Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-01-01 / 1. szám

Gazdasági építészetről lévén pedig szó : magától értetik, hogy a helyes formákkal párosult takarékosság főleg az, mit az írónak szem előtt kell tartania.“ Díj : 1()0 arany. M W „Allodiális birtokainknak tulnyomólag nagyobb része, alkalmatos bérlők hiánya s egyéb körülmények miatt, maiglan is gazdatisztek által kezeltetvén : adassék elő a procentuatiónak azon módja, mely mellett, egy részt a földesur biztosabb s nagyobb jövedelmet, más részt a tiszt hasonlag kedvezőbb helyzetet, egy szóval a jószág mindkét félnek, s igy az országnak is javára, a tőkéknek minden veszélyeztetése nélkül, magasabb értékesítést találhasson. Ezen rendszernek elvi megalapításán kívül, megkivántatik az írótól, miszerint az alkalmazást, a keresztülvitelt , először egy önálló egyes gazdaságban, azután pedig egy, mennél több gazdaságból álló uradalomban eszközölje. — Legjobb mindenesetre, ha az író magának e czélra, egy valóban létező gazdaság- és uradalomnak concret viszonyait fogadja el alapul.“ Díj : Só arany. „Miből állanak azon nehézségek, melyek a kettős számvezetésnek alkalmazását a mezei gazdaságra, hazánkban eddig hátráltatták? Legyőzhetők-e ezen nehézségek és hogyan? Kívánatos-e, hogy a kettős számvezetés fogadtassék el gazdaságainkban ? s ha igen , mily alakban kellene vinni a számításnak ezen módját? A megalapítandó elvek nyomán, kell hogy az ízó munkájában javaslatát, formailag is teljesen keresztülvigye. — Ajánltatik az Írónak, hogy példájához az adatokat, létező gazdaságból s ne képzeletből merítse.“ Oij : SO arany. ■v*. „Melyek hazánkban azon vidékek, megyék, hol a tapasztalás bizonysága szerint, a finom merino juh tenyésztése siker- és szerencsével űzetik ? melyek azok, hol ez, vagy éppen nem, vagy csak tetemes áldozatok árán megyen ? melyek azok, hol jelenleg aránylag legvirágzóbb állapotnak örvend a ló-, a szarvasmarha-, s a sertéstenyésztés? Hogyan áll ezen állattenyésztési ágazatoknak haszna egymáshoz ? s mik hazánkban most — a változott gazdasági állapotokkal szemben — az állattenyésztésnek különböző ágaira nézve, az eddiginél nagyobb hasznot és jövedelmet biztosító eszközlések?“mi : Só arany. A pályairatok a szokott mód szerint, idegen kézzel írva, a szerző nevét rejtő jeligés levélkék kíséretében, alulirthoz czimezve küldessenek be. A jutalomdij, a kívánatnak legjobban megfelelő pályaműnek, competens szakértő férfiak közremunkálásával fog oda ítéltetni. — A pályairatok beküldési véghatárideje, jövő 1858-ik év január hó utolsó napja. Megjegyeztetik végül , hogy a jutalmat nyerő munka, a szerzőnek tulajdona marad. Kelt Pesten, 1856. december 31. Korizmics László. *~'s 6s— Egy jól rendezett s intensiv miveit jószág Bajorországban. (Lónyay Gábor.) Midőn a tanulni vágyó gazda utazik, legyen az szekéren vagy vasúton, szeme a közel mezőn kalandoz, az útféleni gazda sági épületekre tekint, sőt ha szerét teheti, belép a szántóföldre vizsgálva a talajt, mivelését, vagy annak eredményét, a termést. Betekint a gazdasági majorokba, istálókba, vizsgálva amazoknak kilső-belső elrendezését, ezekben a vonó- és haszonmarhát. — Kérdezősködik a gazdasági állapotokról, marhaállományról, annak minőségéről, tartásmódjáról s több eít. — E látni tudni vagy növekedik, ha idegen vagy még nem látott vidéken utazunk, még inkább, ha külföldre s olly vidékekre jutunk, melyek gazdasági miveltségükről elhíresedtek. Itt már kettőztetett figyelemmel nézünk mindent, a föld minőségét, mivelési módját, a mivelésre használt eszközöket, szerszámokat, a mivelt növények állását, tenyészetét. És ha nem rösteljük a látottat, hallottakat jegyezgetni, a reánk hatott benyomásokkal fűszerezni, saját vagy vidékünk állapotával, viszonyaival latolgatni, párhuzamozni, — készek az „Utazási vázlatok“ — mik, a közönség elibe juttatva, mulatságosak, sőt sok tekintetben tanulságosak is lehetnek; de belégítik-e a tanulni vágyó gazdát ? Éppen nem! mert ez részetesen, alaposan kívánná ismerni más vidékek, a külföld gazdasági állapotját, minden körülményeit, nemcsak látszó külszínét, hanem belső lényegét, mozgató rugóit, tényezőit, végre s főleg az eredményt, mert szerinte elvégre is csak az eredmény, s nem a külszín határoz valamely gazdaság helyes rendezése s okszerűsége felett; csak ez határozhatja el a jobbra törekvő gazdát utánzásra, újítások behozatalára vagy gazdasági rendszerének változtatására. Jártamban, keltemben sok jót, szépet láttam. Bámulattal, gyönyörűséggel szemléltem Cseh- és Szászország földmivelését, Belgium páratlan gazdasági szorgalmát, műveltségét, de mindezt csak futólag. Lassabban a szekéren vonultam át Bajorország, Salzburg, Stájerország hegyes vidékein. Bámultam e sovány hegyes tájak nemcsak buja fűs takarmány-tenyészetét, de dúsgazdag gabnaterméseit is. Honunk hegyes sovány földű vidékei, szegény felföldünk jutott mindannyiszor eszembe. Hányszor nem sohajtok fel s kérdem magamban: váljon a mi hegyes felföldünk éghajlata zordonabb, földe soványabb, terméketlenebb-e, természeténél, vegyületénél fogva, mint a gyönyörrel szemlélt tájaké? Nemmel feleltem magamnak. Hiszen ott is, mint felföldünkön, sárga, agyagos, kavacsos a föld, hűvös, nedves, változó a légkör, későn jő a tavasz, korán beköszönt a fagyos tél. Mi oka lehet tehát e szembeötlő nagy különbségnek? Egyedül az emberi szorgalom, értelem hiánya. Mindezeket — mondom — csak futólagosan szemlélem s jegyezgetem fel magamnak. Ily futólagos párhuzamozás, buzdítás, tán utánzásra készthetne több felföldi birtokost. De mire nagy szükségünk volna, mi meggyőzőig, elhatározókig hathatna, az egyes gazdaságok részletes leírása. Úti vázlatokkal, gazdasági állapotok leírásával a „Gazd. Lapok“ban gyakrabban találkozunk, de egyes gazdaságok részletes leírásával gyérebben, mint sokan óhajtanák. Többször volt alkalmam hallani azon óhajtás kifejezését, bár minél több s különfélébb gazdasági viszonyok közt okszerűen, jó eredménynyel vezetett gazdaságok leírását olvashatnék, ezekből legtöbbet okul a figyelmes gazda, mert nemcsak azt olvassa, miként kellene tenni, javítani egyben-másban, hanem miként van itt meg amott a valóságban, hol a fenforgó körülményekhez józanul alkalmazott okszerű gazdasági rendszer,az életben jövedelmezőig,a birtokost fáradozásaiért, s kiadásait bőven jutalmazólag áll fen, sőt hogy e rendszer nemcsak jelenleg tölti meg a gazda zsebét jövedelemmel, mert rendszere nem zsaroló, hanem folytonosan javító, s igy a jövedelmet jövőre is biztosítja s növelendi. Magam s többek óhajtását gondolom s reményem teljesíteni, midőn alább egy ilyen belterjesen s jó eredménynyel vezetett külföldi gazdaságot írok le. Bajországban utazván, régi jó ismerősömet, gróf Bullért látogatám meg falusi jószágán Haimhausenben. A kitűnő gazda, szives előzékeny háziúr, egész készséggel mutogatá meg nekem külső-belső birtokát, egész gazdaságát, nemcsak, hanem egész nyíltsággal táré fel előttem gazdasági számadásait, könyveit, hasonló készséggel, szorgalommal szolgáltató kezembe a kivánt adatokat, nyújtó szóval minden felvilágosítást. Kaptam a kedvező alkalmon, s híven jegyezgetem fel a látottat, hallottat, tevem zsebre a kimerítő adatokat. Mi engemet, mint szemtanút gyönyörködtető, öregbitéta-