Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-08-07 / 32. szám

Megjelenik hetenként egyszer minden csütörtökön, másfél-két év. Előfizetési di­j : egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 t'rt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egy­szeri beigtatása 3 pkr.GAZDASÁGI LAPOK ,,Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arány­okat.1­1 Előfizethetni helyben a szerkesztő­ségnél , üllői­ után a m. gazd. egyesület köztel­kén, vagy Geibel A­min könyvkereskedt­j­ében (Kristóf-tér); vidéken m­inden cs. kir. posta­hivatalnál, a szerkesz­tőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1856. Augustus 7. X VIII—dik évi folyam második fele. TARTALOM: A párisi kiállítás ügyében. XXII. — Londoni közlemények. II. (Tanárky Gy.) — Gazdasági képek Erdélyből. — Eszmék a gazdasági számvitel elemző alakjáról. (Folyt. T. I.) — A marhavészről. (Vége.) — Eszmecsere ti­ebenda és physiologia köréből. I. — Ara­tási kinézések, s az angol gabonakereskedés. — Gazdasági állapotok a vidéken. — KERTÉSZET: Figyelmeztetés, a haszonkerté­szeket képző gyakorlati tanintézet érdekében. (Dr. Entz.) — TARCZA : Gazdasági újdonságok. — Egyesületi működések. A fóti lóver­seny. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések.­ ­ párisi kiállítás ügyében. Karlsbad, 1656. július 26. XXI­V. Ismertetésem fonalán , a shropshirei fajról kellene szólanom , de ez nem volt képviselve. Nem tudom miért maradt el. Egy értelmes angol juhtenyésztő szivességéből megtudtam mégis, hogy az semmi más, mint a következő hampshirei juh. A hampshirei pedig nem egyéb, mint a már ismertetett south-down, nagyobb, de jóval nagyobb kiadásban. Növelte ezen óriás állatok sajátszerűségét, hogy gyapjúk felülete, valami vé­res, talán téglaporral volt behintve. Veresen néztek ki hát, s ez őket nagyon feltűnőkké tette. Egy 6 éves kos közöttük, bizony nyomhatott legalább is 2 — 2% mázsát; annyit tehát, mint a pi­­czi, parányi bretonnei tehén. Nem kell mondanom, hogy e faj is per excellenc hustermő. Gyapja ezen állatoknak, melly belül igen szép, fehér és tiszta, a south-downénál valamivel durvább és szá­razabb, de különben szintolly tulajdonságú. E faj is szarvatlan, s annak hazája: a közép, hullámos, termékeny földü vidékek. A fej és a lábak feketék. A cheviot-fajnál: kopasz és fehér a fej s a láb, de nagyobb, vastagabb és csontosabb. A kosok szarva, csiga alakja áll előre, éppen úgy, mint a merinónál. Termetes állatok, és nem sokat en­gednek a hampshireinek. A gyapjú : hosszú, durva és sok ; lehet mondani, hogy inkább s­z­ő­r. E juh, úgy látszik, a leicesterrel nagy rokonságban áll, annál csak termetesebb, s gyapjában talán kevesbbé kóczos. Hazája a Füvekben gazdag, hegyes vidékek. A leicester után, ezen faj volt a kiállításon legerősebben képvisel­ve. Amabból 61, ebből 50 darabot hoztak. Ez annak jele, hogy e faj is nagy becsben áll hazájában. A b­lack-faced (fekete arczú) fajnak feje és lábai, a szó teljes értelmében tarkák, és pedig fekete-fehérrel. Ezen állat van akkora, mint az imént említett c­eviot. Termete ennek is hatal­mas ; szarvai nagyok, erősek, csigaszerüleg kanyarodók. Nagyban ha­sál­lat. Sokat hasonlít átalában, az erdélyi oláh juhhoz, mellytől jóformán csak abban különbözik, hogy sokkal nagyobb és termetesebb. Gyapja, csaknem tökéletesen ollyan, mint a ma­gyar juhé. Tekintve az alkat- és gyapjubani nagy identitást, két­ségkívül ajánlható lenne , hogy vele az oláh juh, keresztezési kísérletek alá vétessék. Utóbbinak teste, e keverés által, bizonyo­san nem csekély mértékben gyarapodnék. A black-faced — he­gyi faj. Képviseleti számerőre nézve (41 darab) e faj a kiállításon, az angol juhok közt harmadik volt. Végig futottunk ezzel az angol juh­okon. S kivévén a né­hány merinót, nem találtunk köztük egyetlen egy fajt is, gyapjú­ra nézve figyelmet érdemlőt. Mindannyinál egyiránt a h­ú­s, meg a h­ú­s, a legfőbb czél; a hús, mellyre az angol bámulatos kitar­tás- és okszerűséggel tör. S meg kell vallani, hogy ők e tekintetben, juhaikkal is re­mekeltek. Valamint hústermő szarvasmarha fajaiknál, a haszon­talan részeket a lehető legkevesebbre leszállították, ugyanazt tették, s ugyanazt elérték a juhoknál is. A­mi a durham és angus a szarvasmarhák , az a south-down és leicester a juhok közt. Egyik úgy, mint a másik, azon „nonplus ultra“, mellyen túl az ember már nem haladhat ! Most csak az a kérdés , hogy az angolok hústermelésük mel­lett jobban találják-e számlájukat? Jobban-e, mint ha gyapjút állí­tanának elő ? Jobban, kétségkívül. Hisz, ol­y számító és tapasztalt gaz­­d­ák, mint ők, nem egy könnyen tévednek ; ők tudják százszoros és ezerszeres tapasztalásból , mi hasznosabb rájuk nézve. De nem nehéz nekünk sem átlátni, miszerint olly népes és nagy értékű földön, mint Anglia, sehogy sem lehet már olly olcsón termelni gyapjút, mint p. o. Austráliában, s a hozzá hasonló körülményű országokban, hol a föld, most még, alig bír valamellyes értékkel. Azáltal ugyanis, hogy a gyapjú messze földről is, különösen vizen, igen olcsón szállítható , olcsó földű országok, a drága földdel bíró­kat , gyapjútermelésben szükségkép leverik, vagy mégis korlá­tozzák. Ámde ez a húsra nézve, melly messziről nem hozható, s mit ennélfogva helyben kell termelni, egyátalában nem áll; s azért minden kifejlettebb országban, szükségkép nagyobb termelési hasznot szolgáltat a h­ú­s. A hús egyszóval, maga szabja meg ma­gának országos árát, holott a gyapjúét, mert az egész világról egy pontra hozható, az összes világ termelési viszonyai szabályoz­zák. — Világos tehát, úgy hiszem, hogy az angol miért termel húst, s miért nem termel gyapjút. Elsőnek árát maga szabja meg, arányban egyéb körülményeivel; másodikét pedig — tekintet nélkül az angol viszonyokra — megszabja a világ­csődület, mely­­lyel neki, mert mindannyinál drágább, s finom gyapjutermelésre legkevesebbé alkalmatos a földje, concurrálnia nem lenne taná­csos. Kereken kimondva : Angliában ma egy mázsa takarmányból több pénz lesz, s több haszon marad, ha abból húst — nem pedig gyapjút — csinálnak. Az angol juhok után, a hollandi és texeli fajok állottak, Németalföldről. Ezen cathegoria, 15 kost és 9 anyát foglalt magában. A hollandi juh fehér, és semmi más, mint az angol cheviot. Volt köztük egy két „black-faced“ is, mellyeket már ismerünk. A texeli ellenben, teljesen fekete, durva, közönséges szőr­gyap­­júval. Ez utóbbi, alkotására nézve, sokat hasonlít a south-down­­hoz, csakhogy nála a test nem olly erős, s nem olly szabályos tonnaszerű. Mind a két faj szarvatlan, s csupán mint húsállat bir jelentőséggel. Gazdag , róna , fűtermő terek gyermekei ezek is. A kiállítási sorozat szerint, a merinókról, és pedig az austriai-, a hazánkbeli- és a szászországiakról kellene szólanom. Azonban egyrészt , mivel e tárgy terjedelmes­ , de másrészt meg, mert külföldről volt még néhány — nem merinó-féle faj — átugrom a rendet, és ismertetem előbb az utóbbiakat. 32

Next