Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1856-10-23 / 43. szám
53 é ve alatt, az eddigi — úgyszólván — átalánosan divatozó termelést értem, t. i. a gabona-, takarmányfélék- és kapanövényekét, mint amellyeket bizonyos sorozat szerint,de leginkább tiszta ugar mellett, földünkről egy év alatt nyertünk. Felvilágosítás a)-hoz. Az előtermesztés mellett, a jövő évre ugarnak mondandó föld, augustus közepéig megkevertetik. September végéig bőven megtrágyáztatik, s egyenlő mennyiségű búza és rozs keverékkel, egy kissé sűrűbben elvettetik. Legközelebbi tavaszkor a rozs — melly legfeljebb is ápril végéig a fejét kihányja — takarmánynak lekaszáltatik; erre mintegy három hétre a búza is kezdi fejét hányni, s ekkor ez is hasonlóképen takarmánynak lekaszáltatik; ezután a föld jó mélyen felszántatván, kukoriczával takarmánynak sűrűn bevettetik, melly is julius végéig vagy augustus elejéig letakarittatván, meg utána be lehet a földet pohánkával vetni, melly ismét September végén vagy October elején letakarittatik, és vagy keverék-szecskának vagy legroszabb esetben alomnak használható leend. October közepéig még soha sem késő e földet búzával bevetni, melly is ha előbb jól megtrágyáztatott, s a föld kellő mélységig felporbanyittatott, bizonyosan bőven is fog teremni. Hasonló módon járnak el, midőn a földet repcze alá készítik, azon különbséggel, hogy ennél a pohánka termesztése önkint elmarad, mivel a repczének már September elején a földbe kell jutni. Itt szükségképen meg kell még említenem, hogy a mi vidékünkön már rendesen március 15-dike körül megindul a tenyészet, legfeljebb pedig március végéig, de ekkor már erősen, és eltart october végéig, hanem legtöbbször november közepéig ; az Alföldön még átalában két héttel előbb kezdődik és két héttel később végződik. Fel lehet venni, hogy egy 1600 öles holdról. Amit középszerű termés mellett itt felvettünk, az kedvező időjárás mellett, természetesen még sokkal többre tehető. Hogy ezen érdekben tökéletesen biztos adatokat nyújthassak, úgy fogok intézkedni, miszerint a jövő években nagyobb területek termései egész hitelességgel és pontossággal puhatoltassanak ki, és én szabadságot veszek magamnak, az eredményt annak idejében közölni. Felvilágosítás b)-hez. Mi a közbenső termelést a repcze és czukorrépa közt szoktuk alkalmazni. 1) A repezét t. i. junius 20—24-éig letakaritjuk, erre takarmány-kukoriczát vetünk, mellyet September 15-kéig kényelmesen levághatunk, s egészen alkalmas időben haza szállítunk, hogy a földet búzával bevethessük. 2) A czukorrépának olly terjedelmes termesztése mellett, minőt a mit taval felállított czukorgyárunk szükségessé teszen, kikerülhetlen az, hogy a répamagnak egy része későn ne jöjjön a földbe , sőt ilyen esetben még szándékosan is későbben vetik el egy részét, mivel több évi tapasztalás arra tanított, hogy gyakran még kedvező időjárás mellett is, a kései vetés bővebben terem. A répaföldnek kései vetésre szánt része — leginkábba — Veda — az előtte való őszön vagy tavaszon jól megtrágyáztatván, s ez idén a fennebb leírt módon folytonos takarmánytermelésre vagy tavaszi búza alá s ezután a tarlóba valami utónövény alá használtatván, September végével rozszsal bevettetik : ez következő évben ápril végéig vagy legfeljebb május elejéig takarmányul lekaszáltatik, s a föld azonnal répa alá megszántatik és kellőleg elkészíttetik. Az ide illő eredményeket a fentebbi számok után már kivehetni. Felvilágosítás c)-re. A tarlókoni utótermelést rozs, búza, árpa és zab után szoktuk alkalmazni. 1) Rozs után, melly legfeljebb junius végéig levágatik, tarlórépát, pohánkát magul, vagy ha a föld jó erőben levő, takarmánynak kukoriczát is — még pedig a legjobb sikerrel — termesztünk. 2) Búza és árpa után, mellynek julius 15-kéig a földről le kell jönni, tavaszi rozsot, bükkönykeveréket, pohánkát, kukoriczát, mind takarmánynak, vagy tarlórépát is termesztünk 4) Zab után, a mi július végéig le van takarítva — még lehet pohánkát, takarmánynak vagy alomnak vetni. Ezen utótermelés eredménye mennyiségileg természetesen attól függ, hogy a nyár vége és az ősz minő, kedvező-e vagy nem. Annálfogva tartózkodom is, a hihetőleg nyerhető aratási eredmények meghatározásától, és csak annyit jegyzek meg, hogy a gyakorlati gazda, több évek átlagos terméséből saját tapasztalása után is bizonyára legbiztosabban megleli a helyes számot; megjegyzem továbbá, hogy az ilyen utótermelés mellett, a legcsekélyebb eredmény is több hasznot nyújt, mint az eddigi szokás szerint, a letarolt mezők nyújthatának, mellyek a szemlélőnek csak kietlen szomorú képet mutatnak, a mi a különben dús növényzetű természettel ellentétes ; holott a mi örökzöld mezőink az emberi szellemet felüdítik és folyvást ösztönzik. Sőt hiúsuljon meg bár az utótermelés végképen — a mi egészben véve nem is képzelhető — nincs-e a munkás gazda fáradtsága már az által is bőven megfizetve, hogy földe ismételve megporbanyittatván, ekképen a dudvától stb. megtisztittatott, mellynek ezenkívül a milliárdnyi növénymaradványok is mindenesetre csak jót tesznek. Nem is mulaszthatom el itt azt ismételni, hogy még szándékosan sem vehetnénk tarlóból kevesebb hasznot, mint ha azt be nem vetvén, késő őszig sovány legelőnek hagyjuk meg. Ellenben azt hiszem, miszerint az itt bővebben kifejtett eljárás mellett, éppen a túlnyomó takarmány-termesztés az, melly a termőföldet a trágya bő termelése által nagyban javíthatja, s azt lassankint olly dússá teheti, miszerint róla sokkal bővebb aratásokat nyerhetünk, s földeinket is teljes mértékben kihasználhatjuk. Földünknek lehető kövéritésére alig van jobb mód, mint éppen a folytonos termelés; ez t. i. elő-, közbenső- és utótermelés utján csak is olly növényeket szolgáltat, mellyek mindannyian trágya alakjában az egész aratást ismét visszaadják a földnek, míg ellenben a szokásos mivelési rendszer mellett, ha gabonát termesztünk s azt eladjuk, az a földtől végképen elvonatik, s ennek csak hitvány szalma-maradványnyal pótoljuk vissza — de csak igen soványan — a belőle kiszivott termőerőt. Hát még, milly előny származnék, a természetnek csudaszerű ehemiai behatásai következtében abból, ha mezeink folytonosan zöldelnének! Eljárásomnak ezen, bizonyára hiányos megvilágítása után, legyen szabad a mi, már több év óta fennálló mivelési rendszerünkről némellyeket megjegyeznem. Mi rendesen mindent — mégpedig már évek óta — a Giarret-féle vetőgéppel vetünk, melly az eredeti után, csakhogy valamivel könnyebben, itt helyben készíttetik ezen géppel a magot, a mellett hogy igen egyenlő távolságban, még a természetszerű mélységbe is, egész biztossággal lehet bocsátani. Minthogy mi a földnek gyakori porhanyitására — avégett, hogy a légköri levegőből minél több tápot vehessen be — sokat tartunk, annálfogva minden őszi és tavaszi vetéseinket ismételve megkoronáljuk a Howard-féle vasboronával, míg csak annyira meg nem erősödtek, hogy a további porhanyitás már nem tanácsos. Az illyen porhanyitás a növénynek úgyszólván mit sem árt, mivel a gyökereket a mély vetés miatt a korona nem is érheti , ellenben az ismételt porhanyitás majd annyit ér, mintha ezer meg ezer emberi kéz kapált és gyomlált volna. S a mindennapi tapasztalás a legjobb mérete, az illyszerű mivelés előnyeinek megítélésére, melly nagyban, csaknem a kerti növeléssel felérő. A czukorrépának nagyban (600 kat. hold) növelése mellett, a 18 hüvelyknyi sorokat csaknem kizárólag az angol répairtóval kapáltatjuk, melly is egyszerre 4 sort fog el; továbbá az erre különösen alkalmas egylovű kapáló ekével. Ezen porbanyitást pedig minden tíz nap alatt annál bizonyosabban ismételjük, növel tökéletes meggyőződésünk az, hogy minél gyakrabban kapáljuk a répát, az annál inkább női és czukorban is annál dúsabb lesz. A repezét 18 hüvelyk távolságú sorokba vetjük, őszszel illően feltöltögetjük s ezt tavaszszal ismételjük Használjuk — különösen repcze és répa alá — a compost-43* A rozs ad mintegy . 40—50 mázsa száraz takarmányt. A búza ,, ,, 30—40 ,, ,, ,, Akukoricza,, „ . . 60—80 ,, ,, ,, A pohánka „ „ . 15 — 20 „ „ „ Összesen 145—190 „ ,, ,,