Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1854-04-20 / 16. szám

olly éghajlatot, melly természetének s testi alkatának megfelel, hanem illy minőségű legelőket is. Tudjuk, hogy e tekintetben házi állataink közt legkényesebb a birka Gyenge, kevés ellenható erővel biró szer­vezete az ebbeli ellenséges befolyásokra, vagy szerfeletti halálozással, — tehát lassú szaporulással, vagy szinte teljes kihalással válaszol. Jelesen az éghajlatot tekintve, tudjuk, hogy a birka még a­zordonabb, hi­degebb tartományokat is, hol azonban téli tartása már bajosabb s költségesebb, inkább kedveli, mint az igen meleg délieket, mely­­lyekben az, ha tartása itt könnyebb is, nem igen diszlik. Ha a mexicoi gazdák még mé­neseiket is csak az éjszakibb magas lapá­lyokon tartják fen tierra caliente, ni cabal­­los ni gente­, mennyivel inkább áll ez a birkáról, ezen eredetileg a hegyormok s kősziklák virgoncz lakosáról. A legelőkre nézve pedig a birka, nemcsak emlitett ter­mészete, hanem a tőle nyerendő termény, t. i. a gyapjúnak haszonvehetősége következ­tében is megint különös, nem mindenütt teljesíthető igényeket tesz. Hogy azoknak szárazaknak, rövidebb füvekkel benőttek­nek , nagy porfelhők általi ellepetéstől mentteknek, mindenféle szúró, tövises, a gyapjút összekóczosító bokroktól tiszták­nak kell lenni, ezt itt elég lesz csak rövi­den megemlíteni. 5) További feltétele a birkatartás ör­vendetes, jövedelmező s olly állapotának, a­miilyen e gazdasági ág biztos terjedését valószínűvé teszi, az, hogy­ a tőle nyerendő valamennyi termények könnyen és k­ielégí­­tőleg fordíttathassanak pénzzé, vagy vál­toztathassanak más értékekké. A­hol a bir­ka egyedül csak gyapjával jövedelmez, s húsának az azt fogyasztók csekély száma, és trágyájának, az azt igénylő gazdaságok hi­ánya miatt csaknem semmi becse, ott ha a tartási költség még olly csekély is, ez u­­tóbbi — hozzá számítva a beruházott tőke kamatait, s az illy helybeli viszonyok közt rendesen felette nagy merény száztaliját — nem igen kecsegtető és buzdító arányban fog állani a jövedelemhez. 6) Végre még a terjedésre és kellő jö­­vedelmezésre számitó juhtartásnak egy i­­gen lényeges feltételét kell előhoznunk, mellyel az, a durvább gyapjuju, erős alka­tú fajoknál kisebb, — a középanom merino birkánál nagyobb, — a legfinomabb, a né­met vagy magyar ebecta gyapjúval vetél­kedni akaró birkáknál legnagyobb mérték­ben és elutasíthatlanul igényel. Ez pedig nem egyéb,mint hogy a szerencsés birkate­nyésztés hazájának, a társadalmi viszo­nyokra nézve már némileg, s pedig nem kevéssé kifejlettnek, az átalános népmivelt­­ség nem egészen csekély fokán állónak kell lennie! Ez talán sokaknak paradoxonkép fog hangzani, kik nem foghatják meg, hogy a szegény juh miért nem hiszlhetnék, ha­csak az holmi salon­­ modorú emberek gond­viselése alatt nem áll, holott a sokkal aris­­tocraticusabb ló, zsíros ingű csikósaink, vagy ama barna beduinek által, kik szinte aligha sokat forgatták Bentham Jeremias műveit, milly remekül neveltetik! Én tá­volról sem állítom, hogy a lónak tenyészté­se, ha azt tudományi szempontból tekint­jük, kevésbé szellemi mű, mint a birkáé, sőt hiszem, hogy ez ugyanazon élettani ál­talános elveken alapulván, sok specialitá­saiban még több, s jelesen több boncz­­tani jártasságot igényel, hanem a lónak haszna, s tehát azon tulajdonságok, mely­­lyeket a ló lóban keresünk, ha a faj egy­szer meg van adva, épen csak úgy fejlőd­nek ki legjobban , ha a ló a természetteli legszabadabb közlekedésben, ha ama csi­kós, ama beduin társaságában hagyatik, ki annak izomerejét, a maga izomerejével a­­rányban naponta a legerősb próbára teszi. Nem úgy a birka , legalább nem azon bir­ka , melly a finom gyapjút adja; ez t. i. már régen megszűnt lenni természetes ál­lat, s kétségkívül a mivelés, a mester­ség szülöttje, melly hogy tulajdonait mint illyen fentarthassa, s még magasabbra is fejlessze, a mesterség köréből ki nem ve­hető , s nemcsak mindennapi ápolóiban már finomabb bánásmódra, hanem tenyésztőjé­ben annyival nagyobb műveltségre, annyi­val szellemibb életirányra tesz igényt,meny­­nyivel maga finomabb. Ha tehát ezek után azt merném állítani, hogy a tenyésztett birka rendesen annál kevésbé fog a finom s legfinomabb fajhoz tartozni, akár vesszük az egyesek nyájait, akár egész országok ebbeli iparát, minél kevésbé szellemibb i­­­ránya első esetben az azt tenyésztő egyén­nek, másodikban az egész országnak élete : ezen állításomat nemcsak eszményi után tud­nám a természetes és kevésbé pallérozott ember hajlamaiból, szokásaiból s gondolko­dás-módjából amaz egyes nyájakra nézve, úgymint az országok átalános tenyésztésére nézve azon sokféle igényekből igazolni, mellyeket a magasabb palczra vitt juhne­­mesités általában tesz hazájának társas és polgárosodási viszonyai tekintetében, — hanem erősíthetném azt tapasztalati példák által is, mellyek közt elég legyen azon e­­gyet felhozni, mellyet Spanyolország meri­­nobirkatenyésztésének jelen alárendelt álla­­potja , s más részről Szászországé , melly alig egy fél század előtt amabból vette ere­detét, olly feltünőleg állít szemünk elé. Kiemelvén ekkor röviden az előkelőbb s elutasíthatlan tényezőket, mellyek vala­­melly tartomány-, ország- vagy világrész­ben korlátolják vagy elősegítik a juhte­nyésztés általános­ elterjedését, s virágzó állapotra juttatását, nézzük már most, hogy azok , a velünk vetélkedni indult Ausztrá­liában mikép állanak? Az első pontot tekintve, Ausztrália csakugyan, pedig nagy mértékben, birto­kában van az itt említett tényezőnek. A még eddig mivelés alá nem vett föld, még elégnél is több, s pénzben is, a­mint tudjuk, az itt gyarmatosító angolok, legyenek azok egyes tőkepénzesek vagy részvénytársasá­gok, teljességgel nem szűkölködnek. Más­kép áll már a 2. és 3-ik pont, mert a föld­­mivelés itt legalább térileg, s tekintve ren­geteg, néptelen s valami gazdasági növe­lésnek legkisebb nyomát sem mutató pusz­táit, még teljes gyermekkorában van. Hí­jában­­ a német és ír kivándorló gazdákra nézve az éjszakamerikai státusoknak még mindig leghatalmasabb!) a vonzereje,mellyet csak Californiának arany­földje tudott né­mileg csökkenteni. Míg tehát még az utób­binak népessége , ipara, közlekedési eszkö­zei , sőt gazdasági viszonyai is, főkép St. Francisco fővárosa körül rohanva fej­lőd­nek, Ausztráliának népesedése aránylag igen lassan halad. S a­ki csak Gerstaecker Fr. érdekes utazási képeit olvasgatta, az jövendőre nézve sem fog Ausztrália na­gyobb részében sokkal élénkebb fejlődést e tekintetben jósolni. Egyébiránt, hogy a népesség itt nem sűrű , s hogy munkás ke­zekben itt bőség­teljességgel nem lehet, azt már azon tény is világosan bizonyítja, mi­szerint a már fennálló juhászatok is az a­­ranyásás terjedése következtében, egyedül az ez által okozott juhászati cselédség fo­gyatkozása miatt, mindinkább nagyobb zavarba ejtetnek. Nem vigasztalóbbak Ausztrália viszo­nyai a 4-dik pontban vizsgált tényezőre sem, t. i. a birkának megfelelő éghajlatra s legelőkre nézve, sőt ha a fennebb említett utazási képeknek hinni lehet, e tekintetben különösen szomorúak. Ha közel a tenger­parthoz mérsékeltebb is az időjárás, a bel­jebb eső vidékekben mégis folyvást a leg­nagyobb szélsőségek közt ingadoz, úgy hogy a nyár legtöbb tartományokban fe­lette meleg, a tél felette hideg, a szárazság most lepörzsölvén az egész növényzetet úgy, hogy magunkat a természet nagy te­metőjébe helyezve érezzük, egyszerre is­mét olly esőzés által váltatik fel, hogy a rövid idő előtt szürke, fű nélküli föld, mellyen csak a szomorú s az ausztráliai ter­mészetet különösen jellemző gyantafák (Gummibäume), s holmi kiszáradt kóró és tövis volt látható, megint hoszabb rövidebb időre nagy posvány képét ölti magára. A­mint tehát ama szárazsági időszakban a nyájak Ausztrália nagy részében éhségnek, s főkép a legkinzóbb szomjúságnak vannak kitéve, úgy az esők beálltával annyival mohóbban esvén neki a most buján előcsi­­­ádzó füveknek, s gázolván — daczára a porlepte kiszáradt gyapjút egész a bőrig átható esőnek — a soká nélkülözött zöl­debb legelőkön, természetesen mind gyap­júk becse, mind egészségük tekintetében olly befolyásoknak tétetnek ki, mellyek e­­gyenes ellentétei azoknak, mik a juhte­nyésztés csak középszerű diszlésére is szük­ségesek. Hozzá­járulván még most az 5-dik pontban említett körülmény, miszerint a juhnyájak ezen általában gyér népességű, nagyobb városokat még alig biró világrész­ben, többnyire rengeteg pusztákon tartat­ván, leginkább csak a gyapjú által fizethe­tik a reájok fordított gondot és költséget, s húsuk és trágyájuk itt felette csekély értékű: igen világos, hogy Ausztrália átalában nem fenyegeti Európa juhtenyésztését valami hatályos­ concurrentiával, de világos a fennebbiekből különösen az, hogy ha illyés veszedelem fenforogna is, az kizárólag csak az aljasabb minőségű gyap­­jút érheti! Igen is, angol ügyfeleink szaporíthatják roppant vállalkozási szelle­mük, s e mellett rendelkezésekre álló ha- 198

Next