Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-02-21 / 8. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési dij: egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 pkr.MZIMItU LAPH II t hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat/’ Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, üllői uton a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér) ; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben PEST, 1856. Februar 21._________________________________________________VIII -ik évi folyam első fele. TARTALOM : Előfizetési figyelmeztetés. — Levélkék. (©). — Még egyszer Rambouillet. (tízkövy.) — Egy gazda-tanitvány őszinte vallomásai. II. (iff). — A cséplőgép körüli jó tanácsok. (L. F.) — Egy kis birtokos vallomásai. VI. (B. B. M.) — Sz.-Kereszt, Garan mellett Barsmegyében, 1856. február 1. (H. M.) — A tehenek elvetéléséről (Vége.) — KLRTLSZLT: A dohány levelek kezeléséről átalában. Folyt. (Dr Entz.) — TARCZA : Kormányi intézkedések. — Egyesületi működések. — Gazdasági újdonságok. — Tudomásul az illetőknek. — Hirdetések. Több oldalról érkezett tudósításokra, van szerencsénk tudatni az illetőkkel, hogy lapjaink ezidei folyamából teljes példányokkal még szolgálhatunk, s előfizetést az első számtól kezdve elfogadhatunk. Az előfizetési feltételek lapjaink homlokzatán láthatók. Pest, 1856. február 20. A „Gazdasági Lapok” szerkesztősége. Levélkék. Pest, 1856. febr. 16. Ismerek egy urat, ki midőn Pestről Bécsbe utazik , holmiját, mellyet magával visz a vasúton, biztositani szokta. Megfizeti a nehány krajczárt, s szundikál aztán teljes nyugalommal, Bécsig! S ezen számító természetű barátom azt tartja , hogy ama néhány krajczárnál, mellyet biztosításra lefizet, már maga az aggodalom nélküli nyugalom is jóval többet ér! . . S váljon nincsen-e igaza? . Az van kétségkívül. E dispositioból szeretnék én hazai gazdáinknak legalább csak egy ezred részt is juttatni , s akkor bizonyára számtalan ember nyugalommal nézhetné nyáron határa fölött a vészterhes fellegeket, s számtalan embernek nem kellene rettegni, az olly gyakori s annyira kártékony jégverés csapásaitól!.. Azonban a magyar ember természete eddig, túlnyomólag költői! Tetszik mintegy magának a bizonytalanságban, a mintha szeretné s érdekesnek tartaná : midőn egy bőséges és nyomasztó nyári nap délutánján, a váratlan vendég , a jégeső, egész évi fáradságának gyümölcseit egyszerre tönkre teszi! . . Megvallom, sokszor csodálkoztam a fölött , hogy mikép bírhat , különösen a kisebb birtokú magyar gazda, olly nagy bizodalommal egyrészt, másrészt pedig olly kevés számítással? S utoljára is abban állapodtam meg , hogy a mi természetünk még nagyon is ludad, költői, s a számításnak prózájával csak közelítőleg sem biró . . . Különben sehogy se magyarázhatnám meg magamnak, hogy olly terjedelmes országban, mint a minő hazánk, miért olly kevés azoknak száma, kik fáradozásaik jutalmait maguknak biztosítani szükségesnek tartanák . . Megengedem, hogy a jégverés elleni biztosítások terjedésére nézve, nem kedvező a határok tagosítatlan volta; megengedem, hogy a nagy birtokos, kinek birtoka különféle vidékeken szene fekszik, a biztosítást, birtokának e természeténél fogva, tarthatja némileg nélkülözhetnek. Mindez azonban, nem menti, nem igazolja azon csekély,aránylag igen csekély részvétet,mellyel a biztosítás ügye hazánkban átalában találkozik . . A részvétlenségnek oka e szerint, főleg csakugyan nem fekhetik máshol, mint az általam megérintett — fölebbi körülményben . . . így álltunk, igy voltunk a legújabb időkig. Nem leszünk illykép, reményem ezután. Mert hiszen az idő, a mellyben élünk, sokkal komolyabb, nehezebb, s gondolkozásra felhivóbb, semhogy a jövőben is maradhatnánk azok, amik voltunk eddig. Azután, azon mértékben, amellyben a tagosítás ügye hazánkban közelebb és közelebb jön megoldatásához, s elterjed, kifejlődik a gazdasági értelmiség , fog növekedni a szeretet a földbirtok iránt, s gyarapodni a képesség is, abból folyvást nagyobb és nagyobb hasznok és előnyök merítésére . . Mindezek hatalmasan fogják a magyar gazdát disponálni arra, hogy birtokát s annak gyümölcseit, mik neki most annyiba kerülnek, s mikre egyúttal olly nagy mértékben szorult is, számára a lehetőségig biztosítva is legyenek. Ez állapotnak mintegy előérzetével keletkezett hazánkban, gondolom még 1843-ban, a jelenleg is fenálló „Kölcsönösen biztositó magyar egyesület a jégverés ellen’, melly ámbár mindeddig a gazdák részéről, érdeme szerint, korántsem vétetett igénybe, még is igen sok jót árasztott már számtalan károsultakra. — E hasznos egyesület ,a kölcsönösség elvén alapulván: "Lezar magából minden nyerészkedést, mi által igen nemesen különbözteti meg magát azon biztosításoktól, mellyel? biztosítanak — hogy nyerjenek. Ezen egyesület, igaz, mert kölcsönös, teljes kárpótlást előre nem ígérhet; de ezért aztán távolról sem szed olly magas díjakat, mint amillyeket szednek, és szedni kénytelenek, a teljes kárpótlást ígérő intézetek. S minda mellett mégis gyakran adott már intézetünk is teljes kárpótlást, sőt hogy azt adhasson folyvást, csak gazdáink kiterjedt részvételétől függ. Mennél számosabban csatlakozunk hozzá, annál nagyobb a bizonyosság, mérsékelt, igen mérsékelt betételek mellett is, teljes és tökéletes kárpótlásra ! — Valóban e jeles, humanistikus és közgazdasági intézetünknek eddig csak is az volt egyetlen baja, hogy nem használtuk sokan, hogy nem használtuk elegen. Csatlakozzunk hát hozzá, érdeme és érdekünk szerint, s virágoztassuk fel azt, amennyire körülményeink csak megengedik. S erre most annál nagyobb a szükség: mennél inkább készülnek, több, nem hazai, s nem a kölcsönösség elvén alapuló — társulatok, intézetünk létezését próbára tenni. — — Hogy egyesületünk eddigi igazgatóját, az erélyes Weisz B. Ferencz urat, éppen most kelle elvesztenünk, azt méltán sajnáljuk, hogy el kellene vesztenünk, jártas és tapasztalt ügynökeink közül is többeket, az is sajnálatos. Azonban az igazgatóságot általveve már a derék Nádosy István , s pótolva lesznek úgy hisszük nem sokára az ügynökök is.------Egy szóval: zálogát én egyesületünk további létezéses virágzásának, főleg abba helyezem, hogy gazdaközönségünk ahhoz ezentúl a gazdasági érdekek fejlődésével még sommásabban fog csatlakozni; helyezem továbbá abban , hogy annak elnöke — a sikerkoszorúzott — Havas József úr! — — közönségünkkel, a mellyé sajátlag ezen egyesület, bővebb tájékozás végett, közölni fogjuk rövid időn az alapszabályokat, közölni eddigi életének adatait. Ha csak e lapok olvasói egyedül akarják 16, intézetünk már virágzani fog! — — _