Gazdasági Lapok, 1854 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1854-06-01 / 22. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési díj egész évre 10, fél évre S ír. évnegyedre 2 frt. 30 kr. p.p. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri gtatása 3 kr. p.uziAfiti urai. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, üllői után a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Ármin könyvkereskedésében (Kristóf tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmenteslevelekben. PEST,junius 1854. 22. Vl-ik évi folyam első fele. TARTALOM : Előfizetési figyelmeztetés. — Czim nélküli levelek Alföldről. V. Trágya. (Tiszaháti.) — Gazdasági növényeink mivelése. A különféle vetésforgók. Folytatás. (Benkő Dániel.) — Rimaszécsi gazdasági eszközök. Folyt. (Innfeld F.) — Egy kis kérelem a hegyaljai bortermesztőkhöz. (A. L.) — Borászati közlemények. Folyt. Sziretelés. (A. L.) — A lóhere szántásáról. — Levelezés a gazdasági lapok ügyében. — Különféle. — KERTÉSZET : Konyhakertészet : A salátáról. (Dr. Entz). — TÁRCZA : Egyesületi működések , gazdasági és kereskedelmi tudósítások. Hirdetések. . Czim nélküli levelek Alföldről. .. (Trágya.) Gazdasági elmaradottságunkat mi sem bizonyítja kézzelfoghatóbban, mint szokásos trágyakezelésünk. Azon helyek, hol e tekintetben sem hiányzik a kellő figyelem és okszerűség, fájdalom igen ritkák, s egészben véve bizony csak úgy bánunk mi eddig a trágyával, mintha annak mi értéke sem lenne; úgy bánunk vele, mintha az gazdaságunknak csak haszontalan terhe volna. Csekély kivétellel, kis és nagy gazda egy húron pendülnek ez érdemben; főleg azonban az Alföld azon classicus hely,hol a trágyával nem törődés, mondhatnám visszaélés napirenden van. A trágya fontosságát egy barátom esete tüntette egykor élénken szemembe, s ez esetet el kell beszélnem, mert igen tanulságos. Saját birtoka nem lévén barátomnak, első kísérletül szerény jószágocskát vett bérbe olly helységben, mellynek allodialis földjei a közbirtokosoktól nem trágyáztatak , — mert nagy részt erdőirtásokból keletkezvén , és erőben levőknek tartattak, mit azonban barátom első próba után inkább hitnek, mint valóságnak talált. A fa helybeli csekély áránál fogva a trágya tőzegnek sem használtatván, annak halmai a curialis udvarokon évről évre nagyobbodtak. E halmok rendületlen nyugalma barátom szivében egy nemét a szerelmes sóvárgásnak költötte föl ahányszor mellettök csak elsétált, s elvégre olly annyira, hogy háborgatásukra ellenállhatlan vágyat érzett magában. Betére tehát egykor egy illy trágyával körül koszorúzott curia birtokosához, s kérdezé tőle : hogy miért hagyná megszaporodott trágyahalmát illy, egész udvarát elbüdösítő nyugalomban hevertetni? „Lovam nem ér rá kihordására“ vala a felelet. „Kivitetem én, ha megengedi“ viszonzá barátom. Ez ajánlat hálás köszönettel fogadtatván, barátom azonnal teljesité szavát; mi nem történhetvén a szomszéd birtokos észrevevése nélkül, pár nap múlva ez is hasonló szívességre szólitá fel barátomat; minek teljesítése sem maradván el, az uj bérlő ritka szivességének hire csakhamar befutotta a falut, s ez a közbirtokosoktól nyájas barátsággal egymásután szólittaték fel udvaraik hason szivességü kitisztítására. És barátom szívessége kifogyhatlan,első, második, sőt még harmadik évben is; csak hogy ekkor már a közbirtokosoktól nem csudáltatok annyira, mert terményeinek különbségét a magokéhoz képest észrevevék; s többé aztán udvaraik tisztán tartására nem is szálták fel, hanem azt magok tevék. Azonban barátom, három éven át hordván ki az összes közbirtokosság éveken keresztül felgyűjtött trágyáját,az általa nyert termények árán, olly tőkécskét szerzett, melly őt nagyobb jószág bérlésére képesité, s a vége a históriának a lett, hogy ő, a bérlő, meggazdagodott, a birtokosok pedig eladósodtak, sőt kettő közülök csőd alá is került. Az elbeszélt történetben kettős tanulság fekszik. Egyik szól a trágyának értéke mellett; a másik mutatja, hogy gazdáink milly kevéssé fogják föl azt. Igaz, hogy a dolog, mellyet elmondunk, már több évek előtt történt, de azért bizony ma is még találhatunk ám az országban akárhány gazdát, ki a trágyának udvarábeli kihordásáért a szives szomszédnak köszönetet mondana. És ez, nem csekély baj. Mélyen setétlő árnyékát látom én ebben gazdasági elmaradottságunknak, ipartalanságunknak, miket mig magunkról le nem vetkezünk, nincs is jogunk boldogulhatásunk akadályait máshol,mint saját magunkban keresni. Hol pedig a trágyát a szomszédnak ingyen már nem adják oda , ott is rendesen hasztalan keresnénk okszerűbb bánásmódot. Örülünk, ha az istálókból azt valahogy udvarra hányhatjuk, s ott aztán szárazság, szél és eső szabadon gazdálkodnak vele. Szóval, mire trágyánk földre lő, így vagy úgy elvész annak legalább is fele, hanem több. Hogy illyetén gazdálkodás mellett aztán, ha hoznánk is jobb arányokat gabna- és takarmánytermelés közé, annak nem igen nagy hasznát vennék, az úgy hiszem világos; de kézen fekszik egyúttal az is, hogy hasonló eljárás mellett nem létezik föld az országban, melly előbb utóbb tönkre ne menne, s melly a reá fordított munka irányában ne válnék folyvást hálaadatlanabbá. A bennünket messze megelőzött nyugat-európai országok tekintélyes mezőgazdasági állását csodáljuk, tiszteljük, ámde csak ritkán tulajdonítjuk azt helyesen azon okok következményének, miknek valóban tulajdonítani kell. Tökéletes mivelése a földnek,kellő arány gabna- és takarmánytermesztés közt, okszerű tartása a tenyésztett állatoknak, s okos felhasználása a trágya és pótszereinek pedig,csaknem egyedül azon természetes tényezők, mikkel azok irigylendő jólétüket a gyakran igen mostoha föld mellett is, kiteremteni tudják. Ugyde kérdem : nem állanak-e ez utak és esz2. Előfizetési figyelmeztetés. Miután a jelen félévi folyam, június hóval vége felé jár,figyelmeztetjük a t. gazdaközönséget, miszerint a közelgő július-decemberi folyamra becses megrendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek, hogy a szükséges intézkedésekről idején gondoskodnunk lehessen. Előfizetési feltételek : félévre 5 pft., évnegyedre 2 ft. 30 kr. pp. Az előfizetési leveleket egyenesen a „Gazdasági Lapok szerkesztőségéhez“ utasítva, bérmentesen küldeni, s a czimet, lakást és utolsó postát világosan feljegyeztetni kérjük. Figyelmeztetjük egyszersmind t. előfizetőinket, hogy kik e fél-évi folyamat tán beköttetni kívánnák, s egyik vagy másik szám elveszett volna, méltóztassanak bennünket tudósítani; amig lehet, szívesen pótolandjuk a hiányzó számokat. Pest, 1854. május 31. A Gazdasági Lapok szerkesztősége.