Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1854-04-20 / 16. szám
olly éghajlatot, melly természetének s testi alkatának megfelel, hanem illy minőségű legelőket is. Tudjuk, hogy e tekintetben házi állataink közt legkényesebb a birka Gyenge, kevés ellenható erővel biró szervezete az ebbeli ellenséges befolyásokra, vagy szerfeletti halálozással, — tehát lassú szaporulással, vagy szinte teljes kihalással válaszol. Jelesen az éghajlatot tekintve, tudjuk, hogy a birka még azordonabb, hidegebb tartományokat is, hol azonban téli tartása már bajosabb s költségesebb, inkább kedveli, mint az igen meleg délieket, melylyekben az, ha tartása itt könnyebb is, nem igen diszlik. Ha a mexicoi gazdák még méneseiket is csak az éjszakibb magas lapályokon tartják fen tierra caliente, ni caballos ni gente, mennyivel inkább áll ez a birkáról, ezen eredetileg a hegyormok s kősziklák virgoncz lakosáról. A legelőkre nézve pedig a birka, nemcsak emlitett természete, hanem a tőle nyerendő termény, t. i. a gyapjúnak haszonvehetősége következtében is megint különös, nem mindenütt teljesíthető igényeket tesz. Hogy azoknak szárazaknak, rövidebb füvekkel benőtteknek , nagy porfelhők általi ellepetéstől mentteknek, mindenféle szúró, tövises, a gyapjút összekóczosító bokroktól tisztáknak kell lenni, ezt itt elég lesz csak röviden megemlíteni. 5) További feltétele a birkatartás örvendetes, jövedelmező s olly állapotának, amiilyen e gazdasági ág biztos terjedését valószínűvé teszi, az, hogy a tőle nyerendő valamennyi termények könnyen és kielégítőleg fordíttathassanak pénzzé, vagy változtathassanak más értékekké. Ahol a birka egyedül csak gyapjával jövedelmez, s húsának az azt fogyasztók csekély száma, és trágyájának, az azt igénylő gazdaságok hiánya miatt csaknem semmi becse, ott ha a tartási költség még olly csekély is, ez utóbbi — hozzá számítva a beruházott tőke kamatait, s az illy helybeli viszonyok közt rendesen felette nagy merény száztaliját — nem igen kecsegtető és buzdító arányban fog állani a jövedelemhez. 6) Végre még a terjedésre és kellő jövedelmezésre számitó juhtartásnak egy igen lényeges feltételét kell előhoznunk, mellyel az, a durvább gyapjuju, erős alkatú fajoknál kisebb, — a középanom merino birkánál nagyobb, — a legfinomabb, a német vagy magyar ebecta gyapjúval vetélkedni akaró birkáknál legnagyobb mértékben és elutasíthatlanul igényel. Ez pedig nem egyéb,mint hogy a szerencsés birkatenyésztés hazájának, a társadalmi viszonyokra nézve már némileg, s pedig nem kevéssé kifejlettnek, az átalános népmiveltség nem egészen csekély fokán állónak kell lennie! Ez talán sokaknak paradoxonkép fog hangzani, kik nem foghatják meg, hogy a szegény juh miért nem hiszlhetnék, hacsak az holmi salon modorú emberek gondviselése alatt nem áll, holott a sokkal aristocraticusabb ló, zsíros ingű csikósaink, vagy ama barna beduinek által, kik szinte aligha sokat forgatták Bentham Jeremias műveit, milly remekül neveltetik! Én távolról sem állítom, hogy a lónak tenyésztése, ha azt tudományi szempontból tekintjük, kevésbé szellemi mű, mint a birkáé, sőt hiszem, hogy ez ugyanazon élettani általános elveken alapulván, sok specialitásaiban még több, s jelesen több boncztani jártasságot igényel, hanem a lónak haszna, s tehát azon tulajdonságok, melylyeket a ló lóban keresünk, ha a faj egyszer meg van adva, épen csak úgy fejlődnek ki legjobban , ha a ló a természetteli legszabadabb közlekedésben, ha ama csikós, ama beduin társaságában hagyatik, ki annak izomerejét, a maga izomerejével arányban naponta a legerősb próbára teszi. Nem úgy a birka , legalább nem azon birka , melly a finom gyapjút adja; ez t. i. már régen megszűnt lenni természetes állat, s kétségkívül a mivelés, a mesterség szülöttje, melly hogy tulajdonait mint illyen fentarthassa, s még magasabbra is fejlessze, a mesterség köréből ki nem vehető , s nemcsak mindennapi ápolóiban már finomabb bánásmódra, hanem tenyésztőjében annyival nagyobb műveltségre, annyival szellemibb életirányra tesz igényt,menynyivel maga finomabb. Ha tehát ezek után azt merném állítani, hogy a tenyésztett birka rendesen annál kevésbé fog a finom s legfinomabb fajhoz tartozni, akár vesszük az egyesek nyájait, akár egész országok ebbeli iparát, minél kevésbé szellemibb iránya első esetben az azt tenyésztő egyénnek, másodikban az egész országnak élete : ezen állításomat nemcsak eszményi után tudnám a természetes és kevésbé pallérozott ember hajlamaiból, szokásaiból s gondolkodás-módjából amaz egyes nyájakra nézve, úgymint az országok átalános tenyésztésére nézve azon sokféle igényekből igazolni, mellyeket a magasabb palczra vitt juhnemesités általában tesz hazájának társas és polgárosodási viszonyai tekintetében, — hanem erősíthetném azt tapasztalati példák által is, mellyek közt elég legyen azon egyet felhozni, mellyet Spanyolország merinobirkatenyésztésének jelen alárendelt állapotja , s más részről Szászországé , melly alig egy fél század előtt amabból vette eredetét, olly feltünőleg állít szemünk elé. Kiemelvén ekkor röviden az előkelőbb s elutasíthatlan tényezőket, mellyek valamelly tartomány-, ország- vagy világrészben korlátolják vagy elősegítik a juhtenyésztés általános elterjedését, s virágzó állapotra juttatását, nézzük már most, hogy azok , a velünk vetélkedni indult Ausztráliában mikép állanak? Az első pontot tekintve, Ausztrália csakugyan, pedig nagy mértékben, birtokában van az itt említett tényezőnek. A még eddig mivelés alá nem vett föld, még elégnél is több, s pénzben is, amint tudjuk, az itt gyarmatosító angolok, legyenek azok egyes tőkepénzesek vagy részvénytársaságok, teljességgel nem szűkölködnek. Máskép áll már a 2. és 3-ik pont, mert a földmivelés itt legalább térileg, s tekintve rengeteg, néptelen s valami gazdasági növelésnek legkisebb nyomát sem mutató pusztáit, még teljes gyermekkorában van. Híjában a német és ír kivándorló gazdákra nézve az éjszakamerikai státusoknak még mindig leghatalmasabb!) a vonzereje,mellyet csak Californiának aranyföldje tudott némileg csökkenteni. Míg tehát még az utóbbinak népessége , ipara, közlekedési eszközei , sőt gazdasági viszonyai is, főkép St. Francisco fővárosa körül rohanva fejlődnek, Ausztráliának népesedése aránylag igen lassan halad. S aki csak Gerstaecker Fr. érdekes utazási képeit olvasgatta, az jövendőre nézve sem fog Ausztrália nagyobb részében sokkal élénkebb fejlődést e tekintetben jósolni. Egyébiránt, hogy a népesség itt nem sűrű , s hogy munkás kezekben itt bőségteljességgel nem lehet, azt már azon tény is világosan bizonyítja, miszerint a már fennálló juhászatok is az aranyásás terjedése következtében, egyedül az ez által okozott juhászati cselédség fogyatkozása miatt, mindinkább nagyobb zavarba ejtetnek. Nem vigasztalóbbak Ausztrália viszonyai a 4-dik pontban vizsgált tényezőre sem, t. i. a birkának megfelelő éghajlatra s legelőkre nézve, sőt ha a fennebb említett utazási képeknek hinni lehet, e tekintetben különösen szomorúak. Ha közel a tengerparthoz mérsékeltebb is az időjárás, a beljebb eső vidékekben mégis folyvást a legnagyobb szélsőségek közt ingadoz, úgy hogy a nyár legtöbb tartományokban felette meleg, a tél felette hideg, a szárazság most lepörzsölvén az egész növényzetet úgy, hogy magunkat a természet nagy temetőjébe helyezve érezzük, egyszerre ismét olly esőzés által váltatik fel, hogy a rövid idő előtt szürke, fű nélküli föld, mellyen csak a szomorú s az ausztráliai természetet különösen jellemző gyantafák (Gummibäume), s holmi kiszáradt kóró és tövis volt látható, megint hoszabb rövidebb időre nagy posvány képét ölti magára. Amint tehát ama szárazsági időszakban a nyájak Ausztrália nagy részében éhségnek, s főkép a legkinzóbb szomjúságnak vannak kitéve, úgy az esők beálltával annyival mohóbban esvén neki a most buján előcsiádzó füveknek, s gázolván — daczára a porlepte kiszáradt gyapjút egész a bőrig átható esőnek — a soká nélkülözött zöldebb legelőkön, természetesen mind gyapjúk becse, mind egészségük tekintetében olly befolyásoknak tétetnek ki, mellyek egyenes ellentétei azoknak, mik a juhtenyésztés csak középszerű diszlésére is szükségesek. Hozzájárulván még most az 5-dik pontban említett körülmény, miszerint a juhnyájak ezen általában gyér népességű, nagyobb városokat még alig biró világrészben, többnyire rengeteg pusztákon tartatván, leginkább csak a gyapjú által fizethetik a reájok fordított gondot és költséget, s húsuk és trágyájuk itt felette csekély értékű: igen világos, hogy Ausztrália átalában nem fenyegeti Európa juhtenyésztését valami hatályos concurrentiával, de világos a fennebbiekből különösen az, hogy ha illyés veszedelem fenforogna is, az kizárólag csak az aljasabb minőségű gyapjút érheti! Igen is, angol ügyfeleink szaporíthatják roppant vállalkozási szellemük, s e mellett rendelkezésekre álló ha- 198