkább termesztünk kizárólag csak gabonát, s mennél inkább eltérünk a gabna- és takarmánytermesztés közt létezni kellő helyes aránytól. Tudjuk azt mi is igen, hogy vannak helylyel közzel gazdaságok,mellyek olly szerencsés helyeztetésünk , hogy földeik bánaáni termékenységgel bírnak, s e mellett gazdag termésű, s kellő kiterjedésű vétséggel is el vannak látva; az illyenekben, hol sem takarmányban nincsen hiány, sem pedig a trágyára nem igen nagy a szükség, természetesen nem volna czélszerű a piaci növények termesztését takarmánynövények termesztésével korlátolni. Illy körülményű gazdaságok egyébiránt mindenesetre csak kivételesek, s a legtöbbekben sem a földnek termő ereje nincsen már magas fokon, sem pedig a rétek nincsenek olly minőségben, hogy a takarmányszükség fedezve volna. És azért, mivel ez fedezve nincs, látunk hazánkban átalában olly elkorcsosult állattenyésztést, annyi csekély termésű földeket, olly kevés jólétet; s gazdáink azon eljárása által, miszerint mindent csak gabnával törekszenek bevetni, ezen bajok naponta növekednek, s azon czél, mit sajátlag elérni akarnak, hogy t. i. mennél több gabnát terményezzenek, folyvást tökéletlenebbül éretik el, úgy annyira, hogy hazánknak számtalan gazdaságai, a termőerőből kivetkőztetett földeken ma már alig terményzik gabnájukat valamivel olcsóbban , mint amennyin eladhatják. E hálátlan helyeztetésből kivergődni legfőbb idő, s czélravezetőleg nincsen más mód, mint a gabna- és takarmánytermesztés közé helyes arányt hozni. Ez által valamint