Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1854-01-26 / 4. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj egész évre 10, fél évre 5 fr. évnegyedre 2 frt. 30 kr. p. p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­szeri beigtatása 3 kr. p.WMWA LAPOK „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.41 Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél, üllői után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf tér); vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasitandó bér­mentes levelekben. PEST, január 26. 1854.­­10. Yl-ik évi folyam első fele. TARTALOM : Rhapsodiák a juhtenyésztés köréből. II. (Czilchert Róbert.) — Borászati közlemények I. (Pincze és hordószin. A. L.) — A czéklarépa (Girardin és du Breuil után Extravillanus.) Vége. — Járvány tüdőbor a szarvasmarháknál. (Vége.) — Gazdasági esz­közök és gépek. V. (Rohadló).— KERTÉSZET : gyümölcsészet : eleven sövények ; szőllőszet : a szöllő fekvése, (dr. Entz). — Ker­tészkedjünk okszerűen : kerttér megválasztása; fekvés, (dr. (Tóthfalusi). : TÁRCZA : Kormányi intézkedések (utasítás az ubéri­ kárpótlás iránt. Folyt.) ; egyesületi működések (Borcsarnok-társulat gyűlése s alapszabályi tervezete).; gazdasági és kereskedelmi tu­dósítások ; piaczi árak és pénzkeret; időjárás. Hirdetések. Rhapsodiák a juhtenyésztés köréből. (Czilbhert Róbert.) II. „A különféle helyiségi és gazdasági viszonyokban, minő juhnak tenyésztése a legczélszerűbb ?“ Bőr, tej, hús, gyapjú, s a te­nyésztés magasabbra vitt, szomszédunkéit jóval fölülmúló stádiumában e­l­a­d­a­n­d­ó tenyészállatok teszik a juhfajtához képest változó 5 rendbeli pénzforrást a juh­­tartásnál. A hatodiknak, a trágyának becse változik ugyan a felemésztett takarmány minőségéhez képest némileg, de nem a kü­lönféle juhfaj szerint, mellyel a takarmányt emésztetjük. A különféle juhfajok bőre egyébiránt szinte, habár különbözik is egyik a másiká­tól, a jövedelmezés különbségére nézve nagy szerepet nem játszik, úgy hogy ezt bízvást mellőzhetvén, ezúttal csak a többi 4 terményt vizsgálhatjuk közelebbről. Ez pedig már most két nagy családra osztja az egész juhnemet : egyiknél a t­ej és hús az előkelő,a gyapjú a mellékter­mény, s tartozik e családhoz a németalföldi lapályjuh, a belgamaszkór, a magyar racz­­ka, s az angol három jellemzettebb juhfaj, t. i. a Romney-marsh, az új Leices­ter vagy Dish­ley és a Sout­h-d­own fajta; a másik család leginkább jobb gyap­jú kedvéért tartotik, húsa már sokkal alá­­rendeltebb és csekélyebb terménye, s fejés­­re azt épen csak ollyan gazda használja még, ki maga érdekét nem ismeri, és szá­mítani vagy nem tud, vagy nem akar; e családot képezi a Spanyolországból beho­zott merinobirka. Vannak ezenkívül azután még más kevésbé jellemzett fajok, mellyeknek terményei a haszonra nézve egyformább arányban állanak; mindazáltal a tenyésztő a juhfajtákat lényegben ezen különbség szerint osztályozhatja, s hozzá fogván valamelly­ej helyiségben a gazdál­kodáshoz, mindenek előtt ezen különbség szerint tegye meg a tenyésztendő juhfaj­ta választását. Nem lehet tagadni, hogy a leginkább becses gyapjával kínálkozó merino juhfajta nem ok nélkül terjedett el Európában, sőt már most más világrészekben is olly megle­­­pő gyorsasággal, hogy tehát a jó gyapjú terményezése a helyiségeknek messze túl­nyomó többségében, sokkal több előnynyel kecsegteti a gazdát, mint a húsé vagy tejé; nem lehet továbbá tagadni, hogy Angolor­szágon kívül ritkán jönnek elő viszonyok, mellyek olly kézzel foghatólag határoznák a gazdát, inkább jó és sok hús kedvéért, melly igen messziről még sem hozható be az országba, tenyészteni a birkát, mint e­­gyedül jó gyapjú után törekedni, mellyből, mint messze szállitható áruból, más orszá­gokon kívül, a tengerentúli gyarmatok is küldhetnek s küldenek elegendőt. De azért azt sem lehet tagadni, hogy Európa többi részeiben, s itt ott nálunk is Magyarország­ban mégis vannak igen világosan jellemzett helyiségek, mellyekben csakugyan mind magokra az ott gazdálkodókra, mind a közre nézve igen nagy kár, erővel csak merinobirkát tartani, s mellyek közelítőleg úgy állanak a merinobirkatartásra egyene­sen utalt vidékekhez, mint áll Angolország a continenshez vagy saját gyarmataihoz. Bécs városa körül p. o. vagy akár Pest kö­rül is, hol egypár jól tartott 6 hetes bárá­nyért 5 — 6 sőt 8 pftot, egy pár hízott áru­­ért 20 egész 24 pftot is fizetnek, ha t. i. nem electoral, hanem valóságos húsfajtából szár­maztak ,ott a gazda bizony nem helyes számi­tó,(föltéve hogy czélszerü gazdag lapályosb legelői is vannak, mellyeken a merino úgy sem diszlik, mint p. o. sok helyütt a Duna mentében, a Vág torkolata, a Fertő szélei körül stb.) — ha hasznát nem keresi vala­melly derék husfajta tartásában, s annak folytonos ez iránybani tökéletesítésében, hanem termeszt finom gyapjút csak úgy, mint legtávolabb ügyfele, ki a húst gyak­ran mi áron sem tudná eladni, s kinek sze­gényebb homokos földje is csak a merinót kielégíthető legelőket ad. Hogy a leginkább hússal és tejjel jö­vedelmező birka­fajok közül már most mellyiket kelljen választani? ez a követett gazdasági iránytól, az éghajlattól s a lapá­lyosb vagy kopárabb legelőktől függ. Any­­nyi bizonyos, hogy a nálunk honos raczka e tekintetben igen szép tulajdonságokkal bir, s hogy belőle még czélszerű kereszte­zés által, t. i. vagy az olasz belgamaszkói juh által — hol főkép a tej­elést is kívánjuk emelni, vagy a németalföldi (keletfrieslan­­di) lapályjuh által — hol nedves gazdag legelőket akarunk kihasználni, vagy az an­gol leicesteri (Dishley) juh által — hol hiz­lalást is akarunk gyakorolni: olly fajtákat képezhetnénk magunknak, mellyek a lehe­tő legnagyobb előnyökkel bírnának ez vagy ama vidék legjövedelmezőbb gazdasági ki­használására nézve. Hogy raczka birkánk­nak az angol Dishley-fajtával­ keresztezése legnagyobb figyelmet érdemel, a hol aman­nak tartását a gazdasági viszonyok indo­kolják, sőt hogy ezen angol teremtmény, mellyet Bakewell, honának viszonyai leg­­helyesb felfogása következtében idézett e­­lő, más czélra hazánkbai behozatalát meg sem érdemli, ezt már zaval voltam bátor e lapokban állítani, midőn a bécsi kiállítást, s az ennél kiállított volt e fajta néhány példányait röviden leirom; s különös örö­mömre szolgál, hogy azt, mit én ott mint­­egy közbevetőleg e fajta haszonvehetősé­­géről állítottam, most egyik gazdasági nagy tekintély, t. i. Pabst osztálytanácsos által, egy a bécsi közöns. gazd. s érd. újság első számába iktatott tüzetes értekezésben, bővebb tapasztalások nyomán igazolva, s a mit a raczkávali keresztezés jó sikerének valószínűsége felől sejditőleg érintettem, ismételve találom.*) A tej - és hús-juhok felett ezen rövid észrevételeim, a kitűzött kérdés megoldá­sához szükségesek lévén, bővebb vizsgálá­­sát ez érdekes tárgynak mind azon tisztelt ügyfeleim figyelmébe ajánlom, kik gazda­sági s főkép helyiségi viszonyaik következ­tében a merinojuh-tenyésztésnél kielégítő sikernek nem örvendnek. Minthogy azon­ban úgy, mint Németországban, még in­kább kedves hazánkban, a gazdasági és helyiségi viszonyok nagy többségükben u­­gyancsak a merinojuhtenyésztést, s nem húsnak, hanem jobbféle gyapjúnak termé­­nyezését teszik tanácsossá, s így az, mi re­ánk nézve kétségkívül sokkal fontosabb, nézzük mielőbb miféle merinobirka tenyésztését indokolják a különféle gazda­sági és helyiségi körülmények? Értjük pe­dig e tekintetben a merinobirkának, mint *) E czikket érdeke miatt alkalmilag adni fogjuk. Szerk. :

Next