Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1851-06-01 / 22. szám

505 506 Mennyire kívánatos volna, mind a felemlített czélra, mind pedig egy magyar pomológiai termi­nológia készítésére, hogy a nemzeti múzeumban ezen három gyűjtemény megszereztessék és illető­leg kiegészíttessék , miután ezeknek a gazdasági egyesület maga is nagy hasznát veendné , úgy hi­szem, a 1. választmány velem egyetértene. Minthogy azonban a múzeum annyi pénzerő­vel nem bír, mennyi ennek sikereltetésére kiván­­tatnék, megszerzése pedig mind a gazdasági egye­sületnek, mind a nemzeti múzeumnak érdekében áll, bátor vagyok a tekintetes választmányt egy erre vonatkozó tervnek kiviteléhez becses közremunká­­lásra tisztelettel felszólítani. Lehetne tudniillik f. évi October hóban egy nagyszerű „gyümölcs- (ide értve a szöllőt is), ke­r­ti v­etemén­y-, gabona-és más mag­­nemi-kiállitást“ — mellyekhez talán virágo­kat és más érdekes növényeket is lehetne csatolni — létesíteni, melly a tekintetes választmány rendezése és mérsékelt belépti dij mellett a múzeum­épület tágas előcsarnokaiban tartathatnék. Nem kétlem, hogy találkozandnak az ügynek lelkes pártolói, kik a gazdák ösztönzése tekinteté­ből a legszebb gyümölcs- és más növénypéldányokra jutalmakat is tűznének ki. Ezen kiállításnak, melly hazánk gazdászatá­­nak több ágaira is csak jótékonyan hatna, tiszta hasznából, remény­em, hogy a felemlitett három gyűjtemény, ha nem is telnék ki egészen, de ez ügy még is minden­esetre hathatósan előmozdíttatnék. A tekintetes választmánynak a honi gazdá­­szatra való eddigi üdvös hatásánál, és más intézetek közhasznú czéljainak előmozdításában már többször bebizonyított buzgó részvéténél fogva, táplálom azon reményt, hogy ezen mindkét intézet czéljait elősegítő tervtől sem vonandja meg lelkes pártolását. Én részemről, valamint az egész múzeumi sze­mélyzet , ez ügyben egész erőnkből való közre­­munkálásunkat ezennel felajánljuk. Magamat nagybecsű szíves indulatiba ajánlva maradtam A Tekintetes Választmánynak Pesten 1851. május 16-án, alázatos szolgája Kubinyi Ágoston s. k. a magy. n. muzeum igazgatója. 11. A vetések állása Torontál­­maegyédeit. (A gazd. egyesület t. választmányának beküldve.) A M. Gazdasági Egyesületnek f. h­ó 11-kén a „Gazdasági Lapok“ 19-ik számában közlött felhí­vása következtében, kötelességemnek tartom To­­rontál megye H a c z f e­­­d vidékéről a vetések ál­lásáról e következő tudósítást beküldeni: Az ez évben olly terjedelmes repeteve­tés­ek a gazdákat átalában igen szép reményekkel kecsegtetik, s ha még ezen most bekövetkezett esős idő nem olly soká késik — daczára az 1-ső májusi dérnek, igen is kitűnő aratásnak nézhetnénk elébe. A búza­vetések tavaszszal igen szépen mutatkoztak, de a hosszú szárazság következtében több helyen alsó levelei már sárgulni kezdtek; a most beállott s már csaknem egy hétig tartó foly­tonos esős idő azonban már annyira helyrehozta, hogy még szemre igen jeles termést várhatunk. Néhány nap múlva a kalászok már átalában kifej­lődve lesznek. A rozs-vetések szinte szépen állanak. A tavaszi vetések, mint tavasz-búza, árpa, zab átalában — kivéve azon kora vetéseket, hol a mag a késői őszi szántásba vetve tavaszszal fogasoltatott s beboronáltatott — a hosszú száraz­ság miatt igen silányan mutatkoznak; de a mostani rég óhajtott beható esőtől még felüdülésüket re­méljük. A krumpli, k u k o r i c z a , s különö­sen a mohar és kölesnek épen jókor állott be az eső, s ennélfogva csak jó kifejlődésüket vár­hatni. Ellenben kaszállóinkra az eső már na­gyon késett; ezek a folytonos tavaszi szárazság kö­vetkeztében már úgy kisültek , hogy igen silány és rosz széna­termésre számolhatunk, olly­any­­nyira, hogy némelly, különösen magasabb fekvésű réteink a kaszállást is alig érdemlik. A gyümölcsfák kitünően szépen virá­goztak , s különösen a cseresnye, baraczk és szilva igen bő termést mutatnak; szintúgy szöllőkerteink is már rég nem ért bő termés­sel kecsegtetnek. A többire stb. Haczfelden, 1851. május 22-kén. H­e­k­­­e­r Antal, gazd. titoknok. Seljetűt­enyésztés. 11. A selyem­bogár betegségeiről. Minden betegségek közöl legveszedelmesebb a sorv (sorvadály) vagy j­e­­­k­ó­r (Calcino, Mai del Segno). E baj legfinomabb csiráinál fogva a legna­gyobb távolságra ragályossá válik, elterjesztetve ruhák, személyek, négylábú és szárnyas állatok, le­gyek, szúnyogok s egyéb rovarok, de főleg sze­lek által. A sorv­csk­ái annál hatékonyabbak, halálosab­bak és tartósabbak, minél frisebbek, s minél szára­zabb a hely, mellyben találtatnak ; és a selyembo­garak annál könnyebben lehetnek meg e gonosz nyavalyától, minél melegebb és szárazabb lakhe­lyük , s minél érettebbek, keményebbek és vízsze­­gényebbek az eledelül szolgáló levelek; röviden, minél kevesebb életnedv találtatik a selyembogarak­ban. Azért is nedves tartományokban sohasem okoz nagy pusztítást a sérv. Ha valamelly szobába a belső légnél hidegebb

Next