Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-05-30 / 43. szám
esetben, szigszeges vonalzatban, minél nagyobb oldalsejttel, és alacsony teknyés idomú kiázott völgyelettel, egyesitetik az alsóbb kereszt-csatornával, mellyben a viz megszaporodva a legfelső tábla szivárgó mennyiségétől is, ismét a hegyoldal túlsó végére vezettetik, és itt hasonló módon leejtetik a harmadik kereszt-csatornához, és ez mindaddig folytattatik, miglen a víz a hegy talpánál vont utolsó csatornát eléri, és innen ártalmatlanul a közel eső patakba vagy más vizelfogadóba lebocsátatik. A csatornák elkészülte után, ha a hegyoldal alapja még gazdálkodásra szántható, és az árkok nem fölötte mélyek, megelőző kiegyengetés után, az egész hegyoldalt a csatornák huzama szerint felosztott táblákban fel lehet szántani és rendszeres művelés alá venni. Czélszerű leszen még a csatornák széleit illetőleg, a kihányt földből képzett töltést alacsony, élő, de nem felette sűrű sövénynyel beültetni, hogy örökös szilárdságot nyerjen. Azon pontokat, hol az alá felé vezetett csatornák, a kereszt-csatornákkal egyesülnek, jól meg kell erősíteni, hogy az itteni nagyobb esető víz ki ne törhessen ; szükség esetében pözskévékkel, vagy kövekkel lehet az erősítést eszközölni. S főkép ezen pontoknak sűrü bokrokkati benövesztése el ne mulasztassék. Látni való, hogy illyszerü műtétei mellett a hegyoldal többé el nem árkosodhatik, sőt ha mivelés alá vétetik, és trágyáztatnék is , a trágyaanyagot a víz nem hordhatja le , mi hegyoldalban az alá felé szántott földeknél olly könnyen történik. Sőt ha a keresztcsatornák kisebb esettel vezettetnek, azok által, még a leszivárgó vizet is tökéletesen meg lehet szűrni, és az iszapot felfogni, mi a csatornákból könnyen a táblákra hányathatik. Ezt czélszerű leszen leginkább akkor tenni, ha a mivelés alá vett hegyoldalon fölül erdőség léteznék, és az ennek bizonyos teréről televényiszappal leszivárgó vizek a felső keresztcsatornába húzódnának. Ha azonban az imigy orvosolt hegyoldal, a mivelés folytatására alkalmatlan , részint az árkok mélységeinél fogva, részint azért is, hogy annak fölzetéről minden terményző erővel birt szinföldet a viz már előbbről lehordotta, ez esetben, az egész hegyoldal igen czélszerű erdővel fog visszaültettetni. Gyakorlatban a kivitel leküzdi egy pár eset után a mutatkozó első nehézségeket , és előadott irányelvek nyomán természetben, a helyszíni körülményekhez alkalmazandó módosítások , az ügyes belátó és jó ítéletű előtt önként fölmerülnek. Lehetetlen is volna, már a hely szűke sem engedvén, itt részletes szabályokat szabni, miket az életben a gyakorlat szokott kimutatni. A szántóföldeken keletkező egyes kisebb árkok igen hamar, és czélszerűn elfojthatók sövényfonásokkal. E czélra 3—4 láb hosszú, és 2 hüvelyk vastag karók egymástól 1 láb távolságra vezetnek keresztül az árkon, ollyképen, hogy kevéssé a partokba is benyúljanak, és nyers ágakkal jól befonatnak; a fűzfa fökép ajánlja magát, úgy a befonandó vesszőkre, mint a karókra, mert többnyire megfogamszik, és kihajtása által a zárást szerfelett erősíti. Illy sövényfonások az árok hosszában elegendő számmal készüljenek. Ezek a földekről némi iszappal szivárgó vizek minden hordalékát felfogják , a zárások között lerakatják, és a vizet tökéletesen megszűrten bocsátják aláfelé. Nagyobb vízsebességnél a sövényfonások sűrűbben alkalmaztassanak, és czélszerű azok elejét földdel felhányni, vagy ha szalma nagy bőségben van, előbb ezzel elejöket kitölteni, és aztán földdel lenyomatni. Rohanó vízsebességnél, és nagyobb víztömegnél minden helyen 3 láb távolság közben két sor sövényfonat , mellyel most a partokba is erősebben szükség bekötni, alkalmaztatik, és jó agyagfölddel kitöltetik. Ha az árok egyszer feliszapoltatott, és hozama a szántóföldek közt természetes völgyeletet képez, ugyannyira, hogy bizonyos térségű környék szivárgó vizeinek azon kell lefutniok, ez esetben czélszerű a volt árok feltöltött völgyelete huzamát füzes bokrokkal benöveszteni, hogy a víz ezek között tisztán megszűrten szivároghasson le. Átalában megjegyzésre méltó, miként a vízmosások azonnal, mihelyt létre jöni kezdenek, könnyen elfojthatók, ellenben a már megerősödöttek aránylag sokkal nagyobb munkával, szorgalom és utánnézéssel korlátolhatók. Ezt gazdáink figyelmébe eléggé alig ajánlhatom, minélfogva gyakran a legszebb földtáblákon keletkező vízszaggatásokat, említett sövényfonásokkal rögtön akadályozzák meg. Látnivaló mindezekből, hogy a vízmosások igen egyszerű, és nem is nagy költséget igénylő úton elfojthatók , korlátozhatók , és tereik hasznosíthatók , de annál nagyobb szorgalmat és utánnézést feltételeznek, hogy azon esetben, ha nagyobb esőkkel a víz a töltések, fonások, ültetések, vagy keresztárkok körül szaggatásokat tenne, ezek mindjárt helyre igazíttassanak. Egyébiránt különben is igen czélszerű minden eső után, a töltések és fonások elejét felhányni, s ezáltal egész szerkezetüket fokonkint erősbíteni. És látnivaló, hogy ezen munkákat minden ügyesebb s belátóbb gazda is, mérnök segedelme nélkül, csak a szilárd akarat és szorgalom ne hiányozzék, elvégezheti. S végre látnivaló , hogy ha folyóink gyökeres szabályozása, és emberi hivatásunknak megfelelőleg, a földszin oltalmazása tárgyában — melly a vízmosások elfojtásában , úgy az erdők alapjául rendelt tereknek visszaültetésében, és a fenállók rendszeres növelésében alapszik — ezért óhajtunk élni, vagy unokáinkkal érezni, mindenek előtt, mennyiben az egyesek ereje,habár ez feltételezőleg a legbuzgóbb lenne is, az egész czélra elégtelennek mutatkozik — országos szigorú intézkedésekre van szükségünk, az érintett országos tekintetek újabb ismétlésén kívül, még az igazság nézpontjából azért is, mert a vízmosta árkokkal egy hanyag földbirtokos az 5-dik, 6-dik, sőt a még alsóbb határoknak is közvetlen