Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-10-20 / 74. szám
ról, hanem arra is fogadhat, hogy minden ép indán megért példány jobbnál jobb leend. És ez a dinnyészet diadala. Mert uraim a dinnye csemege, minden értéke minőségében áll, nem lehet tehát azt mennyiségre nézve szekérszámra úgy termeszteni, mint a burgonyát. Azért Bugát Pál academiai s dinnyészeti társammal kezet fogva, én is azt mondom: kertészeti növényeink válfajai a különböző éghajlat, földmivelésmód terményei. Tudd ki tehát kisérletek által, mi diszlik éghajlatod s földedben legjobban; de ha egyszer kitaláltad, tartsd fen a jelesnek tapasztalt fajt, ne termessz rosszat, ha van jó; s hogy jó legyen és maradjon, tartsd fen azt, elkülönített termesztés által. A fajok nemesítése is csak ez után eszközölhető , mert hogy nemesithesd , elébb fenmaradásáról kell gondoskodnod. — Külföldön ez után lettek jelessé, s kaptak hírre a cavaragioi sárga dinnyék Olaszországban, a cavailloni téli sárgák, valamint a honfié úri s a rlesi nyári sárgák Francziaországban, nálunk pedig a hevesi görögök. E példát követve a csányiak, napjainkban elhagyták az előbb mivelt rész csíkos görögdinnyét, s termesztenek egyféle fekete zöld héjjat, nagy termetű veresbélát, és most már nem tudom , ki fogja őket ezentúl a pesti piaczról kiszorítani. Hazánkban a hevesieken, s most már a csányiakon kívül is, tudtomra Czenger János termeszt Baranyában csupán egy fajt, a gerezdes görögöt, a másutt úgynevezett rosa anguriát, mert ezt tapasztalta vidéken a legjobbnak. — Horváth Péter több fajt akarván mivelni, a sárgadinnyetáblákat, görögdinnyetáblák által különítette el,s hogy az elkorcsosodás lehetségig megakadályoztassék, minden, akár görög akár sárgadinnyetábla közé, egy tábla gyalogbabot ültetett. A dinnyéket azután a pécsi búcsún szokta eladni,babjain pedig béreseit teleltette ki. Ez a Horváth Péter nevezetes egy ember volt, értelmes gazda és kertész , de katona idejéből egy bizonyos adag Háry János-féle szokás ragadt rá. Dinnyéi különösen nagy hírben részesültek, s ezeknek magvaihoz ős közmonda szerint imigy jutott: istállóján egypár gólyát látván évről évre fészkelni, kiváncsi lett tudni: hol telelnek? megfogatja azért az egyiket, s bádog-tokot függesztvén nyakára, abba czédulát dug, mellyen latin nyelven megjegyzé: hol nyaral. Jövő tavaszkor visszakerülvén a gólya tokostul, ismét megfogatja, s nem kis örömére más czédulát talál a tokban, szinte latin nyelven írottat, melly által tudtára adatik, hogy Görögországban telel, Korinthus mellett, nem tudom mi nevű faluban, az ivó házfedelén, s ez köszönvén a magyar tudósító figyelmét, azt azzal akarta meghálálni, hogy számára az ott teremni szokott igen jeles dinnyék magvait átküldé. Igaz-e a monda, vagy nem ? elfelejtem tőle megkérdezni, min még most is boszankodom. Annyi bizonyos, egyik jeles canta lup faját, korinthusi cantalupnak hívta. Egyébiránt, mint mondám, egy kis Háry Jánosféle szokás lévén a máskép sok tekintetben nevezetes emberben, e szép regénykét maga is költhette dinnyéinek híres kapóssága öregbítésére. Ezen elkülönítés elvével azonban , Bugát Pál és én, nem akarunk valami újat vagy hallatlant hozni szőnyegre, mert ez valóban általában a kertészet egyik fő elve, nemcsak a dinnyére, hanem minden más veteményre nézve is. Nálunk ugyan, mint a dinnyét, úgy a többi kerti veteményeket is, vegyesen termesztik. És mi a következése ? Az, hogy állandóan semmiféle fajt nem bírunk meghonosítni, fentartani s használni, hanem kénytelenítetünk vagy korcsokkal megelégedni, vagy a magárusoktól évről évre új magvakat hozatni, mi nálunk, mivel még teljesen biztos magárusokkal alig bírunk, a csalódások s bosszúság bő kútfeje. Nem uraim, az ég jó éghajlattal s tömérdek jó dinnyefölddel áldott meg bennünket, azt meg kell hálálnunk azzal, hogy nemcsak legtöbb dinnyét termeszszünk Európában , hanem legjobbat is. Erre pedig csak egy üdvözitő út létezik: faj választás és elkülönített termesztés; mi azontúl van , az a barbárság! A fajt pedig, mindenki czélja szerint válassza. Ha csupán önmaga s barátai számára termeszt dinnyét, válassza ki a legjobbat, nem tekintve nagyságát s alakját. A Los e 11 e 1 annyira ajánlott melon moscatello, az egyetlen egészen teljes sárga dinnye Európában, külsejére semmit sem mutat, sőt nagy ugorkához hasonlít, s tőlem mégis előkelőleg pártfogoltatik, mert kertemben állandóan jó , belsejében minden üresség nélküli, s héjjá mindenek közt a legvéknyabb; de érlelése némi stúdiumot kívánván, mire közönséges kertész nem igen adja magát, magvaival eddig becsület helyett bosszúságot arattam. — Második választott fajom sem nagy, de legalább csinos külsejű, s úgy érik, mint közönséges dinnyéink, minélfogva az másoknál is megfelel ózdijának. Egyébiránt de gustibus non est disputandum.Ennek ez,másnak amaz tetszik. Hadd teljék mindenkinek kedve. Annyi igaz, e két fajom kereskedésre nem alkalmas; arra nagy, koránérő és szépalaku faj kell, melly magát már külseje által is ajánlja. Ilyen a hevesi és csányi görögdinnye; s illyen egy nagy, s néha bibircses cantalup is, mellyet a pesti kertészek szoktak termeszteni. A választott fajoknál pedig ne csak a nyári dinnyékre legyünk tekintettel, hanem a téliekre is. A dinnyéről, mint a fagyümölcsről átalában áll: mennél korábbi a faj, annál roszabb,mennél későbbi, annál jobb. Még B o k h a rá ban is, a dinnye őshazájában, Burnies tudósítása szerint, különösen csak az őszi és téli dinnyék azon felséges gyümölcs , mellynek párja ég s föld közt nem létezik. Ez az igazi turkestáni dinnye, nem a koránérő, a szagos. A téli dinnyék pedig egész keleten, s Európának déliesen fekvő tartományaiban, különös