Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-10-23 / 43. szám

53 é ve alatt, az eddigi — úgy­szólván — átalánosan divatozó terme­lést értem, t. i. a gabona-, takarmány­félék- és kapa­növényekét, mint a­mellyeket bizonyos sorozat szerint,de leginkább tiszta ugar mellett, földünkről egy év alatt nyertünk. Felvilágosítás a)-hoz. Az előtermesztés mellett, a jövő évre ugarnak mondandó föld, augustus közepéig megkevertetik. Sep­tember végéig bőven megtrágyáztatik, s egyenlő mennyiségű bú­za és rozs keverékkel, egy kissé sűrűbben elvettetik. Legköze­lebbi tavaszkor a rozs — melly legfeljebb is ápril végéig a fe­jét kihányja — takarmánynak lekaszáltatik; erre mintegy három hétre a búza is kezdi fejét hányni, s ekkor ez is hasonlóképen ta­karmánynak lekaszáltatik; ezután a föld jó mélyen felszántat­­ván, kukoriczával takarmánynak sűrűn bevettetik, melly is julius végéig vagy augustus elejéig letakarittatván, meg utána be lehet a földet pohánkával vetni, melly ismét September végén vagy October elején letakarittatik, és vagy keverék-szecskának vagy legroszabb esetben alomnak használható leend. October közepéig még soha sem késő e földet búzával bevetni, melly is ha előbb jól megtrágyáztatott, s a föld kellő mélységig felporbanyittatott, bizonyosan bőven is fog teremni. Hasonló módon járnak el, mi­dőn a földet repcze alá készítik, azon különbséggel, hogy ennél a pohánka termesztése önkint elmarad, mivel a repczének már September elején a földbe kell jutni. Itt szükségképen meg kell még említenem, hogy a mi vi­dékünkön már rendesen március 15-dike körül megindul a te­nyészet, legfeljebb pedig március végéig, de ekkor már erősen, és eltart october végéig, hanem legtöbbször november közepéig ; az Alföldön még átalában két héttel előbb kezdődik és két héttel később végződik. Fel lehet venni, hogy­­ egy 1600­­ öles holdról. A­mit középszerű termés mellett itt felvettünk, az kedvező időjárás mellett, természetesen még sokkal többre tehető. Hogy ezen érdekben tökéletesen biztos adatokat nyújt­hassak, úgy fogok intézkedni, miszerint a jövő években nagyobb területek termései egész hitelességgel és pontossággal puhatol­­tassanak ki, és én szabadságot veszek magamnak, az eredményt annak idejében közölni. Felvilágosítás b)-hez. Mi a közbenső termelést a repcze és czukorrépa közt szoktuk alkalmazni. 1) A repezét t. i. junius 20—24-éig letakaritjuk, erre ta­­karmány-kukoriczát vetünk, mellyet September 15-kéig kényel­mesen levághatunk, s egészen alkalmas időben haza szállítunk, hogy a földet búzával bevethessük. 2) A czukorrépának olly terjedelmes termesztése mellett, minőt a mi­t taval felállított czukorgyárunk szükségessé teszen, kikerülhetlen az, hogy a répamagnak egy része későn ne jöjjön a földbe , sőt i­lyen esetben még szándékosan is későbben vetik el egy részét, mivel több évi tapasztalás arra tanított, hogy gyakran még kedvező időjárás mellett is, a kései vetés bővebben terem. A répaföldnek kései vetésre szánt része — leginkább­­­a — Ve­da — az előtte való őszön vagy tavaszon jól megtrágyáztatván, s ez idén a fennebb leírt módon folytonos takarmánytermelésre vagy tavaszi búza alá s ezután a tarlóba valami utónövény alá használtatván, September végével rozszsal bevettetik : ez követ­kező évben ápril végéig vagy legfeljebb május elejéig takarmá­nyul lekaszáltatik, s a föld azonnal répa alá megszántatik és kel­lőleg elkészíttetik. Az ide illő eredményeket a fentebbi számok után már kivehetni. Felvilágosítás c)-re. A tarlókoni utóterm­elést rozs, búza, árpa és zab után szoktuk alkalmazni. 1) Rozs után, melly legfeljebb junius végéig levágatik, tarlórépát, pohánkát magul, vagy ha a föld jó erőben levő, takar­mánynak kukoriczát is — még pedig a legjobb sikerrel — ter­mesztünk. 2) Búza és árpa után, mellynek julius 15-kéig a földről le kell jönni, tavaszi rozsot, bükkönykeveréket, pohánkát, kukori­­czát, mind takarmánynak, vagy tarlórépát is termesztünk 4) Zab után, a mi július végéig le van takarítva — még lehet pohánkát, takarmánynak vagy alomnak vetni. Ezen utótermelés eredménye mennyiségileg természetesen attól függ, hogy a nyár vége és az ősz minő, kedvező-e vagy nem. Annálfogva tartózkodom is, a hihetőleg nyerhető aratási eredmények meghatározásától, és csak annyit jegyzek meg, hogy a gyakorlati gazda, több évek átlagos terméséből saját tapaszta­lása után is bizonyára legbiztosabban megleli a helyes számot; megjegyzem továbbá, hogy az i­lyen utótermelés mellett, a leg­csekélyebb eredmény is több hasznot nyújt, mint az eddigi szo­kás szerint, a letarolt mezők nyújthatának, mellyek a szemlélőnek csak kietlen szomorú képet mutatnak, a mi a különben dús nö­vényzetű természettel ellentétes ; holott a mi örökzöld mezőink az emberi szellemet felüdítik és folyvást ösztönzik. Sőt hiúsuljon meg bár az utótermelés végképen — a mi egészben véve nem is képzelhető — nincs-e a munkás gazda fá­radtsága már az által is bőven megfizetve, hogy földe ismételve megporbanyittatván, ekképen a dudvától stb. megtisztittatott, mellynek ezenkívül a milliárdnyi növénymaradványok is minden­esetre csak jót tesznek. Nem is mulaszthatom el itt azt ismételni, hogy még szándékosan sem vehetnénk tarlóból kevesebb hasznot, mint ha azt be nem vetvén, késő őszig sovány legelőnek hagyjuk meg.­­ Ellenben azt hiszem, miszerint az itt bővebben kifejtett el­járás mellett, éppen a túlnyomó takarmány-termesztés az, melly a termőföldet a trágya bő termelése által nagyban javíthatja, s azt lassankint olly dússá teheti, miszerint róla sokkal bővebb aratásokat nyerhetünk, s földeinket is teljes mértékben kihasznál­hatjuk. Földünknek lehető kövéritésére alig van jobb mód, mint éppen a folytonos termelés; ez t. i. elő-, közbenső- és utóterme­lés utján csak is olly növényeket szolgáltat, mellyek mindannyian trágya alakjában az egész aratást ismét visszaadják a földnek, míg ellenben a szokásos mivelési rendszer mellett, ha gabonát termesztünk s azt eladjuk, az a földtől végképen elvonatik, s en­nek csak hitvány szalma-maradványnyal pótoljuk vissza — de csak igen soványan — a belőle kiszivott termőerőt. Hát még, milly előny származnék, a természetnek csuda­szerű ehemiai behatásai következtében abból, ha mezeink folyto­nosan zöldelnének! Eljárásomnak ezen, bizonyára hi­ányos megvilágítása után, legyen szabad a mi, már több év óta fennálló mivelési rendsze­rünkről némellyeket megjegyeznem. Mi rendesen mindent — még­pedig már évek óta — a Giarret-féle vetőgéppel vetünk, melly az eredeti után, csakhogy valamivel könnyebben, itt helyben készíttetik­ ezen géppel a magot, a mellett hogy igen egyenlő távolságban, még a termé­szetszerű mélységbe is, egész biztossággal lehet bocsátani. Minthogy mi a földnek gyakori porhanyitására — a­végett, hogy a légköri levegőből minél több tápot vehessen be — sokat tartunk, annálfogva minden őszi és tavaszi vetéseinket ismételve megkoronáljuk a Howard-féle vasboronával, míg csak annyira meg nem erősödtek, hogy a további porhanyitás már nem taná­csos. Az illyen porhanyitás a növénynek úgyszólván mit sem árt, mivel a gyökereket a mély vetés miatt a korona nem is érheti , ellenben az ismételt porhanyitás majd annyit ér, mintha ezer meg ezer emberi kéz kapált és gyomlált volna. S a mindennapi tapasztalás a legjobb mérete, az illyszerű mi­­velés előnyeinek megítélésére, melly nagyban, csaknem a kerti növeléssel felérő. A czukorrépának nagyban (600 kat. hold) növelése mellett, a 18 hüvelyknyi sorokat csaknem kizárólag az angol répairtóval kapáltatjuk, melly is egyszerre 4 sort fog el; továbbá az erre kü­lönösen alkalmas egylovű kapáló­ ekével. Ezen porbanyitást pedig minden tíz nap alatt annál bizonyosabban ismételjük, növel tö­kéletes meggyőződésünk az, hogy minél gyakrabban kapáljuk a répát, az annál inkább női és czukorban is annál dúsabb lesz. A repezét 18 hüvelyk távolságú sorokba vetjük, őszszel il­lően feltöltögetjük s ezt tavaszszal ismételjük Használjuk — különösen repcze és répa alá — a compost-43* A rozs ad mintegy . 40—50 mázsa száraz takarmányt. A búza ,, ,, 30—40 ,, ,, ,, Akukoricza,, „ . . 60—80 ,, ,, ,, A pohánka „ „ . 15 — 20 „ „ „ Összesen 145—190 „ ,, ,,

Next